Néhány az ezerből - somlaiak dícsérete

Palancsa Laci élménybeszámolója a Veritas Borklub november 8-i kóstolójáról

A borvilág egyik legjobban sikerült marketingje a somlói juhfarké. Egyszer valaki kitalálta, hogy a Monarchia uralkodóinak juhfarkat kell inni a fiú utódlás érdekében és ezt a dolgot azóta is rengetegen tudják. Kár, hogy a borvidék nem tud kellőképpen profitálni belőle, persze az is kérdés, hogy egyáltalán akar –e.

Somló mindenesetre az ország egyik legkisebb és egyben egyik legérdekesebb borvidéke. Gyakorlatilag egyetlen hegy (inkább domb) és a rajta található számtalan parcella. Nem megyek bele a szőlő fejlődését meghatározó számtalan összetevő fejtegetésébe, de a vulkanikus talajnak biztosan köze van hozzá. Ez pedig érződik is a szép, karakteres somlai nedűkön.

Tíz kiváló tételt kóstolhattunk végig egy nagyszerű fiatalember első hivatalos kóstoltatásán. Tomcsányi Árpád ifjú, médiában és színművész berkekben ténykedő ember. De emellett borásznak is minden bizonnyal nagyszerű lesz. Azért csak lesz, mert az első borait, csak a közeljövőben kóstolhatjuk majd. Szívem szerint már most innám őket, mert valahogy meg vagyok győződve róla, hogy csodálatosak lesznek. Ezt pedig abból gondolom, ahogy Ő a szőlőről és a borokról beszélt. Nem abból, amit mondott, hiszen a tényeket bárki elmondhatta volna. Hanem abból, ahogyan mondta. Volt benne valami bölcsesség, amelyet nyilván édesapjától, dr. Tomcsányi János, kardiológus professzortól is megörökölt. Nekik is van egy piciny területük Somlón és a fiatalember megkapta a marsallbotot, no meg a bizalmat ahhoz, hogy szép borokat terelgessen majd a Tomcsányi palackokba.

A bemutatott diasorokból kiderült, hogy mennyire ezerarcú is a Somló. Ez pedig érthető szó szerint is, hiszen több, mint ezer ember foglalkozik itt szőlőműveléssel és borok készítésével, s ezekből csupán 45 palackoz. De azért hozzánk jutottak a palackos borokból és igen szép tételek okoztak kellemes perceket a kóstoló társaságnak. Nézzük is szépen sorban:

Barcza Bálint – Olaszrizling 2015 – alk.: 13%

Nem volt…De volt…De NEM!

Virágos és almás karakterű, kellemes nyitóbor. A könnyedebb testből, aromából és illatból arra következtettem, hogy nem is volt hordóban, és ezt el is mondtam. Aztán hallottam, hogy ezek mind voltak hordóban. Aztán elolvastam a címkét, amire meg az volt írva, hogy nem volt. Akkor most mi van???

Árpi persze nagyon kedvesen elnézést kért, hogy mindez elkerülte a figyelmét és gratulált, hogy így ráéreztem. Fantasztikus érzés, amikor az ember felfedez valamit és sikerélménye is van!

Szóval nem volt hordóban és talán ez volt, amit egy picit hiányoltam is belőle. De, ha direkt ilyen gyümölcsös könnyed karakterű bornak készült, akkor jól sikerült. 84 pont

Spiegelberg István – Juhfark 2012 – alk.: 12,5%

Egy emblematikus figura Somlóról a mester. Árpi pedig mellette, mintegy segédként, megfigyelőként maga is hozzájárul a szép borok elkészültéhez és közben nagyon sokat tanul. Mert szerinte is úgy van az, hogy az igazi tanulópálya maga a borkészítés és nem annak elmélete. Szóval István és Árpi valószínűleg sokszor kóstolhatták ezt a bort is, mielőtt palackba került, de meg is érte a befektetett „munka”. Ez, kérem egy hihetetlenül ásványos illatú, a közepesnél nagyobb testű igazi terroir bor. Egy olyan, mely aromavilágában is nagyon illeszkedik az illatokhoz. Karakteres, férfias, ásványos, fémes és mégis citrusos világú. Nálam 88 pont

Somlói Apátsági Pincészet (Balogh Zoltán) – Tramini 2015 – alk.: 12,5%

Egy illatos fajta, mely bizony tud kellemes meglepetéseket okozni, de lehet nagyon unalmas, egysíkú is. Ez most szerencsére a jobbik fajtából való. Kellemes, tipikusan nyárias hangulatú bor. Amikor beleszagoltam, akkor elmosolyodtam, mert a virágos illatok egyből a limbikus rendszerbe nyomultak. A jellegzetes parfümös édeskés illatok mellé közepes test párosul és a sav, meg az alkohol is OK. Ízben a fő jegyek a zöldalma és a citrom, vagy inkább lime. Összességében egyensúlyos bor, amelyben érdekes a fajta és Somló „kovalens kötése”. 85 pont

Dénes Tibor – Sághegyi Furmint 2012 – alk.: 13,3%

Hoppá, itt a kakukktojás, ugyanis Sághegy az nem Somló. Tessék nyugodtan kiguglizni, még a megye sem ugyanaz, pedig jó időben simán átlátni. A Sághegy is az egykori vulkáni tevékenység tanúhegye és a Somlóval azonos borvidékként tartjuk számon. Ez egy nagyon szép furmint, iskolapéldája ennek a csodálatos fajtának, úgy hogy közben szépen mutatja a terroir értékeit. Elsőre ásványos, petrolos karakterrel nyit, aztán kis szellőzés után nagyon szép szerecsendiós illatok érkeznek. A korty is nagyon jól esik. Főként a csonthéjasokat, elsősorban az őszibarackot idézi, kellemes kesernyével és egy kis fémes-sós behatással bolondítva. Jó hosszú a lecsengése is. Szóval simán 89 pont

Tóth Barnabás – Hárslevelű 2012 – alk.: 12,5%

Egy újabb ismert borász, akinek 3 tételét is kóstolhattuk ezen az estén. Talán nem is baj, hogy ez volt az első, mert egy kicsit haloványabbnak éreztem a többinél, így aztán volt mire rápakolni a többi élményt. A hárslevelű jellemzői közül az édeskés illatok, a hordóhasználatból pedig a vaníliás feeling jött át leginkább. Közepesnél nagyobb testű bor, melynek ízében azért szintén a fémes karakter tűnt fel, igaz kicsit visszafogottabban. 82 pont

Tóth Barnabás – Furmint 2012 – alk.: 12%

Az a helyzet állt elő, hogy ugyanannak az ültetvénynek két évjáratát kóstoltuk egymás után. Mivel egy hosszú asztal két oldalán helyezkedtünk el, ezért egyik oldalon „indult el” a ’12-es, a másikon meg a ’13-as furmint. Nekem az idősebb jutott elsőként pedig jobb szerettem volna fordítva. Hihetetlen, hogy mekkora különbség volt köztük. Az évjárat is jelentősen különbözött és a palackérés is mást hozott ki belőlük. A ’12-es egy csodás birses illattal ajándékozott meg, sőt egy kis botritiszes jelleg is társult hozzá. Kíváncsi lennék, hogy vajon milyen érettséggel szüretelték. Az aroma vezető jegye is a birsalma volt, amit szépen egészített ki a somlói ásványosság. Ez a kettős nyerőnek bizonyult. Igazi, karakteres, férfias jellegű bort élvezhettünk. 89 pont

Tóth Barnabás – Furmint 2013 – alk.: 11,5%

A fiatalabb Tesó. Olyan volt, mintha a kedvenc kókuszos kekszem zacskójába toltam volna bele az orromat. Annyira kókuszos volt, hogy szívesen ettem volna mellé anyukám zseniális kókuszkockájából egyet. Ennek kicsit alacsonyabb volt a sava, lágyabb a karaktere és talán nem annyira volt somlais. Ezt bárhonnan kóstolhattam volna, de így is jól esett. Laza 86 pont

Györgykovács Imre – Furmint 2013 – alk.: 13,5%

Eddigre kiderült, hogy a Furmint a mai este fő fajtája és nem a Juhfark. Annyi jót hallottam már Imréről, hogy szerintem túlzott várakozással álltam a borhoz. Összességében kellemes, de nem túl kiemelkedő tétel volt ez. Főként az alma és a citrus vezette a karaktert illatban és ízben egyaránt. Kicsit egyszerűbb és rövidebb volt, mint vártam. 83 pont

Spiegelberg István – Nászéjszakák Bora 2011 – alk.: 12,5%

Azt a szót írtam először a papírra, hogy csodaszép. Nem is volt kedvem elemezgetni, hanem csak élveztem percekig. Kicsit utána olvasva azt találtam, hogy olaszrizling, furmint és juhfark házasítása. Aztán azt is leírtam a papírra nagy nehezen, hogy balanced, ami ugye egyensúlyt jelent és erről a borról tényleg az jutott eszembe, hogy nagyon eltalálták az összetevők arányát. Mindenből a jó tulajdonságok érződnek és ez egy új egységet alkot. Végül is ez a házasítás lényege, nem? Azért még azt is odabiggyesztettem, hogy alma meg érett trópusi gyümölcsök és, hogy frankó. 90 pont

Kreinbacher – Syrah 2012 – alk.: 14%

Itt a másik kakukktojás a sor végén. Ez ugye vörös és ezért nem is jellemző a Somlóra. A Kreinbacher Birtok viszont már évek óta kísérletezik a fajtával. A mostani kóstolónál egy hónappal korábban éppen Syrah/Shiraz fajtákat vizslattunk (elsősorban itthoni tételeket) és bevallom, hogy az egy kicsit csalódás volt. Viszont ez a bor megnyerte volna a korábbi syrah találkozót! Úgy látszik megérte a sok „üres évjáratot” rászánni arra, hogy minél többet tanuljanak a fajtáról maguk a készítők. A sort gyönyörűen zárta le ez a gyümölcsös, csokis, konyakmeggyes karakterű harmonikus bor. Tényleg, ez a legjobb szó rá, hogy harmonikus. Ez is 90 pont

Soha rosszabb kóstolót!

Januári kóstolások Villánytól Tokajig

Az évet egy könnyedebb vörös folyóborral kezdtem Villányból a Polgár Pincészettől: 

Serum Veritas Cuvée 2012

Közepesnél csak egy kicsit intenzívebb rubinvörös szín és mozgékonyabb glicerinesség tanúskodik arról, hogy Villány a könnyedebb vörösboros képét mutatja ebben a borban. Élénk, rétegzett illatok: nyitányban a hordó fás, füstös jellegét mutatja, aztán szépen nyílnak a piros bogyós gyümölcsök, s ezen belül is az epres málnás vonal, étcsokoládés, kakaós kísérettel. Aztán a szájban ötvöződik a gyümölcs és a csokoládé egy kellemesen likőrös, igazi villányi vörössé, hogy a korty távoztával hosszan érezzük még e csokoládés ízkavalkádot. Rendkívül szép savak, enyhe tanninérzet, közepes test. Könnyed, mégis komplex és tartalmas. 89 pont.

Aztán egy száraz fehér Tokajból a Pannon Tokaj Borászattól:

Tokaji Hárslevelű 2009 

Méz-arany színvilág vastag gliceringyűrűvel. Közepesnél picit intenzívebb illat, melyből csak úgy áradnak a gyümölcsök: sárgadinnye, ananász, citrusok és! meglepő módon málnás, epres jegyek is csiklandozták szaglószervünk (egy nap különbséggel, ketten is éreztük, úgyhogy le mertem írni). Ízlelve közepes savak adják a bor lendületét, mézes, őszibarackos, sárgadinnyés aromákat pikáns, fehérborsos fűszeresség kíséretben fedezhetünk fel, elég hosszú grapefruitos, kesernyés lecsengéssel. Azt hiszem, hogy a kicsit magasra sikeredett alkoholszint hamar elfojtja a nyílni készülő gyümölcsös ízorgiát, de talán ettől lesz egy igazán komplex bor. Nagy test, összetett ízek, tűz és hosszan tartó ízemlékek a szánkban. Garantált kedélyjavító hatás! 86 pont.

És még mindig Tokaj! Kedvet kaptam egy kis desszerthez. Életem első tokaji aszúja a Pannon Tokaj Pincészettől:

Tokaji Aszú 2008

Külleméről annyit, hogy mézarany szín és gyors lefolyás jellemzik. Ugyanakkor illatáról többet lehet beszélni, ugyanis illata Intenzív, komplex és rétegzett. Kitöltve zárkózottnak indul, ezért érdemes a bornak némi időt adni (nem kell sok), aztán érkezik az illatbomba: első körben aszalt füge, érett őszibarack és sárgadinnye, majd a méz (sőt hársméz), végül pedig némi herbárium. Ízlelve illatával harmonikusan érkeznek is ezek az aromák. Mintha mézédes, lédús, érett őszibarackba harapnánk. Üdítő savak, közepes test, pici gyömbéres fűszerezettség és egy jó nagy adag ásványosság és hosszú-hosszú lecsengés. Hibátlan küllem, intenzív, összetett illatok, jó savak, jó arányok, ízkomplexitás és a szájban hosszan tartó ízek. 92 pont.

Majd jött két visszakóstolás a Balatonrendesi (Badacsonyi borvidék) Orbán Pincétől:

Kőtenger Chardonnay 2013

Még az Újév előtti napokban jártunk a Borháló vinotékában, ahol kellemes meglepetésként ért bennünket Orbán Gergő észak-balatoni borász két fajta borával találkozni a polcon. A tavalyi borászlátogatásaink alkalmával ismertük meg és mutattuk be őt és borait. Észak-Balatonon akárhová mentünk, mindenhol szép borokat kóstoltunk. Néhol a könnyedebb, üdébb stílust követik a borászok, néhol pedig inkább a testesebb, mélyebb, alkoholban gazdagabb struktúrát favorizálják. Orbán Gergőnél is inkább a második kategória a jellemző, így az Ő pincéjéből méltán számíthatunk izgalmas tételekre.

Nála a Kőtenger Chardonnay a friss kategóriás bor, amit nem érdemes hosszan érlelni, nem arra készült, hogy a dugó sokáig távol tartson minket a Káli-medence ízeitől.

Ezért hát leemeltünk egyet a polcról. Ezt a tételt tavaly áprilisban már kóstoltuk, most hát jöhet egy visszakóstolás.

Zöldes sárga szín, glicerinesség. Közepesen intenzív illat, melyben az zöldalma uralkodik, de van benne citrus és egészen pici ananász is. Élénk savak vezetik a kortyot, ennek köszönhetően az üde citrusosság, a zöld alma aromái és egészen elképesztő mértékű ásványosság dominálnak ízében, melyeket pici kesernye kísér hosszan búcsúzó útjára a garatunkba. „Gerinces: tüzes, telt és főleg szép savakkal felépített bor.” 84 pont.

Pinot Grigio 2011

Az ember – legalábbis én – ha már feljegyzéseket készít a kóstolt borokról, szívesen kortyol ismét egy-egy olyan tételt, amihez már volt szerencséje előzőleg valamikor, hátha változott valami a bor ízében az eltelt idő alatt, és ha igen, akkor vajon kiderül-e a jegyzetekből.

Ezúttal újra az Orbán Pince bora kerül górcső alá, mivel a vinotékában már az utolsó palackokat árusítják a Pinot Grigio 2011-es évjáratából. Orbán Gergő borász néhány éve kezdte csak a saját borok készítését, miután hosszú évek borhibavadászata és borkereskedelme után a csillagok szerencsés együttállása folytán megnyílt rá a lehetősége. És lám milyen jól tette. Egyelőre csak fehérborokat készít saját szőlőből, melyeket a Badacsonyi borvidékhez tartozó, Balatonrendes határában fekvő, a tó minden előnyét élvező Kerekesdomb-dűlőn létesített szőlőültetvényéről és a Káli-medence nem kevésbé jó adottságokkal megáldott Szentbékkállai Farkas-tetőről gyűjti be. Boraira inkább a nagyobb test és alkoholtartalom jellemző, és a különleges karakterisztika, amit az általa előszeretettel alkalmazott battonage módszernek köszönhetünk. (Bővebben az Orbán Pincéről: http://www.borklikk.hu/cikk/11) 

És akkor a borról: Tiszta arany színének mélyebb tónusa, vékony gliceringyűrűje és a pohár falán közepes gyorsasággal visszacsorduló cseppek már egy mélyebb stílusú, összetett karakterű borról árulkodnak. A bor a palackban vegetás jellegű bukét fejlesztett, amit csak megbontás utáni néhány pillanatban lehetett érezni. Viszont a pohárban már nyoma sem volt a húslevest idéző illatnak. Intenzív gyümölcsösség árad belőle: sárgadinnye és barack, némi virágillat és likőrösség. Aztán ízlelve pici csalódás: kicsit lapos savak fogják vissza a gyümölcsök lendületét és a finomseprős érlelésből származó keserűség (most legalábbis úgy érzem) túlzott. Ugyanakkor ez az íz és pikáns fűszeres aromák megspékelve jókora ásványossággal, a bor tartalmas testével, magas, de nem kiugró alkoholtartalmával mégis olyan tüzes összhangot teremtenek, mellyel teljesen levett a lábamról. Kifogástalan megjelenés, tiszta, intenzív összetett illatok, komplex ízvilág, közepesen telt test és a szájban hosszan időző íz. 85 pont.

Gere Tamás: Villányi Hárslevelű 2012

Karácsonykor már kóstoltam egy 2009-es tételt (ami még Siklósi Hárslevelű névre volt elkeresztelve), és nagyon jó emlékeim vannak róla, ezért szívesen emeltem le a polcról szombat este a 2012-est egy elég kemény mecseki túra utáni ellazítóbor gyanánt. Mellesleg Kővágószőlős volt a túránk központja, ami ugyebár a Pécsi borvidék része, és úgy gondoltam, hogy egy helyi termelőtől vásárolok majd valami testes fehéret - cirfandlira fájt a fogam -, de nem akadt utunkba egy sem. Sebaj, Gere Tamásék Hárslevelűje télen-nyáron ígéretes választás.



Megbontottam. Pohárba töltve kicsit mélyebb tónusú arany színű látvány fogadja a tekintetet. Viszkozitása nem olyan olajos, mint a 2009-es volt, viszonylag gyors lefolyású.

A kóstolással érdemes várni, és három különböző időpontban bele-beleszagolni, mert más-más aromákat fedezhetünk fel benne. Először, rögtön kitöltés után a karamell, majd pár perccel később a virágos, virágporos illatok és végül a hársméz illatjegyei érkeznek. Azt hihetnénk, hogy egy édes bort fogunk kóstolni ezek után, de nem így van. A bor száraz, közepes testtel, szép kerek savakkal, nagylelkű alkohollal és hosszú lecsengéssel. A kortyot megjáratva a szánkban először az édesség nélküli mézes aromák jönnek elő kísérve némi barackot, majd lenyelve kis kesernye búcsúzik, aztán sárgadinnyés utóíz köszön vissza.

Három nap alatt, három különböző ételhez próbáltam. Nem passzolt a székelykáposztához, gondolom a tejföl miatt, de szárazsága ellenére kellemes kísérőnek bizonyult az anyós lustaréteséhez, de ami igazán nagy örömet okozott a "bimbóimnak", az a tonhalas pizza leöblítve eme hárslevelűvel.

Ez a bor alkotórészeiben kellően gazdag, jól felépített, tüzes és energikus. 85 pont.

Szent György Pince - Hárslevelű 2010

Kitöltve tükör tiszta, aranysárga küllemével kápráztatja el szemünk. Illatában virágos, herbális jegyek, ízében grapefruit, kajszi és mandula a végén. Szép kerek savak, pici maradékcukor, közepes test, mineralitás. Ezt a bort kifejezetten jó inni, minden egyes korty egy élmény. Kicsit lehetne hosszabb a lecsengése, talán tovább tartana a pohár bor. 85 pont.

Gere Tamás és Zsolt - Siklósi Hárslevelű 2009

Azért választottam ezt a bort, hogy a kacsapecsenyéhez megfelelő száraz, testes fehér bort tudjak tölteni, és ezt az egyik legmegbízhatóbb borászattól szerettem volna a Karácsonyi ebédre. Nem akartam lutrit e fontos napon. A kacsasült előtt csülkös káposzta volt az "előétel", mely után megbontottam a palackot. Mindenkinek tetszett a választásom. Aztán jött a kacsapecsenye majonézes krumplisalátával. Szerintem Geréék ehhez az ételhez találták ki a Hárslevelűjüket. A párosítás gasztronómiai orgazmust okozott a szánkban.
A palack kinyitása után lassan, olajosan folyt a palackból a pohárba. Lassú lefolyás, vastag gyűrű jellemzi a pohárban. Színe arany. Közepesen intenzív illat, mely lassan nyílik. Először herbális jellegű, érezni rumra és karamellre hajazó illatjegyeket, de később ezek kiszellőznek belőle és inkább gyümölcsössé válik. Ízlelve üde savak, bársonyos csersav, tüzes alkohol, telt test, gyümölcsös zamatok, hosszú lecsengés jellemzi. Harmonikus, tüzes, zamatos, férfias bor ez, talán nyár óta nem ittam ilyen jó fehéret. A címke pedig így szól róla: "Zöldessárga színű, ászkolt illatú, telt fehérbor. Íze karakteres, a finom savak által meghatározott intenzív és férfias. Érleléssel továbbfinomodnak zamatai."