2016. november 29., kedd

Néhány az ezerből - somlaiak dícsérete

Palancsa Laci élménybeszámolója a Veritas Borklub november 8-i kóstolójáról




A borvilág egyik legjobban sikerült marketingje a somlói juhfarké. Egyszer valaki kitalálta, hogy a Monarchia uralkodóinak juhfarkat kell inni a fiú utódlás érdekében és ezt a dolgot azóta is rengetegen tudják. Kár, hogy a borvidék nem tud kellőképpen profitálni belőle, persze az is kérdés, hogy egyáltalán akar –e.

Somló mindenesetre az ország egyik legkisebb és egyben egyik legérdekesebb borvidéke. Gyakorlatilag egyetlen hegy (inkább domb) és a rajta található számtalan parcella. Nem megyek bele a szőlő fejlődését meghatározó számtalan összetevő fejtegetésébe, de a vulkanikus talajnak biztosan köze van hozzá. Ez pedig érződik is a szép, karakteres somlai nedűkön.


Tíz kiváló tételt kóstolhattunk végig egy nagyszerű fiatalember első hivatalos kóstoltatásán. Tomcsányi Árpád ifjú, médiában és színművész berkekben ténykedő ember. De emellett borásznak is minden bizonnyal nagyszerű lesz. Azért csak lesz, mert az első borait, csak a közeljövőben kóstolhatjuk majd. Szívem szerint már most innám őket, mert valahogy meg vagyok győződve róla, hogy csodálatosak lesznek. Ezt pedig abból gondolom, ahogy Ő a szőlőről és a borokról beszélt. Nem abból, amit mondott, hiszen a tényeket bárki elmondhatta volna. Hanem abból, ahogyan mondta. Volt benne valami bölcsesség, amelyet nyilván édesapjától, dr. Tomcsányi János, kardiológus professzortól is megörökölt. Nekik is van egy piciny területük Somlón és a fiatalember megkapta a marsallbotot, no meg a bizalmat ahhoz, hogy szép borokat terelgessen majd a Tomcsányi palackokba.


A bemutatott diasorokból kiderült, hogy mennyire ezerarcú is a Somló. Ez pedig érthető szó szerint is, hiszen több, mint ezer ember foglalkozik itt szőlőműveléssel és borok készítésével, s ezekből csupán 45 palackoz. De azért hozzánk jutottak a palackos borokból és igen szép tételek okoztak kellemes perceket a kóstoló társaságnak. Nézzük is szépen sorban:

Barcza Bálint – Olaszrizling 2015 – alk.: 13%

Nem volt…De volt…De NEM!

Virágos és almás karakterű, kellemes nyitóbor. A könnyedebb testből, aromából és illatból arra következtettem, hogy nem is volt hordóban, és ezt el is mondtam. Aztán hallottam, hogy ezek mind voltak hordóban. Aztán elolvastam a címkét, amire meg az volt írva, hogy nem volt. Akkor most mi van???

Árpi persze nagyon kedvesen elnézést kért, hogy mindez elkerülte a figyelmét és gratulált, hogy így ráéreztem. Fantasztikus érzés, amikor az ember felfedez valamit és sikerélménye is van!

Szóval nem volt hordóban és talán ez volt, amit egy picit hiányoltam is belőle. De, ha direkt ilyen gyümölcsös könnyed karakterű bornak készült, akkor jól sikerült. 84 pont

Spiegelberg István – Juhfark 2012 – alk.: 12,5%

Egy emblematikus figura Somlóról a mester. Árpi pedig mellette, mintegy segédként, megfigyelőként maga is hozzájárul a szép borok elkészültéhez és közben nagyon sokat tanul. Mert szerinte is úgy van az, hogy az igazi tanulópálya maga a borkészítés és nem annak elmélete. Szóval István és Árpi valószínűleg sokszor kóstolhatták ezt a bort is, mielőtt palackba került, de meg is érte a befektetett „munka”. Ez, kérem egy hihetetlenül ásványos illatú, a közepesnél nagyobb testű igazi terroir bor. Egy olyan, mely aromavilágában is nagyon illeszkedik az illatokhoz. Karakteres, férfias, ásványos, fémes és mégis citrusos világú. Nálam 88 pont

Somlói Apátsági Pincészet (Balogh Zoltán) – Tramini 2015 – alk.: 12,5%

Egy illatos fajta, mely bizony tud kellemes meglepetéseket okozni, de lehet nagyon unalmas, egysíkú is. Ez most szerencsére a jobbik fajtából való. Kellemes, tipikusan nyárias hangulatú bor. Amikor beleszagoltam, akkor elmosolyodtam, mert a virágos illatok egyből a limbikus rendszerbe nyomultak. A jellegzetes parfümös édeskés illatok mellé közepes test párosul és a sav, meg az alkohol is OK. Ízben a fő jegyek a zöldalma és a citrom, vagy inkább lime. Összességében egyensúlyos bor, amelyben érdekes a fajta és Somló „kovalens kötése”. 85 pont

Dénes Tibor – Sághegyi Furmint 2012 – alk.: 13,3%

Hoppá, itt a kakukktojás, ugyanis Sághegy az nem Somló. Tessék nyugodtan kiguglizni, még a megye sem ugyanaz, pedig jó időben simán átlátni. A Sághegy is az egykori vulkáni tevékenység tanúhegye és a Somlóval azonos borvidékként tartjuk számon. Ez egy nagyon szép furmint, iskolapéldája ennek a csodálatos fajtának, úgy hogy közben szépen mutatja a terroir értékeit. Elsőre ásványos, petrolos karakterrel nyit, aztán kis szellőzés után nagyon szép szerecsendiós illatok érkeznek. A korty is nagyon jól esik. Főként a csonthéjasokat, elsősorban az őszibarackot idézi, kellemes kesernyével és egy kis fémes-sós behatással bolondítva. Jó hosszú a lecsengése is. Szóval simán 89 pont

Tóth Barnabás – Hárslevelű 2012 – alk.: 12,5%

Egy újabb ismert borász, akinek 3 tételét is kóstolhattuk ezen az estén. Talán nem is baj, hogy ez volt az első, mert egy kicsit haloványabbnak éreztem a többinél, így aztán volt mire rápakolni a többi élményt. A hárslevelű jellemzői közül az édeskés illatok, a hordóhasználatból pedig a vaníliás feeling jött át leginkább. Közepesnél nagyobb testű bor, melynek ízében azért szintén a fémes karakter tűnt fel, igaz kicsit visszafogottabban. 82 pont


Tóth Barnabás – Furmint 2012 – alk.: 12%

Az a helyzet állt elő, hogy ugyanannak az ültetvénynek két évjáratát kóstoltuk egymás után. Mivel egy hosszú asztal két oldalán helyezkedtünk el, ezért egyik oldalon „indult el” a ’12-es, a másikon meg a ’13-as furmint. Nekem az idősebb jutott elsőként pedig jobb szerettem volna fordítva. Hihetetlen, hogy mekkora különbség volt köztük. Az évjárat is jelentősen különbözött és a palackérés is mást hozott ki belőlük. A ’12-es egy csodás birses illattal ajándékozott meg, sőt egy kis botritiszes jelleg is társult hozzá. Kíváncsi lennék, hogy vajon milyen érettséggel szüretelték. Az aroma vezető jegye is a birsalma volt, amit szépen egészített ki a somlói ásványosság. Ez a kettős nyerőnek bizonyult. Igazi, karakteres, férfias jellegű bort élvezhettünk. 89 pont

Tóth Barnabás – Furmint 2013 – alk.: 11,5%

A fiatalabb Tesó. Olyan volt, mintha a kedvenc kókuszos kekszem zacskójába toltam volna bele az orromat. Annyira kókuszos volt, hogy szívesen ettem volna mellé anyukám zseniális kókuszkockájából egyet. Ennek kicsit alacsonyabb volt a sava, lágyabb a karaktere és talán nem annyira volt somlais. Ezt bárhonnan kóstolhattam volna, de így is jól esett. Laza 86 pont

Györgykovács Imre – Furmint 2013 – alk.: 13,5%

Eddigre kiderült, hogy a Furmint a mai este fő fajtája és nem a Juhfark. Annyi jót hallottam már Imréről, hogy szerintem túlzott várakozással álltam a borhoz. Összességében kellemes, de nem túl kiemelkedő tétel volt ez. Főként az alma és a citrus vezette a karaktert illatban és ízben egyaránt. Kicsit egyszerűbb és rövidebb volt, mint vártam. 83 pont

Spiegelberg István – Nászéjszakák Bora 2011 – alk.: 12,5%

Azt a szót írtam először a papírra, hogy csodaszép. Nem is volt kedvem elemezgetni, hanem csak élveztem percekig. Kicsit utána olvasva azt találtam, hogy olaszrizling, furmint és juhfark házasítása. Aztán azt is leírtam a papírra nagy nehezen, hogy balanced, ami ugye egyensúlyt jelent és erről a borról tényleg az jutott eszembe, hogy nagyon eltalálták az összetevők arányát. Mindenből a jó tulajdonságok érződnek és ez egy új egységet alkot. Végül is ez a házasítás lényege, nem? Azért még azt is odabiggyesztettem, hogy alma meg érett trópusi gyümölcsök és, hogy frankó. 90 pont

Kreinbacher – Syrah 2012 – alk.: 14%

Itt a másik kakukktojás a sor végén. Ez ugye vörös és ezért nem is jellemző a Somlóra. A Kreinbacher Birtok viszont már évek óta kísérletezik a fajtával. A mostani kóstolónál egy hónappal korábban éppen Syrah/Shiraz fajtákat vizslattunk (elsősorban itthoni tételeket) és bevallom, hogy az egy kicsit csalódás volt. Viszont ez a bor megnyerte volna a korábbi syrah találkozót! Úgy látszik megérte a sok „üres évjáratot” rászánni arra, hogy minél többet tanuljanak a fajtáról maguk a készítők. A sort gyönyörűen zárta le ez a gyümölcsös, csokis, konyakmeggyes karakterű harmonikus bor. Tényleg, ez a legjobb szó rá, hogy harmonikus. Ez is 90 pont



Soha rosszabb kóstolót!

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése