2016. április 19., kedd

Megszerettem a portugiesert?

Idén még nagyobb várakozás előzte meg számomra a Portugieser du Monde közönségkóstolóját, mint tavaly. Részben azért, mert az elmúlt év során azt tapasztaltam, hogy sokkal nagyobb számban kóstolok, fogyasztok frissebb, főleg gyümölcsös karakterű borokat, mint azelőtt. Így nagyszerű alkalomnak mutatkozott az idei oportó VB, ahol az általában könnyedségéről híres, jó savszerkezetű, gyümölcsös portugieserek mutatják be, hogy mire is képesek különböző termőterületeken, országokban és más-más iskolázásban. Másodsorban a tavalyi pozitív élményeim miatt is vártam már az eseményt: jó társaság, jó borok és kellemes zene.


Nem is volt másképp idén sem, hacsak abban nem, hogy egy sokkal jobb évjáratot követően, sokkal jobb borokat ízlelhettünk, nem is beszélve arról, hogy sokkal több borászat állított ki összesen 100 különféle borral, aminek több mint a fele oportó vagy legalább 25%-ban oportót tartalmazó házasítás volt.



A kóstolási koncepcióm ugyanaz volt, mint tavaly: előbb primőr, utána az évjáratos oportók. Bevallom, idén beletört a bicskám. Kábé a feléig jutottam, miután már egyszerűen nem bírtam több portugiesert kóstolni, pedig sokat kiöntöttem (és nem feltétlenül a hibáik miatt, sőt!). Így olyan tételek maradtak ki, melyeket többen ajánlottak, de mivel tartottam magam a sorrendhez, nem értem oda. A tanulság, hogy egy hasonló volumenű kóstolón más szisztémát kell majd követnem.

Nálam Champion lett
Nem szeretném minden kóstolt borról írt jegyzeteimmel untatni az olvasót, de kiemelnék párat a sok közül, melyek különösen elnyerték a tetszésemet attól függetlenül, hogy a bor arany vagy ezüst érmet szerzett éppen. Nekem - akárcsak tavaly - a szerb Mackov Podrum pincészet portugiesere ízlett a legjobban, méghozzá azért, mert olyan illatokkal és zamatokkal ajándékozott meg, amilyenekkel egyik nevezett bor sem. Az amúgy nagyon halvány intenzitású, küllemre is könnyű, gyorsan pergő bor illata fantasztikus déli gyümölcsös, licsis, intenzív illatokkal lepte meg az orrom. Tavaly, ha jól emlékszem ízében, sajnos nem volt túl nagy szám, idén viszont szépen lekövette zamatában is a várt illatjegyeket. Finom, gyümölcsös, jó savú, hosszú bort kóstolhattam. Kellett is belőle vennem egy palackkal a sofőrömnek, hadd kóstolhassa majd otthon ő is.

Aztán Gere Tamás és Zsolt pincészetéből való barrikolt 2015-ös oportó volt még nagyon impozáns tétel. Harmonikus és komplex; lágy, de mégis markáns, telt, de mégis hetyke. A gyümölcs aromákat mesterien egészítik ki a hordó vaníliás jegyei. Nagyon jó arányok és hosszú lecsengés. Kár, hogy nem indult a versenyen!

Sok szép oportót volt még alkalmam ezen kívül is kóstolni, és egy két kivétellel most már elmondhatom, hogy nekem is ízlettek. Gyümölcsösek, gerincesek, némelyik üdítő, némelyik picit mélyebb, de egyik sem elnehezülő. És idén már vettem portugiesert!

2016. április 7., csütörtök

Vitis borok "górcső alatt" - Palancsa Laci élményei

Laci barátom múltkor rendelt egy karton Vitis bort, és megígérte, hogy ír róluk pár sort ide a Borklikkre, én pedig örömmel osztom meg tapasztalatait. Íme:

Vitis borsor 2016-ban

Néhány hét elég volt arra, hogy meggyőzzem magam arról: meg kell kóstolnom a Tolna-megyei Vitis pincészet borait, már csak azért is, mert jómagam is tolnai vagyok. Van az úgy, hogy az ember kicsit kéreti magát, meg utánaolvas, képeket nézeget a borokról, de azért egyszer csak eljutunk odáig, hogy mindegy ki mit ír, vagy gondol egy tételről, csak meg kell kóstolni.


Kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert borról írni nagyjából olyan, mint zenéről beszélni. De azért kicsit könnyű helyzetben is vagyok, mert közel 20 évig dolgoztam rádiós műsorvezetőként, ahol végülis beszéltem a zenékről. Azért persze meg is hallgattuk őket. Most pedig ugyanígy jártam el a borok tekintetében is, csak itt előbb kóstoltam, aztán beszélek róluk, a zenéknél meg ez fordítva volt…


Na nézzük:



Hat különböző tételt kóstolhattam és mivel mindegyikből egy palack állt rendelkezésemre nem siettem el a dolgot. Volt módom visszakóstolni, elemezgetni a tételeket.

Kékfrankos 2012:

Gondoltam egy vörössel nyitok, ha már abból van lényegesen több. A címkén azt olvastam, hogy 24 hónapot volt barrique hordóban a bor. Ejha! Akkor lehet, hogy elég fajsúlyos lesz? Olyan volt, mintha az igazi kék frankokat, mármint a bankókat nyalogattam volna. A papírban ugye fából származó cellulóz van. Na, ebben a borban is elsősorban ezt éreztem. Sok fát! Sok, sok fát, sok, sok, sok fát… túl sok fát! Pedig én szeretem a fásabb karaktert, de ez azért nagyon ráült a gyümire.

Chardonnay 2010:

Szeretem ezt a fajtát, mert már kóstolhattam kiváló Ch tételeket. Ez is korrekt hordós Ch. Nekem jobban bejön ez a stílus, mint a chablis-i. Négy szóval mondva: krém-vaj-citrus-barack. Kellemes, de nem kiemelkedő bor.



Pinot Noir 2011:

Egy 16 hónapot barrique-ban pihent Pinot. Egy picit talán már túl van a csúcsán, de azért kellemes. Elegáns savak és tannin, szép gyümi aromák. Egy picit sok alkohol. Ha egy százalékkal kevesebb volna, akkor több volna…

Merlot 2011:

Cseresznye és csoki. Nekem bejön ez a párosítás, én a Kirsch tortát is kajálnám reggelig. Ha érett a cserkó és ét- a csoki, akkor csak randizzanak bátran. Úgy, mint ebben a tételben.

Cabernet Sauvignon 2009

Letisztult és szép, egyensúlyos bor. Annyi minden van benne, hogy felsorolni is hosszú lenne. Csak a leglényegesebb képzettársítások és sejtések jönnek felsorolásszerűen: sötét bogyósok, mák, vanília, étcsoki, bonbon, bors… Elegáns hordóhasználat; savak és tannin: OK; alkohol egy leheletnyit sok.

Cabernet Franc 2011:


Éreztem, hogy ezt kell a végére hagynom. Vitisék összehoztak egy klafa bort J Szegfűszeg, ánizs, áfonya, feketeszeder, étcsoki, lekvár, negró és egy kis nápolyi (de ez már nem is igaz). Kerek, egész estét betöltő szórakozás, akárcsak egy családi Disney mozi. Veszek még, mert van még benne érlelési potenciál. Köszi J

2016. március 23., szerda

Borklubot alapítottunk

2016 kikelet havának 19. napján a Kapos Hotel éttermének egyik kis különtermében megalapítottuk Kaposvár (tudtunkkal) első borklubját, a Veritas Borklubot. 12 tagból álló alapítókként nem kisebb fő célkitűzésünk van, mint a hazai borok népszerűsítése. Ahhoz viszont, hogy e célunkat kellő alázattal tudjuk képviselni, legalább havi rendszerességgel megrendezett tematikus kóstolókat fogunk szervezni. E kóstolókra szeretnénk majd borászokat vagy borszakértőket meghívni, hogy az ő vezényletükkel folyjon le a kóstoló és anekdotáikkal tarkítsák az estét. Egyelőre csupán az alapítók részvételével, később viszont igényeknek és lehetőségeinknek megfelelően új tagok felvételével fogjuk bővíteni borklubunk létszámát. Bortúrák és boros rendezvények szervezésével akár klubon kívüli érdeklődőknek is szeretnénk lehetőséget nyújtani, hogy közelebb kerüljenek a bor csodálatos világához. 



Az alapító gyűlésen egyöntetűen elfogadtuk az ötletgazda, Palancsa László név- és logo javaslatát, megszavaztuk a tagdíjat, a rendszeres havi találkozók helyszínét és időpontját. 
A klub alapítói: Horváth Éva, Báthory Gyöngyvér, Kovács Anita, Balassa-Ütő Katalin, Springmann Andrea, Matolcsy Gusztávné Rita, Dr. Csillag Attila, Palancsa László, Dr. Matolcsy Gusztáv, Dr. Rostás László, Dr. Farkas Géza és Bognár József.

Az alapító ülés munkáját egy palack Tornai Juhfark 2014 virágos, mézes intenzív illatával, üdeségével, lendületes savaival, jó textúrájával segítette és egy 2009-es Szent Benedek Tokaji Furmint, mely szép vaníliás aromáival, fáradhatatlan, szinte friss savaival, lendületével és harmóniájával koronázta meg és szentesítette azt. 

2016. február 6., szombat

Célkeresztben Tokaj - Furmint, Furmint Februárnak tisztelettel

Sokszor fogalmaztam meg azirányú kritikát magamban, hogy túlságosan beszűkültek a kóstolásaim, és néhány kivétellel a Dunántúli Középhegységről, illetve attól délre, a Dunától innen termő szőlőkből készült borokkal öblögetem a torkom. Ennek oka a megismert borvidékek megbízhatósága, hogy tudom honnan, mit szabad venni és kik azok a borászok, akik az elvárt minőséget évről évre prezentálni tudják. Az igaz ugyan, hogy még korántsem ismertem meg mindent a környékbeli borvidékekről, de a fajtákat, stílusokat és irányzatokat talán már nagyjából feltérképeztem magamban, így azt gondolom, hogy túl sok újdonságot már nem tud mutatni számomra se egy Villányi Franc, sem pedig egy badacsonyi szürkebarát vagy egy szekszárdi kadarka. Így elindítottam a bimbókat keletre, először is északkeletre, irány felfedezni Tokajt - pontosabban Tokaj érkezik a bimbókra, hogy felfedeztessék.

Mivel a cikk tervezett megjelenése februárra esik, hát a magam Furmint Februárját ünneplem meg vele. A kóstolóba egy szamorodni is bele került, sajnos nem derült ki róla, hogy tartalmaz-e furmintot, de én megszavaztam neki. Hajrá!

A Borhálóban kezdtem a válogatást és három különböző stílusú furmintot és egy szamorodnit vettem le a polcról. Az egyik egy folyó furmint volt, intenzív virágos, gyümölcsös illatokkal, teltséggel, jó savakkal, nagylelkű vagy inkább túláradó alkohollal, viszont egyszerű karakterisztikával itatta magát. Kiváló volt forralt bornak vagy egy esti lazítónak.



A másik már több szót érdemel. Ez Harsányi Gábor sárospataki borász 2013-as Furmintja volt.

Kitöltve tiszta, aranysárga vastag gyűrűvel szép koronával. Picit szégyellős illata izgalmas vaníliás mandulát sejtet egészen kis füsttel spékelve, mintha bourbon whiskeyt szagolgatnék. Kortyolva kevesebb élményt nyújtott a vártnál. Savai fáradtsága diszharmonikussá teszik a kortyot, teret engednek a magas alkoholérzetnek és a fűszeresség uralja a bor zamatát. Lecsengése rövid, de finom kesernyés. Tartáros rántott ponttyal kóstoltam össze és szép párt alkottak együtt. Három különböző időpontban kóstoltam, a legmagasabb pontszáma: 80 pont.

A kedvencem az első kör kóstoltjai közül egy kis desszert bor, Poros Tibor kései szüretelésű édes Tokaji Furmintja volt.

Tiszta, itt-ott borostyánba hajló arany szín. Intenzív illatában akácméz, füge, illatos alma, aszalt barack. Ízlelve finom, egyensúlyos, telt bort kóstolhatunk; lágy, de nem fáradt savgerinc támogatja a kortyot, zamatában mézes alma és mandula és egy hangyányi mineralitás, melyek hosszú utóízt képeznek a szájban. Remekül párosítható finom édes gyümölcsökkel úgy, mint körte, füge, de leginkább aszalt datolya. 87 pont.

Következett a Pannon Tokaj 2002-es száraz Szamorodnija, melyről nagyon nehezen döntöttem el, hogy ízlik-e, hogy hibás-e vagy egzotikus-e.

Tiszta, intenzív borostyánszín, vastag gliceringyűrű. Illatát kissé tolakodónak érzem, füstös, aszús, egy picit édesfűszeres, diólikőrös. Ízlelve kusza: magas sav, de nem párosul mellé finom gyümölcsaroma, hanem inkább túlérett cseresznye, az alkohol pedig szintén külön úton jár. Fűszeres, ásványos, telt és hosszú a korty, némely nyeletben zavaró a túlérett gyümölcsíz, némelyikben pedig szexepilként élem meg. Háromszor kóstoltam, a legjobb pont: 81.

Angyal Borászat - Érintés Tokaji Furmint 2013


Közepesen intenzív zöldes arany szín csillogó gyűrűvel a szélén. A bor szép mézes, édesfűszeres, vaníliás palackbukét fejlesztett, de másnapra sajnos ezek eltűntek és csonthéjasok: mandula és dió maradtak csupán. Ízlelve magas, de szépen integrált savgerince vezeti a kortyot citrusos, grapefruitos zamattal, megtámogatva némi fűszerességgel, sziporkázó ásványokkal. Férfias, jó savú, kellően telt, tüzes, kissé kemény bor hosszú lecsengéssel és kellemes kesernyével a végén. Ugyanakkor mellőz mindennemű komplexitást, egyszerű, jó ivóbor egy picit túlárazva. 80 pont.

Angyal Borászat - Üzenet Tokaji Furmint 2013 (Top selection)

Szent Tamás Furmintért indultam a Tescoba, de 2014-es évjárat volt belőle. Nem mertem megvenni a múlt heti pécsi melléfogások miatt. Mindenképp csúcsbort szerettem volna a furmintsor végére, legalábbis amit 3000 Ft környékén ki lehet hozni Tokaj és furmint vonalon. Szerintem sikerült. Kitöltve nagyon szép tiszta, csillogó arany színű, mozgékony, egészen vékony gyűrűvel ékesített italt csodálhattam a poharamban. Nem kellett mélyen a pohárba szagolni, hogy illatát érezzem. Intenzív fűszeres, vaníliás, füstös, fás jegyek nyitnak, de a gyümölcsöket nem igazán akarják előre engedni. Ízlelve kiegyensúlyozott, szép savszerkezettel felépített közepesen telt bort kóstolhattam. Zamatában szintén fellelhetőek a fenti aromák, de ezúttal a gyümölcs - citrusfélék, alma - is szerephez jut és hosszan maradó utóízében fűszeresség, borsosság és intenzív ásványosság kerül fókuszba. Ebben a borban benne van a magyar virtus: a lobbanékony tűz, mély gondolatok, tettvágy és fáradhatatlanság. 90 pont.


Aztán még a végére zárszóként - bár lehet, hogy az elején kellett volna ezt a tételt kóstolni - a könnyedebb, gyümölcsösebb, csavarzáras kategóriát is bevettem a sorba. Ez a Royal Tokaji 2012-es Furmintja volt. 
Tiszta, zöldes-sárga színvilág, kecsesen vihogó gliceringyűrűvel a pohár falán. Intenzív virágos, déli gyümölcsös illatvilág. Barack, mangó és második kóstolásra kis botrytises jelleg is beugrik, aztán kis füstösség és vanília tanúskodik a hordó használatról is, de ezek az aromák rejtőzködnek, meghúzódnak hátul s nem törnek a gyümölcsösség elé. Ízben telt, lédús; mangós, nyári barackos, búcsúban fűszeres. Szép harmonikus bor, üdítő savgerinc, pici ásványosság, közepesen hosszú utóíz. A bor alkotóelemei érettek és egyben vannak, az alkohol is a helyén, van benne virtus, de nem akar egyből kiütni. Szerintem most van a csúcsán, el kell fogyasztani. 89 pont. 



Eddig kóstolt furmintok:
Dereszla Chateau - Dorombor Furmint 2013
Radics Barnabás - Pazar Tokaji Furmint 2011





2016. január 31., vasárnap

Vince napját ünnepeltük

Kezdő borisszaként még sosem ünnepeltem meg Vince napját. Részben azért, mert egyetlen Vince nevű ismerősöm sincs, részben azért, mert a Vince napi boros programok túl messze estek a kényelmi zónámtól. Pedig már legalább három éve fontolgatom, hogy valamilyen boros Vince-napi rendezvényen azért csak illene részt vennem, ha már borélmény blogot vezetek. Idén is fontolgattam, nézegettem a programokat és a Pécsi Borozó ajánlatai közül kettő is felkeltette az érdeklődésemet. Az egyik a villányi "Pincéről pincére..." programsorozat volt, a másik a "Vince-nap a pécsi borászokkal" című, mely a Pécs Vidéke Hegyközség által szervezett kóstolóval egybekötött évértékelős, vesszőszentelős nyilvános borest egy kis népzenével. Aztán a kényelem megint erősebb volt, s inkább az itthon maradás mellett döntöttem "úgyis van még mit kóstolnom" címszóval. Aztán úgy történt, hogy Laci barátom invitálására mégsem maradtam itthon: útra keltünk, hogy megismerjük a Pécsi borvidék gyöngyszemeit és hogy láthassunk egy Vince napot úgy, ahogy a Pécs Vidéke Hegyközség tartja.


Zaragozai Szt. Vince (forrás: Wikipedia)
Na de ki is az a Vince? Szent Vince a hispániai Zaragozában volt Valér (szintén szent) püspök diakónusa a III.-IV. század fordulója környékén, és a római keresztényüldözéseknek lettek a vértanúi. A helytartó, aki hosszan tartó, szenvedésekkel teli kínhalálra ítélte Vincét, nem engedte a holttestet eltemettetni, hanem kidobták testét a szántóföldre vadak martalékául, ám egy Isten által küldött holló védte meg tőlük a szent tetemét. Ekkor egy zsákba varrták néhány jó nagy kővel egyetemben, és a tengerbe hajították, ahonnan az ár kisodorta a partra, ahol egy keresztény megtalálta és méltón eltemette. A krónikák által megörökített tevékenysége alapján vajmi kevés köze van a szőlőhöz és a borhoz. Az, hogy mégis boros védőszent lett belőle valószínűleg annak köszönhető, hogy a pogány szokásokat, hagyományokat, rituálékat a pór nép úgy tudta életben tartani és az anyaszentegyház által elfogadhatóvá tenni, hogy a keresztény vallás gazdag szent "katalógusából" kiválasztottak maguknak egyet és rátelepítették a kultuszukra személyét. Valószínűleg Vincére azért jutott a szőlős- borosgazdák választása, mert neve etimológiája alapján Vin-cent, azaz százszoros bort jelent, és ünnepe arra a pogány hagyományra esik, amikor szőlővesszőből próbálták megjósolni az azévi termést. Több száz éves hagyománya van idehaza és szerte Európában a Vince-napi termésjövendölésnek, mint például amikor egy szőlővesszőt egy palackba tettek, meleg helyre vitték és várták, hogy rügy fakadjon rajta. Ha sok rügy fakadt, sok termés volt várható, amennyiben kevés, abban az esetben száraz hordókra számíthattak a gazdák. Ilyenkor pappal szenteltették meg a szőlőültetvényeket, voltak akik egy palack bort ástak el a tőkék közé, s voltak, akik disznóságokat úgy mint hurkát, kolbászt, szalonnát vagy éppen gömböcöt a jobb termés reményében.

Arra számítottam, hogy a programkiírásban megnevezett borászok személyesen lesznek jelen, és boraikat kóstolgatva el lehet velük beszélgetni a borvidék adottságairól, lehetőségekről, nehézségekről, de mindenek előtt a cirfandliról, melyre egyre kíváncsibb vagyok pláne a Pécsi Borozón nemrég megjelent cikk után.

Megérkeztünk a Zsolnayba, az E78-as épületegységbe, azon belül is a rendezvény otthonául szolgáló első emeleti terembe, ahol velünk együtt még rengeteg érdeklődő várta a beszédeket, az értékelést, a szőlőszentelés, de főleg a borkóstolót. A rendezők szemmel láthatólag nem számítottak ennyi emberre, mert mikor megérkeztünk már az összes asztal körül ültek, a segítők pedig folyamatosan hozták még az épület egyéb szobáiból, termeiből összevadászott ülőalkalmatosságokat, de még így is jónéhányan ülőhely nélkül maradtak. Közben szivárogtak az infók, hogy e rengeteg emberre csak az a néhány, pincészetenként hat palack bor jut, amelyet nyolc borászat dobott össze erre a rendezvényre. Persze távol álljon tőlem a negatív kritika szándéka, csak úgy tűnik az érdeklődés a hasonló események, a borok és a borkultúra iránt szerencsére sokkal nagyobb, mint amit a szervezők egy ingyenes rendezvény keretein belül tudtak volna tartani, bizonyára az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Nincs ezzel semmi gond, jövőre már ezt figyelembe véve, látva a nagy érdeklődést már egy marketing szempontból is nagy jelentőséggel bíró Vince-napi borkóstolót lehet összehozni a Pécsi borvidék borainak a népszerűsítésére.

Szőlővessző szentelése

Végighallgattuk a polgármesteri köszöntőt, megnéztük a vesszőszentelést, elmormoltunk egy Miatyánkot, meghallgattuk a borvidék 2015-ös időjárási adatait, melyeket összehasonlítottunk a sokéves átlaggal és rávetítettük a szőlő biológiai fejlődésére, majd megkóstoltuk a Radó Pince gyöngyözőborát, aztán leléptünk. Jó lett volna maradni, de nem sok értelmét láttuk: a kóstoló mennyiség igen csekély volt, borászok nem voltak jelen, legalábbis nem láttuk őket, a Pécsi borvidék megismerését itt nem láttuk biztosítottnak.

Viszont mi borozni akartunk mégpedig azonnal, fel voltunk heccelve: Pécsi borvidék, pécsi borok és cirfandli! Hát akkor irány a Kalamáris, az egyetlen boros hely, amiről kaposváriként már hallottunk. Ott biztosan lehet pécsi borokból poharazgatni. Nem lehetett. Néhány fajta volt csak, amiből lehetett egy-egy pohárral kérni és pécsi sajátosságok persze nem szerepeltek közöttük. Kétségbe azért még mindig nem estünk, kinéztünk magunknak egy borsort, melynek végét egy palack Lelovitsféle Cabernet Franc-nal koronáztuk meg. Íme:


Az egyetlen pécsi bor a Belward Pince 2014-es Chardonnayja:

Citromszín zöldes reflexekkel. Nem túl meggyőző, visszafogott, citrusfélékre emlékeztető illat. Ízlelve a vártnál laposabb savak, halvány citrusok, egész pici ásványosság, üresség és rövid lecsengés.

Tűzkő Birtok - Tramini 2014

Számomra a '13-as Traminijük egy álom. Mikor nagyritkán betévedek a Bandi Borbárba, biztosan megiszom belőle egy pohárral, de ez a tétel nem hozta a várt színvonalat.
Küllemben kifogástalan, tiszta, zöldessárga, könnyedén pergő. Visszafogott, bizonytalan illat, nem az az igazi traminis rózsaillat. Ízvilága lime-os, de nem túl karakteres, híg és rövid, némi grapefriutos kesernyével a végén.

Ekkor úgy döntöttünk, hogy a továbbiakban hagyjuk a 2014-es évjáratot.

Riczu-Stier - Pinot Noir Rozé 2015

Illatában visszafogott, de szépen nyíló epres, málnás aromák bukkannak elő belőle. Savai nem túl kirobbanóak, de kedvesek. A piros gyümölcsök ízben is jönnek, de nem maradnak túl hosszan.

Jobbágy Kornél - Colonus Cuvée 2009

Picit szégyellős illat, mély meggyvörös szín. Telt, szép savgerincű bor nem túl sok, de érett tanninokkal, intenzív meggyes zamattal, nem túl hosszú lecsengéssel. Nem "látszik" rajta a kor.

Linnbrunn - Cabernet Sauvignon 2013

Mély rubin szín. Intenzív vaníliás, tölgyes, füstös illatvilág, mely mögül szépen bukkannak elő a gyümölcsök, a szilva és szeder és némi bonbonmeggyes likőrösség. Teltkarcsú bor, érett szilvás zamatokkal, picit lágy savgerinccel, s ebből adódóan túl gyorsan tűnő ízekkel.

Lelovits Tamás - Villányi Cabernet Franc 2012


Mély rubin szín bíbor reflexekkel. Édesfűszerek, azon belül is vanília és feketebogyósok jönnek tiszta, picit szégyellős illatából. Szép savgerinc vezeti a kortyot, cseresznyés, érett epres ízvilág egészen picit még nyers tanninnal, közepes hosszal. Tartalmas, szép bor, még egy pár hónapot szerintem érhetne a palackban, egy fél év múlva visszakóstolnám.