A borokat Palancsa Laci jegyzetei segítségével idéztem fel.
Vörösek a Badacsonyi borvidéken? Akár ez, az első hallásra eléggé különösnek tűnő kérdés is lehetett volna a témája a Veritas Borklub első közös kirándulásának, melyet a Badacsonyi borvidék egy kevésbé ismert, de egyre népszerűbb termőhelyére, a Csobánc-hegyre tettünk. Merthogy valljuk be, erről a borvidékről a rutinos badacsonyi borfogyasztó a szép, jóivású, ásványos fehérborokat választja: az olaszrizlinget, a szürkebarátot és talán újabban az igazi badacsonyi fajtákat, mint a kéknyelűt, rózsakövet, vulcanust, zeuszt esetleg - ha talál ilyet - a budai zöldet. Vannak elkeseredett próbálkozások a vörösökkel is, itt-ott elvétve lehet cabernet sauvignon-t inni, egy-két vállalkozó kedvű borász próbálja kielégíteni a hajthatatlan vörösborrajongókat, de eddig én nem találkoztam jó vörössel errefelé, szerintem nem véletlenül. A cabernet fajták talán nem ide valók. Hogy az éghajlat nem megfelelő számukra vagy a talaj, vagy a talaj és az éghajlat egyszerre, annak majd egyszer utánajárok. Éppen ezért izgalmasnak tűnt, hogy a Beőthy Pincénél, ahová kis csapatunk tartott a kóstolandó borok zöme vörösbor lesz. Igaz, előítéleteim voltak, de kíváncsi is voltam, mert hát mégis csak bekerült a tavalyi magyar borkiválóságok közé az egyik pinot noir-ja.
Vörösek a Badacsonyi borvidéken? Akár ez, az első hallásra eléggé különösnek tűnő kérdés is lehetett volna a témája a Veritas Borklub első közös kirándulásának, melyet a Badacsonyi borvidék egy kevésbé ismert, de egyre népszerűbb termőhelyére, a Csobánc-hegyre tettünk. Merthogy valljuk be, erről a borvidékről a rutinos badacsonyi borfogyasztó a szép, jóivású, ásványos fehérborokat választja: az olaszrizlinget, a szürkebarátot és talán újabban az igazi badacsonyi fajtákat, mint a kéknyelűt, rózsakövet, vulcanust, zeuszt esetleg - ha talál ilyet - a budai zöldet. Vannak elkeseredett próbálkozások a vörösökkel is, itt-ott elvétve lehet cabernet sauvignon-t inni, egy-két vállalkozó kedvű borász próbálja kielégíteni a hajthatatlan vörösborrajongókat, de eddig én nem találkoztam jó vörössel errefelé, szerintem nem véletlenül. A cabernet fajták talán nem ide valók. Hogy az éghajlat nem megfelelő számukra vagy a talaj, vagy a talaj és az éghajlat egyszerre, annak majd egyszer utánajárok. Éppen ezért izgalmasnak tűnt, hogy a Beőthy Pincénél, ahová kis csapatunk tartott a kóstolandó borok zöme vörösbor lesz. Igaz, előítéleteim voltak, de kíváncsi is voltam, mert hát mégis csak bekerült a tavalyi magyar borkiválóságok közé az egyik pinot noir-ja.
A borász, Beőthy János (vagy művésznevén Janosh von Beőthy) bevezetőjében "megfenyegetett" minket, hogy mire a kóstolónak vége, a csapat függője lesz a borainak. Tudniillik ő kizárólag prémium minőségű borokat állít elő, mivel magas, természetes hozamkorláttal dolgozik (gyakorlatilag nincs víz a hegyen, 40 mázsát szüretel csupán hektáronként). Ökológiai gazdálkodással gazdálkodik, így borai mélyebbek és komplexebbek, mint a nem öko társaik. A szőlőt csak teljes érésben szüreteli, nem szüretel túlérett termést, így szép savgerince lesz a bornak, nem tűnnek el a karamellás jegyek és nem lesz olykor kellemetlen "mandulás kesernye" íze a bornak a túl magas alkohol miatt. Ezért többször kell szüretelni, mert úgysem egyszerre érik be a szőlő az egész ültetvényen.
Az első tétel egy 2016-os Szürkebarát hordóminta volt, mely javarészt primer, friss gyümölcsös jegyekkel hódított, de már megjelent némi érettebb, karamellás vonulat is benne. Itt tudtuk meg, hogy tulajdonképpen a kesernye borhiba, ebben a tételben ilyen hibát nem is fedeztünk fel. A szürkebarát az egyik legrégebben termesztett szőlőfajta Magyarországon, írásos emlékek alapján 1360 óta ismerjük a Kárpát-medencében, és a Ferences rendi szerzetesek hozták magukkal Burgundiából. János a burgundiai borstílus megszállottja, így talán a fajtaválasztása sem volt meglepő.
A szürkebarátozás közben vendéglátónk elkezdte felfedni élete alakulásának szálait, így megtudtuk, hogy tulajdonképpen élete java részét Németországban élte le, ahol szép karriert futott be, mint húskereskedő, aki a csúcsgasztronómia egyik nagy volumenű beszállítója volt Hamburgban. Hivatása hozományaként beleszeretett a borba, majd egyre mélyebben ásta bele magát először a borok, majd a borkészítés világába. Borászati tudását leginkább Burgundiában szerezte és Kaliforniában bővítette, majd a '90-es években megkezdte immár idehaza az elképzeléseinek megfelelő szőlőtermő területek vásárlását Csobáncon, ahová származása és gyermekkori élményei kötötték. A termőterület kiválasztásakor azonban nem a családi emlékek voltak a legfontosabb szempontok, hanem a fekvés és a talaj. Az Ő szőlészeti ideológiájának a dél-keleti fekvés felelt csak meg, mivel a reggeli nap gyorsan felszárítja az éjszakai párát, így kevesebb az esélye a kórokozók okozta károknak a szőlőben. Talaj tekintetében pedig a vulkanikus lösz az, ami a legjobb savak előállításában segíti a szőlőt, így igyekezett olyan dűlőket választani, ahol nem agyagos a talaj - ahol szerinte nem olyan szépek a savak.
 |
| Klikk a képre! |
A második kóstolt bor egy 2012-es Rajnai Rizling volt. Halvány arany színvilág, illatában intenzív petrolosság, kortyban közepesnél picit teltebb test, penge savak, fajtajelleges ízjegyek: alma, citrom és fehérbors jellemzik. Kerek és karakteres rizling egészen pici (kb 5 gramm) maradékcukorral, igazi német iskolázású bor. Csak tartályos erjesztést kapott, de levegőporlasztóval részesült azért mikro-oxidációban.
2010-es Chardonnay jött a sorban. A 2010-es év nem okozott akkora bajt János szőlőiben, az ő állítása szerint, mivel a szőlői ellenállóbbak az ökológiai termesztés miatt, mint az agyonpermetezett szőlők, melyeknek az immunrendszerüket teljesen leépíti a vegyszeres kezelés. A bor új fahordóban töltött két évet. A borász chardonnay-val használja el az új hordókat, mert a chardonnay-nak jól állnak a barrique-ból származó aromák, így a másodtöltésű hordókban érlelt borokban már szinte csak a mikro-oxidációs hatás érvényesül. Eme bor a burgundiai Chablis vonalat képviselte. Színe halvány arany, illatában virágok és gesztenye, de kis szellőztetéssel még nyílik és némi zöldfűszeres, korianderes vonal is megjelenik benne. Kortyban közepesen telt, szépen összeérett, lekerekedett, élénk savak jellemzik érett almás, citrusos aromákkal.
A kuriózumként beharangozott 2012-es Chenin Blanc érkezett következő tételként, mely fajtát először a borászunk, Beőthy János hozott Magyarországra. Illatában és ízében is komplex, szálazható bor. Először zöldes, majd érett almás, kicsit füstös és nem kicsit minerális jegyeivel kápráztat el bennünket, de egészen halvány animális aromák is visszaköszönnek benne.
Aztán ugyanebből a fajtából kaptunk egy frissebbet, egy 2015-ös hordómintát, mely csak úgy hemzsegett a primer, gyümölcsös jegyektől. Szép savgerincű bor sok gyümölccsel és ásványossággal tarkított aromákkal.
Szépen lassan a jó adag pincepörkölt ebéd után áttértünk a vörösekre. Nyitó tételként 2012-13-as évjáratházasítású Kurucvért ittunk. János eredetileg bikavért szeretett volna készíteni, ezért 1998-ban a hagyományos bikavér összeállítást telepítette: kékfrankost a szép savai miatt, pinot noirt selymessége okán, kadarkát és syraht izgalmas fűszerességükért és merlot-t, hogy ezt az egészet összefogja és összhangot teremtsen. Az eredeti koncepció szerint a bor Csobánci Bikavér névre hallgatott volna, de az OBI (nem a barkácsáruház, hanem az Országos Borminősítő Intézet) nem engedélyezte - ugyebár eredetvédelmi okokra hivatkozva - ezt a megnevezést. De az akkoriban frissen hazatelepült borász nem esett kétségbe, és mindjárt új név után kutatott. Nem is volt ez olyan nehéz feladat, hiszen a borászat a csobánci vár alatt fekszik, és ugyebár e vár hajdanán egy bevehetetlen kuruc vár volt, melyet a labancok véres ostromok árán sem tudták elfoglalni, így adott volt, hogy a kurucok tiszteletére legyen a bor neve Kurucvér. Na igen ám, de létezik egy ilyen direkttermő szőlőfajta is, melyből pont a direkttermősége miatt nem lehet bort készíteni, és a név bizony arra utalna, hogy abból készült. Viszont a kurucvér név nem volt jogilag levédve, melyet János levédetett, minek utána már használhatta a Csobánc-hegy vörös küvéjének elnevezéséhez.
A Kurucvér burgundi stílusban készült, tehát főleg primer aromák, játékos savak, könnyedebb test, kevés tannin, alacsony alkoholérzet és bársonyosság jellemzik.
Egy 2015-ös Kékfrankos hordóminta következett, mely két évet töltött fahordóban. A bioboroknak azért is hosszú időt kell fahordóban tölteniük, mert az almasav bontást nem indítja meg a borász, hanem a természetre hagyja ezt. Vagyis egy év azzal telik, hogy a hordóban szépen lassan magától lezajlik az almasav lebontása. A második évben pedig szépen lassan vákuummal szabadul meg az almasav bontáskor keletkezett gázoktól.
Ez a bor harmadtöltésű hordóban várta ki a rászabott időt. Szintén gyümölcsös jegyeket, főleg meggyes jelleget mutatott. Finom, bársonyos tanninszerkezetű bor.
Következett a 2015-ös Pinot Noir Birtokbor. Klasszikus felfogásban, burgundi stílusban készült bor (bogyózás közben egy-egy kacs csak-csak visszakerül a cefrébe, hogy némi tanninja is legyen már a bornak). Közepes rubin szín, ahogy egy pinot-tól elvárnánk. Elegáns, primer illatok: eper, ribizli, szeder. Kóstolva fineszes, gyümölcsös, szuper. Könnyű és vidám. Egy jobb évjáratban csupán 6000 palack készül belőle.
Pinot Grande Várkút-dűlő Selection 2012 következett a sorban a vége felé közeledve, egyre fáradtabb ízlelőbimbókkal. Ez a bor egyike a tavalyi év Magyar Borkiválóságainak. Nem véletlenül. Különleges fekvésű dűlőn terem, különleges talajon és különleges metszéssel művelve, ráadásul egyenesen Burgundiából vásárolt vesszőkkel nemesítve. Ugye a dűlőről meg a talajról már szóltunk pár szót. A művelési módról annyit, hogy a jó szárazság tűrése miatt fercal szőlő szolgált alanyául a burgundiai pinot vesszőknek, és a tőkéket térd magasságúra hagyták, hogy a tápanyagnak minél kevesebb utat kelljen megtenniük a talajtól a termésbe (gondolom a kevés víz miatt jut el nehezebben). Egy jó évben csupán 900 palack készül belőle, közepesen jó évben pedig alig 600.
Negyedtöltésű hordóban érlelt bor, ezért alig érezhetők benne szekunder jegyek. Szedres, málnás, avaros, gombás komplex illatok, melyek ízben is szépen visszaköszönnek. Vibráló savak, kevés tannin, közepes test, mélység. Kerek és kiegyensúlyozott. Kár, hogy nem tudtam belőle hozni.
A végén két bor erejéig egy picit délebbre utaztunk Franciaországban, legalábbis ami a bor stílusát illeti, ugyanis egy "kis Rhone" következett, a Petit Rhone-ra keresztelt Syrah 2013-as hordópróbája. Magasabb alkohol, nagyobb test és mélyebb, de nem átláthatatlan szín. Szép komplex fűszeres, gyümölcsös, jellegzetes illatvilág; kiegyensúlyozott szedres, szilvás, egzotikus fűszeres ízvilág.
Ennek idősb testvére a '12-es Petit Rhone volt a záró tétel, mely egy fokkal még nagyobb komplexitást mutatott. Illatában füst, dohány, avar, föld, karamell, majd fűszer oldalon a szegfűszeg, bors, gyümölcs oldalon pedig szilva, meggy de azokból is inkább az érettebbek, szeder, áfonya, de még csipkebogyó is.
Összességében elmondható, hogy izgalmas borokat kortyolgathattunk, s közben Janosh von Beőthy anekdotáit, előadását hallgatva jól érezhette magát a Borklub az első kirándulása alkalmával. Külön fűszerezte az élményt a borvidéki panoráma, a késői, tavaszi havazás eredményeként itthon ritkán látható behavazott hegycsúcsok, a Badacsony, a Szent György-hegy, a Csobánc és a pince bejáratánál - mely a Csobánc-hegy derekán várja a borisszákat - dél felé tekintve a szomszédos Tóti-hegy és a Gulács látképe. Ilyen kilátás mellett a szőlőtőkék között sétálgatva a Pinot Grande talán még szebb arcát mutatta, mint a bírálóbizottságnak, akik beválasztották a Nemzeti Borkiválóságok közé.
Szépen lassan a jó adag pincepörkölt ebéd után áttértünk a vörösekre. Nyitó tételként 2012-13-as évjáratházasítású Kurucvért ittunk. János eredetileg bikavért szeretett volna készíteni, ezért 1998-ban a hagyományos bikavér összeállítást telepítette: kékfrankost a szép savai miatt, pinot noirt selymessége okán, kadarkát és syraht izgalmas fűszerességükért és merlot-t, hogy ezt az egészet összefogja és összhangot teremtsen. Az eredeti koncepció szerint a bor Csobánci Bikavér névre hallgatott volna, de az OBI (nem a barkácsáruház, hanem az Országos Borminősítő Intézet) nem engedélyezte - ugyebár eredetvédelmi okokra hivatkozva - ezt a megnevezést. De az akkoriban frissen hazatelepült borász nem esett kétségbe, és mindjárt új név után kutatott. Nem is volt ez olyan nehéz feladat, hiszen a borászat a csobánci vár alatt fekszik, és ugyebár e vár hajdanán egy bevehetetlen kuruc vár volt, melyet a labancok véres ostromok árán sem tudták elfoglalni, így adott volt, hogy a kurucok tiszteletére legyen a bor neve Kurucvér. Na igen ám, de létezik egy ilyen direkttermő szőlőfajta is, melyből pont a direkttermősége miatt nem lehet bort készíteni, és a név bizony arra utalna, hogy abból készült. Viszont a kurucvér név nem volt jogilag levédve, melyet János levédetett, minek utána már használhatta a Csobánc-hegy vörös küvéjének elnevezéséhez.
A Kurucvér burgundi stílusban készült, tehát főleg primer aromák, játékos savak, könnyedebb test, kevés tannin, alacsony alkoholérzet és bársonyosság jellemzik.
 |
| Klikk a képre! |
Egy 2015-ös Kékfrankos hordóminta következett, mely két évet töltött fahordóban. A bioboroknak azért is hosszú időt kell fahordóban tölteniük, mert az almasav bontást nem indítja meg a borász, hanem a természetre hagyja ezt. Vagyis egy év azzal telik, hogy a hordóban szépen lassan magától lezajlik az almasav lebontása. A második évben pedig szépen lassan vákuummal szabadul meg az almasav bontáskor keletkezett gázoktól.
Ez a bor harmadtöltésű hordóban várta ki a rászabott időt. Szintén gyümölcsös jegyeket, főleg meggyes jelleget mutatott. Finom, bársonyos tanninszerkezetű bor.
Következett a 2015-ös Pinot Noir Birtokbor. Klasszikus felfogásban, burgundi stílusban készült bor (bogyózás közben egy-egy kacs csak-csak visszakerül a cefrébe, hogy némi tanninja is legyen már a bornak). Közepes rubin szín, ahogy egy pinot-tól elvárnánk. Elegáns, primer illatok: eper, ribizli, szeder. Kóstolva fineszes, gyümölcsös, szuper. Könnyű és vidám. Egy jobb évjáratban csupán 6000 palack készül belőle.
Pinot Grande Várkút-dűlő Selection 2012 következett a sorban a vége felé közeledve, egyre fáradtabb ízlelőbimbókkal. Ez a bor egyike a tavalyi év Magyar Borkiválóságainak. Nem véletlenül. Különleges fekvésű dűlőn terem, különleges talajon és különleges metszéssel művelve, ráadásul egyenesen Burgundiából vásárolt vesszőkkel nemesítve. Ugye a dűlőről meg a talajról már szóltunk pár szót. A művelési módról annyit, hogy a jó szárazság tűrése miatt fercal szőlő szolgált alanyául a burgundiai pinot vesszőknek, és a tőkéket térd magasságúra hagyták, hogy a tápanyagnak minél kevesebb utat kelljen megtenniük a talajtól a termésbe (gondolom a kevés víz miatt jut el nehezebben). Egy jó évben csupán 900 palack készül belőle, közepesen jó évben pedig alig 600.
Negyedtöltésű hordóban érlelt bor, ezért alig érezhetők benne szekunder jegyek. Szedres, málnás, avaros, gombás komplex illatok, melyek ízben is szépen visszaköszönnek. Vibráló savak, kevés tannin, közepes test, mélység. Kerek és kiegyensúlyozott. Kár, hogy nem tudtam belőle hozni.
A végén két bor erejéig egy picit délebbre utaztunk Franciaországban, legalábbis ami a bor stílusát illeti, ugyanis egy "kis Rhone" következett, a Petit Rhone-ra keresztelt Syrah 2013-as hordópróbája. Magasabb alkohol, nagyobb test és mélyebb, de nem átláthatatlan szín. Szép komplex fűszeres, gyümölcsös, jellegzetes illatvilág; kiegyensúlyozott szedres, szilvás, egzotikus fűszeres ízvilág.
Ennek idősb testvére a '12-es Petit Rhone volt a záró tétel, mely egy fokkal még nagyobb komplexitást mutatott. Illatában füst, dohány, avar, föld, karamell, majd fűszer oldalon a szegfűszeg, bors, gyümölcs oldalon pedig szilva, meggy de azokból is inkább az érettebbek, szeder, áfonya, de még csipkebogyó is.
 |
| Klikk a képre! |
Összességében elmondható, hogy izgalmas borokat kortyolgathattunk, s közben Janosh von Beőthy anekdotáit, előadását hallgatva jól érezhette magát a Borklub az első kirándulása alkalmával. Külön fűszerezte az élményt a borvidéki panoráma, a késői, tavaszi havazás eredményeként itthon ritkán látható behavazott hegycsúcsok, a Badacsony, a Szent György-hegy, a Csobánc és a pince bejáratánál - mely a Csobánc-hegy derekán várja a borisszákat - dél felé tekintve a szomszédos Tóti-hegy és a Gulács látképe. Ilyen kilátás mellett a szőlőtőkék között sétálgatva a Pinot Grande talán még szebb arcát mutatta, mint a bírálóbizottságnak, akik beválasztották a Nemzeti Borkiválóságok közé.
