Végigkóstoltuk a Pannon Borrégió legjobb 25 borát

Kilencedik alkalommal rendezték meg Pécsett a Pannon Borrégió Top 25 borversenyt és kóstolófesztivált. A versenyre a régió, azaz a Pécsi, a Villányi, a Szekszárdi és a Tolnai borvidékek termelői nevezhették boraikat, melynek fő célja nem a versengés, hanem a régió borainak népszerűsítése és a kisebb borászatok bemutatkozási és kiemelkedési lehetőségének megteremtése.






















A kóstolófesztiválon ott voltunk és kóstoltunk is szorgalmasan a Veritas Borklub elnökével, Palancsa Lacival. Már az autóban Pécs felé tartva tervezgettük, hogy miket kóstolunk, ugyanis nem akartuk mind a 25 bort megkóstolni. Úgy gondoltuk, elég ha a vöröseket mustráljuk csak, több időt hagyva egy-egy tételnek és így abban bíztunk, hogy érzékeink sem tompulnak el a végére. A Pécsi Borozó nyári száma alapján, melyben szépen fel volt sorolva - betűrendben - a 25 bor össze is állítottuk a magunk listáját, kihagyva 7 fehéret és egy rozét, és felállítottunk egy sorrendet, melytől nem hagyhattuk magunkat eltántorítani. Amikor kezünkbe kaptuk a kóstolófüzetet, abban is szépen beszámoztuk magunknak a sorrendet átmásolva a magazinból, merthogy az a sorrend az etalon, attól el nem térünk! Kézhezvétel után a kóstolófüzetben is következetesen beszámoztuk a magunk sorrendjét, szigorúan a magazinban felállított listánk alapján, merthogy az a sorrend az etalon, attól el nem térünk! Rögtön a második tétel kóstolásakor elkezdtük gyanítani, hogy valami baj lehet a sorrendünkkel, ekkor ugyanis a Hárs Pince amúgy a kóstolófüzet végére került Szajki Cirfandliját kóstoltuk, melyről kiderült, hogy egy nagyon szép, megalkotójához hűen hársmézes küllemmel, intenzív hársmézes és birses illat- és ízjegyekkel  megáldott desszertbor! Néztek is ránk kerek szemekkel, amikor mi második tételnek választottuk ezt a bort, de hát ugye egyik listában sem volt feltüntetve, hogy édes bor, mi pedig csak a színét néztük és betettük rögtön a frissítőnek szánt Belward gyöngyözője után. Lelovits Tamás szép piros gyümölcsös, cseresznyés illatú, lendületes savú 2015-ös Sillerét szántuk összekötőnek a vörösekhez, amiben nem is volt hiba, viszont a merlot-knál - mikor is a Vinatus nagy testű 16%-os, szilvalekváros ízvilágú 2012-es Merlot-ja után kóstoltuk a Stier pincészet lényegesen könnyebb, jó ivású, finom piros gyümölcsös, meggyes zamatú 2013-as Merlot-ját - rájöttünk, hogy bizony a kóstolófüzetben már eleve ajánlott sorrendben vannak feltüntetve a borok, így teljesen feleslegesen, ráadásul itt-ott hibákkal állítottunk fel sorrendünket. (Egyébként a kóstolófüzet végén fel is volt tüntetve, hogy a szervezők által javasolt sorrendben kerültek fel a borok). Hibánkon azonban hamar túl is tettük magunkat és folytattuk a kóstolást, amivel olyan ügyességgel végeztünk, hogy maradt még bőven időnk az elhagyott fehérekre és a rozéra is, sőt még a Hársék Cirfandliját is vissza-vissza kóstoltuk a végére. (Ebből egyetlen korty sem került a kiöntőbödönbe).

A legjobb 25-ből kiemelnék néhány tételt, melyek megérdemelnek még néhány szót. Nem mintha a többi nem lett volna kifogástalan, de a Pannon Borrégióból sok hasonló bort lehet kóstolni, és hozzájutni is könnyű.

Linnbrunn Pincészet - Cabernet Sauvignon 2013

Mély rubin szín. Szép gyümölcsösen nyíló illat, majd a hordófűszerek kerülnek inkább előtérbe. Ízlelve közepes test, integrált tannin és sok-sok erdei gyümölcs. Jól iható, bársonyos és hosszú utóízű.

Heimann Családi Birtok - Szekszárdi Bikavér 2013

Közepesen intenzív rubin szín. Orrba robbanó illatában frissen szedett piros gyümölcsök, főleg ribizli. Kóstolva relatíve könnyed bikavér. Lendületes savak vezetik a kortyot, zamatában visszaköszön a ribizli és rengeteg fűszer, lecsengése hosszú. Picit ugyan még húzós a tanninja, ezért egy kis borkorcsolyát vagy ételt kíván, de mindenképp kitűnő bor.

Bodri Pincészet - Optimus Gold Cuvée 2012

Mély rubin szín. Intenzív szilvás, málnás jegyek mellett szépen adagolja magát a hordó: vanília, csokoládé. Ízében hozza az illat után várt gyümölcsösséget, búcsúban a csokoládét. Zamata szép savgerincre épül, közepesen telt test, sok könnyedén gördülő tannin. Bársonyos, szép, kerek.

Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet - Duennium Cuvée 2012

Mély, sötét szín. Hogy milyen, pontosan nem tudom, nem voltak jók a fényviszonyok. Nem zárkózott, nem félénk, elég a pohár fölé hajolni, hogy érezni lehessen csábító bukéját. Rétegzett, mély, van mondanivalója. És még mindig csak szagolgatom. A hordó édes fűszerei először. Vanília, leheletnyi menta. Egészen halvány füstösség. Aztán szépen jönnek az erdei bogyók. Biztosan lehetne még szálazni, de nincs rá idő, és a hely sem alkalmas, meg aztán ízlelném már! Belekortyolok. Harmónia, egyensúly, elegancia. Minden a helyén van a borban. A tannin kereksége bársonyossá teszik a kortyot. Érett savgerinc, mely lágy, mégis élénk. Nagy testű, de nem robusztus. A magas alkohol szinte teljesen eltűnik az ízkavalkád mögött: érett erdei feketebogyós gyümölcsök, főleg szeder, csokoládélikőr és kávé. Hosszan tartó utóíz. Dö Csampion!

                                                                "Vylyan the champion..."

Hárs Családi Biopincészet - Szajki Cirfandli 2015

Színe a hársmézé. Akár az illata fő motívuma. Mellette persze van más is: birs, aszalt datolya, füge. Ízében  is szépen hozza ezeket az aromákat. Üdítő savak adnak lendületet a zamatok burjánzó édes forgatagának. Apránként kortyolom, mégis tele a szám vele, nyelés után is még hosszú-hosszú ideig. Háromszor kóstoltam vissza. De lehet, hogy többször.

Vince napját ünnepeltük

Kezdő borisszaként még sosem ünnepeltem meg Vince napját. Részben azért, mert egyetlen Vince nevű ismerősöm sincs, részben azért, mert a Vince napi boros programok túl messze estek a kényelmi zónámtól. Pedig már legalább három éve fontolgatom, hogy valamilyen boros Vince-napi rendezvényen azért csak illene részt vennem, ha már borélmény blogot vezetek. Idén is fontolgattam, nézegettem a programokat és a Pécsi Borozó ajánlatai közül kettő is felkeltette az érdeklődésemet. Az egyik a villányi "Pincéről pincére..." programsorozat volt, a másik a "Vince-nap a pécsi borászokkal" című, mely a Pécs Vidéke Hegyközség által szervezett kóstolóval egybekötött évértékelős, vesszőszentelős nyilvános borest egy kis népzenével. Aztán a kényelem megint erősebb volt, s inkább az itthon maradás mellett döntöttem "úgyis van még mit kóstolnom" címszóval. Aztán úgy történt, hogy Laci barátom invitálására mégsem maradtam itthon: útra keltünk, hogy megismerjük a Pécsi borvidék gyöngyszemeit és hogy láthassunk egy Vince napot úgy, ahogy a Pécs Vidéke Hegyközség tartja.

Zaragozai Szt. Vince (forrás: Wikipedia)

Na de ki is az a Vince? Szent Vince a hispániai Zaragozában volt Valér (szintén szent) püspök diakónusa a III.-IV. század fordulója környékén, és a római keresztényüldözéseknek lettek a vértanúi. A helytartó, aki hosszan tartó, szenvedésekkel teli kínhalálra ítélte Vincét, nem engedte a holttestet eltemettetni, hanem kidobták testét a szántóföldre vadak martalékául, ám egy Isten által küldött holló védte meg tőlük a szent tetemét. Ekkor egy zsákba varrták néhány jó nagy kővel egyetemben, és a tengerbe hajították, ahonnan az ár kisodorta a partra, ahol egy keresztény megtalálta és méltón eltemette. A krónikák által megörökített tevékenysége alapján vajmi kevés köze van a szőlőhöz és a borhoz. Az, hogy mégis boros védőszent lett belőle valószínűleg annak köszönhető, hogy a pogány szokásokat, hagyományokat, rituálékat a pór nép úgy tudta életben tartani és az anyaszentegyház által elfogadhatóvá tenni, hogy a keresztény vallás gazdag szent "katalógusából" kiválasztottak maguknak egyet és rátelepítették a kultuszukra személyét. Valószínűleg Vincére azért jutott a szőlős- borosgazdák választása, mert neve etimológiája alapján Vin-cent, azaz százszoros bort jelent, és ünnepe arra a pogány hagyományra esik, amikor szőlővesszőből próbálták megjósolni az azévi termést. Több száz éves hagyománya van idehaza és szerte Európában a Vince-napi termésjövendölésnek, mint például amikor egy szőlővesszőt egy palackba tettek, meleg helyre vitték és várták, hogy rügy fakadjon rajta. Ha sok rügy fakadt, sok termés volt várható, amennyiben kevés, abban az esetben száraz hordókra számíthattak a gazdák. Ilyenkor pappal szenteltették meg a szőlőültetvényeket, voltak akik egy palack bort ástak el a tőkék közé, s voltak, akik disznóságokat úgy mint hurkát, kolbászt, szalonnát vagy éppen gömböcöt a jobb termés reményében.

Arra számítottam, hogy a programkiírásban megnevezett borászok személyesen lesznek jelen, és boraikat kóstolgatva el lehet velük beszélgetni a borvidék adottságairól, lehetőségekről, nehézségekről, de mindenek előtt a cirfandliról, melyre egyre kíváncsibb vagyok pláne a Pécsi Borozón nemrég megjelent cikk után.

Megérkeztünk a Zsolnayba, az E78-as épületegységbe, azon belül is a rendezvény otthonául szolgáló első emeleti terembe, ahol velünk együtt még rengeteg érdeklődő várta a beszédeket, az értékelést, a szőlőszentelés, de főleg a borkóstolót. A rendezők szemmel láthatólag nem számítottak ennyi emberre, mert mikor megérkeztünk már az összes asztal körül ültek, a segítők pedig folyamatosan hozták még az épület egyéb szobáiból, termeiből összevadászott ülőalkalmatosságokat, de még így is jónéhányan ülőhely nélkül maradtak. Közben szivárogtak az infók, hogy e rengeteg emberre csak az a néhány, pincészetenként hat palack bor jut, amelyet nyolc borászat dobott össze erre a rendezvényre. Persze távol álljon tőlem a negatív kritika szándéka, csak úgy tűnik az érdeklődés a hasonló események, a borok és a borkultúra iránt szerencsére sokkal nagyobb, mint amit a szervezők egy ingyenes rendezvény keretein belül tudtak volna tartani, bizonyára az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Nincs ezzel semmi gond, jövőre már ezt figyelembe véve, látva a nagy érdeklődést már egy marketing szempontból is nagy jelentőséggel bíró Vince-napi borkóstolót lehet összehozni a Pécsi borvidék borainak a népszerűsítésére.

Szőlővessző szentelése

Végighallgattuk a polgármesteri köszöntőt, megnéztük a vesszőszentelést, elmormoltunk egy Miatyánkot, meghallgattuk a borvidék 2015-ös időjárási adatait, melyeket összehasonlítottunk a sokéves átlaggal és rávetítettük a szőlő biológiai fejlődésére, majd megkóstoltuk a Radó Pince gyöngyözőborát, aztán leléptünk. Jó lett volna maradni, de nem sok értelmét láttuk: a kóstoló mennyiség igen csekély volt, borászok nem voltak jelen, legalábbis nem láttuk őket, a Pécsi borvidék megismerését itt nem láttuk biztosítottnak.

Viszont mi borozni akartunk mégpedig azonnal, fel voltunk heccelve: Pécsi borvidék, pécsi borok és cirfandli! Hát akkor irány a Kalamáris, az egyetlen boros hely, amiről kaposváriként már hallottunk. Ott biztosan lehet pécsi borokból poharazgatni. Nem lehetett. Néhány fajta volt csak, amiből lehetett egy-egy pohárral kérni és pécsi sajátosságok persze nem szerepeltek közöttük. Kétségbe azért még mindig nem estünk, kinéztünk magunknak egy borsort, melynek végét egy palack Lelovitsféle Cabernet Franc-nal koronáztuk meg. Íme:

Az egyetlen pécsi bor a Belward Pince 2014-es Chardonnayja:

Citromszín zöldes reflexekkel. Nem túl meggyőző, visszafogott, citrusfélékre emlékeztető illat. Ízlelve a vártnál laposabb savak, halvány citrusok, egész pici ásványosság, üresség és rövid lecsengés.

Tűzkő Birtok - Tramini 2014

Számomra a '13-as Traminijük egy álom. Mikor nagyritkán betévedek a Bandi Borbárba, biztosan megiszom belőle egy pohárral, de ez a tétel nem hozta a várt színvonalat.

Küllemben kifogástalan, tiszta, zöldessárga, könnyedén pergő. Visszafogott, bizonytalan illat, nem az az igazi traminis rózsaillat. Ízvilága lime-os, de nem túl karakteres, híg és rövid, némi grapefriutos kesernyével a végén.

Ekkor úgy döntöttünk, hogy a továbbiakban hagyjuk a 2014-es évjáratot.

Riczu-Stier - Pinot Noir Rozé 2015

Illatában visszafogott, de szépen nyíló epres, málnás aromák bukkannak elő belőle. Savai nem túl kirobbanóak, de kedvesek. A piros gyümölcsök ízben is jönnek, de nem maradnak túl hosszan.

Jobbágy Kornél - Colonus Cuvée 2009

Picit szégyellős illat, mély meggyvörös szín. Telt, szép savgerincű bor nem túl sok, de érett tanninokkal, intenzív meggyes zamattal, nem túl hosszú lecsengéssel. Nem "látszik" rajta a kor.

Linnbrunn - Cabernet Sauvignon 2013

Mély rubin szín. Intenzív vaníliás, tölgyes, füstös illatvilág, mely mögül szépen bukkannak elő a gyümölcsök, a szilva és szeder és némi bonbonmeggyes likőrösség. Teltkarcsú bor, érett szilvás zamatokkal, picit lágy savgerinccel, s ebből adódóan túl gyorsan tűnő ízekkel.

Lelovits Tamás - Villányi Cabernet Franc 2012

Mély rubin szín bíbor reflexekkel. Édesfűszerek, azon belül is vanília és feketebogyósok jönnek tiszta, picit szégyellős illatából. Szép savgerinc vezeti a kortyot, cseresznyés, érett epres ízvilág egészen picit még nyers tanninnal, közepes hosszal. Tartalmas, szép bor, még egy pár hónapot szerintem érhetne a palackban, egy fél év múlva visszakóstolnám.

Megnyitón jártunk

Mivel nagyon fontos az első benyomás, és a benyomásból megfogalmazódó gondolatok még itt motoszkálnak a fejemben, ezért hát hamar le is jegyzem őket, még a Borháló kaposvári boltjának megnyitójaként tartott kóstoló estéjén, éjszakáján.

Először is mocskosul örülök, hogy végre Kaposváron is megmozdul valami a helyi borkedvelők igényei kielégítése felé, egyszersmind a borkultúra felvirágoztatása végett. Van már fröccsteraszunk, fröccskertünk, néhány vinotékánk, és ezek közül a legújabb a Borhálóé, mely úgy tűnik végre egy interaktív jellegű borkereskedés, hozzáértő, lelkes személyzettel. A szimpátiám legfőbb kiváltó oka, hogy nem a csúcskategóriás, magas árfekvésű borokból alakították ki a választékukat, de nem is a cukrozott ecetesszenciák alkotják a repertoárt, hanem kézműves borászok klasszikus minőségű folyóboraik viszik a vezérfonalat alapjáraton. Megspékelve a természetesen elmaradhatatlan Takler vagy Mészáros Pál féle prémium kategóriás nedűkkel, de ezt a kategóriát például Polgár Zoltán és Tóth Ferenc is gazdagítják, hogy csak még két nevet említsek az éppen eszembe ötlő csúcsborászok közül, akik „műveivel” a polcokon találkoztam.

A bolt megnyitását a Borháló franchise ötletgazdája Kathona Krisztián vezényelte le egy nyolc borból álló kóstolóval, melyen keresztül bemutatta a cég üzletpolitikáját, miszerint céljuk a jó minőségű – elsősorban folyó - borok kedvező áron való eljuttatása a pincészetektől a fogyasztókig. A minőségi bort fogyasztó közönség általában idegenkedik a másfél- két literes, főleg pille palackos kiszerelésű boroktól (bevallom, én is), de a kóstolóval ráébresztettek minket, hogy ez az idegenkedés csak egy rossz beidegződés, amit az elmúlt húsz év szupermarketes, alsópolcos „borai” okoztak.

Ezek a folyó borok akkor ugyanolyanok, mint amit palackozva lehet kapni az adott pincészettől? Nem. A véleményem az, hogy nem. Legalábbis nem minden esetben. Azért nem hiszem, hogy például a prémium kategóriának nevelt szőlőből készült nedűt, amit dűlőnként szelektálnak, szemenként válogatnak, és hosszú ideig érlelnek barrique hordóban, majd palackban, folyóborként adnák el, csak mert éppen nem fogyott el másképp. Ugyanakkor ezekre a borokra is nyugodtan használhatjuk a szép jelzőt. Mindegyik kóstolt bor megfelelt a bortól elvárt külső és belső kritériumoknak.

A kóstolt tételek a következők voltak:

Elsőként amolyan welcome drinkként Ludányi József Mátra vidéki borász 2013-as szürkebarátját kóstolhattuk, mely enyhe glicerinességével, intenzív illatával, szép savaival, kellemes gyümölcsös, picit nyalós aromáival és visszafogott alkohol tartalmával remek nyitó tételnek bizonyult.

Ezt egy idei Irsai Olivér, generosa, cserszegi fűszeres házasítás követte Frittmann János kunsági borász pincészetétől. Már a külleméről következtetni lehetett a bor könnyed mivoltára: zöldes reflexek, gyors lefolyás. Illata intenzív, de ízlelve picit lapos, savhiányos, így inkább amolyan csajos száraz bort tisztelhettünk benne.

Miután a boltot régi hajós szokás szerint egy palack bor összetörésével hivatalosan is felavattuk – ami persze nem képezte a forgatókönyv részét - a harmadik tétel egy önálló Irsai volt, ha jól emlékszem Pannonhalmáról Babarczi Zsuzsannától, mely szintén egy könnyed szerkezetű, picit visszafogott illatvilággal, ugyanakkor bátrabb savakkal rendelkező itóka volt.

Aztán érkezett a rozé! Lisicza Sándor pécsi borász kékfrankos, merlot és nero házasításából készült rozéja intenzív pirosgyümis illatával, kerek savaival, gyümölcsösségével nyűgözte le a nagyérdeműt.

Az utóbbi időben nagy kedvenccé avanzsált siller volt a következő Tóth Ferenc pincéjéből, eggyel frissebb kiadásban, mint amit ezelőtt kóstoltam. Sajnos az idei évjárat nem kecsegtetett olyan gyönyörű illat és íz aromákkal, de dúsabb szénsavval egy kifejezetten jól iható, kellemes, könnyed, fűszeres kadarka sillert ízlelhettünk.

Végre Villány! Polgár Zoltán Serum Veritas Cuvée-je érkezett a sorban, mely név syrah és cabernet franc házasítását dicséri. Szép mélyvörös szín, intenzív piros bogyós illatok egy kis háttérben kísérő hordóval, illatával harmonizáló ízek, közepes test, bársonyos tannin, hosszú lecsengés.

Szőke Mátyás – a Mátrai borvidék képviselőjének - Legendáriuma következett a sorban, ami egy merlot és kékfrankos házasítás. Hasonlóan az előzőhöz kiváló minőségű vörösbort ízlelhettünk benne. Szép küllem, pirosbogyós illatok és ízek, könnyen tovagördülő tanninok és a közepesnél alig nagyobb test, mégis tartalmas és hosszan élvezhető. Az este igazi meglepetése volt ez a nedű.

A legvégén egy édes zenittel zártuk a borsort, melynek glicerines, vastag gyűrűje, aranyló színe, szép savgerince telt édes déligyümölcsös ízeivel hódított és hosszan búcsúzott a szánktól, mégis számomra nem ez volt az est fénypontja, sokkal inkább az előző kettő.

A Borháló Borkereskedés rendszeresen fog borkóstolókat tartani a mi városunkban is, így ígéretük szerint aktív szereplői lesznek a helyi borkultúrális életnek. Szerintem elindítói. Sok sikert hozzá. Egy biztos, én gyakori vendég leszek a boltban.

(A bejegyzéshez Baranyai Gerda képeit használtuk fel.)

Hárs Pincészet - Szajki Merlot 2012

A pohárban vastag gliceringyűrű, mély bíbor szín fogadja a tekintetet. Közepesnél alig intenzívebb illatában érett meggy, szeder és bors, mely aromák ízében is visszaköszönnek, a bors egy kicsit túlzó is. Lágy savak, még egy kicsit vad tannin, nagy test, középhosszú érett meggyes lecsengés. Szívesen visszakóstolnám jövőre, kíváncsi vagyok, mit mutat akkor. 84 pont.

Hárs Pincészet - Szajki Cabernet Franc 2011

A bor, mely lehetne a harmónia allegóriája. Tiszta, intenzív gyümölcsösség és keleti fűszerek kis, nem tolakodó hordóillatba ágyazva. A szeder és áfonya mind az illatában, mind az ízében is jelentkezik. Lágy savak, bársonyos tannin, tüzes alkohol. A kortyot lágy kesernye kíséri el, mely számomra egy külön élmény. 88 pont.

Matias Pincészet - Pinot Blanc 2008 (hordós érlelés)

Egy újabb pörgős hét után már alig vártam, hogy péntek este legyen és megbonthassak egy üveg bort. Az időjárás továbbra is tavaszias, ezért az év végi boraimból maradt két palack - a Mészárosék féle Hidaspetre Cabernet Franc és a Matiasék Pinot Blanc-ja - közül a fehéret választottam. A Hidaspetrét valami különlegesebb alkalomra tartogatom, mondjuk a WSET oklevél megünneplésére. Már kaptam e-mail-t a CEWI-től: jövő hét végén indul a tanfolyam Pesten a Hotel Zenitben. Izgatott vagyok és lelkes. Jól fog esni egy pár napos kiruccanás, szerintem nyaralás óta nem mozdultam ki Kaposvárról, ha nem számítjuk a Borszemináriumokat.
A pinot blanc egy Burgundiából származó fehér szőlő fajta, ezért is hívják még fehér burgundinak is. Hazánkban összesen 160 hektáron termesztik leginkább az Egri-, a Balatonboglári- és az Etyek-Budai Borvidékeken, de ez a tétel a Pécsi Borvidék szülötte.

"Bírálata" közben hosszan tanakodtam, bizonytalanná tett ez a bor. A külső jegyei kifogástalanok: olajosan folyó, lassú lefolyású, rendelkezik koronával, vastag gyűrűvel, színe sötétsárga, tükör tiszta. Illata intenzív, kicsit émelyítő. Először nektár, majd egy kis sárgadinnye, kicsit melegedve ananász. Ízlelve üdítő savak, tüzes alkohol (14%), visszamaradt cukor - amely enyhén émelygőssé teszi a bort, kis kesernye - ami némelyik kortynál ízlett, némelyiknél zavaró, szinte kozmás. Illatban gazdag, tartalmas, tüzes, kerek bor hosszú lecsengéssel. Talán kicsit több sav, kevesebb kesernye és édesség jobb lenne. 84 pont.

Pécsi Borozó

Az elmúlt egy hónapban azon gondolkodtam, hogyan lehetne a borokkal, borászattal kapcsolatos tudásomat bővíteni, egyáltalán hogy álljak neki a tanulásnak, ha az "autodidakta" mód nem igazán válik be. Interneten keresgettem sommelier képzéseket, de egyrészről nincs Kaposvár közelében, másrészt jelen anyagi helyzetemhez mérten túl drágák, ráadásul a komolyabbakhoz borász alapképzés szükséges, ami nem lenne ellenemre, ha lenne szőlőültetvényem vagy legalább egy pincém, ahol saját bort készíthetnék. Így aztán úgy döntöttem, hogy jegelem ezt a kérdést még egy darabig, mígnem párommal ellátogattunk a Kaposvári Egyetemen megrendezésre került Állattenyésztési napokra, ahol több borászat is kiállított, többek között a villányi Teleki Szakképző Iskola is, ahol borkóstolás közben elbeszélgettünk az iskola képviselőivel, és ők ajánlották az évente egyszer indított kétszer három napos okleveles borbírálói tanfolyamukat. Ahogy a párom szokta mondani, úgy tűnik az Univerzum utat mutat nekem, csak rá kell irányítani a gondolataimat. Így történt, hogy még azon a héten ráakadtam a Pécsi borozó című internetes magazinra, amely a Pannon Borrégió gasztronómiai bormagazinja, és a programajánlataik között találtam egy a PTE közgazdaság tudományi karán megrendezésre kerülő borszeminárium elnevezésű, borkóstolóval egybekötött előadást, mely havonta egyszer gyűjti össze az érdeklődőket. A héten a Pécsi borvidéket Szabó Zoltán hosszúhetényi borász, a Pécsi Borászok Céhének elnöke mutatta be néhány, a borvidékről származó borremek kíséretében.
A borszeminárium megrendezéséhez a Szegedi Tudományegyetem adta az alapötletet, másfél évre tervezik, 3 szemeszterből fog állni, és aki legalább nyolc előadást végighallgat tanúsítványt kap.

Az első kóstolt bor a Radó Pince reduktív érlelésű Pécsi Chardonnay-je volt, mely kellemes, alkoholban gazdag, lendületes indítása volt az előadásnak. Kóstolás közben megtudtuk, hogy a Pécsi borvidék a legkisebb borvidék ma Magyarországon, és három körzetből, a szigetvári, pécsi és versendi körzetből áll. Az előadó ezerszínű borvidéknek nevezte a változatos talajösszetételtől és klimatikus hatásoktól sokszínű fajtaösszetétel miatt. E borvidéken 20 fehér (pl. chardonnay, cirfandli, csomorika, cserszegi fűszeres) és 12 kék (pl. cabernet franc, cabernet sauvignon, kadarka, kékfrankos, menoir, merlot) szőlő termesztése engedélyezett.

A második bor az előadó saját termelésű, 2008-as évjáratú rajnai rizlingje volt, mely Szabó úr saját bevallása szerint is már egy hanyatlásnak indult bor, amit túl hosszú érlelésnek köszönhetett. Páromnak egyáltalán nem ízlett (nekem kellett kiinni a poharát), de szerintem még így is igen kellemes bor, ami ha nem is gasztronómiai élvezetet nyújt, de egy jó baráti beszélgetés mellé szolgálhat "üzemanyagként". Közben hallhattuk még az előadás szófoszlányait, amelyből kiderült, hogy a csomorikát sokan összetévesztik a juhfarkkal, s a híres somlói juhfark is tulajdonképpen csomorika. A csomorikát különben pezsgőalapanyagként kedvelik nagyon a borászok, a juhfark pedig egy későn érő, sok cukrot és savat tartalmazó fajta.

A harmadik egy 2012-es, reduktív érlelésű, enyhén kesernyés cserszegi fűszeres volt a Lisicza borászattól. A cserszegi fűszeres az egyik legkapósabb fajta szőlő Magyarországon, mert korán beérik, viszont savas. A mustfokról is kaptunk némi tájékoztatást, miszerint 1 mustfok azt jelenti, hogy 1 liter mustnak 10 gramm cukortartalma van, és 15 mustfoktól engedélyezik a borokat, de az igazán jó borról 18-22 fok között beszélünk. Hallottunk egy kis beszámolót a cirfandliról is, pedig az a nyolcadik bor a kóstoltak között. Tömör fürtjei miatt egymást nyomják a bogyók, ezért elpattanhatnak a szemek és rothadásnak indulhatnak. Szeptember végén, október elején szüretelik 22 mustfokkal. Leginkább édes bort csinálnak belőle, de keresett a száraz fajtája is. Elég érzékeny szőlőfajta, borként nehéz a kezelése, ezért laborban deríteni kell.

A negyedik az Eberhardt pincészet mohácsi 2012-es rosé-ja volt, ha jól emlékszem kékfrankosból, de ekkor már egyre nagyobb volt a zsivaj az előadáson, s a kezdetben egyetemi előadásnak induló rendezvény lassan kocsmahangulatúvá változott. Hiába két deci bortól már mindenkinek volt mondanivalója. Mikor a terem lecsendesedett, a kadarkáról hallhattunk előadást. Régen 50000 hektáron termeltek az országban kadarkát, de mára jócskán kikopott a művelésmódja miatt, mivel fejműveléssel kell a fagy ellen védekezni, és ez igen munkaigényes. Akár fehér, akár vörösbor készítésére is alkalmas, nagyon jó fröccsbor, ezért a felnőttek málnaszörpjének is nevezik.

Erre ötödikként végre jött egy kadarka a Planina Borháztól, Mohácsról, szintén 2012-ből, melyet majdnem 90 éves tőkékről szedtek és párom szerint fura szaga volt.

A hatodikra kezdtünk komolyodni, már bennem is mélyebb gondolatokat ébresztő vörös zweigelttel. A Matias pincészet 2009-es Pécsi Zweigeltje egy illatában barriqe hordós érlelésre emlékeztető, kellőképpen testes, fűszeres, ámde savakban szegény itóka volt. Most először fordult elő, hogy az előadó arról beszélt, amit kóstoltunk, így már tudjuk, hogy a zweigelt egy osztrák fajta és olyan bőven terem, amennyit a gazda nem szégyell, viszont érdemes hozamkorlátot alkalmazni a termés minősége végett.

A hetediknél körbenézve már több vörös fejet és fülig érő szájakat láttam, párom is hatalmas mosollyal a száján énekelgetett mellettem, és megérkezett a várva várt cabernet franc, mely az egyik kedvenc fajtaborom, ami a cuvée borok válla. Hauk István dunaszekcsői borász pincéjéből való, 2011-es cabernet nem is okozott csalódást. Ebben a borban minden benne volt, ami hiányzott az előző zweigeltből, a tannintartalma megdolgoztatta a nyelvem két szélét is, de mégis bársonyos, kellemes ízű. Mindkettőnknek nagyon ízlett.

Csúcspontként érkezett az édes cirfandli, amit akkor nem tudtam volna már leírni. A Hárs Pincészet 2007-es évjáratú cirfandlija "állja az idők próbáját". Bár nem szeretem az édes borokat, azt kell mondjam, hogy nagyon ízletes, finom borról volt szó, amit én is bármikor meginnék újra, ugyanis egyáltalán nem volt émelygős. Illatban gazdag, ízében érezhető a méz, a birsalmasajt és a kajszilekvár jegyei.

A szemináriumot a Zengő hőséről, a bánáti bazsarózsáról szóló pár szó zárta, ami megakadályozta a NATO lokátor építését, mi pedig gyorsan elszaladtunk az egyetem közelében lévő gyrososhoz elfojtani a pityókás hangulatot.

Várjuk az októberi előadást, melyet az olaszrizling jegyében fognak megtartani, talán addigra már mint a villányi suli hallgatója érkezek.