Vörösökkel a hideg elől

Január közepén járunk, kint közel -10°C, a Múzeum pincéjében - a Veritas Borklub törzshelyén - viszont majdnem +10°C. Éppen nem röhögtünk a melegtől, de bíztunk benne, hogy a vörösborok majd pótolják a kellemes hőérzethez szükséges még 10 fokot. Négyen ültünk ezúttal össze egy hirtelen jött ötleten felbuzdulva, miszerint hideg van, jó lenne testes vöröseket inni. A borklub négy tagja: Matolcsy Gusztáv, Rostás László, Palancsa László és jómagam alkottuk a "bírálóbizottságot", melyre fejenként két palack bort hoztunk, és vakon kóstolgattuk őket. Sajnos a borok hőfoka hideg volt, ezért nem is boncolgattuk nagyon őket, mert tudtuk, hogy nem a legszebb arcukat mutatják, egyszerűen képtelenség minden aromát kiérezni 10°C-on, még akkor is, ha kézzel melengetjük picit őket. Ettől függetlenül egy-két szót érdemes róluk tenni. 

Az első tétel, a Teleki Cabernet Sauvignon sokat változott előnyére az elmúlt években. A Teleki márkanév alatt eladott borok a Csányi Pincészet belépő szintje, ezen a néven értékesítik classicus kategóriájú boraikat. 2011 körül kóstoltam már Teleki Cabernet Sauvignont, de akkor megfogadtam, hogy többet soha. Nos ha akkor is olyan minőségű bort palackoztak volna, mint 2014-ben, amikor a tegnap kóstolt bort készítették, bizonyára nem ezt a véleményt alakítom ki róla. Ugyan nem volt egy túl bonyolult bor, de szép illatokkal ingerel, könnyed, jóivású, gyümölcsös, amolyan mindennapok bora. Persze lehet, hogy azért, mert rossz évjáratban - mint amilyen '14 is volt - a prémiumnak szánt szőlők anyaga is belekerült, mivel prémiumot talán nem is tudtak abban az évben készíteni, de legyünk pozitívak és tudjuk be szemléletváltásnak. 

Aztán a Vylyan Villányi Franc 2012, amelyik a végén a harmadik legjobb értékelést kapta tőlünk. Nem kell sokat beszélni róla, illatos, egyensúlyos, szép.

Két Bock Ermitage jött a sorban. Azonos összetevők, viszont két különböző évjárat: 2012 és 2013. A '13-as jelentősen jobb volt. Sziporkázóbb illatok, játékosabb savak, hosszabb lecsengés. A '12-es mintha picit kiégettebb lett volna. 

Következett az első tétel nagy testvére a Chateau Teleki Cabernet Sauvignon 2012, ami a Csányi Pincészet prémium kategóriájában készült cabernetje. Robusztus test, viszont kirobbanó gyümölcsösség, szép hordóhasználat, nagyon hosszú utóíz. Meg is kapta a második helyet.

Egy öreg bor következett a sorban, amit hagytunk is még szellőzni, amíg a következőt kóstoltuk. Ez egy 1997-es Vesztergombi Cabernet Sauvignon volt. Már színén látszottak az öregség jelei, és illatában is szép érett aromák jelentek meg. Ilyen volt például a füge. Mikor érzünk fügét egy vörösborban?  Nem gyakran, ugye? Na ennek szellőztetés után intenzíven füge illata volt. Savai is még rendben voltak, igaz azért érződött, hogy túl van a csúcsán, de ez egy 20 éves bor volt. Igazi élményt nyújtott!

Újra Vylyan következett. Cabernet Sauvignon 2012. Ő volt a kóstoló igazi vesztese. Mindenki alul értékelte, nem nyílt és a türelem se volt meg hozzá, hogy melengessük. Most írás közben, szobahőmérsékleten is ezt kóstolgatom és bizony más arcát mutatja, mint tegnap. Szép szedres, meggyes illatok, itt-ott lekvárosság bukkan fel benne. Egyensúlyos, harmonikus. Ízben csokoládés, meggydesszertes. Jó inni, jó vele elidőzni.

Végül egy újabb matuzsálem, és a kóstoló nyertese a Juhász testvérek Paptag Kékfrankosa 2003-ból. Színében alig látszott az idő, és illatában sem érződött semmi fáradtság, savai pedig még mindig játékosak, élénkek voltak. Csokoládé és piros gyümölcsök egyszerre voltak jelen ízében, lecsengése pedig szép hosszúra nyúlott. Képzelem, mit mutatott volna 18-20 °C körül. 

Lendületben a Veritas Borklub

A Veritas Borklub buzgó, mi több egyre buzgóbb kis csapata megalakulása óta immár harmadszor ült össze június 7-én, hogy egy újabb tematikus kóstolóval bizonyítsa a borok iránti lelkesedését.

Az első, áprilisi kóstolón a helyi, azaz somogyi illetőségű borászatok borai kerültek a poharakba. A Borháló kaposvári üzletében tartott kóstolóra a klubtagok maguk gyűjtötték össze a Dél-Balatoni borvidékről a tételeket. Talán a borvidék beskatulyázásáról tanúskodik az, hogy a nyolc bor közül csupán egyetlen egy volt vörös, bár a két rozé valamelyest javította a kék szőlőből készült borok arányát. Így a kóstoló inkább a könnyebb, gyümölcsösebb karakterű borok mustrájává lett, amit szépen koronázott meg a két nagyágyú, a Konyári Jánoshegyi Kékfrankos és a Légli Gesztenyés Rajnai Rizling. (A kóstolt tételek a következők voltak: Garamvári Irsai Olivér, Szt. Kristóf Irsai Olivér - Muscatel, Ikon Rajnai Rizling, Garamvári Chardonnay, Ikon Rozé, Várszegi Rozé Cuveé, Konyári Jánoshegyi Kékfrankos és végül Légli Gesztenyés Rajnai Rizling).

Az áprilisi klubösszejövetelt aztán májusban sikerült szépen átbillenteni a kék szőlő javára, ugyanis Szekszárd következett, ahonnan mindenki a vörös fajtákat favorizálta. Erre az estére Rostás László professzor úr készült egy kis előadással, mivel életének kedves emlékekkel teli részét élte Szekszárdon. Így rengeteg helyi anekdotával átszőtt, szórakoztatóan informális produkcióval tudta még értékesebbé tenni e nagyszerű estét. Megtudtuk például, hogy Szekszárdon a Kálvária utcában 1983-ban felállított bronzszobrot hogyan támadta meg a lisztharmat a 90-es években, vagy hogy mik, illetve kik is azok a tanyamacskák a szőlőhegyen. Az előadásért cserébe egyetlen kérése volt csupán, hogy tősgyökeres szekszárdi borászok boraiból gyűjtsük össze a kóstolandó tételeket, bár hozzátette, hogy Vida Péter is jöhet, jóllehet, ő betelepült borász. Így ezek a következők voltak: Eszterbauer Fuxli, Takler Fuxli, Takler Kékfrankos 2008 és 2011, Vesztergombi Kékfrankos Válogatás 2012, Vida Péter Merlot, Heimann Birtokbor, Taksonyi Sándor Cabernet Sauvignon 2011. Bár a kékfrankosokat illetően voltak viták, legalábbis eltérő vélemények, de az utolsó két bor egyöntetűen nyerte el a klubtagok maximális elismerését. A borok ugyanis harmonikusak, bársonyosak, érettek, mégis gyümölcsösek voltak, volt bennük lendület, elegancia, mondanivaló és hossz.

Így lassan elérkezett a júniusi kóstoló, melyre Dr. Rostás László aktív közbenjárására egyenesen Egerből érkeztek a borok és persze megalkotójuk egyik fele (illetve harmada), Juhász Attila a Juhász Testvérek Pincészetétől. Ez a kóstoló a Veritas Borklub első nyilvános rendezvénye volt, melyre az alapítók hozhatták vendégeiket is. Az így 25 fősre duzzadt létszámú társaság a Rippl-Rónai Villa látogatóközpontjában kapott lehetőséget, hogy hódolhasson borbaráti szenvedélyének.

Nem kevesebb, mint 9 fajta borral kedveskedett a borász a vendégeknek, melyek kóstoltatása közben az Egri borvidékről, a családról, az alulról évek hosszú, szorgos munkájával építkező pincészet és szőlőterületek bővüléséről mesélt, mely birtok mérete mára elérte a 60 hektárt.

A kóstolt borok a következők voltak:

Gyöngybor (Cserszegi fűszeres) 2015: Igazi nyári borkülönlegesség. Már illatában üdítő szőlő és gyömbér illatokkal hódít. Könnyed, bár savai picit visszafogottak, a szénsav szépen lendít rajta.

Sauvignon Blanc 2015: Halvány zöldessárga szín, gyors lefolyás mutatja már szemünknek könnyedségét. Illatában szépen jönnek a fajtajellegek, így a szőlő, a frissen vágott fű és az a bizonyos macska... Savai lágyak, ízében citrusokra hajazó ízvilág, egy pici szénsav jól állna neki.

Olaszrizling 2015: Halvány intenzitású zöldessárga színvilág. Illatában szépen jelentkeznek a hordóhasználatra utaló karakterek. Enyhe szénsav ad lendületet a kortynak, de savai ennek is kicsit lágynak bizonyulnak. Lecsengésében a keserűmandulás búcsú szépen jelzi olaszrizling mivoltát.

Chardonnay Barrique 2014: Az előbbieknél picit intenzívebb, szalmasárga szín. Szép vaníliás, banános, fügés komplex illat, de ízben nem hozta az illat alapján vártakat. Megosztó tétel volt.

Rosé 2015: Hozta a várt Juhászos rozét! Pirosgyümis illat, pirosgyümis íz és pezsgés.

Egri Bikavér 2011: Közepesen intenzív rubin szín. Illatában menta és karamell mellett érkeznek a bogyós gyümölcsök is. Kóstolva kifejezetten jóivású vörös. Fűszeres, közepesen testes, erdei gyümölcsök és csokoládé aromákkal hódítja a borivót.

Egri Kékfrankos Grand Selection 2011: Mély rubin szín. Illata intenzív érett meggy, vanília, tölgy és cherry. Kellően telt és finoman fűszeres. Hozza az illat alapján várt ízvilágot. Kékfrankos rajongóknak kimondottan ajánlott!

Paptag Cuveé 2011: Mély rubin szín. Menta, kakaó, kávé, tölgy. Kóstolva picit sok az alkohol, de hozza a várt karaktereket ízében is. Nagy test, sok, de integrálódott tannin. Igazi nagyágyú!

Geszetnyés Cuveé 2012: Mély rubin szín. Erdei gyümölcsös, tölgyes illat. Bársonyos, kerek, nagy testű bor az erdei gyümölcsök ízvilágával, hosszan tartó lecsengésével. Szép befejezés!

Juhász Testvérek Pincészete - Rosé 2013 (pinot noir, portugieser)

A mai kellemes januári kora tavaszi, napsütéses
időjárás után kedvünk támadt este egy kis laza roséhoz, ezért az esti bevásárláskor leemeltünk egyet a polcról. A Juhász Testvérek Pincészete már többször bizonyított, ezért tőlük választottunk egyet.
Miközben Moncsi amerikai káposztasalátát készített a holnapi ebédhez, én megbontottam a palackot. Halk pisszenés tanúskodott a szénsav jelenlétéről. Kitöltve kis híján pezsgőként habzik fel a tükör tiszta, lazacszínű ital, azonban a nagyon halvány bugyirózsaszínű habja hamar elillan. Annyira nem gyors a lefolyása, mint először gondoltam, még koronát is hagy a pohár falán körbelötyögtetés után, s vastag gyűrű látszik a bor felszínén. Közepesen intenzív illata egy eperrel, ribizlivel teli gyümölcskosár illatára emlékeztet, Mónika szerint még mangó is érezhető benne. Belekóstolva könnyű, üdítő, vékony testű, nyárias frissítőt ízlelhettünk kis fanyarkás tanninnal, melyet élénk szénsav kísér hosszú lecsengéssel. Ízében határozottan jelentkezik a ribizli, kevésbé az eper. Kedves, harmonikus bor sok zamattal és tűzzel, melyet az alacsony alkoholtartalom (12%) és a szénsav együttes hatása hozott össze. 87 pont  

Juhász Testvérek - Egri Merlot 2011

Az új év első borát az egri borvidékről választottam a karácsonyi boraim maradékai közül. Ez egy 2011-es Merlot. Régen ittam merlot-t, és itt még bejegyzést sem írtam egyről sem, ezért kezdtem ezzel az évet.
A bor mozgékonysága, lefolyása lassú. Színe mély bíbor, lilás vastag gyűrűvel. Közepesen intenzív illatában először a tölgyhordón kívül más nem érződik, de kicsit szellőztetve, pihentetve nyílik a meggy, bonbonmeggy.
Kóstolva nagylelkű alkohol (13,5%) kíséri a szép savakkal felépített, bársonyos tanninnal rendelkező, telt testű, kiegyensúlyozott, harmonikus vörösbort. Ízében szintén a konyakmeggyre emlékeztető jegyeket lehet felfedezni, melyeket a tölgyfahordó dominanciája kísér. Egy kicsit több zamat kellene, kevesebb hordó. 84 pont

Borkarácsony

Idén elhatároztam, hogy karácsonykor az étkezésekhez mindig a megfelelő borokat fogom prezentálni, ezért amint megtudtam, milyen menü várható, elkezdtem kutatni a hozzá illő borokat, úgyis már régebb óta érdekel a "gasztroborfogyasztás". Sok időm nem volt az elmúlt héten ezzel foglalkozni, ezért apránként szedtem össze az ehhez szükséges infókat. Először is meg kellett tudnom, hogy hol, mi lesz a fogás. A három napban lesz töltött káposzta, rántott hal és töltött csirkemell franciasalátával, tyúkpörkölt nokedlival, kacsasült, tyúkhúsleves, halászlé, majd szilveszter közeledtével kocsonya. Ezután fellapoztam a kedvenc és ezidáig egyetlen boroskönyvemet, a Csávossy György: Magyarán a borokról címűt, és kikerestem melyik ételhez, milyen fajta borokat ajánl. Így megtudtam, hogy a rántott halhoz, a franciasalátához és a tyúkhúsleveshez inkább könnyű, száraz fehérbort, míg a töltött káposztához, a pörkölthöz, a kacsasülthöz, a kocsonyához és a halászléhez a tüzes, testes, kemény, száraz fehéret javallja. A kacsasülthöz, a töltött káposztához és a halászléhez könnyű vöröset is lehet inni, a pörköltekhez pedig fanyar vöröset. Na igen ám, de ebből honnan tudom meg, hogy mit vegyek? Rákerestem interneten, hogy melyik borfajta milyennek számít, bár nem tudom ez mennyire lehetett megbízható infó, elvégre úgy gondolom, hogy egy fajta szőlőből lehet különféle fanyarságú, nehézségű, alkoholtartalmú stb. borokat készíteni, de első lépésnek megteszi, veszteni pedig nem veszíthetek vele. Tüzes, kemény, száraz fehérborokra többek között az ezerjót, a hárslevelűt és a rajnai rizlinget kaptam, fanyar vörösnek a kékfrankost és a cabernet franc-t. Ma este ráértem, ezért fogtam magam, összeszedtem útközben Moncsit, és elindultunk bort vásárolni. Szerettünk volna még egy finom villányi cuvée-t is venni, és ez lett belőle:

Balról jobbra: 

Gere Tamás: Siklósi Hárslevelű 2009 - kocsonya, halászlé, töltött káposzta, pörkölt, kacsasült.

Varga Pincészet: Badacsonyi Szemelt Rizling 2012 - mivel rajnait nem találtam, amúgy talán az előbb felsorolt ételekhez ez is megy.

Matias Pincészet: Pinot Blanc 2008 - kíváncsiságból, szintén az előbbiekhez.

Takler: Kékfrankos 2012 - Mónika választása, pörkölthöz.

Juhász testvérek: Merlot 2011 - mert már régen ittam merlot-t, és mert nem volt valamire való cabernet franc!

Mészáros Pál: Kékfrankos 2011 - Mónika másik választása, igazából nem tudott dönteni, úgyhogy el kellett hozni a novemberi borszemináriumi emlékek miatt :)

Ikon: Kékfrankos 2011 - Ennyi pörkölt azért nem lesz, de be kell bizonyítanom Mónikának, hogy Szekszárdon kívül is léteznek kékfrankosok.

Bozóky Pincészet: Móri Ezerjó 2012 - kocsonya, halászlé, töltött káposzta, pörkölt, kacsasült kaják valamelyikéhez, na meg mert még nem ittam móri bort.

A cuvée-t majd máskor.

Egri Cabernet Sauvignon a Juhász testvérek tolmácsolásában

A Terroir című bejegyzésem után kissé elbizonytalanodtam magamban, mivel régi kóstolások alapján vetődött fel bennem, hogy különböző borvidékek azonos fajtájú szőlőből készült borai, mennyire hasonlítanak egymásra. Ezért úgy döntöttem, hogy mind a négy (sőt öt) tárgyalt borvidékről fogok kóstolni egy-egy cabernet sauvignont, hogy bebizonyítsam (elsősorban magamnak) a bejegyzés helytállását. Én nem kardoskodom a borok uniformizálása ellen, nekem nem célom ennek megváltoztatása, sőt én örülök annak, hogy ha egy jó bordeaux-it akarok inni, akkor hazai termelőtől is meg tudom venni, s talán még olcsóbban is, mint egy hasonló franciát. Ha egyszer azok a jó franciák kitalálták, hogy ebből vagy abból a szőlőfajtából, hogyan lehet finom bort készíteni, akkor miért is csinálnánk másképp? Hiszen gondoljunk bele, hogy ha a mi csirkepörköltünket meg akarják főzni legalább ugyanolyan jól más országban, akkor sem tanácsos másképp elkészíteni, mint ahogyan a recepten van. Ez így van jól, a cabernet sauvignon, a cabernet franc, merlot, de még az olaszrizling, a furmint vagy akár a kadarka elkészítésének is megvan az a módja, ahogy abból a legfinomabb bor lesz. Lehet persze a területi sajátosságoknak megfelelő borokat létrehozni ezekből a szőlőkből, de bizonyára nem azért nem maradtak a hagyományoknál a gazdák, mert olyan jól eladható népszerű borokat lehetett belőle készíteni a hagyományok megtartásával. Egyszer kóstoltasson meg velem valaki egy adott területre jellemző, hagyományos eljárással készült bort, akár egy bordeaux-i, akár másfajta szőlőből valót! Mik lehetnek azok a területi sajátosságok? (Remélem a tanfolyamon kapok rá választ!)
No de a tárgynál maradva, az aktuális bor: Juhász Testvérek Pincészete - Cabernet Sauvignon 2011. Már délután gondolkodtam rajta, hogy mi is legyen a mai bor, s mivel húzós nap volt, mindenképp valami ütőset akartam választani, ezért Moncsival már célirányosan mentünk megvenni edzés után eme nedűt. A címke tanúsága szerint: "A Juhász testvérek tradicionális pincészete a szép és komoly borok létrehozását tűzte ki célul, melyeket az odafigyelés és a különleges gondosság jellemez a telepítéstől a tölgyfahordós érlelésen át a palackba kerülésig."

Eddig egy esetben volt szerencsém a Juhász testvérek borához, nevezetesen egy Egri Bikavérhez, mely igen mély benyomást hagyott bennem. Ezért tudtam, hogy ha az ő borukat veszem le a polcról, akkor nem követhetek el hibát. Nem is követtem. Kitöltéskor a lassan tűnő rózsaszín hab miatt látszott, hogy egy magas alkoholtartalmú, testes borral lesz dolgunk. A poharat meglötyögtetve hosszan látszott a koronája, s a lassú lefolyása, álló pohárnál a vastag gyűrűje. Színe mély rubinvörös. Illata érett, intenzív, gyümölcsös, én meggyet fedeztem fel benne. Ízleléskor egy markáns savtartalmú, magas tannintartalommal rendelkező, tüzes (te jó ég 14%!), telt testű, intenzív, piros gyümölcsös zamatú, harmonikus igazán boros bort ízleltünk. Le a kalappal! Juhász testvérekben nem csalódunk! 

Eddig úgy érzem, ez a bor alátámasztotta az uniformizálásról szóló elméletet.