2016. július 6., szerda

Két Furmint Somlóról

Tornai Pincészet - Apátsági Furmint 2011

Szép, intenzív arany szín, jó viszkozitás. Illata intenzív, de kissé oxidatív fedettséget mutat, melyet 4 napos kóstolgatásom során sem tudtam teljesen kiszellőztetni a borból. Azért előbújtak a szellőztetés után más illatjegyek is: füstösség és pici vanília tanúskodnak a hordós érlelésről, citrusos, érett barackos aromák és halványan ananász erősítik a gyümölcsös oldalt. Ízlelve telt és elegáns a korty. Savai érettek, lédússá teszik a kortyot és a citrusos gyümölcsösségét támogatják a bornak. Mellette fűszeres és intenzíven ásványos. Utóízében a grapefruit ízének jelenlétével meglehetősen hosszan cseng le. Jól texturált, harmonikus és tüzes bor. Kár az illatáért. 82 pont.

Tornai Pincészet - Nagy-Somlói Furmint 2013

Kitöltve zöldes sárga színvilág vastag gliceringyűrűvel, olajossággal. Intenzív illat, benne virágos és sárga húsú gyümölcsök jegyei törnek az orr felé. Ízlelve tartalmas, gazdag a korty, szép, érett, jól felépített savszerkezet, jó struktúra, intenzív ásványosság. Szép egyensúly van az összetevők között. A magas savtartalmát kellő extrakt ágyazza magába, az alkohol is szépen belesimul a borba, se nem több, se nem kevesebb, mint amennyit a bor tartalmassága magába fogad. Eggyé válik vele, nem uralkodik rajta, egyenlő felekként, demokratikus összhangban várják a szerencsés fogyasztót. Hosszú lecsengését egy kis fűszeresség teszi pikánssá, és legvégén egy hangulatnyi grapefruitos búcsú. Jó illat, tartalmasság, jó arányok. 88 pont.  

2016. június 22., szerda

A mesebeli borvidék, mely vár is, meg nem is

Tél vége felé közeledve, várva a szikrázó napsütést, a langyos tavaszi szellővel érkező áprilist, egy utazáson törtük a fejünket. Minimális wellness lehetőség, csend, bor és jó ár-érték arány voltak az elvárásaink. A bor miatt közeli, általunk még ismeretlen borvidéket kellett választanunk. Internetes kereséseink folytán, és preferenciáink alapján két borvidékre, a sopronira és a hajós-bajaira szűkült az alternatívák listája. Sopronban azonban nem találtunk szimpatikus szállást, ellenben Császártöltésen, Hajós szomszédtelepülésén, a borvidék északi határán egy látszólag igen hangulatos, szép és viszonylag új wellness szállodát görgetett elénk a böngésző keresőmechanizmusa.



A Pincelakat Borház és Szálloda be is váltotta hozzá fűzött reményeinket, és szerencsére nem tartották boraikat lakat alatt, vagy legalábbis kedvünkért - főleg az enyémért - igen gyakran kinyitották azt. A hotelban minden magunkfajtának való kikapcsolódási lehetőség a rendelkezésünkre állt: medence, jakuzzi, konditerem, szauna, kártyaasztal, biliárd, bérelhető kerékpár és persze bor. A szállodában négy saját termelésű bort volt alkalmam kóstolni. Az egyik egy szép, könnyed, illatban és zamatban gazdag primőr Irsai, aztán egy érettebb jegyeket mutató 2013-as különleges barackos, dinnyés aromákat hordozó, ízében fűszeres, közepesen telt, s nem túl hosszú cserszegi, vörösek közül pedig a "Lakat" és az "Albi" cuvéek. Mindkettő egyazon fajtákból készült házasítás: kékfrankos, cabernet sauvignon és merlot. Az "Albi" egy testes, tanninban gazdag, igazán férfias bor, illatban szép feketebogyós jegyekkel, ám a korty mindenképp ételt kíván a magas, picit talán még nyers tanninja miatt. A "Lakat" több merlot-val készült, így lágyabb karakterű, élénkebb, lendületesebb bort ízlelhettünk benne. Én előszeretettel kortyolgattam eme utóbbit, mert egy nagyon szép puncsos, marcipános illat kísérte a szedres, bogyós gyümis vonalat. Ízben bársonyos, jó arányokkal büszkélkedő, harmonikus bor nagyon szép savgerinccel, gyümölcsös zamatokkal, melyet ízében is szépen egészít ki a puncsos karakter.


A császártöltési pincefaluban 

Abban a hitben voltam, hogy ha Hajós - a borvidék egyik névadójának - a szomszédságában egy ilyen, a kommunikációjában borvidéki turizmusra építő szálloda serénykedik, akkor Hajóson bizonyára pörög a borélet. Azonban mindjárt az első napon csalódnom kellett, ugyanis az egyik hajósi étteremben a kiváló pacalpörköltem mellé csupán csak szódát kortyolhattam, mivel helyi bort nem tartanak, csak egy badacsonyi és egri kommerszet gyártó borgyár gyártmányait, amiből maximum strandon vagyok hajlandó inni, de csakis hosszúlépést. 


Szt. Orbán szobra a Pincefalu főterén


Aztán az ott tartózkodásunk harmadik napján áttekertünk biciklivel Hajósra. Hogy minél több időt tölthessünk a természetben, minél többet láthassunk a Dunán onnani világból és hogy a forgalmas 54-es főutat elkerüljük, a hátsó földutat választottuk a túránk céljának eléréséhez. A hit, mely bennem mind erősebben buzgott ahogy közelítettünk a hajósi pincefalu felé, miszerint gyümölcsös, pincehideg fehérborok, rozék és tüzes vörösek (mármint borok) várnak bennünket, úgy omlott össze a pincék között biciklizgetve, mint ahogy a magyar királyi hadak ellenállása Mohácsnál 1526 augusztusában. Most képzelje el a kedves olvasó: átérünk a tikkasztó áprilisi melegben (ráadásul immár gyalog, ugyanis defektet kaptam) a pincefalut Hajóssal összekötő útra. Várként magasodik fölénk az 1200 pincéből álló pincefalu teljes, gyönyörű valójában. Szomjaztunk. Vízzel próbáltuk oltani, de hiába. Borra voltunk szomjasak, csak az olthatta ezt a szomjat. De először is egy jó hideg hosszúlépés. Szinte láttam magam előtt, hogy az 1200 pincéből álló falu főterén, a Szt. Orbán szobornál, a kis pincékből nyíló teraszokon és a pincék hűvösében oltjuk a szomjunk és kóstolgatjuk a kisebb-nagyobb termelők különböző módon iskolázott homoki borait. Nem így lett. Egyetlen pince sem volt nyitva. Az 1200-ból kábé 400-at, melyek az útról legkönnyebben megközelíthetők voltak pedig végignéztünk. Hiába. Egyetlen helyen láttunk a nyitott zsalun feltüntetve kóstolási repertoárt, no oda be is csengettünk, de semmi válasz. Mintha bujkáltak volna előlünk, vevők elől. Így az egyetlen hely, ahová beülhettünk a Judit Panzió kis étterme volt, ahol azonban igazán kiváló Koch borokat lehetett kortyolgatni. A legtetszetősebb tétel egy 2011-es barrique hordóban érlelt Cabernet Sauvignon volt. Mély rubin szín, illatában fekete ribizli és eukaliptusz. Ízlelve közepes test, szép savgerinc, illatjegyeivel harmonikus zamat, összetevőiben egyensúly és hosszú utóíz. Csillagos ötös! Itt tudtuk meg, hogy a pincefalut nem úgy kell elképzelni, mint millió-egy borászat kis kóstoltató pincéinek a gyűjtőhelyét. Ezek a pincék többségében magánszemélyek tulajdonában vannak, és amit termelnek bort - ha ugyan termelnek - nem eladásra, hanem csakis magáncélra szánják. Tehát a többség hobbiborász. Aki meg üzleti céllal termel, az meg azért nem nyit kóstolópincét, mert nincs akkora turistaforgalom, hogy érdemes legyen decis betérőkért személyzetet és minden követelményeknek megfelelő vendéglátóhelyet fenntartani. 



No de csukott pincék nem is hoznak turistát. Szerintem pedig egy kis áldozattal, összefogással, jó marketinggel itt is fellendülne a borturizmus, a kérdés, hogy akarják-e. Mert a borok jók, simán versenybe szállhatnak bármelyik borvidékünkkel, ezt eredmények is igazolják, elég csak Koch Csaba tevékenységét és sikereit figyelnünk. Valami mozgolódás azért látszik, hiszen a borhotel sem véletlenül épült az elmúlt években és a sajtóban is egyre többet olvasni Hajós-Bajáról. Én szurkolok, hogy mikor legközelebb néhány év múlva visszatérünk, ne csak csukott pinceajtók várjanak bennünket.   

2016. június 15., szerda

Végigkóstoltuk a Pannon Borrégió legjobb 25 borát

Kilencedik alkalommal rendezték meg Pécsett a Pannon Borrégió Top 25 borversenyt és kóstolófesztivált. A versenyre a régió, azaz a Pécsi, a Villányi, a Szekszárdi és a Tolnai borvidékek termelői nevezhették boraikat, melynek fő célja nem a versengés, hanem a régió borainak népszerűsítése és a kisebb borászatok bemutatkozási és kiemelkedési lehetőségének megteremtése.






















A kóstolófesztiválon ott voltunk és kóstoltunk is szorgalmasan a Veritas Borklub elnökével, Palancsa Lacival. Már az autóban Pécs felé tartva tervezgettük, hogy miket kóstolunk, ugyanis nem akartuk mind a 25 bort megkóstolni. Úgy gondoltuk, elég ha a vöröseket mustráljuk csak, több időt hagyva egy-egy tételnek és így abban bíztunk, hogy érzékeink sem tompulnak el a végére. A Pécsi Borozó nyári száma alapján, melyben szépen fel volt sorolva - betűrendben - a 25 bor össze is állítottuk a magunk listáját, kihagyva 7 fehéret és egy rozét, és felállítottunk egy sorrendet, melytől nem hagyhattuk magunkat eltántorítani. Amikor kezünkbe kaptuk a kóstolófüzetet, abban is szépen beszámoztuk magunknak a sorrendet átmásolva a magazinból, merthogy az a sorrend az etalon, attól el nem térünk! Kézhezvétel után a kóstolófüzetben is következetesen beszámoztuk a magunk sorrendjét, szigorúan a magazinban felállított listánk alapján, merthogy az a sorrend az etalon, attól el nem térünk! Rögtön a második tétel kóstolásakor elkezdtük gyanítani, hogy valami baj lehet a sorrendünkkel, ekkor ugyanis a Hárs Pince amúgy a kóstolófüzet végére került Szajki Cirfandliját kóstoltuk, melyről kiderült, hogy egy nagyon szép, megalkotójához hűen hársmézes küllemmel, intenzív hársmézes és birses illat- és ízjegyekkel  megáldott desszertbor! Néztek is ránk kerek szemekkel, amikor mi második tételnek választottuk ezt a bort, de hát ugye egyik listában sem volt feltüntetve, hogy édes bor, mi pedig csak a színét néztük és betettük rögtön a frissítőnek szánt Belward gyöngyözője után. Lelovits Tamás szép piros gyümölcsös, cseresznyés illatú, lendületes savú 2015-ös Sillerét szántuk összekötőnek a vörösekhez, amiben nem is volt hiba, viszont a merlot-knál - mikor is a Vinatus nagy testű 16%-os, szilvalekváros ízvilágú 2012-es Merlot-ja után kóstoltuk a Stier pincészet lényegesen könnyebb, jó ivású, finom piros gyümölcsös, meggyes zamatú 2013-as Merlot-ját - rájöttünk, hogy bizony a kóstolófüzetben már eleve ajánlott sorrendben vannak feltüntetve a borok, így teljesen feleslegesen, ráadásul itt-ott hibákkal állítottunk fel sorrendünket. (Egyébként a kóstolófüzet végén fel is volt tüntetve, hogy a szervezők által javasolt sorrendben kerültek fel a borok). Hibánkon azonban hamar túl is tettük magunkat és folytattuk a kóstolást, amivel olyan ügyességgel végeztünk, hogy maradt még bőven időnk az elhagyott fehérekre és a rozéra is, sőt még a Hársék Cirfandliját is vissza-vissza kóstoltuk a végére. (Ebből egyetlen korty sem került a kiöntőbödönbe).


A legjobb 25-ből kiemelnék néhány tételt, melyek megérdemelnek még néhány szót. Nem mintha a többi nem lett volna kifogástalan, de a Pannon Borrégióból sok hasonló bort lehet kóstolni, és hozzájutni is könnyű.

Linnbrunn Pincészet - Cabernet Sauvignon 2013

Mély rubin szín. Szép gyümölcsösen nyíló illat, majd a hordófűszerek kerülnek inkább előtérbe. Ízlelve közepes test, integrált tannin és sok-sok erdei gyümölcs. Jól iható, bársonyos és hosszú utóízű.

Heimann Családi Birtok - Szekszárdi Bikavér 2013

Közepesen intenzív rubin szín. Orrba robbanó illatában frissen szedett piros gyümölcsök, főleg ribizli. Kóstolva relatíve könnyed bikavér. Lendületes savak vezetik a kortyot, zamatában visszaköszön a ribizli és rengeteg fűszer, lecsengése hosszú. Picit ugyan még húzós a tanninja, ezért egy kis borkorcsolyát vagy ételt kíván, de mindenképp kitűnő bor.


Bodri Pincészet - Optimus Gold Cuvée 2012

Mély rubin szín. Intenzív szilvás, málnás jegyek mellett szépen adagolja magát a hordó: vanília, csokoládé. Ízében hozza az illat után várt gyümölcsösséget, búcsúban a csokoládét. Zamata szép savgerincre épül, közepesen telt test, sok könnyedén gördülő tannin. Bársonyos, szép, kerek.

Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet - Duennium Cuvée 2012

Mély, sötét szín. Hogy milyen, pontosan nem tudom, nem voltak jók a fényviszonyok. Nem zárkózott, nem félénk, elég a pohár fölé hajolni, hogy érezni lehessen csábító bukéját. Rétegzett, mély, van mondanivalója. És még mindig csak szagolgatom. A hordó édes fűszerei először. Vanília, leheletnyi menta. Egészen halvány füstösség. Aztán szépen jönnek az erdei bogyók. Biztosan lehetne még szálazni, de nincs rá idő, és a hely sem alkalmas, meg aztán ízlelném már! Belekortyolok. Harmónia, egyensúly, elegancia. Minden a helyén van a borban. A tannin kereksége bársonyossá teszik a kortyot. Érett savgerinc, mely lágy, mégis élénk. Nagy testű, de nem robusztus. A magas alkohol szinte teljesen eltűnik az ízkavalkád mögött: érett erdei feketebogyós gyümölcsök, főleg szeder, csokoládélikőr és kávé. Hosszan tartó utóíz. Dö Csampion!

                                                                "Vylyan the champion..."

Hárs Családi Biopincészet - Szajki Cirfandli 2015

Színe a hársmézé. Akár az illata fő motívuma. Mellette persze van más is: birs, aszalt datolya, füge. Ízében  is szépen hozza ezeket az aromákat. Üdítő savak adnak lendületet a zamatok burjánzó édes forgatagának. Apránként kortyolom, mégis tele a szám vele, nyelés után is még hosszú-hosszú ideig. Háromszor kóstoltam vissza. De lehet, hogy többször.


2016. június 10., péntek

Lendületben a Veritas Borklub

A Veritas Borklub buzgó, mi több egyre buzgóbb kis csapata megalakulása óta immár harmadszor ült össze június 7-én, hogy egy újabb tematikus kóstolóval bizonyítsa a borok iránti lelkesedését.


Az első, áprilisi kóstolón a helyi, azaz somogyi illetőségű borászatok borai kerültek a poharakba. A Borháló kaposvári üzletében tartott kóstolóra a klubtagok maguk gyűjtötték össze a Dél-Balatoni borvidékről a tételeket. Talán a borvidék beskatulyázásáról tanúskodik az, hogy a nyolc bor közül csupán egyetlen egy volt vörös, bár a két rozé valamelyest javította a kék szőlőből készült borok arányát. Így a kóstoló inkább a könnyebb, gyümölcsösebb karakterű borok mustrájává lett, amit szépen koronázott meg a két nagyágyú, a Konyári Jánoshegyi Kékfrankos és a Légli Gesztenyés Rajnai Rizling. (A kóstolt tételek a következők voltak: Garamvári Irsai Olivér, Szt. Kristóf Irsai Olivér - Muscatel, Ikon Rajnai Rizling, Garamvári Chardonnay, Ikon Rozé, Várszegi Rozé Cuveé, Konyári Jánoshegyi Kékfrankos és végül Légli Gesztenyés Rajnai Rizling).


Az áprilisi klubösszejövetelt aztán májusban sikerült szépen átbillenteni a kék szőlő javára, ugyanis Szekszárd következett, ahonnan mindenki a vörös fajtákat favorizálta. Erre az estére Rostás László professzor úr készült egy kis előadással, mivel életének kedves emlékekkel teli részét élte Szekszárdon. Így rengeteg helyi anekdotával átszőtt, szórakoztatóan informális produkcióval tudta még értékesebbé tenni e nagyszerű estét. Megtudtuk például, hogy Szekszárdon a Kálvária utcában 1983-ban felállított bronzszobrot hogyan támadta meg a lisztharmat a 90-es években, vagy hogy mik, illetve kik is azok a tanyamacskák a szőlőhegyen. Az előadásért cserébe egyetlen kérése volt csupán, hogy tősgyökeres szekszárdi borászok boraiból gyűjtsük össze a kóstolandó tételeket, bár hozzátette, hogy Vida Péter is jöhet, jóllehet, ő betelepült borász. Így ezek a következők voltak: Eszterbauer Fuxli, Takler Fuxli, Takler Kékfrankos 2008 és 2011, Vesztergombi Kékfrankos Válogatás 2012, Vida Péter Merlot, Heimann Birtokbor, Taksonyi Sándor Cabernet Sauvignon 2011. Bár a kékfrankosokat illetően voltak viták, legalábbis eltérő vélemények, de az utolsó két bor egyöntetűen nyerte el a klubtagok maximális elismerését. A borok ugyanis harmonikusak, bársonyosak, érettek, mégis gyümölcsösek voltak, volt bennük lendület, elegancia, mondanivaló és hossz.


Így lassan elérkezett a júniusi kóstoló, melyre Dr. Rostás László aktív közbenjárására egyenesen Egerből érkeztek a borok és persze megalkotójuk egyik fele (illetve harmada), Juhász Attila a Juhász Testvérek Pincészetétől. Ez a kóstoló a Veritas Borklub első nyilvános rendezvénye volt, melyre az alapítók hozhatták vendégeiket is. Az így 25 fősre duzzadt létszámú társaság a Rippl-Rónai Villa látogatóközpontjában kapott lehetőséget, hogy hódolhasson borbaráti szenvedélyének.

Nem kevesebb, mint 9 fajta borral kedveskedett a borász a vendégeknek, melyek kóstoltatása közben az Egri borvidékről, a családról, az alulról évek hosszú, szorgos munkájával építkező pincészet és szőlőterületek bővüléséről mesélt, mely birtok mérete mára elérte a 60 hektárt.


A kóstolt borok a következők voltak:

Gyöngybor (Cserszegi fűszeres) 2015: Igazi nyári borkülönlegesség. Már illatában üdítő szőlő és gyömbér illatokkal hódít. Könnyed, bár savai picit visszafogottak, a szénsav szépen lendít rajta.

Sauvignon Blanc 2015: Halvány zöldessárga szín, gyors lefolyás mutatja már szemünknek könnyedségét. Illatában szépen jönnek a fajtajellegek, így a szőlő, a frissen vágott fű és az a bizonyos macska... Savai lágyak, ízében citrusokra hajazó ízvilág, egy pici szénsav jól állna neki.

Olaszrizling 2015: Halvány intenzitású zöldessárga színvilág. Illatában szépen jelentkeznek a hordóhasználatra utaló karakterek. Enyhe szénsav ad lendületet a kortynak, de savai ennek is kicsit lágynak bizonyulnak. Lecsengésében a keserűmandulás búcsú szépen jelzi olaszrizling mivoltát.

Chardonnay Barrique 2014: Az előbbieknél picit intenzívebb, szalmasárga szín. Szép vaníliás, banános, fügés komplex illat, de ízben nem hozta az illat alapján vártakat. Megosztó tétel volt.

Rosé 2015: Hozta a várt Juhászos rozét! Pirosgyümis illat, pirosgyümis íz és pezsgés.

Egri Bikavér 2011: Közepesen intenzív rubin szín. Illatában menta és karamell mellett érkeznek a bogyós gyümölcsök is. Kóstolva kifejezetten jóivású vörös. Fűszeres, közepesen testes, erdei gyümölcsök és csokoládé aromákkal hódítja a borivót.

Egri Kékfrankos Grand Selection 2011: Mély rubin szín. Illata intenzív érett meggy, vanília, tölgy és cherry. Kellően telt és finoman fűszeres. Hozza az illat alapján várt ízvilágot. Kékfrankos rajongóknak kimondottan ajánlott!

Paptag Cuveé 2011: Mély rubin szín. Menta, kakaó, kávé, tölgy. Kóstolva picit sok az alkohol, de hozza a várt karaktereket ízében is. Nagy test, sok, de integrálódott tannin. Igazi nagyágyú!

Geszetnyés Cuveé 2012: Mély rubin szín. Erdei gyümölcsös, tölgyes illat. Bársonyos, kerek, nagy testű bor az erdei gyümölcsök ízvilágával, hosszan tartó lecsengésével. Szép befejezés!

2016. április 19., kedd

Megszerettem a portugiesert?

Idén még nagyobb várakozás előzte meg számomra a Portugieser du Monde közönségkóstolóját, mint tavaly. Részben azért, mert az elmúlt év során azt tapasztaltam, hogy sokkal nagyobb számban kóstolok, fogyasztok frissebb, főleg gyümölcsös karakterű borokat, mint azelőtt. Így nagyszerű alkalomnak mutatkozott az idei oportó VB, ahol az általában könnyedségéről híres, jó savszerkezetű, gyümölcsös portugieserek mutatják be, hogy mire is képesek különböző termőterületeken, országokban és más-más iskolázásban. Másodsorban a tavalyi pozitív élményeim miatt is vártam már az eseményt: jó társaság, jó borok és kellemes zene.


Nem is volt másképp idén sem, hacsak abban nem, hogy egy sokkal jobb évjáratot követően, sokkal jobb borokat ízlelhettünk, nem is beszélve arról, hogy sokkal több borászat állított ki összesen 100 különféle borral, aminek több mint a fele oportó vagy legalább 25%-ban oportót tartalmazó házasítás volt.



A kóstolási koncepcióm ugyanaz volt, mint tavaly: előbb primőr, utána az évjáratos oportók. Bevallom, idén beletört a bicskám. Kábé a feléig jutottam, miután már egyszerűen nem bírtam több portugiesert kóstolni, pedig sokat kiöntöttem (és nem feltétlenül a hibáik miatt, sőt!). Így olyan tételek maradtak ki, melyeket többen ajánlottak, de mivel tartottam magam a sorrendhez, nem értem oda. A tanulság, hogy egy hasonló volumenű kóstolón más szisztémát kell majd követnem.

Nálam Champion lett
Nem szeretném minden kóstolt borról írt jegyzeteimmel untatni az olvasót, de kiemelnék párat a sok közül, melyek különösen elnyerték a tetszésemet attól függetlenül, hogy a bor arany vagy ezüst érmet szerzett éppen. Nekem - akárcsak tavaly - a szerb Mackov Podrum pincészet portugiesere ízlett a legjobban, méghozzá azért, mert olyan illatokkal és zamatokkal ajándékozott meg, amilyenekkel egyik nevezett bor sem. Az amúgy nagyon halvány intenzitású, küllemre is könnyű, gyorsan pergő bor illata fantasztikus déli gyümölcsös, licsis, intenzív illatokkal lepte meg az orrom. Tavaly, ha jól emlékszem ízében, sajnos nem volt túl nagy szám, idén viszont szépen lekövette zamatában is a várt illatjegyeket. Finom, gyümölcsös, jó savú, hosszú bort kóstolhattam. Kellett is belőle vennem egy palackkal a sofőrömnek, hadd kóstolhassa majd otthon ő is.

Aztán Gere Tamás és Zsolt pincészetéből való barrikolt 2015-ös oportó volt még nagyon impozáns tétel. Harmonikus és komplex; lágy, de mégis markáns, telt, de mégis hetyke. A gyümölcs aromákat mesterien egészítik ki a hordó vaníliás jegyei. Nagyon jó arányok és hosszú lecsengés. Kár, hogy nem indult a versenyen!

Sok szép oportót volt még alkalmam ezen kívül is kóstolni, és egy két kivétellel most már elmondhatom, hogy nekem is ízlettek. Gyümölcsösek, gerincesek, némelyik üdítő, némelyik picit mélyebb, de egyik sem elnehezülő. És idén már vettem portugiesert!