2016. november 29., kedd

Néhány az ezerből - somlaiak dícsérete

Palancsa Laci élménybeszámolója a Veritas Borklub november 8-i kóstolójáról




A borvilág egyik legjobban sikerült marketingje a somlói juhfarké. Egyszer valaki kitalálta, hogy a Monarchia uralkodóinak juhfarkat kell inni a fiú utódlás érdekében és ezt a dolgot azóta is rengetegen tudják. Kár, hogy a borvidék nem tud kellőképpen profitálni belőle, persze az is kérdés, hogy egyáltalán akar –e.

Somló mindenesetre az ország egyik legkisebb és egyben egyik legérdekesebb borvidéke. Gyakorlatilag egyetlen hegy (inkább domb) és a rajta található számtalan parcella. Nem megyek bele a szőlő fejlődését meghatározó számtalan összetevő fejtegetésébe, de a vulkanikus talajnak biztosan köze van hozzá. Ez pedig érződik is a szép, karakteres somlai nedűkön.


Tíz kiváló tételt kóstolhattunk végig egy nagyszerű fiatalember első hivatalos kóstoltatásán. Tomcsányi Árpád ifjú, médiában és színművész berkekben ténykedő ember. De emellett borásznak is minden bizonnyal nagyszerű lesz. Azért csak lesz, mert az első borait, csak a közeljövőben kóstolhatjuk majd. Szívem szerint már most innám őket, mert valahogy meg vagyok győződve róla, hogy csodálatosak lesznek. Ezt pedig abból gondolom, ahogy Ő a szőlőről és a borokról beszélt. Nem abból, amit mondott, hiszen a tényeket bárki elmondhatta volna. Hanem abból, ahogyan mondta. Volt benne valami bölcsesség, amelyet nyilván édesapjától, dr. Tomcsányi János, kardiológus professzortól is megörökölt. Nekik is van egy piciny területük Somlón és a fiatalember megkapta a marsallbotot, no meg a bizalmat ahhoz, hogy szép borokat terelgessen majd a Tomcsányi palackokba.


A bemutatott diasorokból kiderült, hogy mennyire ezerarcú is a Somló. Ez pedig érthető szó szerint is, hiszen több, mint ezer ember foglalkozik itt szőlőműveléssel és borok készítésével, s ezekből csupán 45 palackoz. De azért hozzánk jutottak a palackos borokból és igen szép tételek okoztak kellemes perceket a kóstoló társaságnak. Nézzük is szépen sorban:

Barcza Bálint – Olaszrizling 2015 – alk.: 13%

Nem volt…De volt…De NEM!

Virágos és almás karakterű, kellemes nyitóbor. A könnyedebb testből, aromából és illatból arra következtettem, hogy nem is volt hordóban, és ezt el is mondtam. Aztán hallottam, hogy ezek mind voltak hordóban. Aztán elolvastam a címkét, amire meg az volt írva, hogy nem volt. Akkor most mi van???

Árpi persze nagyon kedvesen elnézést kért, hogy mindez elkerülte a figyelmét és gratulált, hogy így ráéreztem. Fantasztikus érzés, amikor az ember felfedez valamit és sikerélménye is van!

Szóval nem volt hordóban és talán ez volt, amit egy picit hiányoltam is belőle. De, ha direkt ilyen gyümölcsös könnyed karakterű bornak készült, akkor jól sikerült. 84 pont

Spiegelberg István – Juhfark 2012 – alk.: 12,5%

Egy emblematikus figura Somlóról a mester. Árpi pedig mellette, mintegy segédként, megfigyelőként maga is hozzájárul a szép borok elkészültéhez és közben nagyon sokat tanul. Mert szerinte is úgy van az, hogy az igazi tanulópálya maga a borkészítés és nem annak elmélete. Szóval István és Árpi valószínűleg sokszor kóstolhatták ezt a bort is, mielőtt palackba került, de meg is érte a befektetett „munka”. Ez, kérem egy hihetetlenül ásványos illatú, a közepesnél nagyobb testű igazi terroir bor. Egy olyan, mely aromavilágában is nagyon illeszkedik az illatokhoz. Karakteres, férfias, ásványos, fémes és mégis citrusos világú. Nálam 88 pont

Somlói Apátsági Pincészet (Balogh Zoltán) – Tramini 2015 – alk.: 12,5%

Egy illatos fajta, mely bizony tud kellemes meglepetéseket okozni, de lehet nagyon unalmas, egysíkú is. Ez most szerencsére a jobbik fajtából való. Kellemes, tipikusan nyárias hangulatú bor. Amikor beleszagoltam, akkor elmosolyodtam, mert a virágos illatok egyből a limbikus rendszerbe nyomultak. A jellegzetes parfümös édeskés illatok mellé közepes test párosul és a sav, meg az alkohol is OK. Ízben a fő jegyek a zöldalma és a citrom, vagy inkább lime. Összességében egyensúlyos bor, amelyben érdekes a fajta és Somló „kovalens kötése”. 85 pont

Dénes Tibor – Sághegyi Furmint 2012 – alk.: 13,3%

Hoppá, itt a kakukktojás, ugyanis Sághegy az nem Somló. Tessék nyugodtan kiguglizni, még a megye sem ugyanaz, pedig jó időben simán átlátni. A Sághegy is az egykori vulkáni tevékenység tanúhegye és a Somlóval azonos borvidékként tartjuk számon. Ez egy nagyon szép furmint, iskolapéldája ennek a csodálatos fajtának, úgy hogy közben szépen mutatja a terroir értékeit. Elsőre ásványos, petrolos karakterrel nyit, aztán kis szellőzés után nagyon szép szerecsendiós illatok érkeznek. A korty is nagyon jól esik. Főként a csonthéjasokat, elsősorban az őszibarackot idézi, kellemes kesernyével és egy kis fémes-sós behatással bolondítva. Jó hosszú a lecsengése is. Szóval simán 89 pont

Tóth Barnabás – Hárslevelű 2012 – alk.: 12,5%

Egy újabb ismert borász, akinek 3 tételét is kóstolhattuk ezen az estén. Talán nem is baj, hogy ez volt az első, mert egy kicsit haloványabbnak éreztem a többinél, így aztán volt mire rápakolni a többi élményt. A hárslevelű jellemzői közül az édeskés illatok, a hordóhasználatból pedig a vaníliás feeling jött át leginkább. Közepesnél nagyobb testű bor, melynek ízében azért szintén a fémes karakter tűnt fel, igaz kicsit visszafogottabban. 82 pont


Tóth Barnabás – Furmint 2012 – alk.: 12%

Az a helyzet állt elő, hogy ugyanannak az ültetvénynek két évjáratát kóstoltuk egymás után. Mivel egy hosszú asztal két oldalán helyezkedtünk el, ezért egyik oldalon „indult el” a ’12-es, a másikon meg a ’13-as furmint. Nekem az idősebb jutott elsőként pedig jobb szerettem volna fordítva. Hihetetlen, hogy mekkora különbség volt köztük. Az évjárat is jelentősen különbözött és a palackérés is mást hozott ki belőlük. A ’12-es egy csodás birses illattal ajándékozott meg, sőt egy kis botritiszes jelleg is társult hozzá. Kíváncsi lennék, hogy vajon milyen érettséggel szüretelték. Az aroma vezető jegye is a birsalma volt, amit szépen egészített ki a somlói ásványosság. Ez a kettős nyerőnek bizonyult. Igazi, karakteres, férfias jellegű bort élvezhettünk. 89 pont

Tóth Barnabás – Furmint 2013 – alk.: 11,5%

A fiatalabb Tesó. Olyan volt, mintha a kedvenc kókuszos kekszem zacskójába toltam volna bele az orromat. Annyira kókuszos volt, hogy szívesen ettem volna mellé anyukám zseniális kókuszkockájából egyet. Ennek kicsit alacsonyabb volt a sava, lágyabb a karaktere és talán nem annyira volt somlais. Ezt bárhonnan kóstolhattam volna, de így is jól esett. Laza 86 pont

Györgykovács Imre – Furmint 2013 – alk.: 13,5%

Eddigre kiderült, hogy a Furmint a mai este fő fajtája és nem a Juhfark. Annyi jót hallottam már Imréről, hogy szerintem túlzott várakozással álltam a borhoz. Összességében kellemes, de nem túl kiemelkedő tétel volt ez. Főként az alma és a citrus vezette a karaktert illatban és ízben egyaránt. Kicsit egyszerűbb és rövidebb volt, mint vártam. 83 pont

Spiegelberg István – Nászéjszakák Bora 2011 – alk.: 12,5%

Azt a szót írtam először a papírra, hogy csodaszép. Nem is volt kedvem elemezgetni, hanem csak élveztem percekig. Kicsit utána olvasva azt találtam, hogy olaszrizling, furmint és juhfark házasítása. Aztán azt is leírtam a papírra nagy nehezen, hogy balanced, ami ugye egyensúlyt jelent és erről a borról tényleg az jutott eszembe, hogy nagyon eltalálták az összetevők arányát. Mindenből a jó tulajdonságok érződnek és ez egy új egységet alkot. Végül is ez a házasítás lényege, nem? Azért még azt is odabiggyesztettem, hogy alma meg érett trópusi gyümölcsök és, hogy frankó. 90 pont

Kreinbacher – Syrah 2012 – alk.: 14%

Itt a másik kakukktojás a sor végén. Ez ugye vörös és ezért nem is jellemző a Somlóra. A Kreinbacher Birtok viszont már évek óta kísérletezik a fajtával. A mostani kóstolónál egy hónappal korábban éppen Syrah/Shiraz fajtákat vizslattunk (elsősorban itthoni tételeket) és bevallom, hogy az egy kicsit csalódás volt. Viszont ez a bor megnyerte volna a korábbi syrah találkozót! Úgy látszik megérte a sok „üres évjáratot” rászánni arra, hogy minél többet tanuljanak a fajtáról maguk a készítők. A sort gyönyörűen zárta le ez a gyümölcsös, csokis, konyakmeggyes karakterű harmonikus bor. Tényleg, ez a legjobb szó rá, hogy harmonikus. Ez is 90 pont



Soha rosszabb kóstolót!

2016. november 6., vasárnap

Halloweeni bormustra

A mindenszentek négynapos hosszú hétvégéje előtti péntek este Palancsa Lacival a hónunk alá csaptunk néhány palack bort, és ismét levonultunk a Vármegyeháza pincéjébe, hogy arra méltó helyen vegyük górcső alá őket. Hét teljesen különböző bort kóstoltunk, melyek közül ezúttal a külföldi borok voltak túlsúlyban. Most is, akárcsak múltkor vakon kóstoltuk egymás borait.

Domaine du Tariquet - Premieres Grives 2014

Talán nem tévedek, ha azt írom, hogy az este csúcsborát sikerült rögtön az elején kóstolnunk. E bor egyenest Franciaországból érkezett hozzánk. A címkén nem találtunk arra utaló írást, hogy miből készült, és hogy milyen az édességi besorolása. Mivel fehér, alacsony az alkoholtartalma és a címkén lévő rigó is a vélt könnyedségéről tanúskodott, így a borsor elejére került. Nos, kerülhetett volna a végére is, mivel kiderült, hogy édes. Egy kis utánajárással megtudtam, hogy Gros Manseng szőlőből készült, ami idehaza ismeretlen fajta, és a neten nem is cikkeznek róla sehol magyarul.

Színe aranyba hajló citrom. Tetszetős, közepesen intenzív, de mindenképp izgalmas, fejlődő illatok. Először kis vajasság, aztán alma. Picit később virágok, majd ananász, két nappal később a maradék már rebarbara illatában tetszeleg. Ízlelve legalább félédes, a savak azonban nem támogatják meg annyira édességét, viszont kapott egy pici szénsavat, hogy mégse menjen el geilbe. Közepesen telt, illatával harmonizáló bor, szépen érkezik ízben is az ananász és a rebarbara. Kellemes ivóbor, szívesen kóstoltuk vissza később. Én 85 pontra értékeltem. 


Mundulla - Shiraz 2009

Újra Mundulla Shiraz, mint a múltkor, csak most még régebbi. Alkalmi vétel volt, s nem vártunk tőle sokat. Csak a kíváncsiság vezérelt bennünket a kóstolásakor.

Mély rubin szín barnás széllel. Izgalmas, kellően intenzív, hűvös illatok. Pici menta, vanília, aszalt szilva. Kóstolva azonban úgy tűnt már szétesett a bor. Kusza volt, az alkotórészek külön utakon jártak, a savak elfáradtak, illata többet ígért.

Radics Barni - Syrah 2013

Közepes bíbor szín. Közepesen intenzív illat, melyben hűvös fűszeresség jelenik meg úgy mint a menta és a kömény egy pici szegfűszeggel. Ízlelve picit nyersnek vagy inkább üresnek tűnik. Kis test, kevés tannin, kevés sav, cigánymeggyes aromák, közepesen hosszú vagy inkább rövid lecsengés. 

Chiana - Hachón Tempranillo 2013

Legyen egy kis Spanyolország, Ribera del Duero és akkor már tempranillo. Életem első tempranillója.

Mély bíbor szín és lusta lefolyás. Intenzív tölgyfás illatok, majd érett meggy és fekete bogyósok. Közepesen telt a korty, tanninja simulékony, savai azonban picit fáradtak, így lecsengése is elég rövidke, azért 82 pontot megérdemelt (Lacinál 84-et).

Mezghiriz Reserve - 2010

Újra Spanyolország, ezúttal Navarra. Régi bor, így inkább a kíváncsiság vezérelt minket, mint az élvezeti érték.

Gránátosodó mélyvörös szín. Sokat ígérő, sejtelmes illatok: tölgy, szilva, meggy, mazsola, menta. Közepesen telt, bársonyos textúra, de fogyóban lévő lendület. Jó lett volna kóstolni, amikor még szebb arcát mutatta. 80 pontot azért még hozott mindkettőnknél. 

Kristinus Borbirtok - Lajos T.

Az est nagy várományosa volt a múltkori Sas Cuvée után. Sajnos ezúttal mélyen alulmaradt, de nem a bor hibája volt, hanem a dugóé. A Lajos T. mindenesetre nem lesz elfelejtve, a következő mustrára már szeretném hozni az újabb palackot. 

Béres - Tokaji Furmint 2014 (félédes)

Csillogó, közepesen intenzív arany szín. Intenzív illatában ásványosság, őszibarack és licsi. Ízlelve szép kerek, kellően telt, üdítő. A kortyban is megjelennek a várt zamatok, melyek lenyelve pici kesernyével, fanyarsággal szép hosszan megmaradnak szánk emlékezetében. 

2016. október 30., vasárnap

Kis őszi bormustra

Laci barátommal úgy döntöttünk, hogy havonta legalább egy alkalommal kerítünk olyan alkalmat, amikor leülünk néhány palack bor kíséretében, és megpróbáljuk őket a tőlünk telhető legalaposabban kielemezni. Attól függően, hogy ki által hozott bor következett a sorban, egyikünk mindig vakon kóstolt. Készült is róla egy kis jegyzet, amit most megosztok itt a Borklikken. Eredetileg csak házasításokat kóstoltunk volna, de mégis közbejött két fajtabor.

Istvándy Jenő - Kála 2014 (olaszrizling, chardonnay)

Mélyebb tónusú arany szín fogadott a pohárban. Első ránézésre és szippantásra inkább a tételsor végére tettem volna, ugyanis intenzív illatában krétás ásványosság, édeskés, almás, vajas jegyek egy picit desszertbor aromáira hajaztak. Aztán ízlelve azért megértettem, miért került előre. Könnyed, savhangsúlyos, mégis üdítően gyümölcsös bor kis fémes érzettel a végén. Citrusos és zöldalmás ízjegyek és viszonylag hosszú búcsú. Egész jó bor ebből a nehéz évből.


Tesco Finest Carmenere 2014

Mély bíbor szín. Intenzív érett meggyes, picit mogyorós illatok. Kóstolva közepes test, jó arányok, kerek bársonyosság. Szinte unalmasan egyhangú, de kábé 82 pont.

Polgár Zoltán - Therápia 2012

Részemről izgalmasnak ígérkezett, mert pont tavaly ugyanilyenkor kóstoltam ugyanezt az évjáratú Therápiát, kíváncsi voltam most mit jegyzek le, és akkor mi volt a véleményem.
Mély rubin szín fogad a pohárban. Illata közepes intenzitású, kezdetben fás jegyek, később fanyar erdei gyümölcsök illatával tetszeleg. Laci szerint avas mák jegyei is felfedezhetők benne. Ízlelve közepesen testes, viszont a tanninja picit még vadnak hatott, ezért mindenképp étel mellé tudnám csak elképzelni. Ízjegyeiben a fanyar erdei gyümölcsök és az étcsokoládé köszönnek vissza. Később visszakóstolva már szebb arcát mutatta, kedvesebb, bársonyosabb lett. Gondolom a hőfoka állt be megfelelőbb hőmérsékletre, jót tett vele a pince klímája. Kábé 83 pontot érdemel, bár ezt első kóstolás után jegyeztük fel, második után bizonyára többet adtunk volna.

Château Saint Sauveur Bordeaux Supérieur 2011

Mély rubin színvilág. Izgalmas hűvös illatok: menta, ánizs, kömény és mögötte, kis szellőzést követően jönnek csak a meggyes, csokis, likőrös jegyek. Közepesen telt ízében is megjelennek az utóbbi aromák, picit összegyúrva bonbon meggyé. Savai picit talán már elfáradtak, hamar kihátrálnak a kortyból, így lecsengése is elég rövidre sikeredett. Illata alapján többet ígért, kb. 83 pontot ért.

Kristinus Borbirtok - Sas Cuvée 2012

Mély rubin, szinte fekete. Közepesen intenzív, de mindenképp izgalmas illatok: menta és vanília, meggy, rumos dió. Ízlelve nagy test, sok, de érett tannin. Szép savgerinc vezeti a kortyot és a magas alkohol éppen csak picit lóg túl a struktúrán, melyben érett meggyes, szilvás gyümölcsösségét még egy jókora étcsokoládés motívum is díszít. Nagy, robusztus bor, a közelgő karácsonyi ünnepek családi beszélgetős borának tudnám elképzelni, kb. 91-92 pont.

Mundulla Shiraz 2012

Ismét egy kis kitekintés a nagyvilágba. Mély rubin szín. Illata intenzív, bőrös, animális palackbukéval nyit, melyet hamar elfelejt, aztán érkezik a szilva és érett meggy. Telt test, bársonyossá érett tannin, szép, lekerekedett savak. (Amúgy számomra dögunalom ez a bor). 

2016. október 12., szerda

Veritasszal a shiraz körül

Hűvös, borongós, sőt esős, igazi őszies idő volt október 4-e, amikor mi, a Veritas Borklub tagjai levonultunk a csaknem 200 éves Megyeháza felújított pincéjébe, ahol autentikus környezetben rendezhetjük havi rendszerességű kóstolóinkat. Jól jött a hűvös időjárás az e havi kóstolónak, hiszen vörösborok, mégpedig syrah-k mustrája volt a program. A kóstolt borokat a klubtagok válogatták össze úgy, hogy páronként egy palack tetszés szerinti syrah/shiraz volt a beugró. Így 10 különféle syrah gyűlt össze, összesen 12 palack. Főleg hazai pincék borai indultak a mustrán, de két nagy shiraz termelő ország is képviseltette magát: Ausztrália és Chile. Ezúttal zártkörű volt a rendezvény, vagyis csak a klub tagjai vehettek részt. Arról is megegyezés született, hogy legalább minden második kóstolót egymás között, zárt körben fogjuk tartani. Palancsa Laci, a klubunk elnöke egy meglepetéssel is szolgált, mégpedig egy vándorserleggel, amit mindig az a klubtag vihet haza, akinek a bora a kóstoló végén a legtöbb szavazatot kapja. Amúgy a szavazás nem új keletű, már az első kóstoló után is megszavaztuk a mustra kedvenc borát. Sokan voltunk, a kóstoló mennyiségek kiosztásával akadtak gondok, de mindig volt egy-egy segítőkész klubtárs, aki ki-kisegítette azt, akinek éppen nem jutott.



No de lássuk a lényeget:

A kóstoló elején Klubunk pénztárnoka, Kovács Anita - aki egyébként a Borháló kaposvári üzletében lát el minket hasznos tanácsokkal - tartott egy rövid előadást a syrah-ról. Ismertette a fajta származását, így szót ejtett arról, hogy sokáig úgy hitték, perzsa származású szőlő a Shiraz nevű iráni ősi város miatt, de a legújabb genetikai kutatások bizonyították, hogy a franciaországi Rhone-vidék az igazi szülőföldje és a durezától és a mondeuse blanche-tól származik. Megtudtuk borának fő jellemzőit is mégpedig, hogy gazdag, mély színű, telt és fűszeres borok készíthetők belőle és jellemző ízjegyeit a fekete bogyós gyümölcsök adják.



1. Szeleshát - Syrah Rosé 2015 - Friss, gyümölcsös, könnyed, olyan, amilyennek lennie kell, bár egy picit több savat el tudnánk neki képzelni. Elsősorban eper és málna. Semmit nem vettünk észre abból, hogy Syrah az alapja.

2. Cimarosa - Shiraz 2015 - Mély rubin szín. Erőteljesen fűszeres, fás karakterű bor itt-ott narancsos illatjegyekkel. Közepes test, kissé lomha, fanyarkás, picit nyers tannin. Ár/érték arányban nem rossz, de szerintünk csak azért nyert, mert ez volt a legerőteljesebb bor. A klubtagok nagy része még mindig aszerint pontoz, hogy minél nagyobb testű, extrakt tartalmú és hordósabb legyen a tétel. Ha ilyen, akkor szeretik. A régi agyonbarikkolt időket idézi ez a szemlélet.

3. Takler - Syrah 2015 - Bíbor szín, elsősorban fás illatjegyek. Könnyed, elsőre vékonynak tűnő, fanyar és fűszeres portugieseres karakterű alapbor. Piros bogyós, fanyar erdei gyümölcsöket éreztünk és kicsit rövidnek tűnt a lecsengése. Másodjára visszakóstolva szebbnek és kerekebbnek hatott.

4. Ikon - Shiraz 2015 - Sajnos hibás tétel volt.


5. Günzer Tamás - Syrah 2013 - "Korábban egyszer már kóstoltam és akkor nem volt rám nagy hatással. Most szebb arcát mutatta." (Laci) Közép mély rubin szín, nem túl intenzív, de izgalmas illat: csipkebogyó, ribizli. Könnyed gyümölcsös bor, fanyarkás, elsősorban csipkebogyós karakterrel, egy picit túl gyors lecsengéssel.

6. Hetényi - Syrah 2013 - Mély rubin szín. Illatában inkább fás jegyek uralkodnak, de szépen bújik elő mögüle az erdei gyümölcsös karakter, a csipkebogyó. Szép savgerinc, érett bársonyos tannin, közepes test, egyensúly. Ebben már jobban érződött a fűszeresség és a gyümölcsösség együttes hatása, mondhatni e kettő nagyszerűen egészítette ki egymást és így szép egyensúlyt alkottak. Bársonyos érzetet keltett. Ez volt a legszebb hazai syrah. Ennek ellenére egyetlen szavazatot kapott. (Sajnos)



7. Weninger - Syrah 2013 - Valakinek csalódás volt, valaki izgalmasnak találta, páran kiöntötték. Mély rubin szín, intenzív mély illatok, animális, földes jegyek, már-már a büdös kategória. Istállószag és bőrösség. Ízlelve kissé karcsú, a tanninjai túl fanyarok viszont szilvás, fűszeres ízjegyek. Elég megosztó tétel. Talán már fáradóban volt, feszes savgerinc hiányzott talán. Egy szavazatot sem kapott.

8. Szeleshát - Syrah 2012 - Mély rubin szín gránátos széllel. Elsőre szintén bizonytalan és furcsa volt a bukéja, itt is jöttek animális jegyek, de ez kis idő elteltével kiszellőzött. Annak tudjuk be, hogy 2012-es és nem volt lehetőségünk dekantálni. Az, hogy kicsit korábban kinyitottuk még kevés volt neki. Pár perc után magához tért és akkor valóban szép kávés, dohányos és túlérett gyümölcsös, eperlekváros illatot és aromákat hozott. Telt, szép savgerinc vezeti a kortyot, tanninja sok és bársonnyá érett. Egyensúlyban van a bor, talán egy pici alkoholtöbblet írható fel a rovására. Mégsem kapott szavazatot.

9. Montes Alpha - Syrah 2013 - Kevesebb volt valamivel a vártnál, de még így is nagyon szép. Fűszeres, mélyebb, tartalmasabb, sötétebb és elsősorban erdei gyümölcsös, csipkebogyós, málnás karakterű. Továbbá ebben is érezhető egy kis kávés, étcsokoládés aromatika. Kétségtelenül az egyik legjobb syrah volt, mégsem övé a vándorserleg.

10. Mészáros Pál - Syrah Reserve 2012 - Mély rubin szín. Intenzív, kellemes illatú, gyümölcsös és egyben fűszeres ez is. A hordó egy picit elnyomja a gyümölcsösségét. Ízlelve telt, fanyarkás erdei gyümölcsök, ribizli, csokoládé és bonbonmeggy. Az itthoni tételek közül ez volt a leginkább Syrah, de nem volt olyan bársonyos, mint a Hetényi. Ezért lett csak második az itthoni tételek közül.

A legtöbb szavazatot végül az ausztrál shiraz, a Cimarosa Shiraz 2015 nyerte, így a vándorserleg Karl Schultes birtokába került a következő kóstolóig. Ám ha még kétszer egymás után az ő által hozott bor kapja a legtöbb szavazatot, a kupa örökre Karl polcán fog ékeskedni.

2016. szeptember 11., vasárnap

Kristinusszal a fedélzeten

Nyaralásunk vége felé egy érdekes telefonhívást kaptam. Egy régi kedves ismerősöm keresett meg, aki a Kristinus Borbirtokon dolgozik, hogy be tudnék-e segíteni nekik egy izgalmas küldetésbe, miszerint balatoni sétahajókon kellene Kristinus borokat kóstoltatni. Nem bólintottam rá rögtön, kellett egy fél óra tanakodás magamban, hogy meggyőzzem önmagam, hogy tudok már annyit a borokról, hogy egy laza órát vadidegenek előtt el tudok róla csevegni. Elvállaltam. Nem bántam meg: megismerhettem így a Kristinus Borbirtokot, új emberekkel találkoztam, közelebb kerültem szülőföldem borvidékéhez és egyben boraihoz (mind lelkileg, mind érzékszervileg) és kipróbáltam magam egy teljesen új státuszban. 


A dolgom az volt, hogy miután kifut a sétahajó és kitöltésre került az első pohár bor, én beszéljek egy picit a kóstolt borokról és ismertessem meg a közönséggel a Kristinust. Úgy gondoltam, ez a kis kaland megér egy posztot, ugyanis emiatt a munka miatt több dél-balatoni bort is kóstoltam az elmúlt időszakban, és újra felértékelődött bennem ez a borvidék. Nem hiába fedezték fel már a rómaiak idején, kábé 2000 évvel ezelőtt, hogy e vidék kiválóan alkalmas szőlő termesztésre, így bortermelésre is. Tudniillik a Balatonboglári borvidék területe, mely szinte az egész déli parton fut végig Zamárditól egészen Marcaliig, szinte teljes egészében lösztalajjal rendelkezik, több helyen tápanyagban gazdag erdőtalajokkal, agyagbemosódásokkal vegyesen. A löszről tudjuk, hogy 3-7%-ban tartalmaz meszet, mely segíti a bort a szép savszerkezet kialakulásában, illetve ahol a lösz a talaj felszínét borítja, ott többszörözi a nap szőlőre gyakorolt pozitív hatásait, hiszen a lösz visszaveri a napfényt, így nagyobb napfürdőben részesíti a tőkéket. 


A kiváló termőtalajon túl a Balaton közelsége teszi még különlegesebbé a terroirt, hiszen a magas napsütéses órák száma és a szőlőtermesztésre kifejezetten előnyös 11°C körüli éves középhőmérséklet mellett a tó közelsége egyfajta klímakiegyenlítő hatással bír, hiszen a nyári forróságot mérsékli, a téli dermesztő hidegeket pedig enyhíti, így biztosítva kiegyensúlyozottabb klímát a tőkéknek. Említésre méltó még, hogy bizonyos dűlőkre, melyekre "rálát" a Balaton, még dob egy kis plusz napsütést a tó víztükre, ezzel elősegítve a szőlőszemeknek a cukorgyűjtést. Az északi part hegyei pedig feláramló légmozgást indikálva segítenek ritkítani a déli parton a komoly jégesők valószínűségét. 

A Balatonboglári borvidék körülbelül 10 ezer hektáros területéből csupán 3200 hektáron termel szőlőt kábé 2800 gazda, akik az előbb említett talaj- és klímaadottságokat, a sok száz éves szőlészeti, borászati hagyományokat kihasználva olyan szintű munkát végeznek, olyan minőségű bort állítanak elő, hogy a Magyar Borakadémia alig három évtizedes fennállása óta háromszor ítélte dél-balatoni borászoknak az Év Borásza díjat: 2006-ban Garamvári Vencelnek, 2008-ban Konyári Jánosnak és 2010-ben pedig Légli Ottónak; és egy ízben pedig az Év Pincészete díjat is borvidéki pincészet kapta, mégpedig 2013-ban az Ikon Borászat. 


A Kristinus Borbirtok osztrák tulajdonosai is ebben a terroirban találták meg a borászati filozófiájuknak legmegfelelőbbet, amikor 2009-ben elkezdték munkájukat Kéthelyen. A borbirtok tehát a Balatonboglári borvidék nyugati bejáratánál fekszik (így lettek ők a "Pincekulcs a Balatonhoz" kihasználva a Balaton kulcslyuk formáját). 55 hektáron gazdálkodnak és szőlőültetvényeik a Marcali-hát legjobb dűlőin, a borvidék legmelegebb területein fekszenek. Főborászuk Nádas Szilárd, aki az Etyek-Budai borvidéken műveli saját kis birtokát is. A fajtaválasztékukban szerepel a legtöbb szőlő, ami a Dél-Balatont jellemzi, így termelnek olaszrizlinget, sauvignon blanc-t, chardonnay-t, sárgamuskotályt, Irsai Olivért, kékfrankost, cabernet franc-t, cabernet sauvignon-t, zweigeltet és merlot-t.


A birtokközpont mindamellett, hogy hipermodern külsejével inkább emlékeztet egy űrkutatási centrumhoz, mintsem borászathoz, egy igazi borrajongónak felejthetetlen élményeket tud nyújtani. Ugyanis az épület nem csak a birtok mindennapi dolgait intéző irodai alkalmazottaknak és borászati dolgozóknak, a feldolgozóüzemnek, a palackozónak, a 400 db 225 literes barrique hordónak, a 70 db 500 literes ászok hordónak, az 13000 hektoliternyi tárolókapacitással bíró acéltartályoknak biztosít helyet, hanem a szó szoros értelemben szórakoztatókomplexumként is működik. Ugyanis ha már eljut ide egy borturista, szinte az egész napját tartalmasan el tudja a Kristinusnál tölteni. Akad itt szabadtéri színpad, ahol koncertek és különböző kultúrprogramok kapnak helyet, a borbárban végigkóstolható a majd 20 tételből álló szortiment, éttermük, a Gasztro Műhely `a la carte étlappal várja az éhes vendéget, majd a bormoziban helyben sütött Grissini snack és finom bor kíséretében kényelmes fotelből lehet egy jó film közben kikapcsolódni. Az sem probléma, ha autóval érkező vendégek sofőrjei is részt vennének boros programban, hiszen 10 szobás borhotel, Vinotel áll a megfáradt borturisták rendelkezésére. Mi tartana vissza hát egy borkedvelőt, hogy ellátogasson ide?


Ízelítőül néhány bor, amit nekem kellett a sétahajózás közben kóstoltatni, és amibe természetesen nekem is volt alkalmam bele-belekortyolni:

Fedélzeti Fehér 2015:

2015 nagyon jó év volt, egészséges szemeket tudtak szüretelni, nagyon jó cukorfokkal, és ez jól érzékelhető ezen a tételen is. Az intenzív sárga húsú gyümölcsös illat után a korty is hozza az elvártakat. A közepesen telt test, a szép savgerinc, az extraktok olyan zamatkavalkádot képeznek a szájban, hogy a relatív magas alkoholtartalom teljesen eltűnik a szerkezetben, és csak a hosszú utóíz lecsengése közben megjelenő torokmelengető érzés tanúskodik arról, hogy azért bizony csínján kell vele bánni. A bor 37%-ban chardonnay-t, 25%-ban sauvignon blanc-t tartalmaz, melyek a szép savgerincért és jó beltartalomért felelnek, továbbá sárgamuskotály, Irsai Olivér és szürkebarát kerekítik le a szerkezetet, teszik könnyedebbé, lágyabbá, kedvesebbé a bort, illatában pedig virágos jegyek jelennek meg tőlük.

Fedélzeti Rozé 2015:

Szintén a tavalyi évjárat pozitív jegyeit hordozza magán, kékfrankos és cabernet sauvignon házasításával készült. Illatában picit ugyan visszafogottabb, de azért szépen érkeznek a piros gyümölcsös jegyek. Ízében ropogós savak, közepes test és picit talán magas alkohol, de nagyon gyümölcsös, nagyon nyárias bor.

Fedélzeti Vörös 2015:
Forrás

Merlot, kékfrankos, zweigelt és cabernet franc azonos arányú házasításával készült. A pincészet célja egy szép, könnyedebb, gyümölcsös karakterű, nyárias vörösbor kialakítása volt. Ehhez a mustot acéltartályban áztatták és erjesztették héjon 22°C-26°C között tartva a hőmérsékletét, körfejtéses, levegőkevertetéses módszerrel. Az almasav bontás szintén acéltartályban történt, majd a kész bort rögtön palackozták, hogy megőrizzék gyümölcsösségét, frissességét. Beleszagolva intenzíven érkeznek gyümölcsös jegyei: szilva, málna, meggy. Ízlelve is robbannak a gyümölcsök a szájban. Kiváló nyári bor, kerti partik bográcsos ételeinek kísérőboraként tudnám elképzelni.