2017. március 20., hétfő

Hagyományokat teremt a Veritas Borklub

Éppen tegnap múlt egy éve, hogy Dr. Rostás László és Palancsa László ötlete nyomán, velük együtt 12-en megalapítottuk a Veritas Borklubot a Kapos Hotel éttermében. Születésnapunkat pedig éppen itt, egy ragyogó, szűkebb értelemben vett hazai (somogyi) borokkal kísért borvacsorával ünnepeltük az azóta 24 fősre duzzadt tagságunkkal és meghívott vendégeinkkel. Az aperitif, egy 2008-as Garamvári Prestige Brut kortyolgatása közben néhány prominens tagunk kért - és kapott is - szót, hogy beszédjükkel még ünnepélyesebbé tegyék a hangulatot. De először is Bíró Norbert a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke köszöntött minket - többek között neki köszönhetjük, hogy a Veritas Borklub a Megyeháza Bormúzeumában otthonra lelt -, majd Gergely Ica a Kapos Hotel Éttermének menedzsere gratulált az évfordulónk alkalmából, és örömét fejezte ki, hogy ezt a helyszínt választottuk megalakulásunk és évfordulós vacsoránk színhelyéül. 


Bíró Norbert elmondta, hogy nagyon örül kezdeményezésünknek, miszerint a Veritas Borklub egyik céljául tűzte ki a Somogy megyei borok népszerűsítését, így ez egybecseng a Somogy Megyei Önkormányzat törekvéseivel. Tudniillik ma a Balatonboglári borvidéken megtermelt szőlő csupán körülbelül egyharmada kerül feldolgozásra a megyében, a többit eladják és máshol dolgozzák fel, más borvidékek termékeiként kerülnek forgalomba. Ez azért lehet, mert még nincs elég presztízse a Dél-Balatonnak, a bort vásárló közönség még mindig pejoratívan tekint a borvidékre, pedig már bőven bizonyított - gondoljunk csak arra, hogy már háromszor kapta e borvidékről származó borász az Év Borásza elismerést. Bíró Norbert továbbá elmondta, hogy támogatják azt az elképzelést is, hogy somogyi települések rendezvényein, falunapokon leginkább somogyi borászatokat kérjenek fel borárusításra. 

Dr. Rostás László örömét fejezte ki, hogy végül '91-ben Szekszárdról Kaposvárra költöztek, pedig többször kacérkodott anno a gondolattal, hogy a szekszárdi dűlők egyikén vásároljanak telket maguknak. De akkor a szekszárdi kórház intenzív osztályának orvosaként, tavaszonként gyakran találkozott permetezés miatti komoly esetekkel, és talán tartva a hasonló mérgezésektől, végül nem kezdett bele szőlőművelésbe, így most részese lehet a Veritas Borklub történetének. Köszöntőjét a tőle megszokott sziporkával zárta: "Bölcsnek a bor, balgának a sör, jószágnak a víz kell!"



Dr. Matolcsy Gusztáv segítségével visszaemlékeztünk az elmúlt egy év eseményeire, kóstolásaira. A megalakulásunkat követően kétszer voltunk a kaposvári Borháló üzletében, egyszer dél-balatoni borokat kóstoltunk, másodszor pedig szekszárdi borokat. Aztán júniusban és júliusban a Róma Villában tartottuk a klub összejöveteleinket. Az első alkalommal Juhász Attila az egri Juhász Testvérek borait hozta és kóstoltatta velünk egy rendkívül jó hangulatúra sikeredett kóstolón, majd a múzeumok éjszakájára eső kóstolón - melyen még egy tárlatvezetést is kapott klubunk a Rippl-Rónai villában - Matolcsy Guszti tartott egy szép előadást és kóstolást hazai rajnai rizlingek témakörében. Augusztusban nyári szünetet tartottunk, szeptemberben pedig az új helyünkön folytattuk a Légli Ottó által tartott fantasztikus kóstolóval, melyen a Balatonboglári borvidék igazi gyöngyszemeit kortyolgathattuk. Októberben syrah-kat mustrálgattunk, novemberben egy somlói borász, Tomcsányi Árpád mutatta be a hegy levét, decemberben pedig villányi vörösekkel és Horváth Éváék krampampulijával búcsúztattuk az évet. Ezt követően a januári dermesztő hidegben tradicionálisan készült pezsgőkkel kívántunk egymásnak boldog új évet, majd februárban egyik tagunk, Csillag Attila tartott egy felejthetetlen kóstolót loire-i borokkal. A születésnapi borvacsorával együtt, egy év alatt háromszor fókuszáltunk a Dél-Balatonra, úgyhogy jól teljesítettük egyik fő célunkat, a helyi borok népszerűsítését.

Végül Horváth Éva szólt pár szót, melyben azt taglalta eddigi tapasztalataira alapozva - hiszen az évek folyamán jónéhány csoportnak, közösségnek volt alapítója, mentora vagy éppen csak tagja -, hogy egy közösség hosszú távon akkor tud fennmaradni, ha tradíciókat, hagyományokat teremt, mert még jobban összekovácsolja azokat, akiket valamilyen értékrend vagy közös cél, közös érdek összehozott. Ezért fontos, hogy teremtsünk ilyen ünnepi alkalmakat és csináljunk belőlük hagyományt. "Az alkohol az ember ellensége, de aki az ellenség elől elfut, az gyáva"- zárta viccelődve gondolatait. Van benne valami. Nem kell elfutni előle, nem kell mellőzni, csak kordában kell tartani és meg kell találni mindenkinek a saját mértékét, így kiegészítve ételeinket, vagy csak önmagában is a bor a kultúránk szerves és fontos részévé válik. 

Az első fogás zöldséggel tálalt jérce mája volt kocsonyában dermesztve, mellé pedig egy 2015-ös Loliense került a balatonlellei Konyári birtokról. A bor egy könnyed házasítás, tartalmaz sauvignon blanc-t, charodonnay-t és olaszrizlinget. Egyszerű zöldalmás, fűszeres karakterével, közepes testével, ficánkoló savaival remek párra lelt az étel.


Második fogásunk, a tejszínes harcsa rakottas már testesebb párt kapott, Légli Ottó 2013-as Landord Chardonnay-ját. Jól álltak a fűszeres, mézes, érett barackos aromák az ételnek.


Ikon Pinot Noirt kortyoltunk harmadik ételünkhöz, mely egy BBQ sertéskaraj volt puliszkával, vörösbor mártással. A bor önmagában talán gyenge láncszem volt a sorban, picit már fáradt arcát mutatta, de az étellel még elbírt. A hús füstös aromáihoz jól illett a bor füstös karaktere, a mártás fűszerei pedig harmonizáltak a pinot fűszerességével.

A főétel marha pofa volt gánicával, vargányás jus-vel. Légli Géza 2015-ös Jánoshegy Merlot-ja kísérte, és komplexitása, teste, gyümölcsössége, bársonyos textúrája valósággal itatta magát a marha pofa minden egyes falatja után.

Desszertként vaníliás soufflét ettünk málna pürével, lime-mal, fehércsokoládé variációkkal, és Bujdosó 2015-ös Tramontanát kortyolgattunk hozzá. Az édesség itt is követelte minden egyes falat után az édes, barackos, vaníliás (itt-ott rózsásan kacérkodó) aromákkal pompázó tramini kortyokat. Jó párt alkottak. 


A vacsora utáni szórakoztatást Palancsa Laci vállalta magára a tagok által összegyűjtött ajándékok tombolahúzásával. Az ajándékok többsége természetesen bor volt, melyeket új tulajdonosaik nem igen vittek haza. A legkülönlegesebb ajándék, a tombola fődíja egy kézzel, fából készített kis polc volt, Futó Tibor felajánlásából.




Reméljük olyan hagyományt, netán hagyományokat sikerül teremtenünk, ami még generációkkal utánunk is folytatódni fog. Mi az alapokat leraktuk, és elmondhatjuk az első év sikeres kóstolói és a születésnapi vacsora után, hogy ezek a közös élmények csak növelik az immár összeszokott társaság elhivatottságát a minőségi borok és minőségi időtöltés iránt, így biztosan idén is tartalmas évnek nézünk elébe. Lesz miről mesélnünk! :)

2017. március 18., szombat

Két vörös a tél végére

Palancsa Laci kóstolása

Mondjuk egy csendes péntek estén, amikor a család már alszik és csak az asztali lámpa halk duruzsolása hallatszik. Kedvem támadt leírni az élményeimet ezekről a szép borokról.
Egy Syrah Egerből, a Balga Pincészettől és egy Villányi Franc a Csányi Pincészettől. Mindkettő tetszett, de a Franc valósággal elvarázsolt. Hogy legyen íve a dolognak, kezdjük a syrah-val.

Balga Pincészet, Eger – Syrah 2013


A címkén azt olvasom, hogy ez a bor 2,5 évig érett 225 literes használt hordóban. Akkor nagyjából 2016 közepe felé kerülhetett palackba és közel egy évet pihent még abban, mire a poharamba került. Egy szép kutya van a címkén és egyébként is kifinomult az egész design. Olyan a bor is: letisztult és tartalmas. Nem akar maga alá gyűrni, nem akar letaglózni. A színe is játékos, mert igazából csak megpörgetve látszanak jól a lilás árnyalatok a rubinba ágyazva. Nem olyan sötét, mint amilyenre a fajtánál talán számítanánk, de kifogástalan a megjelenése. Élettel teli és ez már az illatában is érződik. Átjön a Syrah és a hordó fűszeressége is, de van benne vibráló gyümölcsös, elsősorban meggyes karakter is. Olyan ez a meggy, mint az a néhány szem, amit gyerekkoromban kutyafuttában vettem magamhoz abból a kupacból, amit édesanyám pitesütéshez készített elő hajdanán. Megvan az élmény? Na, ez jön a kortyban is. Kellemesen fanyarkás, üde és mégis érett meggyes ízvilág. Közepes test, frankó tanninnal. A legjobb békebeli ét- Tibi csokit is felidézte bennem a lecsengése. 88 pont.

Csányi Pincészet – Kővilla Villányi Franc 2012

A legjobb hőmérsékleten kóstoltam. A borász 18 fokot javasol és én csupán egy órára tettem a hűtőbe. Bár nem mértem, de nagyjából 18.223 fok lehetett. Még arra is odafigyeltem, hogy mikor már meglazult a kezeim között a parafa dugó, akkor nagyon óvatosan játszottam ki az üvegből. Azért, mert mostanában hallottam, hogy ha nagy pukkanással jön ki a dugó, akkor az egy sokk a bornak, mely akár a minőségére is hatással lehet. Rajtam ne múljon, én türelmes is tudok lenni.
Ez egy hamisítatlan, csodásan élénk rubin színű bor. Kellemes, meleg tónusú, érett gyümölcsös, kicsit szamócás illata van, egy leheletnyi füstösséggel, amely azonban nem ül rá, sőt jól áll neki. Csalogató, csábító és kifinomult az illata. Don Juan lehetett ilyen.

A korty is ehhez illő. Nagyon szép, friss savszerkezet. Az alkoholnak köszönhetően elsőre egy pici édesség érezhető, de mindjárt jön a kellemes fanyarság is mellé. Elegáns és férfias karakterű bor. Igazán nemes ital. A közepes tannin nagyon szépen beépül. Az érett meggyes ízvilágot csokoládés jelleg egészíti ki. Szinte végtelen a lecsengése. A korty után még hosszú ideig vendégeskedik a számban. Ez egy igaz ÜDE bor…Ü De jó inni! 92 pont.

2017. március 11., szombat

A XVI. Syngenta Országos Borverseny testközelből

A 2016-os év kihívásokkal teli év volt a borászok számára - derült ki Czigány Tibor, a Syngenta ügyvezető igazgatójának köszöntőjéből. A nehéz év ellenére kevesebb mennyiségű, de az átlagnál jobb minőségű szőlőt szüretelhettek a gazdák, így az évjárat remek borokkal kecsegtet. Ugyanakkor a Balatontól északra nagyon komoly terméscsökkenést szenvedtek el a szőlőtermelők a nyári viharok, jégesők miatt, ezért a Badacsonyból, a Balaton-felvidékről, Nagy-Somlóról és Sopronból alig kóstolhatunk a jövőben 2016-os bort. Az évjárat minőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a borverseny 459 nevezett bora közül 61 arany jutott a 2016-os évjáratú borokra az összesen kiosztott 124 aranyéremből. A legtöbb aranyérem a Tokaji borvidékre érkezett, a nagyaranyakkal és Quadris díjjal együtt összesen 21 darab, így a borvidék az idei verseny abszolút "bajnoka" lett.

A Quadris és nagyarany díjazottak

A siófoki Azúr Hotelben megrendezett gálán Dr. Janky Ferenc a Corvinus Egyetem nyugalmazott docense, a borverseny elnöke adta át a díjakat.

A tizenhatodik Országos Syngenta Borverseny kevésbé a nagyközönségnek, a piacnak szól, sokkal inkább egy baráti, borászok közötti belsős megmérettetés. A 455 nevezett bort és 4 pezsgőt tizenegy csapat, csapatonként hat főből álló zsűri értékelte. Külön öröm Janky Ferenc számára, hogy a zsűri átlagéletkora 37 év volt, ami azt jelzi, hogy szép számmal képviseltette magát a fiatalabb generáció is.

" Összességében nagyon magas színvonalú versenyen vagyunk túl, amely kitűnő áttekintést adott az elmúlt öt év boraiból - hangsúlyozta dr. Janky Ferenc. - Az idei borbírálaton kiválóan szerepeltek az illatos fajták: a sauvignon blanc, a muskotály-félék, valamint az Irsai Olivér. Számomra nagy öröm, hogy egy badacsonyi kéknyelű is Quadris-díjban részesült. Ez egy olyan ritkán termesztett szőlőfajta, amely megérdemelné a nagyobb figyelmet. A rozéborok az idei évben is jól szerepeltek, rendkívül sokat fejlődtek az elmúlt 10-15 évben, köszönhetően az új borászati eljárásoknak. A kékszőlőből "fehértechnológiával" elkészített üde, könnyű borokat a fiatalok is egyre jobban kedvelik. Idén is kitűnő vörösborok kerültek a bírálók elé, a villányi és szekszárdi borászok vitték a prímet. Az idei verseny abszolút "bajnoka" idén is Tokaj lett, a legjobb 13 borból hét érkezett erről a borvidékről."

A gálán három bor kapta a legkiválóbbnak járó Quadris-díjat: Bock József - Capella Cuvée 2011, A NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet - Badacsonyi Kéknyelű 2013, Tolcsva-Bor - Tokaji Aszú 5 puttonyos 2009. Nagyaranyat kapott a Szentpéteri Borpince, a Kősziklás Borászat, a Schieber Pincészet, a Sauska - Tokaj, a Tolcsva-Bor, a Csubák Testvérek, a Grand Tokaj, Koch Csaba, valamint a Sárga Borház. Rajtuk kívül 124 arany-, 228 ezüs-, 82 bronzérmet és 12 oklevél elismerést adott át a zsűri.


NAIK SZBKI Badacsony - Kéknyelű 2013

Hibátlan küllem, intenzív arany szín, intenzív körtés, ásványos illatvilág, virágos háttérrel. Ízében egyensúlyos, kellően telt, szinte harapható korty. Meglepően kerek savak, szép egyensúlyos, gyümölcsös ízvilág finom ásványossággal és nagyon hosszú lecsengéssel. Tavaly nyáron egy badacsonyi túrán sok kéknyelűt kóstoltam, de egy sem volt ehhez fogható.


Bock - Capella Cuvée 2011


Ebben minden benne van, amiért a villányi vörösborokat szeretjük: illat- és ízkomplexitás, szép savak, robusztusság, bársonyos tannin. Piros bogyós aromák és szépen integrálódott hordó, pedig nem keveset, 2 évet volt új tölgyhordóban. A magas, 15% feletti alkohol is szépen elbújik a struktúrában. Mélység, komplexitás, hosszúság. Igazi, mély gondolatok bora. 


Tolcsva-Bor - 5 puttonyos Tokaji Aszú 2009

Mély, borostyánba hajló arany. Intenzív, összetett illatok: őszibarack kompót és aszalt gyümölcsök egész tárháza. Ízében is szépen jön a barackbefőtt, savai játékosak, egyáltalán nem gejl, nagyon jó inni. 6 évet pihent aszús hordóban, mielőtt lepalackozták, érdemes volt.

Külön említésre érdemes még a Sauska - Cuvée 7 2012, mely "csak" aranyérmet érdemelt. Nagy anyag, fűszeres, testes, kerek tanninokkal, remek párja volt a szarvaspörköltnek knédlivel.


Aztán nekiálltunk a 459 bor kóstolásának. Szerettünk volna valamiféle stratégiát felállítani, de már nagyon nehéz volt úgy, hogy a csúcsborokkal kezdtünk. Egyrészt magasan is volt a léc, másrészt testes borok után kiröhögtek az ízlelőbimbóim, amikor a 2016-os friss, üde sárgamuskotályt hörpintettem befelé. Mindegy, kíváncsi voltam, minél több bort meg akartam kóstolni. Folyamatosan töltöttünk, kóstoltunk, köptünk és öntöttünk. Nagyon keveset nyeltem le, mégis a vörösekre már elfáradtam. Kábé 15-18 bor után. A bimbók feladták. Lógott a nyelvük és csak vizet engedtek be a szájba. Mindenesetre az megállapítható volt a kóstolt boroknál, hogy a borászatok egyre inkább követik a trendeket, és a gyümölcsösség, a primer aromák megtartása volt a borászok fő szempontja a boraik megalkotásánál, és ez igaz a komolyabb, testesebb borok esetében is. Tehát bátran ajánlom kóstolásra a '16-os évjárat friss borait és várom a napot, amikor lassan megjelennek a piacon az év érlelt, nagy borai is.







2017. március 1., szerda

Kis borklub: Sokadika kóstoló

Február 28-án egy igazi sokadikai kóstolót tartottunk a Veritas Borklub néhány válogatott borisszájával, mikor is 1000 Ft alatti (vagy környéki) magyar borokat vettünk szemügyre. Összesen tíz bort vadásztunk össze. Az első négy bort bizony a hat "bíra" közül senki nem ítélte fogyasztásra ajánlottnak, tehát egyik sem érte el a 80 pontot. Azt azért fontos lenne kiemelni, hogy 1000 Ft környékén sokszor olyan borokat lehet beszerezni, amelyek alapvetően friss, egynyári borok, vagyis ajánlott őket a szüret utáni őszig elfogyasztani, a kóstolt tételek között pedig akadtak olyan borok, melyek már két nyarat is túléltek. Aztán a rozét követően egyre több lett a 80 feletti pontozás, mígnem az utolsó két tétel (Eszterbauer: Kabala 2014, Egri Korona Borház: Egri Kékfrankos Barrique 2013) igazi nagyágyúknak bizonyultak a 86 és a 85 pontjukkal. Illat- és ízaromákban gazdagok voltak, míg az előbbi kicsit könnyedebb, az utóbbi teltebb vörösbor volt, és mindegyikre az egyensúly és a harmónia volt jellemző. A Nagy és Nagy 2015-ös BalatonBora is említést érdemel, annak ellenére, hogy első kóstolásra nem mutatott valami nagyot, sőt illata fedett volt, nem épp kellemes animális bukét hordozott. Ám kiszellőzött és egy igazi, jó kis telt húsú barackos aromákkal megáldott, némi ásványokkal díszített ivóbort tisztelhettünk benne, amiből jó még egy pohárral (vagy akár kettővel) meginni. Összességében elmondható, hogy néha érdemes az akciós borok között is mustrálgatni, ha nem félünk egy-egy kis csalódástól, mert igazi kincseket is találhat az ember. 


A kóstolt borok: Duna-Tisza közi Cserszegi Fűszeres 2016 (66 pont), Szent István Korona - Etyek-Budai Irsai Oivér 2015 (71 pont), Font - Irsai Olivér 2016 (72 pont), Font - Tied Cuvée 2013 (68 pont), Nagy és Nagy - BalatonBor 2015 (76 pont - nálam ez 83 pontot ér), Eszterbauer - Káferka Rozé 2016 (77 pont), Csányi Pincészet - Villányi Shiraz 2015 (76 pont), Font - Kékfrankos 2015 (81 pont), Eszterbauer - Kabala 2014 (86 pont), Egri Korona - Kékfrankos Barrique 2013 (85 pont)

2017. február 21., kedd

Palackpumpa

Az elmúlt évben leszoktam a nagyobb borok vásárlásáról, így otthon ritkán került a poharamba nagyobb testű, több évet érlelt tétel. Ennek a magyarázata nem az ilyen borok árában rejlik, illetve nem anyagi okai voltak, sokkal inkább a megbontott bor tartósításával voltak gondjaim. Tudniillik egy-egy bor megbontás után nem fogy el azonnal (pláne, ha egyedül kortyolgatom), sokszor négy-öt napig kóstolgatom. Tulajdonképpen minden este egy pohárkával iszom belőle, gyakran jegyzetelgetek is róla: készül kóstolási jegyzék és megjegyzem milyen változásokon megy át ez idő alatt. Többször tapasztaltam, hogy a legjobb formáját egy bor a második nap adta. Kellően átszellőzött addigra, nem volt se kellemes, se kellemetlen palackbukéja és zavartalanul lehetett élvezni a bort a maga valójában, tökéletességében, csak annyit kellett vele várni, amíg egy picit felmelegszik (amennyiben éppen vörösborról van szó), mivel a bontott palackot már mindenképpen hűtőben tárolom. Nem is volt ezzel soha probléma a második napig. No de a harmadik napon! A harmadik napon a bor már rendszerint elvesztette gyümölcsös, fűszeres illatvilágát, gyakorlatilag nem különbözött egy nagyapám korabeli hordóban érlelt, darabban tárolt házi bortól, és ízben is hordozta az oxidálódott bor jegyeit. Szóval a sokadik ilyen alkalom után otthonra már csak a frissebb, általában reduktív borokat vettem, melyek egyrészt nem estek össze néhány napnyi darabban tárolástól, másrészt mivel olcsóbbak voltak, nem volt kár értük.



Aztán Palancsa Laci barátom vásárolt egy Vacu Vin vákuumpumpát a hozzá tartozó dugókkal együtt, és egy közös kóstoló alkalmával ecsetelgette, hogy ez milyen fasza találmány, mert így ha lehozunk több palack bort egy kóstolóra, a maradékot frankón el tudjuk vele tartósítani még pár napra. Hm, mondván, mit veszíthetek, én is beruháztam egybe, nem volt valami fene nagy költség, cirka 3000 Ft. Lassan el is kezdtem használni: Vylyan Villányi Franc, Cabernet Sauvignon, Bodri Faluhely Kékfrankos és most Vinatus Cabernet Sauvignon voltak a tesztalanyok. Öt napig tároltam vele bort úgy, hogy minden este bontottam és pumpáltam, és még az ötödig nap is olyan élvezhető volt a bor, mint a második napon: jöttek a gyümölcs és fűszer aromák úgy illatban, mint ízben egyaránt.

A kikerics kereső túránk alkalmával vettem egy palack Vinatus Cabernet Sauvignon 2012-t. Pénteken nyitottam, minden este bontottam és visszapumpáltam. Ma kedd van és a jegyzéket ma készítettem róla:

Mély, átláthatatlan rubin, a pohár falán erőteljes templomablak jelenség. Illatban tiszta, intenzív, érett. A hordó szépen integrálódott, szilvás, meggyes, szegfűszeges illatjegyek törnek az orrba némi vaníliával. Kóstolva jó robusztus a korty, játékos savakkal, sok, egy picit még tapadós tanninnal, a szerkezetben szépen megbúvó alkohollal és hosszú utóízzel. Szilvalekvár, cigány meggy, feketeribizli és édesfűszerek. 90 pont.