2017. november 20., hétfő

In Memoriam Konyári János

Elhangzott Kaposváron, 2017.június 8-án a Somogyi Borfesztivál Borvacsoráján 

Konyári János gyakran járt a szakmában mások előtt, most is előttünk jár, de egy másik ösvényen, azon, melyre egy kegyetlen kór kényszerítette és amelyről nincs visszatérés. 


János 1951-ben született. Debrecenben mezőgazdasági középiskolában érettségizett, majd kertészeti egyetemre került. A 70-es években érkezett Somogyországba, s a balatonboglári gazdaságban kezdett dolgozni. A magánosításkor a Szent Donátus Pincészet főborásza, majd ügyvezetője lett. Közel két évtizede alapította családi pincészetét. Az egykori Tihanyi Apátság területén termesztett kékszőlőt is, és a dél-balatoni borokat megismertette a világgal. 2008-ban kiérdemelten nyerte el az Év bortermelője címet.

Többször szerveztünk együtt - a szakmai rendezvények záróvacsoráján - borkóstolót, ahol szívesen mutatta be minőségi borait, de sosem volt bőbeszédű. Mindig azt mondta, hogy a borok beszéljenek helyette. Azok valóban szóltak, sőt a fantázianevük azt is elárulta, hogy a balatoni borvidék melyik területéről valók. Gondoljunk csak a Sigillum Loliense, a 18. századi Lelle pecsétjéből keresztelt boraira.

Konyári Jánosra a szakmai és emberi tisztaság volt jellemző, az érdek és az érdem sosem keveredett.

Többször invitáltam Veritas Borklubunkba is, de a kegyetlen kór már akadályozta. 

Most bizonyára ránk tekint... 

János, Isten veled, nyugodj békében!

                                                                                                                                           dr.Rostás László
alapító tag – Veritas Borklub
                                                        

2017. november 2., csütörtök

BL-furmint

Palancsa Laci bor-meccs párosítása


Arra gondoltam, hogy a labdarúgó Bajnokok Ligája 2017/18-as kiírásának egyik csoportmeccsét egy furmint kíséretében tekintem meg, ha már egyszer 2017 a Furmint éve. Mivel a BL címvédő Real Madrid és az angol Tottenham meccse izgalmasnak ígérkezett, behűtöttem egy palack 2012-es Furmint Selection-t a Hétszőlő Pincészettől. Valahogy olyan érzésem volt, hogy ez passzolni fog a meccshez.

Nem csalódtam. Sem a meccsben, sem a borban, sőt még a párosításban sem. Azért sejtettem, hogy klafa lesz ez a bor, hiszen korábban egyszer már volt szerencsém kóstolni és ásványosságával, eleganciájával már akkor is meg tudott ragadni az emlékezetemben. Ezért is szereztem be egy palackkal egy későbbi otthoni tesztelésre.


A bor kitöltve tiszta volt és tükrös, akár a Madrid játéka az első félidő első felében. Még szabálytalanságot sem nagyon követtek el. A furmint pedig citromsárgán és lomhán forog a pohárban. Nagy testűnek és tartalmasnak tűnik első látásra… Na, szagoljunk bele a pohárba, hátha történik valami! … Mi az hogy! Máris 1:0 a Spurs-nek. A gólszerző Dele Alli, egy mintaszerű angolos akció végén. A bor illata pedig intenzív és magával ragadó. Nem kertel, hanem azonnal a köves, ásványos karakterével vesz le a lábamról. Én szeretem az ilyen stílusú illatvilágot, akárcsak a jó meccseket. Persze azért van itt más is, második szaglásra. Főleg érett sárga alma és körte, továbbá egy kis fűszeresség. Nem emlékszem rá, hogy mi, de a konyhából ismerős. Talán kakukkfű?

Na, menjünk is tovább, hiszen zajlanak az események a mérkőzésen. Helyzetek itt is és ott is. Talán ebben az időszakban volt a legtöbb esélye a madridiaknak, hogy egyenlítsenek, és ez ki tudja milyen meccset hozhatott volna. De nem lett egál, épp ellenkezőleg: megint a Tottenham szerzett gólt és megint Alli. A második gól, az első korty. Tartalmas, egyensúlyos, elegáns és hosszú. Van benne mélység és főként terroir. Hamisítatlan tokaji bor. Élénk és a legjobb formájában lévő furmint ez. Az aromatikát már nem csupán az ásványosság uralja el, hanem van benne gyümölcs is rendesen. Kb. 2 kiló alma egyetlen kortyban, továbbá 1 kiló körte. Az almának az a típusa, amelyet a legjobban szeretek: érett és mégis ropogós, kicsi fanyarsággal. Tartalmas és ízes, mint a régi almák voltak még a multikorszak előtt. A körtéből pedig inkább a kemény húsú, de érett és ízletes fajta jut eszembe.

Ahogy az lenni szokott ilyen helyzetben, a hátrányban lévő csapat mindent egy lapra téve rohamoz és persze hátul kinyílik. Épp annyira, hogy egy profi ellenfél simán lekontrázza és gólt szerezzen ellene. Eriksen talál be: 3:0!

Olyan magabiztos ma este a Tottenham a világ legjobbjának tartott klubcsapata ellen, mint ez a furmint a poharamban. A bor teste lenyomja a nyelvemet, szóval van beltartalom rendesen. Ennek egyik pillére a 13 és feles alkohol. A gyümölcsösség viszi a kortyot. Mellette a sósság és kicsi fémesség mutatja a terroir értékeit. Mindezt elegánsan és szofisztikáltan hozza a korty. A rafinált fűszeresség nem bántja, hanem díszíti az összképet. A lecsengést pedig még most is érzem, annak ellenére, hogy közben szépített a Real Madrid CR7 jóvoltából. Ez a szépítő találat egyébként számomra egy kicsit váratlan, kiszámíthatatlan volt. Talán épp ez teszi izgalmassá a végét, mint ahogy egy jó bornál a hosszú lecsengés…


Maradt a 3:1 és nekem egy kiváló bor-meccs párosítás. Nem csupán ételekhez lehet és kell társítani a borokat, hanem nyilván alkalmakhoz is. Ilyen volt ez az este és ez a 90 pontos Hétszőlő Furmint Selection. Megérte fennmaradni!

2017. május 21., vasárnap

Vig Zsolt - Zalai Szürkebarát 2015

A Zalai borvidék egy ritkán emlegetett, kevésbé ismert borvidék, ahonnan Vig Zsolt érkezett a május elején megnyílott GáBor és Pálinkaház megnyitójára, és persze hozott is magával néhány palack bort, melyekkel a borvidéküket és persze (főleg) magukat promotálta. Kabar, szürkebarát és merlot borokat hozott magával. A merlot-t a szomszédos asztalnál kóstoltató Stier Pincészet merlot-jával vetettük össze, és azt kell mondjam, hogy bár magasan a villányi tétel volt a nyerő, Zalából semmiképp nem számítottam ilyen tömör, testes anyagra, bár a tanninokkal még van dolga a bornak a palackban. Nekem nagyon ízlett Zsolt szürkebarátja, ezért a végén a kezembe nyomott egy palackkal a maradékból, amit már nem akart hazavinni. Nagyon jól tette, így most tudok róla írni néhány sort. 

A Zalai borvidék dimbes-dombos, még egyes településeinek a nevében is a tolkieni Megyére hajazó tájegység. Hogy miről is beszélek? Nos: Bérbaltabár, Csáford, Galambok, Miháld, Orosztony, Vindornyalak, Csörnyeföld, Eszteregnye, Kerkateskánd, Rigyác, Söjtör, Tormafölde és még sorolhatnám. Viszont ebben a megyében nem hobbitok laknak és nem sör alapanyagát termelik - legalábbis történetünk most nem erről szól -, hanem szőlőt és természetesen abból jóízű borokat állítanak elő. A dombokat agyagos, üledékes talaj alkotja jórészt lösztakaróval, ezért ásványosságot nem kell keresnünk a boraikban. A csapadékmennyiség viszont itt a legmagasabb az országban és ehhez hozzávetőleg 1950 órás éves napfény és valamivel hűvösebb klíma járul, amelyek ugyebár alacsonyabb alkoholtartalmú, könnyedebb, gyümölcsösebb boroknak kedveznek. Ezért is szolgált meglepetésként a robusztus (bár még egy picit nyers tanninnal ékeskedő) merlot és ez a szürkebarát, mely 13,5%-os alkohollal bír. 

Vig Zsolték Miháldon gazdálkodnak, a Kis-Balaton déli csücskétől nyílegyenesen délre, az M7-es autópálya alatt, Nagykanizsa keleti szomszédságában, ami talán mindjárt megoldás is a magas alkoholra, ugyanis a Magyarország klímatérképére kattintva felfedeztem, hogy bizony ez a terület mérsékelten meleg és mérsékelten nedves klímájú, szemben a megye nagyobb területével, ahol a klíma inkább mérsékelten hűvös és nedves. Tehát minden adott a jó cukorfokhoz és a jó zamatokhoz. A család idestova 30 éve foglalkozik borkészítéssel 3 hektáros birtokukon. Háromféle fehér és háromféle vörös szőlőt termelnek: kabart, rozáliát, szürkebarátot, kékfrankost, merlot-t és cabernet franc-t. Nemrégiben alakítottak át egy kétszáz éves pincét autentikus borkóstoló helyiséggé, ezzel is növelve vendéglátó kapacitásukat.

Végül a borról, amiért nekiültem ezt a bejegyzést legépelni. Kitöltve színe közepes intenzitású citrom. Beleszagolva szépen érkeznek a fajtajegyek, az érett citrusosság, barackos gyümölcsösség mellett akácméz, pici gyömbér és vanília, és a legvégén, a maradék fél kortyból frissen vágott tölgy (pont olyan, mint amikor az erdei túrán elsétálunk az egymásra rakott farönkök mellett). Kóstolva picit testesebbet vártam, talán egy pici maradékcukor jól állna neki, de jó savszerkezet, citrusos, fűszeres, enyhén gyömbéres aromák egy leheletnyi tanninnal igazán izgalmas kalandozásnak bizonyultak. Hosszú utóízt hagyott a számban, érzek benne még néhány év fejlődési potenciált, kíváncsi lennék, milyen lesz, amikor a hordó teljesen integrálódik. 86 pont.  

2017. május 13., szombat

Szombat esti kiskóstoló nagy borokkal

Már két hónap is eltelt a legutóbbi kiskóstoló óta, amikor is 1000 Ft alatti (vagy környéki) borokat tesztelgettünk a Veritas Borklub hat, mindenre elszánt borisszájával. Ezúttal még kisebb kóstolót rendeztünk: ketten voltunk és csupán 6 bort mustráltunk, és talán nem túlzás azt mondani, hogy hatból négy igazi nagyágyú volt.


A bemelegítő tétel mindjárt a nagyágyúk sorát gazdagította: Beőthy 2010-es Chardonnay. Nem is sok újat tudok róla írni, hiszen az előző bejegyzésemben már részleteztem. Színében csillogó arany, illatában füst és gesztenye árulkodnak még az új tölgyfahordós érlelésről, aztán magvak, édesfűszerek és egy jó adag barack jelentkezik a gyümölcs vonalon. A kortyban gyümölcsösség uralkodik, érett citrom, savanykás őszibarack, átható ásványosság, fehérbors. Szép, érett savszerkezet, telt, hosszan tartó ízek. 87 pontot kapott.

A következő tételünk egészen Dél-Afrikából utazott idáig, hogy poharunkban beteljesítse rendeltetését, ez a Tesco Finest Swartland Chenin Blanc 2014. A Swartland nem a termelőre utal, hanem a borvidékre. A termelőről nem tudunk semmit, a bort egy nagy borkereskedelmi cég gyűjti be, házasítja és utaztatja a megrendelőnek, ez esetben a Tesconak. Küllemben hibátlan. Illata picit zárkózott, de azért hozza a fajtajelleget: nektarin és méz illat tanúskodik a meleg termőhelyről. A korty telt, de ízben nem okozott túl nagy élményt, parasztbarack (alkoholkesernye) és némi ásványosság színezte, és a búcsú sem sikerült túl hosszúra. Egy biztos: Dél-Afrikából lehet jobb borokat is inni, csak nem ennyiért, de ha csak ennyi keretünk van rá, a Hajós-Bajai borvidékről ennél különb borokat lehet vásárolni. 77 pontot ért.

Egy újabb újvilági borral nyitottuk a vörös szekciót. Ezúttal Chiléből a Valle de Colchagua borvidékről érkezett a bor a poharunkba, és ez a Lomas Estate 2015-ös évjáratú Shiraz-a volt. Valle de Colchagua Chile mértani közepén fekszik a Csendes-óceán partvidékétől egészen az Andokig. Meleg klimatikus viszonyok mellett agyagos, gránitos, néhol homokos talajon művelnek szőlőt. Az itt élő borászatok elegáns vörösborokat készítenek magas savakkal, piros gyümölcsös aromákkal a bordeaux-i blendre fókuszálva. Ez a bor nagyon jó ár-érték arányt képviselt, aromák valóságos tárháza tárult elénk kóstolásakor: először meggy, de szép egymásutánjában jött a többi; szilva, feketeribizli, lefőtt kávé, fahéj. Mindemellett a kortyban még megjelent a szeder, a bors, az étcsoki és még pici ásványosság is. Bár a szájban hagyott emléke nem sikerült túl hosszúra (azért nem is feledtette magát oly könnyen), mindketten imádtuk. Jól iható, gyümölcsös, de még fejlődő bor, 87 pontot osztottunk neki.

A Sebestyén Pince 2011-es Grádus Cuvée-je újra hazahozott bennünket, méghozzá a Szekszárdi borvidékre. A Görögszó-dűlőből és az Iván-völgyből származó, hosszan érlelt cabernet franc és merlot szőlőből készült házasítás 15,5 % alkohollal került a palackba. Ez a magas alkohol jelentős alkoholédességet adott a bornak, ezért első kóstolásra émelygős érzetet keltett. Szintén gazdag, főleg érett aromakarakterekkel rendelkezett, úgy mint szilvalekvár, füst kávé, gombás, földes jegyek. Ízében szinte már zavaróan bársonyos, érett tannin, a kortyban is megjelenő avaros, gombás jegyek mellett elő-elő kacsintgató málna és meggylekvár. Testes, sűrű anyag. 85 pontot ért.

A Bock Cuvée 2013 a cabernet sauvignon jelenlétének köszönhetően egy igazi férfias vörösbor. Cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot házasításával készült, szintén magas alkoholtartalmú (15%), de alkoholos édesség nélkül. 24 hónapot töltött kis tölgyfahordóban. Intenzíven érkező, komplex illat: csipkebogyó, vanília, tölgy, cseresznye, bors, szegfűszeg, kávé. Kóstolva sűrű, testes korty, kicsit még szárító tannin, viszont lendület és számos zamat kíséri a kortyot: feketeribizli, áfonya, csokoládé. Szívesen kóstolnám jövőre is, kíváncsi lennék mennyit fejlődik. 91 pont.

Azonban ennyi tannint csillapítandó, vagyunk annyira ínyencek, hogy egy kis tokaji aszúval zárjuk a sort. A Babits Pince 2013-as 6 puttonyos aszúja lett a záró tétel. A Babits család itáliai felmenőktől származtatja magát, akik a XIII. század óta termelnek Tokaj-hegyalján bort. Szőlőterületeik a Poklos-dűlőn, a Vay-dűlőn és a Kincsem-dűlőn teremnek kiváló alapanyagot az aszú és szamorodni vagy egyéb kései szüretelésű boroknak. Nem is csalódtunk. Már kitöltve elbűvölt arany színével és tiszta, intenzív illatával. Már szépen hozza az érett jegyeket, mint a diós bejgli, aszalt barack, baracklekvár, őszibarack kompót, de a virágméz és botritiszes illatjegyek is szépen kivehetők. Kóstolva a korty sziruposan édes, de magas savai és ásványossága szépen ellensúlyozza édességét, az alkohol pedig észrevehetetlenül éppen csak díszíti a bort. Zamatok tömkelege telíti be a szájat, az illat alapján vártak mellett mézes karamell, kandírozott gyümölcsök és papaya bővítik az aromák sorát. Valahol olvastam vagy hallottam, hogy az édes borok, főleg az aszúk magasabb pontszámot képesek elérni borversenyeken, mint a száraz társaik. Hát ez nálunk sem volt másképp, 97 pontot adtunk rá. Nem is került palackpumpa erre az üvegre.

2017. április 30., vasárnap

Csobáncra kirándult a Veritas Borklub - Látogatás a Von Beőthy Pincénél

A borokat Palancsa Laci jegyzetei segítségével idéztem fel.

Vörösek a Badacsonyi borvidéken? Akár ez, az első hallásra eléggé különösnek tűnő kérdés is lehetett volna a témája a Veritas Borklub első közös kirándulásának, melyet a Badacsonyi borvidék egy kevésbé ismert, de egyre népszerűbb termőhelyére, a Csobánc-hegyre tettünk. Merthogy valljuk be, erről a borvidékről a rutinos badacsonyi borfogyasztó a szép, jóivású, ásványos fehérborokat választja: az olaszrizlinget, a szürkebarátot és talán újabban az igazi badacsonyi fajtákat, mint a kéknyelűt, rózsakövet, vulcanust, zeuszt esetleg - ha talál ilyet - a budai zöldet. Vannak elkeseredett próbálkozások a vörösökkel is, itt-ott elvétve lehet cabernet sauvignon-t inni, egy-két vállalkozó kedvű borász próbálja kielégíteni a hajthatatlan vörösborrajongókat, de eddig én nem találkoztam jó vörössel errefelé, szerintem nem véletlenül. A cabernet fajták talán nem ide valók. Hogy az éghajlat nem megfelelő számukra vagy a talaj, vagy a talaj és az éghajlat egyszerre, annak majd egyszer utánajárok. Éppen ezért izgalmasnak tűnt, hogy a Beőthy Pincénél, ahová kis csapatunk tartott a kóstolandó borok zöme vörösbor lesz. Igaz, előítéleteim voltak, de kíváncsi is voltam, mert hát mégis csak bekerült a tavalyi magyar borkiválóságok közé az egyik pinot noir-ja.

A borász, Beőthy János (vagy művésznevén Janosh von Beőthy) bevezetőjében "megfenyegetett" minket, hogy mire a kóstolónak vége, a csapat függője lesz a borainak. Tudniillik ő kizárólag prémium minőségű borokat állít elő, mivel magas, természetes hozamkorláttal dolgozik (gyakorlatilag nincs víz a hegyen, 40 mázsát szüretel csupán hektáronként). Ökológiai gazdálkodással gazdálkodik, így borai mélyebbek és komplexebbek, mint a nem öko társaik. A szőlőt csak teljes érésben szüreteli, nem szüretel túlérett termést, így szép savgerince lesz a bornak, nem tűnnek el a karamellás jegyek és nem lesz olykor kellemetlen "mandulás kesernye" íze a bornak a túl magas alkohol miatt. Ezért többször kell szüretelni, mert úgysem egyszerre érik be a szőlő az egész ültetvényen. 

Az első tétel egy 2016-os Szürkebarát hordóminta volt, mely javarészt primer, friss gyümölcsös jegyekkel hódított, de már megjelent némi érettebb, karamellás vonulat is benne. Itt tudtuk meg, hogy tulajdonképpen a kesernye borhiba, ebben a tételben ilyen hibát nem is fedeztünk fel. A szürkebarát az egyik legrégebben termesztett szőlőfajta Magyarországon, írásos emlékek alapján 1360 óta ismerjük a Kárpát-medencében, és a Ferences rendi szerzetesek hozták magukkal Burgundiából. János a burgundiai borstílus megszállottja, így talán a fajtaválasztása sem volt meglepő.  

A szürkebarátozás közben vendéglátónk elkezdte felfedni élete alakulásának szálait, így megtudtuk, hogy tulajdonképpen élete java részét Németországban élte le, ahol szép karriert futott be, mint húskereskedő, aki a csúcsgasztronómia egyik nagy volumenű beszállítója volt Hamburgban. Hivatása hozományaként beleszeretett a borba, majd egyre mélyebben ásta bele magát először a borok, majd a borkészítés világába. Borászati tudását leginkább Burgundiában szerezte és Kaliforniában bővítette, majd a '90-es években megkezdte immár idehaza az elképzeléseinek megfelelő szőlőtermő területek vásárlását Csobáncon, ahová származása és gyermekkori élményei kötötték. A termőterület kiválasztásakor azonban nem a családi emlékek voltak a legfontosabb szempontok, hanem a fekvés és a talaj. Az Ő szőlészeti ideológiájának a dél-keleti fekvés felelt csak meg, mivel a reggeli nap gyorsan felszárítja az éjszakai párát, így kevesebb az esélye a kórokozók okozta károknak a szőlőben. Talaj tekintetében pedig a vulkanikus lösz az, ami a legjobb savak előállításában segíti a szőlőt, így igyekezett olyan dűlőket választani, ahol nem agyagos a talaj - ahol szerinte nem olyan szépek a savak.

 Még több fotó: klikk a képre!
Klikk a képre!

A második kóstolt bor egy 2012-es Rajnai Rizling volt. Halvány arany színvilág, illatában intenzív petrolosság, kortyban közepesnél picit teltebb test, penge savak, fajtajelleges ízjegyek: alma, citrom és fehérbors jellemzik. Kerek és karakteres rizling egészen pici (kb 5 gramm) maradékcukorral, igazi német iskolázású bor. Csak tartályos erjesztést kapott, de levegőporlasztóval részesült azért mikro-oxidációban. 

2010-es Chardonnay jött a sorban. A 2010-es év nem okozott akkora bajt János szőlőiben, az ő állítása szerint, mivel a szőlői ellenállóbbak az ökológiai termesztés miatt, mint az agyonpermetezett szőlők, melyeknek az immunrendszerüket teljesen leépíti a vegyszeres kezelés. A bor új fahordóban töltött két évet. A borász chardonnay-val használja el az új hordókat, mert a chardonnay-nak jól állnak a barrique-ból származó aromák, így a másodtöltésű hordókban érlelt borokban már szinte csak a mikro-oxidációs hatás érvényesül. Eme bor a burgundiai Chablis vonalat képviselte. Színe halvány arany, illatában virágok és gesztenye, de kis szellőztetéssel még nyílik és némi zöldfűszeres, korianderes vonal is megjelenik benne. Kortyban közepesen telt, szépen összeérett, lekerekedett, élénk savak jellemzik érett almás, citrusos aromákkal. 

A kuriózumként beharangozott 2012-es Chenin Blanc érkezett következő tételként, mely fajtát először a borászunk, Beőthy János hozott Magyarországra. Illatában és ízében is komplex, szálazható bor. Először zöldes, majd érett almás, kicsit füstös és nem kicsit minerális jegyeivel kápráztat el bennünket, de egészen halvány animális aromák is visszaköszönnek benne.

Aztán ugyanebből a fajtából kaptunk egy frissebbet, egy 2015-ös hordómintát, mely csak úgy hemzsegett a primer, gyümölcsös jegyektől. Szép savgerincű bor sok gyümölccsel és ásványossággal tarkított aromákkal.

Szépen lassan a jó adag pincepörkölt ebéd után áttértünk a vörösekre. Nyitó tételként 2012-13-as évjáratházasítású Kurucvért ittunk. János eredetileg bikavért szeretett volna készíteni, ezért 1998-ban a hagyományos bikavér összeállítást telepítette: kékfrankost a szép savai miatt, pinot noirt selymessége okán, kadarkát és syraht izgalmas fűszerességükért és merlot-t, hogy ezt az egészet összefogja és összhangot teremtsen. Az eredeti koncepció szerint a bor Csobánci Bikavér névre hallgatott volna, de az OBI (nem a barkácsáruház, hanem az Országos Borminősítő Intézet) nem engedélyezte - ugyebár eredetvédelmi okokra hivatkozva - ezt a megnevezést. De az akkoriban frissen hazatelepült borász nem esett kétségbe, és mindjárt új név után kutatott. Nem is volt ez olyan nehéz feladat, hiszen a borászat a csobánci vár alatt fekszik, és ugyebár e vár hajdanán egy bevehetetlen kuruc vár volt, melyet a labancok véres ostromok árán sem tudták elfoglalni, így adott volt, hogy a kurucok tiszteletére legyen a bor neve Kurucvér. Na igen ám, de létezik egy ilyen direkttermő szőlőfajta is, melyből pont a direkttermősége miatt nem lehet bort készíteni, és a név bizony arra utalna, hogy abból készült. Viszont a kurucvér név nem volt jogilag levédve, melyet János levédetett, minek utána már használhatta a Csobánc-hegy vörös küvéjének elnevezéséhez.

A Kurucvér burgundi stílusban készült, tehát főleg primer aromák, játékos savak, könnyedebb test, kevés tannin, alacsony alkoholérzet és bársonyosság jellemzik.

 Még több fotó: klikk a képre!
Klikk a képre!

Egy 2015-ös Kékfrankos hordóminta következett, mely két évet töltött fahordóban. A bioboroknak azért is hosszú időt kell fahordóban tölteniük, mert az almasav bontást nem indítja meg a borász, hanem a természetre hagyja ezt. Vagyis egy év azzal telik, hogy a hordóban szépen lassan magától lezajlik az almasav lebontása. A második évben pedig szépen lassan vákuummal szabadul meg az almasav bontáskor keletkezett gázoktól.

Ez a bor harmadtöltésű hordóban várta ki a rászabott időt. Szintén gyümölcsös jegyeket, főleg meggyes jelleget mutatott. Finom, bársonyos tanninszerkezetű bor.

Következett a 2015-ös Pinot Noir Birtokbor. Klasszikus felfogásban, burgundi stílusban készült bor (bogyózás közben egy-egy kacs csak-csak visszakerül a cefrébe, hogy némi tanninja is legyen már a bornak). Közepes rubin szín, ahogy egy pinot-tól elvárnánk. Elegáns, primer illatok: eper, ribizli, szeder. Kóstolva fineszes, gyümölcsös, szuper. Könnyű és vidám. Egy jobb évjáratban csupán 6000 palack készül belőle.

Pinot Grande Várkút-dűlő Selection 2012 következett a sorban a vége felé közeledve, egyre fáradtabb ízlelőbimbókkal. Ez a bor egyike a tavalyi év Magyar Borkiválóságainak. Nem véletlenül. Különleges fekvésű dűlőn terem, különleges talajon és különleges metszéssel művelve, ráadásul egyenesen Burgundiából vásárolt vesszőkkel nemesítve. Ugye a dűlőről meg a talajról már szóltunk pár szót. A művelési módról annyit, hogy a jó szárazság tűrése miatt fercal szőlő szolgált alanyául a burgundiai pinot vesszőknek, és a tőkéket térd magasságúra hagyták, hogy a tápanyagnak minél kevesebb utat kelljen megtenniük a talajtól a termésbe (gondolom a kevés víz miatt jut el nehezebben). Egy jó évben csupán 900 palack készül belőle, közepesen jó évben pedig alig 600.

Negyedtöltésű hordóban érlelt bor, ezért alig érezhetők benne szekunder jegyek. Szedres, málnás, avaros, gombás komplex illatok, melyek ízben is szépen visszaköszönnek. Vibráló savak, kevés tannin, közepes test, mélység. Kerek és kiegyensúlyozott. Kár, hogy nem tudtam belőle hozni.

A végén két bor erejéig egy picit délebbre utaztunk Franciaországban, legalábbis ami a bor stílusát illeti, ugyanis egy "kis Rhone" következett, a Petit Rhone-ra keresztelt Syrah 2013-as hordópróbája. Magasabb alkohol, nagyobb test és mélyebb, de nem átláthatatlan szín. Szép komplex fűszeres, gyümölcsös, jellegzetes illatvilág; kiegyensúlyozott szedres, szilvás, egzotikus fűszeres ízvilág.

Ennek idősb testvére a '12-es Petit Rhone volt a záró tétel, mely egy fokkal még nagyobb komplexitást mutatott. Illatában füst, dohány, avar, föld, karamell, majd fűszer oldalon a szegfűszeg, bors, gyümölcs oldalon pedig szilva, meggy de azokból is inkább az érettebbek, szeder, áfonya, de még csipkebogyó is.

 Még több fotó: klikk a képre!
Klikk a képre!

Összességében elmondható, hogy izgalmas borokat kortyolgathattunk, s közben Janosh von Beőthy anekdotáit, előadását hallgatva jól érezhette magát a Borklub az első kirándulása alkalmával. Külön fűszerezte az élményt a borvidéki panoráma, a késői, tavaszi havazás eredményeként itthon ritkán látható behavazott hegycsúcsok, a Badacsony, a Szent György-hegy, a Csobánc és a pince bejáratánál - mely a Csobánc-hegy derekán várja a borisszákat - dél felé tekintve a szomszédos Tóti-hegy és a Gulács látképe. Ilyen kilátás mellett a szőlőtőkék között sétálgatva a Pinot Grande talán még szebb arcát mutatta, mint a bírálóbizottságnak, akik beválasztották a Nemzeti Borkiválóságok közé.