2017. február 21., kedd

Palackpumpa

Az elmúlt évben leszoktam a nagyobb borok vásárlásáról, így otthon ritkán került a poharamba nagyobb testű, több évet érlelt tétel. Ennek a magyarázata nem az ilyen borok árában rejlik, illetve nem anyagi okai voltak, sokkal inkább a megbontott bor tartósításával voltak gondjaim. Tudniillik egy-egy bor megbontás után nem fogy el azonnal (pláne, ha egyedül kortyolgatom), sokszor négy-öt napig kóstolgatom. Tulajdonképpen minden este egy pohárkával iszom belőle, gyakran jegyzetelgetek is róla: készül kóstolási jegyzék és megjegyzem milyen változásokon megy át ez idő alatt. Többször tapasztaltam, hogy a legjobb formáját egy bor a második nap adta. Kellően átszellőzött addigra, nem volt se kellemes, se kellemetlen palackbukéja és zavartalanul lehetett élvezni a bort a maga valójában, tökéletességében, csak annyit kellett vele várni, amíg egy picit felmelegszik (amennyiben éppen vörösborról van szó), mivel a bontott palackot már mindenképpen hűtőben tárolom. Nem is volt ezzel soha probléma a második napig. No de a harmadik napon! A harmadik napon a bor már rendszerint elvesztette gyümölcsös, fűszeres illatvilágát, gyakorlatilag nem különbözött egy nagyapám korabeli hordóban érlelt, darabban tárolt házi bortól, és ízben is hordozta az oxidálódott bor jegyeit. Szóval a sokadik ilyen alkalom után otthonra már csak a frissebb, általában reduktív borokat vettem, melyek egyrészt nem estek össze néhány napnyi darabban tárolástól, másrészt mivel olcsóbbak voltak, nem volt kár értük.



Aztán Palancsa Laci barátom vásárolt egy Vacu Vin vákuumpumpát a hozzá tartozó dugókkal együtt, és egy közös kóstoló alkalmával ecsetelgette, hogy ez milyen fasza találmány, mert így ha lehozunk több palack bort egy kóstolóra, a maradékot frankón el tudjuk vele tartósítani még pár napra. Hm, mondván, mit veszíthetek, én is beruháztam egybe, nem volt valami fene nagy költség, cirka 3000 Ft. Lassan el is kezdtem használni: Vylyan Villányi Franc, Cabernet Sauvignon, Bodri Faluhely Kékfrankos és most Vinatus Cabernet Sauvignon voltak a tesztalanyok. Öt napig tároltam vele bort úgy, hogy minden este bontottam és pumpáltam, és még az ötödig nap is olyan élvezhető volt a bor, mint a második napon: jöttek a gyümölcs és fűszer aromák úgy illatban, mint ízben egyaránt.

A kikerics kereső túránk alkalmával vettem egy palack Vinatus Cabernet Sauvignon 2012-t. Pénteken nyitottam, minden este bontottam és visszapumpáltam. Ma kedd van és a jegyzéket ma készítettem róla:

Mély, átláthatatlan rubin, a pohár falán erőteljes templomablak jelenség. Illatban tiszta, intenzív, érett. A hordó szépen integrálódott, szilvás, meggyes, szegfűszeges illatjegyek törnek az orrba némi vaníliával. Kóstolva jó robusztus a korty, játékos savakkal, sok, egy picit még tapadós tanninnal, a szerkezetben szépen megbúvó alkohollal és hosszú utóízzel. Szilvalekvár, cigány meggy, feketeribizli és édesfűszerek. 90 pont.   

2017. február 14., kedd

Feltérképeztük Loire-völgyét

Legalábbis amennyire lehetett klubhelyiségünkből, ízlelőbimbóinkkal és Csillag Attila idegenvezetésével, aki a Testvérvárosi Baráti Kör elnökeként jelentős helyismerettel bír a Loire-völgyben, hiszen Kaposvár francia testvérvárosa Saint Sebastien sur Loire, Nantes harmadik legnagyobb külvárosa. Attila többször járt ott s jó kapcsolatot ápol a helyiekkel, így első kézből tudott nekünk a Loire menti vidékről, természeti és épített értékeiről és saját élményeiről beszámolni. Mindeközben pedig a nantes-i barátok által küldött, jellegzetes loire-i borok sorát kóstoltuk végig, s mondhatni voltak benne nagyon szép tételek, de vörösborok tekintetében nem igazán volt a társaság elragadtatva.

winefolly.com

Hallhattunk pár szót a völgy bortörténelméről, miszerint láss csodát a Loire mentén is a római időben kezdtek borkészítés céljából szőlőt művelni. Természetesen említést nyert a Savariából (Szombathely) származó Márton püspök is, aki Marmoutier-ban alapította az első apátságot a völgyben a IV. században. Megtudtuk azt is, hogy bár a középkortól szépen ívelt felfelé a loire-i borok népszerűsége, bizony a filoxéra vész után nem készültek a borvidéken a régi hírnevükhöz méltó kiváló minőségű, tisztaságú borok, azonban a francia eredetvédelmi rendszer (AOC) 1935-ös elfogadása óta boraik lassan újra a világ élvonalába kerültek.

Loire Franciaország leghosszabb folyója, több mint 1000 km hosszú, de borkészítéssel csak a folyó utolsó kétharmadában foglalkoznak. A borvidék egészen az Atlanti-óceánig követi a Loire-t és négy részre, körzetre tagolódik. Nyugatról keletre: Nantais, Anjou-Saumur, Touraine, Centre körzetek. A körzetek között klimatikus és talajtani különbségek egyaránt vannak. Bár a völgy egésze Franciaország északi, hűvös klímájú borvidékei közé tartozik, nyugatról keletre is jelentős időjárási különbségek adódnak.

Az óceánhoz közeli Nantais körzetben teljesen óceáni klíma uralkodik a maga párás, csapadékos őszével, amely akadályt gördít a kései érésű fajták elé, így erről a vidékről csak korai érésű fajtáktól várhatunk könnyű, gyümölcsös, friss, száraz borokat.

Az Anjou-Saumur és Touraine körzetekben ezzel szemben igen változatos a klíma, erős tagoltságuk miatt különböző és sokféle mezoklíma alakult itt ki, ezért az innen származó borok nagyon változatosak és jelentős lehet az évjáratok közti különbség is.

Aztán a Centre körzet már teljesen kontinentális éghajlatú, ami zord teleket és forró nyarakat jelent a vidéken.


További képek a képre kattintva érhetők el



Lieubeau - Brut Cremant

(Blanc de Blancs) - 30% Folle Blanche, 70% Chardonnay – alk: 11,5%, ár: 2700 Ft körül 

Kiváló nyitó tétel volt. Intenzív, nagyon kellemes illatvilág: élesztős, frissen sült kenyeres kezdetben, majd körtés, almás vonal. Ízében finom citrom és kellemesen, enyhén fanyarkás volt. Szép és élénk savak. Lágyan omló, elegáns bubik. Tetszett. 87 pont.

Lieubeau - Muscadet Sèvre & Maine sur lie 2015
100% Melon de Bourgogne – alk: 12%, ár: 2000 Ft körül 

Visszafogott, virágosabb illatvilág. Laza, könnyed tétel. Kicsit talán alacsonyabb és egyszerűbb savszerkezete volt. Felejthetőbb, de azért jó alapbor. 83 pont.

A Lieubeau család a Loire-völgy nyugati körzetében, a Nantais körzetben borászkodik már a XIX. század eleje óta. A szortimentjükben csupán négy szőlőfajtából készült borok és pezsgők találhatók meg, a melon de Bourgogne (muscadet alapanyag), sauvignon blanc, chardonnay és folle blanche. A Muscadet bor nevében a Sévre & Maine a bor származási helyére utal, a Sévre és a Maine folyók közt elterülő régióra, amely a legjelentősebb muscadet termelő vidék a körzetben és a világon. A sur lie kifejezés pedig a technológiát nevezi meg, ami annyit tesz, hogy a bor rögtön hordóból vagy tartályból lett palackozva a szüretet követő tavaszon, egy seprőn töltött tél után.

Domaine Michel et David Bailly Les Vallons Pouilly-Fumé 2014
100% Sauvignon Blanc - alk: 13%, ár: 4500 Ft körül

Intenzív szőlőillat és licsi. Elsőre nem tűnt annyira fajtajellegesnek, de később visszakóstolva jöttek a sauvignonos jegyek. Gyönyörű egyensúlya volt. Elegáns almás, szőlős ízvilágú. Nekem tetszett nagyon. 89 pont.

A Pouilly-Fumé mindig sauvignon blanc szőlőből készült bort takar, és a Loire-völgyének legkeletibb körzetének, a Centre vidékének egyik fontos településének, Pouilly-sur-Loire környékén termesztett szőlőiből való. A fumé (füstös) jelzőt talán a vidékre jellemző reggeli köd felszállásának füstszerű látványából eredően vagy a szőlőn megjelenő füstre emlékeztető viaszréteg miatt kapta, de egy biztos, az itt készült sauvignon blanc boroknak egyik fő illatjellemzője a füstösség.


Silex d'Orfeuilles Vouvray 2011
100% Chenin Blanc – alk: 12,5%, ár: 5500 Ft körül

Elegáns almás, ásványos és kissé parfümös illat. Hozta az ehhez illő aromákat is. Alma, körte, mineralitás. Testesebb bor volt és ez is nagyon szép volt szerintem. Nálam 89 pont.

Vouvray a Touraine körzet leghíresebb vidéke, és Vouvray név alatt csak 100% chenin blanc szőlőből készült borokat lehet értékesíteni. A Vouvray egy amolyan sokszínű, kaméleon bor, annyiféle iskolázásban létezik. Évjárattól, érettségtől függően lehet könnyű, testes száraz, félédes, édes vagy akár botritiszes bor is, és készülhet belőle habzóbor, pezsgő vagy csendes bor egyaránt. 

Domaine de Montcy - Cheverny Blanc 2014
80% Sauvignon Blanc, 20% Chardonnay – alk: 12,5%, ár: 3300 Ft körül

Illatában gyümölcsös és virágos volt, valamint egy pici füstösség érződött, ami a hordóhasználatra utal. Azt írják, hogy természetes élesztőt használnak és minimális kénre törekednek. Organikus termesztés felé hajlik. Ehhez képest elég könnyednek és visszafogottnak tűnt. Felejthető volt. 81-83 pont.

A Domaine de Montcy szintén a Touraine körzetben, Chevernyben termeli organikus borait. Éghajlatát tekintve átmenet az óceáni és a szárazföldi között, így korai tavasz és enyhe nyár jellemzi, és ez remek feltételeket biztosít a sauvignon blanc számára. A sauvignon-on kívül kisebb mennyiségű chardonnayt, chenin blanc-t, vörösek közül pedig pinot noirt és gamay-t találunk a szortimentben.

Domaine Pierre Martin Chavignol Sancerre 2015
100% Sauvignon Blanc - alk: 13,5%, ár: 4100 Ft körül 

Fajtajelleges, zöldes illatvilágú sauvignon volt. Csalánt, vágott füvet éreztem, de nem volt annyira kifejezett az illat. Kellemes fanyarkás, citromos és zöldalmás aromavilágú volt. Tetszett. 88 pont.

Domaine Pierre Martin Chavignol Sancerre 2014
100% Pinot Noir - alk: 13%, ár: 4800 Ft körül 

A szőlőfajtára jellemzően halvány rubin színe volt. Fűszeres, balzsamos illatvilág. Nagyon szép, egyensúlyos bor volt. Talán a tanninja még egy picit szárított, de éppen csak. A vörösek közül ez tetszett a csapatnak a legjobban. 88 pont.

Sancerre szintén a Centre körzetben található, Pouilly-sur-Loire településsel szinte pont átellenben, a Loire túloldalán. Sancerre névvel főleg sauvignon blanc kerül forgalomba, mely hasonlóképp a Pouilly-Fuméhez rendelkezik füstös jegyekkel, mindamellett pedig a sauvignonra annyira jellemző vágott füves, csalános, macskapisis vonal is felfedezhető. Ezen a borvidéken pinot noirt is értékesítenek Sancerre márkanév alatt, de mivel a legjobb termőhelyeket a sauvignonnak tartják fenn, pinot-ból leginkább könnyebb vörösök és rozék készülnek.

Domaine de Montcy - Cheverny Rouge 2014
Pinot Noir, Gamay és Cot – alk: 11,5%, ár: 5500 Ft körül

Picit naturális volt az illata. Elsősorban inkább fűszeres volt, mint gyümölcsös. Egy kicsit rövidebbnek és egyszerűbbnek tűnt nekem. Meggy volt a vezető aroma. 80-83 pont. 


Domaine Rethore – Saint Nicolas de Bourgeil 2010 
100% Cabernet Franc – alk: 12,5%, ár: 2400 Ft körül 

Az előzőnél még animálisabb illatú volt. Szerintem már túl volt a csúcsán. Ezt éreztem a leggyengébbnek az este folyamán. Nálunk sokkal szebb Franc-ok vannak. Jó indulattal: 80 pont. 


Les Clos Lyzieres Saumur Champigny 2012 
100% Cabernet Franc – alk: 12,5%, ár: 4000 Ft körül 

Könnyed franc volt. Itt már nem is jegyzeteltem, csak beírtam egy 85 pontot.

Az utolsó két tétel Anjou-Saumur körzet borai voltak, és Franciaországban csupán a Loire mentén készítenek cabernet franc-ból önálló vörösborokat. Könnyedebb stílusban készülnek ezek a borok, mint a villányi társaik, amihez bizonyára van némi köze az óceán közelségének, a nedvesebb klímának. Saumur Champigny eredetvédelmi jelzéssel ellátott vörösborok csak a legszebb saumur-i cabernet franc-ból készült borok lehetnek.


Teljes képet nem kaphattunk a Loire-völgy borairól, hiszen a borrégió szőlővel beültetett területe csaknem másfélszer akkora, mint Magyarország összes borvidékeié. Ugyanakkor szép kis betekintést nyerhettünk a boraikon és Attila előadásán keresztül a völgy életébe. Az összes helyi borstílust nem ismerhettük meg, mégis szinte minden Loire-völgyben termelt szőlőfajtából került a borsorba.

A kóstolt borok leírásához Palancsa László kóstolási jegyzeteit használtam fel. 




2017. február 6., hétfő

Sillerezgettem

Ahogy a tél engedett a szorításából, úgy lettek egyre transzparensebbek a vörösborok színei a poharamban. Az elmúlt időszakban innen-onnan beszerzett siller borok kerültek ugyanis terítékre a február eleji mini tavaszban. Jól esett egy kis lendület, frissebb, gyümölcsösebb karakterek, de mégsem légies könnyedség. 

Az első egy régebbi nagy kedvenc Felső-Magyarországról (Eger környéke), Tóth Ferenc 2015-ös Kadarka Sillere. Színében picit oxidáltnak tűnt barnás-tégla színével. Illatában persze rácáfolt erre, szépen érkeznek gyümölcs oldalon a cseresznye, érett eper, fűszer oldalon pedig a fahéj, szegfűszeg, puncs. Ízben is visszaköszönnek ezek az aromák. Savai lehetnének élénkebbek, egy kis hozzáadott szénsav próbálja eme hiányosságát pótolni. Ennek ellenére kellemes, ámde egyszerű ivóbor. 81 pont.

Aztán Németh János 2014-es Szekszárdi Sillere következett. Csillogó rubin szín, mint egy igazi ékkő. Intenzív hordós jegyek érkeznek először: tölgy, mogyoró. Aztán szépen sorakoznak a gyümölcsök: cseresznye, meggy, málna; és a fűszerek: szegfűszeg, bors. Ezután még valami: méz! Szinte hihetetlen! Pedig méz. Ízében is szépen jelentkeznek a várt ízjegyek. Lendületes savak, egészen halovány tannin, hosszú lecsengés és egyensúly. 89 pont.  

Ezt a kis minisort egy szintén szekszárdi siller zárta, a Fekete Borpince 2014-es Kadarka Sillere. Tiszta rubin szín. Intenzív, de nem tolakodó illat, melyben először a hordós jegyek táraznak ki, ezt követően pedig tisztán érkeznek a gyümölcsök, fűszerek. Málna, cseresznye, meggy, bors és némi eukaliptusz, sőt lecsengésében málnaszörpösség. Jó arányok, szép savgerinc és nagyon hosszú utóíz. Igazán jó inni. 90 pont. Ja és rendkívül jól ment az anyósféle székelykáposztához!

Elfogytak a sillereim, de most hétvégén megyek Villányba, s ha találok valahol, akkor folytatom a sort jövő héten. 

2017. január 22., vasárnap

Vörösökkel a hideg elől


Január közepén járunk, kint közel -10°C, a Múzeum pincéjében - a Veritas Borklub törzshelyén - viszont majdnem +10°C. Éppen nem röhögtünk a melegtől, de bíztunk benne, hogy a vörösborok majd pótolják a kellemes hőérzethez szükséges még 10 fokot. Négyen ültünk ezúttal össze egy hirtelen jött ötleten felbuzdulva, miszerint hideg van, jó lenne testes vöröseket inni. A borklub négy tagja: Matolcsy Gusztáv, Rostás László, Palancsa László és jómagam alkottuk a "bírálóbizottságot", melyre fejenként két palack bort hoztunk, és vakon kóstolgattuk őket. Sajnos a borok hőfoka hideg volt, ezért nem is boncolgattuk nagyon őket, mert tudtuk, hogy nem a legszebb arcukat mutatják, egyszerűen képtelenség minden aromát kiérezni 10°C-on, még akkor is, ha kézzel melengetjük picit őket. Ettől függetlenül egy-két szót érdemes róluk tenni. 



Az első tétel, a Teleki Cabernet Sauvignon sokat változott előnyére az elmúlt években. A Teleki márkanév alatt eladott borok a Csányi Pincészet belépő szintje, ezen a néven értékesítik classicus kategóriájú boraikat. 2011 körül kóstoltam már Teleki Cabernet Sauvignont, de akkor megfogadtam, hogy többet soha. Nos ha akkor is olyan minőségű bort palackoztak volna, mint 2014-ben, amikor a tegnap kóstolt bort készítették, bizonyára nem ezt a véleményt alakítom ki róla. Ugyan nem volt egy túl bonyolult bor, de szép illatokkal ingerel, könnyed, jóivású, gyümölcsös, amolyan mindennapok bora. Persze lehet, hogy azért, mert rossz évjáratban - mint amilyen '14 is volt - a prémiumnak szánt szőlők anyaga is belekerült, mivel prémiumot talán nem is tudtak abban az évben készíteni, de legyünk pozitívak és tudjuk be szemléletváltásnak. 

Aztán a Vylyan Villányi Franc 2012, amelyik a végén a harmadik legjobb értékelést kapta tőlünk. Nem kell sokat beszélni róla, illatos, egyensúlyos, szép.

Két Bock Ermitage jött a sorban. Azonos összetevők, viszont két különböző évjárat: 2012 és 2013. A '13-as jelentősen jobb volt. Sziporkázóbb illatok, játékosabb savak, hosszabb lecsengés. A '12-es mintha picit kiégettebb lett volna. 

Következett az első tétel nagy testvére a Chateau Teleki Cabernet Sauvignon 2012, ami a Csányi Pincészet prémium kategóriájában készült cabernetje. Robusztus test, viszont kirobbanó gyümölcsösség, szép hordóhasználat, nagyon hosszú utóíz. Meg is kapta a második helyet.

Egy öreg bor következett a sorban, amit hagytunk is még szellőzni, amíg a következőt kóstoltuk. Ez egy 1997-es Vesztergombi Cabernet Sauvignon volt. Már színén látszottak az öregség jelei, és illatában is szép érett aromák jelentek meg. Ilyen volt például a füge. Mikor érzünk fügét egy vörösborban?  Nem gyakran, ugye? Na ennek szellőztetés után intenzíven füge illata volt. Savai is még rendben voltak, igaz azért érződött, hogy túl van a csúcsán, de ez egy 20 éves bor volt. Igazi élményt nyújtott!

Újra Vylyan következett. Cabernet Sauvignon 2012. Ő volt a kóstoló igazi vesztese. Mindenki alul értékelte, nem nyílt és a türelem se volt meg hozzá, hogy melengessük. Most írás közben, szobahőmérsékleten is ezt kóstolgatom és bizony más arcát mutatja, mint tegnap. Szép szedres, meggyes illatok, itt-ott lekvárosság bukkan fel benne. Egyensúlyos, harmonikus. Ízben csokoládés, meggydesszertes. Jó inni, jó vele elidőzni.

Végül egy újabb matuzsálem, és a kóstoló nyertese a Juhász testvérek Paptag Kékfrankosa 2003-ból. Színében alig látszott az idő, és illatában sem érződött semmi fáradtság, savai pedig még mindig játékosak, élénkek voltak. Csokoládé és piros gyümölcsök egyszerre voltak jelen ízében, lecsengése pedig szép hosszúra nyúlott. Képzelem, mit mutatott volna 18-20 °C körül. 


2016. november 29., kedd

Néhány az ezerből - somlaiak dícsérete

Palancsa Laci élménybeszámolója a Veritas Borklub november 8-i kóstolójáról




A borvilág egyik legjobban sikerült marketingje a somlói juhfarké. Egyszer valaki kitalálta, hogy a Monarchia uralkodóinak juhfarkat kell inni a fiú utódlás érdekében és ezt a dolgot azóta is rengetegen tudják. Kár, hogy a borvidék nem tud kellőképpen profitálni belőle, persze az is kérdés, hogy egyáltalán akar –e.

Somló mindenesetre az ország egyik legkisebb és egyben egyik legérdekesebb borvidéke. Gyakorlatilag egyetlen hegy (inkább domb) és a rajta található számtalan parcella. Nem megyek bele a szőlő fejlődését meghatározó számtalan összetevő fejtegetésébe, de a vulkanikus talajnak biztosan köze van hozzá. Ez pedig érződik is a szép, karakteres somlai nedűkön.


Tíz kiváló tételt kóstolhattunk végig egy nagyszerű fiatalember első hivatalos kóstoltatásán. Tomcsányi Árpád ifjú, médiában és színművész berkekben ténykedő ember. De emellett borásznak is minden bizonnyal nagyszerű lesz. Azért csak lesz, mert az első borait, csak a közeljövőben kóstolhatjuk majd. Szívem szerint már most innám őket, mert valahogy meg vagyok győződve róla, hogy csodálatosak lesznek. Ezt pedig abból gondolom, ahogy Ő a szőlőről és a borokról beszélt. Nem abból, amit mondott, hiszen a tényeket bárki elmondhatta volna. Hanem abból, ahogyan mondta. Volt benne valami bölcsesség, amelyet nyilván édesapjától, dr. Tomcsányi János, kardiológus professzortól is megörökölt. Nekik is van egy piciny területük Somlón és a fiatalember megkapta a marsallbotot, no meg a bizalmat ahhoz, hogy szép borokat terelgessen majd a Tomcsányi palackokba.


A bemutatott diasorokból kiderült, hogy mennyire ezerarcú is a Somló. Ez pedig érthető szó szerint is, hiszen több, mint ezer ember foglalkozik itt szőlőműveléssel és borok készítésével, s ezekből csupán 45 palackoz. De azért hozzánk jutottak a palackos borokból és igen szép tételek okoztak kellemes perceket a kóstoló társaságnak. Nézzük is szépen sorban:

Barcza Bálint – Olaszrizling 2015 – alk.: 13%

Nem volt…De volt…De NEM!

Virágos és almás karakterű, kellemes nyitóbor. A könnyedebb testből, aromából és illatból arra következtettem, hogy nem is volt hordóban, és ezt el is mondtam. Aztán hallottam, hogy ezek mind voltak hordóban. Aztán elolvastam a címkét, amire meg az volt írva, hogy nem volt. Akkor most mi van???

Árpi persze nagyon kedvesen elnézést kért, hogy mindez elkerülte a figyelmét és gratulált, hogy így ráéreztem. Fantasztikus érzés, amikor az ember felfedez valamit és sikerélménye is van!

Szóval nem volt hordóban és talán ez volt, amit egy picit hiányoltam is belőle. De, ha direkt ilyen gyümölcsös könnyed karakterű bornak készült, akkor jól sikerült. 84 pont

Spiegelberg István – Juhfark 2012 – alk.: 12,5%

Egy emblematikus figura Somlóról a mester. Árpi pedig mellette, mintegy segédként, megfigyelőként maga is hozzájárul a szép borok elkészültéhez és közben nagyon sokat tanul. Mert szerinte is úgy van az, hogy az igazi tanulópálya maga a borkészítés és nem annak elmélete. Szóval István és Árpi valószínűleg sokszor kóstolhatták ezt a bort is, mielőtt palackba került, de meg is érte a befektetett „munka”. Ez, kérem egy hihetetlenül ásványos illatú, a közepesnél nagyobb testű igazi terroir bor. Egy olyan, mely aromavilágában is nagyon illeszkedik az illatokhoz. Karakteres, férfias, ásványos, fémes és mégis citrusos világú. Nálam 88 pont

Somlói Apátsági Pincészet (Balogh Zoltán) – Tramini 2015 – alk.: 12,5%

Egy illatos fajta, mely bizony tud kellemes meglepetéseket okozni, de lehet nagyon unalmas, egysíkú is. Ez most szerencsére a jobbik fajtából való. Kellemes, tipikusan nyárias hangulatú bor. Amikor beleszagoltam, akkor elmosolyodtam, mert a virágos illatok egyből a limbikus rendszerbe nyomultak. A jellegzetes parfümös édeskés illatok mellé közepes test párosul és a sav, meg az alkohol is OK. Ízben a fő jegyek a zöldalma és a citrom, vagy inkább lime. Összességében egyensúlyos bor, amelyben érdekes a fajta és Somló „kovalens kötése”. 85 pont

Dénes Tibor – Sághegyi Furmint 2012 – alk.: 13,3%

Hoppá, itt a kakukktojás, ugyanis Sághegy az nem Somló. Tessék nyugodtan kiguglizni, még a megye sem ugyanaz, pedig jó időben simán átlátni. A Sághegy is az egykori vulkáni tevékenység tanúhegye és a Somlóval azonos borvidékként tartjuk számon. Ez egy nagyon szép furmint, iskolapéldája ennek a csodálatos fajtának, úgy hogy közben szépen mutatja a terroir értékeit. Elsőre ásványos, petrolos karakterrel nyit, aztán kis szellőzés után nagyon szép szerecsendiós illatok érkeznek. A korty is nagyon jól esik. Főként a csonthéjasokat, elsősorban az őszibarackot idézi, kellemes kesernyével és egy kis fémes-sós behatással bolondítva. Jó hosszú a lecsengése is. Szóval simán 89 pont

Tóth Barnabás – Hárslevelű 2012 – alk.: 12,5%

Egy újabb ismert borász, akinek 3 tételét is kóstolhattuk ezen az estén. Talán nem is baj, hogy ez volt az első, mert egy kicsit haloványabbnak éreztem a többinél, így aztán volt mire rápakolni a többi élményt. A hárslevelű jellemzői közül az édeskés illatok, a hordóhasználatból pedig a vaníliás feeling jött át leginkább. Közepesnél nagyobb testű bor, melynek ízében azért szintén a fémes karakter tűnt fel, igaz kicsit visszafogottabban. 82 pont


Tóth Barnabás – Furmint 2012 – alk.: 12%

Az a helyzet állt elő, hogy ugyanannak az ültetvénynek két évjáratát kóstoltuk egymás után. Mivel egy hosszú asztal két oldalán helyezkedtünk el, ezért egyik oldalon „indult el” a ’12-es, a másikon meg a ’13-as furmint. Nekem az idősebb jutott elsőként pedig jobb szerettem volna fordítva. Hihetetlen, hogy mekkora különbség volt köztük. Az évjárat is jelentősen különbözött és a palackérés is mást hozott ki belőlük. A ’12-es egy csodás birses illattal ajándékozott meg, sőt egy kis botritiszes jelleg is társult hozzá. Kíváncsi lennék, hogy vajon milyen érettséggel szüretelték. Az aroma vezető jegye is a birsalma volt, amit szépen egészített ki a somlói ásványosság. Ez a kettős nyerőnek bizonyult. Igazi, karakteres, férfias jellegű bort élvezhettünk. 89 pont

Tóth Barnabás – Furmint 2013 – alk.: 11,5%

A fiatalabb Tesó. Olyan volt, mintha a kedvenc kókuszos kekszem zacskójába toltam volna bele az orromat. Annyira kókuszos volt, hogy szívesen ettem volna mellé anyukám zseniális kókuszkockájából egyet. Ennek kicsit alacsonyabb volt a sava, lágyabb a karaktere és talán nem annyira volt somlais. Ezt bárhonnan kóstolhattam volna, de így is jól esett. Laza 86 pont

Györgykovács Imre – Furmint 2013 – alk.: 13,5%

Eddigre kiderült, hogy a Furmint a mai este fő fajtája és nem a Juhfark. Annyi jót hallottam már Imréről, hogy szerintem túlzott várakozással álltam a borhoz. Összességében kellemes, de nem túl kiemelkedő tétel volt ez. Főként az alma és a citrus vezette a karaktert illatban és ízben egyaránt. Kicsit egyszerűbb és rövidebb volt, mint vártam. 83 pont

Spiegelberg István – Nászéjszakák Bora 2011 – alk.: 12,5%

Azt a szót írtam először a papírra, hogy csodaszép. Nem is volt kedvem elemezgetni, hanem csak élveztem percekig. Kicsit utána olvasva azt találtam, hogy olaszrizling, furmint és juhfark házasítása. Aztán azt is leírtam a papírra nagy nehezen, hogy balanced, ami ugye egyensúlyt jelent és erről a borról tényleg az jutott eszembe, hogy nagyon eltalálták az összetevők arányát. Mindenből a jó tulajdonságok érződnek és ez egy új egységet alkot. Végül is ez a házasítás lényege, nem? Azért még azt is odabiggyesztettem, hogy alma meg érett trópusi gyümölcsök és, hogy frankó. 90 pont

Kreinbacher – Syrah 2012 – alk.: 14%

Itt a másik kakukktojás a sor végén. Ez ugye vörös és ezért nem is jellemző a Somlóra. A Kreinbacher Birtok viszont már évek óta kísérletezik a fajtával. A mostani kóstolónál egy hónappal korábban éppen Syrah/Shiraz fajtákat vizslattunk (elsősorban itthoni tételeket) és bevallom, hogy az egy kicsit csalódás volt. Viszont ez a bor megnyerte volna a korábbi syrah találkozót! Úgy látszik megérte a sok „üres évjáratot” rászánni arra, hogy minél többet tanuljanak a fajtáról maguk a készítők. A sort gyönyörűen zárta le ez a gyümölcsös, csokis, konyakmeggyes karakterű harmonikus bor. Tényleg, ez a legjobb szó rá, hogy harmonikus. Ez is 90 pont



Soha rosszabb kóstolót!