Vig Zsolt - Zalai Szürkebarát 2015

A Zalai borvidék egy ritkán emlegetett, kevésbé ismert borvidék, ahonnan Vig Zsolt érkezett a május elején megnyílott GáBor és Pálinkaház megnyitójára, és persze hozott is magával néhány palack bort, melyekkel a borvidéküket és persze (főleg) magukat promotálta. Kabar, szürkebarát és merlot borokat hozott magával. A merlot-t a szomszédos asztalnál kóstoltató Stier Pincészet merlot-jával vetettük össze, és azt kell mondjam, hogy bár magasan a villányi tétel volt a nyerő, Zalából semmiképp nem számítottam ilyen tömör, testes anyagra, bár a tanninokkal még van dolga a bornak a palackban. Nekem nagyon ízlett Zsolt szürkebarátja, ezért a végén a kezembe nyomott egy palackkal a maradékból, amit már nem akart hazavinni. Nagyon jól tette, így most tudok róla írni néhány sort. 

A Zalai borvidék dimbes-dombos, még egyes településeinek a nevében is a tolkieni Megyére hajazó tájegység. Hogy miről is beszélek? Nos: Bérbaltabár, Csáford, Galambok, Miháld, Orosztony, Vindornyalak, Csörnyeföld, Eszteregnye, Kerkateskánd, Rigyác, Söjtör, Tormafölde és még sorolhatnám. Viszont ebben a megyében nem hobbitok laknak és nem sör alapanyagát termelik - legalábbis történetünk most nem erről szól -, hanem szőlőt és természetesen abból jóízű borokat állítanak elő. A dombokat agyagos, üledékes talaj alkotja jórészt lösztakaróval, ezért ásványosságot nem kell keresnünk a boraikban. A csapadékmennyiség viszont itt a legmagasabb az országban és ehhez hozzávetőleg 1950 órás éves napfény és valamivel hűvösebb klíma járul, amelyek ugyebár alacsonyabb alkoholtartalmú, könnyedebb, gyümölcsösebb boroknak kedveznek. Ezért is szolgált meglepetésként a robusztus (bár még egy picit nyers tanninnal ékeskedő) merlot és ez a szürkebarát, mely 13,5%-os alkohollal bír. 

Vig Zsolték Miháldon gazdálkodnak, a Kis-Balaton déli csücskétől nyílegyenesen délre, az M7-es autópálya alatt, Nagykanizsa keleti szomszédságában, ami talán mindjárt megoldás is a magas alkoholra, ugyanis a Magyarország klímatérképére kattintva felfedeztem, hogy bizony ez a terület mérsékelten meleg és mérsékelten nedves klímájú, szemben a megye nagyobb területével, ahol a klíma inkább mérsékelten hűvös és nedves. Tehát minden adott a jó cukorfokhoz és a jó zamatokhoz. A család idestova 30 éve foglalkozik borkészítéssel 3 hektáros birtokukon. Háromféle fehér és háromféle vörös szőlőt termelnek: kabart, rozáliát, szürkebarátot, kékfrankost, merlot-t és cabernet franc-t. Nemrégiben alakítottak át egy kétszáz éves pincét autentikus borkóstoló helyiséggé, ezzel is növelve vendéglátó kapacitásukat.

Végül a borról, amiért nekiültem ezt a bejegyzést legépelni. Kitöltve színe közepes intenzitású citrom. Beleszagolva szépen érkeznek a fajtajegyek, az érett citrusosság, barackos gyümölcsösség mellett akácméz, pici gyömbér és vanília, és a legvégén, a maradék fél kortyból frissen vágott tölgy (pont olyan, mint amikor az erdei túrán elsétálunk az egymásra rakott farönkök mellett). Kóstolva picit testesebbet vártam, talán egy pici maradékcukor jól állna neki, de jó savszerkezet, citrusos, fűszeres, enyhén gyömbéres aromák egy leheletnyi tanninnal igazán izgalmas kalandozásnak bizonyultak. Hosszú utóízt hagyott a számban, érzek benne még néhány év fejlődési potenciált, kíváncsi lennék, milyen lesz, amikor a hordó teljesen integrálódik. 86 pont.  

Kristinusszal a fedélzeten

Nyaralásunk vége felé egy érdekes telefonhívást kaptam. Egy régi kedves ismerősöm keresett meg, aki a Kristinus Borbirtokon dolgozik, hogy be tudnék-e segíteni nekik egy izgalmas küldetésbe, miszerint balatoni sétahajókon kellene Kristinus borokat kóstoltatni. Nem bólintottam rá rögtön, kellett egy fél óra tanakodás magamban, hogy meggyőzzem önmagam, hogy tudok már annyit a borokról, hogy egy laza órát vadidegenek előtt el tudok róla csevegni. Elvállaltam. Nem bántam meg: megismerhettem így a Kristinus Borbirtokot, új emberekkel találkoztam, közelebb kerültem szülőföldem borvidékéhez és egyben boraihoz (mind lelkileg, mind érzékszervileg) és kipróbáltam magam egy teljesen új státuszban. 

A dolgom az volt, hogy miután kifut a sétahajó és kitöltésre került az első pohár bor, én beszéljek egy picit a kóstolt borokról és ismertessem meg a közönséggel a Kristinust. Úgy gondoltam, ez a kis kaland megér egy posztot, ugyanis emiatt a munka miatt több dél-balatoni bort is kóstoltam az elmúlt időszakban, és újra felértékelődött bennem ez a borvidék. Nem hiába fedezték fel már a rómaiak idején, kábé 2000 évvel ezelőtt, hogy e vidék kiválóan alkalmas szőlő termesztésre, így bortermelésre is. Tudniillik a Balatonboglári borvidék területe, mely szinte az egész déli parton fut végig Zamárditól egészen Marcaliig, szinte teljes egészében lösztalajjal rendelkezik, több helyen tápanyagban gazdag erdőtalajokkal, agyagbemosódásokkal vegyesen. A löszről tudjuk, hogy 3-7%-ban tartalmaz meszet, mely segíti a bort a szép savszerkezet kialakulásában, illetve ahol a lösz a talaj felszínét borítja, ott többszörözi a nap szőlőre gyakorolt pozitív hatásait, hiszen a lösz visszaveri a napfényt, így nagyobb napfürdőben részesíti a tőkéket. 

A kiváló termőtalajon túl a Balaton közelsége teszi még különlegesebbé a terroirt, hiszen a magas napsütéses órák száma és a szőlőtermesztésre kifejezetten előnyös 11°C körüli éves középhőmérséklet mellett a tó közelsége egyfajta klímakiegyenlítő hatással bír, hiszen a nyári forróságot mérsékli, a téli dermesztő hidegeket pedig enyhíti, így biztosítva kiegyensúlyozottabb klímát a tőkéknek. Említésre méltó még, hogy bizonyos dűlőkre, melyekre "rálát" a Balaton, még dob egy kis plusz napsütést a tó víztükre, ezzel elősegítve a szőlőszemeknek a cukorgyűjtést. Az északi part hegyei pedig feláramló légmozgást indikálva segítenek ritkítani a déli parton a komoly jégesők valószínűségét. 

A Balatonboglári borvidék körülbelül 10 ezer hektáros területéből csupán 3200 hektáron termel szőlőt kábé 2800 gazda, akik az előbb említett talaj- és klímaadottságokat, a sok száz éves szőlészeti, borászati hagyományokat kihasználva olyan szintű munkát végeznek, olyan minőségű bort állítanak elő, hogy a Magyar Borakadémia alig három évtizedes fennállása óta háromszor ítélte dél-balatoni borászoknak az Év Borásza díjat: 2006-ban Garamvári Vencelnek, 2008-ban Konyári Jánosnak és 2010-ben pedig Légli Ottónak; és egy ízben pedig az Év Pincészete díjat is borvidéki pincészet kapta, mégpedig 2013-ban az Ikon Borászat. 

A Kristinus Borbirtok osztrák tulajdonosai is ebben a terroirban találták meg a borászati filozófiájuknak legmegfelelőbbet, amikor 2009-ben elkezdték munkájukat Kéthelyen. A borbirtok tehát a Balatonboglári borvidék nyugati bejáratánál fekszik (így lettek ők a "Pincekulcs a Balatonhoz" kihasználva a Balaton kulcslyuk formáját). 55 hektáron gazdálkodnak és szőlőültetvényeik a Marcali-hát legjobb dűlőin, a borvidék legmelegebb területein fekszenek. Főborászuk Nádas Szilárd, aki az Etyek-Budai borvidéken műveli saját kis birtokát is. A fajtaválasztékukban szerepel a legtöbb szőlő, ami a Dél-Balatont jellemzi, így termelnek olaszrizlinget, sauvignon blanc-t, chardonnay-t, sárgamuskotályt, Irsai Olivért, kékfrankost, cabernet franc-t, cabernet sauvignon-t, zweigeltet és merlot-t.

A birtokközpont mindamellett, hogy hipermodern külsejével inkább emlékeztet egy űrkutatási centrumhoz, mintsem borászathoz, egy igazi borrajongónak felejthetetlen élményeket tud nyújtani. Ugyanis az épület nem csak a birtok mindennapi dolgait intéző irodai alkalmazottaknak és borászati dolgozóknak, a feldolgozóüzemnek, a palackozónak, a 400 db 225 literes barrique hordónak, a 70 db 500 literes ászok hordónak, az 13000 hektoliternyi tárolókapacitással bíró acéltartályoknak biztosít helyet, hanem a szó szoros értelemben szórakoztatókomplexumként is működik. Ugyanis ha már eljut ide egy borturista, szinte az egész napját tartalmasan el tudja a Kristinusnál tölteni. Akad itt szabadtéri színpad, ahol koncertek és különböző kultúrprogramok kapnak helyet, a borbárban végigkóstolható a majd 20 tételből álló szortiment, éttermük, a Gasztro Műhely `a la carte étlappal várja az éhes vendéget, majd a bormoziban helyben sütött Grissini snack és finom bor kíséretében kényelmes fotelből lehet egy jó film közben kikapcsolódni. Az sem probléma, ha autóval érkező vendégek sofőrjei is részt vennének boros programban, hiszen 10 szobás borhotel, Vinotel áll a megfáradt borturisták rendelkezésére. Mi tartana vissza hát egy borkedvelőt, hogy ellátogasson ide?

Ízelítőül néhány bor, amit nekem kellett a sétahajózás közben kóstoltatni, és amibe természetesen nekem is volt alkalmam bele-belekortyolni:

Fedélzeti Fehér 2015:

2015 nagyon jó év volt, egészséges szemeket tudtak szüretelni, nagyon jó cukorfokkal, és ez jól érzékelhető ezen a tételen is. Az intenzív sárga húsú gyümölcsös illat után a korty is hozza az elvártakat. A közepesen telt test, a szép savgerinc, az extraktok olyan zamatkavalkádot képeznek a szájban, hogy a relatív magas alkoholtartalom teljesen eltűnik a szerkezetben, és csak a hosszú utóíz lecsengése közben megjelenő torokmelengető érzés tanúskodik arról, hogy azért bizony csínján kell vele bánni. A bor 37%-ban chardonnay-t, 25%-ban sauvignon blanc-t tartalmaz, melyek a szép savgerincért és jó beltartalomért felelnek, továbbá sárgamuskotály, Irsai Olivér és szürkebarát kerekítik le a szerkezetet, teszik könnyedebbé, lágyabbá, kedvesebbé a bort, illatában pedig virágos jegyek jelennek meg tőlük.

Fedélzeti Rozé 2015:

Szintén a tavalyi évjárat pozitív jegyeit hordozza magán, kékfrankos és cabernet sauvignon házasításával készült. Illatában picit ugyan visszafogottabb, de azért szépen érkeznek a piros gyümölcsös jegyek. Ízében ropogós savak, közepes test és picit talán magas alkohol, de nagyon gyümölcsös, nagyon nyárias bor.

Fedélzeti Vörös 2015:

Forrás

Merlot, kékfrankos, zweigelt és cabernet franc azonos arányú házasításával készült. A pincészet célja egy szép, könnyedebb, gyümölcsös karakterű, nyárias vörösbor kialakítása volt. Ehhez a mustot acéltartályban áztatták és erjesztették héjon 22°C-26°C között tartva a hőmérsékletét, körfejtéses, levegőkevertetéses módszerrel. Az almasav bontás szintén acéltartályban történt, majd a kész bort rögtön palackozták, hogy megőrizzék gyümölcsösségét, frissességét. Beleszagolva intenzíven érkeznek gyümölcsös jegyei: szilva, málna, meggy. Ízlelve is robbannak a gyümölcsök a szájban. Kiváló nyári bor, kerti partik bográcsos ételeinek kísérőboraként tudnám elképzelni. 

Imre Borpince - Badacsonyi Szürkebarát 2013 (száraz)

Nyár vége felé haladva kezembe került a palack, melyet a badacsonyi Imre Borozóból hoztunk nyaralásunk kirándulónapján. Hamar eldurrantottam hát a palackot, pedig az emlékek még frissek, és ezt a bort egy téli estére szerettem volna megtartani, hogy melengető alkoholfoka mellett emlékezhessünk azokra a "nyári napokra", de a héten többször volt különféle sült hal vacsorára, s gondoltam megérdemel e nemesen egyszerű vagy egyszerűen nemes étek egy kicsivel komolyabb bort. Nem is csalódtam benne, bár sajnos picit megmelegedett, mire végeztünk a hallal, jobb lett volna evés után kitölteni.

Mély (szinte borostyánba hajló) arany színe tanúskodik a hosszú héjon áztatásról. Zárkózott, de szépen, lassan nyíló illatában sorra sejlik fel izgalmas mondanivalója. Orrunk felé küldött üzenetében érkezik a minerális köntösbe bújt érett, vagy inkább aszalt déligyümölcsösség, ananász, a fűszer oldalon kis gyömbér és tojáslikőr.

Ízében telt, markáns és összetett. Fűszerek és érett gyümölcsök, egy picit kiugró alkohol teszi a kortyot likőrössé, a visszafogott savak pedig fülledté. Utóíze nem túl hosszú, és finom kis kesernye is kíséri a nyeletet. Kifejezetten tetszetős, testes és tüzes bor, mely hibáival együtt egyik személyes kedvencem. 83 pont.

Borvidéktúra: Sabar-hegy, Tóti-hegy

Sokan talán nem is gondolnák, hogy amikor a Badacsonyi borvidékről beszélünk, akkor nem csak a Badacsony hegyének szőlőültetvényeiről és az ott termett borokról esik szó, hanem még 5-6 másik tanúhegyről és környékéről is. Ugyan a hegyek terroirjai között akad némi különbség (mint pl.: a Szent György-hegy esetében nem beszélhetünk a víztükör napfénynövelő hatásáról), de alapvetően éghajlatilag és talajtanilag majdnem azonosak a termőterületek. Ennek, a Badacsony mögötti vidéknek a gyalogszerrel való feltérképezését tűztük ki célul, persze csak fokozatosan, és nem a bor felől közelítve meg a témát, hanem a természet felől. Jártunk már tavaly a Szent György-hegyen Kiss Istvánnál, Szigligeten a Szatmáry birtokon és Balatonrendesen Orbán Gergőnél, a badacsonyi borászatokról, mint pl.: a Laposa, a Thomay vagy a Léránt nem is beszélve. Szóval kóstoltunk már sokfelé a borvidéken, de lássuk, milyen természeti értékek rejlenek a szőlőbirtokok mögött.

Tóti-hegy, Gulács-hegy

Az autót Káptalantótiban parkoltuk le a falucska főterén, a templom előtt. A kék, romot jelölő turistajelzés innen kb. 100 méterre indult, és vezetett be bennünket a Sabar-hegy felé. Bár tudtam, hogy a Sabar Borháznak a pincénél nincs italmérése, mégis titokban reméltem, hogy  lesz mód egy pohár olaszrizling fröccsre náluk. Sajnos sem kiírást, sem útbaigazítást nem találtunk a hegy lábánál a pincészet hollétéről, így kénytelen voltam letenni a rizling utáni vágyamról. Folytattuk az utunkat a rom irányába. Az útról egy szemből felénk tartó autó elől félreállva a fölénk magasodó bozótból láttunk valami vörös (talán andezit) kőtömböket kikandikálni, de a bozótos, felvezető út hiányától megközelíthetetlen romokra ráfogtuk, hogy "ez biztos nem az", így folytattuk a keresést. Persze lassan világossá vált, hogy bizony csak az lehetett a templomrom, de visszafordulni már nem volt szándékunkban, a bozótos nem ért annyit.

Csobánc látképe a Sabar-hegy keleti lábánál 

Dél felé haladva a Sabar keleti, szőlőtőkéktől hemzsegő dűlői mellett olykor elképedve álltunk meg és vettünk szemügyre egy-egy gyomirtóval "kezelt" ültetvényt. A legelképesztőbb az a néhány sor, talán 0,5 hektárnyi szőlő volt, melytől olyannyira nem sajnálták a gyomirtót, hogy az ültetvény végén még kb. 10 méteres távolságban (gondolom a traktor fordulóihoz szükséges szakaszon) sem hagyott egyetlen élő organizmust sem. Taszított a látvány, mert tudom, hogy van kíméletesebb módszer még a bio művelésen kívül is.

"Gyomot" irtottak

A másik véglet a teljesen elhanyagolt szőlők gazos, bozótos dzsungele - viccesen biodinamikus ültetvényei. Persze nem azok sajnos.

Közben egyre csak lépegettünk és közeledtünk az útelágazáshoz, mely a zöld turistaútra vitt minket, hogy lassan, egy nehéz, szinte őserdei ösvény (pókhálók, belógó ágak, szúnyogok és kullancsok) leküzdése árán a tisztásra érve megpillanthassuk az elénk táruló Tóti-hegy gúláját. Maga a hegy megmászása sem volt egyszerű, jó fizikum szükséges hozzá, meg némi ügyesség is a meredek kavicsos csúcsra való felmászáshoz. De megéri. Fentről, a hegy kopasz tetejéről gyakorlatilag akadálytalanul láthatjuk szinte az egész Balaton-felvidéket, a tanúhegyektől kezdve a Káli-medencén át az egész Tapolcai-medencét, a kavicsbányát, a Balatont és a fonyódi Sipos- és Vár-hegyet.

Panoráma a Tóti-hegy tetejéről

A hegyről való óvatos leereszkedést követően az erdőn keresztül már könnyű utunk volt az Istvándy Pincészetig. A borászat ligetes, panorámás teraszán kaphat a magunk fajta vándor felfrissülést a ház különleges boraiból és étkeiből. Gondolom látszott rajtunk az elcsigázottság (remélem azért nem voltunk túl csapzottak). Biztosan már messziről meglátták túrabotjaikon támaszkodva egyre közelebb vonszolódó két turistát, mert rögtön egy egész palack szódával fogadtak minket. A szódám mellé természetesen egy pohár frissítő bort is rendeltem, egy Bizsergés névre keresztelt ottonel muskotályt. Könnyed virágos, muskotályos illatával, lágy (egy kicsit talán túlságosan is) savaival, üde szénsavasságával emelte a vándor elégedettségét a következő szintre.

Jól megérdemelt kortyok

A szomjam oltását követően vágytam valami komolyabbra is, ezért egy 2000-es évjáratú szürkebarátot kóstoltam. Nem vártam tőle sokat, hiszen az évjárathoz képest olcsón mérték, de nem mindennap iszik az ember 15 éves bort. Borostyánszínben pompázó színét már korának köszönhette. Illatában jó intenzív, tisztán mézes és aszalt gyümölcsös illatok. Ízlelve közepes test, fűszeresség és már egy picit fáradt savak, melyek lecsengését is rövidebbé tették.

Egy palackkal hoztunk a 2013-as szürkebarátból, ami egy kapásmentes horgászat közben lett elkortyolgatva. Kóstolási jegyzék itt!

A túrán készült képek galériája itt!

Istvándy Pincészet - Badacsonyi Szürkebarát 2013

Megbontásakor a dugót megszagolva igen érdekes édeskés, kakaós sütis bukét éreztem. Tudom, ez nem lényeges, de ilyen kellemes palack- ill. inkább dugóbukét nemigen éreztem még.

Kitöltéskor már látszott a lassú, olajos folyásából, vastag gliceringyűrűjéből, hogy egy tartalmas borhoz van szerencsém.

Közepesen mély zöldessárga szín. Illata elegáns, közepesen intenzív, hordós érlelésről tanúskodóan vaníliás; körtés, barackos és egy hangulatnyit tojáslikőrös.

Ízében telt, gazdagon texturált, illatával harmonizáló, kerek bor, bár a magas alkohol picit a gyümölcsösség rovására megy, de mégsem lóg ki a struktúrából, hanem ásványos utóízéhez szép fűszerességet ad, mely lágy kesernyével ötvözve hosszú ideig marad vendég a szájban. 87 pont.

Januári kóstolások Villánytól Tokajig

Az évet egy könnyedebb vörös folyóborral kezdtem Villányból a Polgár Pincészettől: 

Serum Veritas Cuvée 2012

Közepesnél csak egy kicsit intenzívebb rubinvörös szín és mozgékonyabb glicerinesség tanúskodik arról, hogy Villány a könnyedebb vörösboros képét mutatja ebben a borban. Élénk, rétegzett illatok: nyitányban a hordó fás, füstös jellegét mutatja, aztán szépen nyílnak a piros bogyós gyümölcsök, s ezen belül is az epres málnás vonal, étcsokoládés, kakaós kísérettel. Aztán a szájban ötvöződik a gyümölcs és a csokoládé egy kellemesen likőrös, igazi villányi vörössé, hogy a korty távoztával hosszan érezzük még e csokoládés ízkavalkádot. Rendkívül szép savak, enyhe tanninérzet, közepes test. Könnyed, mégis komplex és tartalmas. 89 pont.

Aztán egy száraz fehér Tokajból a Pannon Tokaj Borászattól:

Tokaji Hárslevelű 2009 

Méz-arany színvilág vastag gliceringyűrűvel. Közepesnél picit intenzívebb illat, melyből csak úgy áradnak a gyümölcsök: sárgadinnye, ananász, citrusok és! meglepő módon málnás, epres jegyek is csiklandozták szaglószervünk (egy nap különbséggel, ketten is éreztük, úgyhogy le mertem írni). Ízlelve közepes savak adják a bor lendületét, mézes, őszibarackos, sárgadinnyés aromákat pikáns, fehérborsos fűszeresség kíséretben fedezhetünk fel, elég hosszú grapefruitos, kesernyés lecsengéssel. Azt hiszem, hogy a kicsit magasra sikeredett alkoholszint hamar elfojtja a nyílni készülő gyümölcsös ízorgiát, de talán ettől lesz egy igazán komplex bor. Nagy test, összetett ízek, tűz és hosszan tartó ízemlékek a szánkban. Garantált kedélyjavító hatás! 86 pont.

És még mindig Tokaj! Kedvet kaptam egy kis desszerthez. Életem első tokaji aszúja a Pannon Tokaj Pincészettől:

Tokaji Aszú 2008

Külleméről annyit, hogy mézarany szín és gyors lefolyás jellemzik. Ugyanakkor illatáról többet lehet beszélni, ugyanis illata Intenzív, komplex és rétegzett. Kitöltve zárkózottnak indul, ezért érdemes a bornak némi időt adni (nem kell sok), aztán érkezik az illatbomba: első körben aszalt füge, érett őszibarack és sárgadinnye, majd a méz (sőt hársméz), végül pedig némi herbárium. Ízlelve illatával harmonikusan érkeznek is ezek az aromák. Mintha mézédes, lédús, érett őszibarackba harapnánk. Üdítő savak, közepes test, pici gyömbéres fűszerezettség és egy jó nagy adag ásványosság és hosszú-hosszú lecsengés. Hibátlan küllem, intenzív, összetett illatok, jó savak, jó arányok, ízkomplexitás és a szájban hosszan tartó ízek. 92 pont.

Majd jött két visszakóstolás a Balatonrendesi (Badacsonyi borvidék) Orbán Pincétől:

Kőtenger Chardonnay 2013

Még az Újév előtti napokban jártunk a Borháló vinotékában, ahol kellemes meglepetésként ért bennünket Orbán Gergő észak-balatoni borász két fajta borával találkozni a polcon. A tavalyi borászlátogatásaink alkalmával ismertük meg és mutattuk be őt és borait. Észak-Balatonon akárhová mentünk, mindenhol szép borokat kóstoltunk. Néhol a könnyedebb, üdébb stílust követik a borászok, néhol pedig inkább a testesebb, mélyebb, alkoholban gazdagabb struktúrát favorizálják. Orbán Gergőnél is inkább a második kategória a jellemző, így az Ő pincéjéből méltán számíthatunk izgalmas tételekre.

Nála a Kőtenger Chardonnay a friss kategóriás bor, amit nem érdemes hosszan érlelni, nem arra készült, hogy a dugó sokáig távol tartson minket a Káli-medence ízeitől.

Ezért hát leemeltünk egyet a polcról. Ezt a tételt tavaly áprilisban már kóstoltuk, most hát jöhet egy visszakóstolás.

Zöldes sárga szín, glicerinesség. Közepesen intenzív illat, melyben az zöldalma uralkodik, de van benne citrus és egészen pici ananász is. Élénk savak vezetik a kortyot, ennek köszönhetően az üde citrusosság, a zöld alma aromái és egészen elképesztő mértékű ásványosság dominálnak ízében, melyeket pici kesernye kísér hosszan búcsúzó útjára a garatunkba. „Gerinces: tüzes, telt és főleg szép savakkal felépített bor.” 84 pont.

Pinot Grigio 2011

Az ember – legalábbis én – ha már feljegyzéseket készít a kóstolt borokról, szívesen kortyol ismét egy-egy olyan tételt, amihez már volt szerencséje előzőleg valamikor, hátha változott valami a bor ízében az eltelt idő alatt, és ha igen, akkor vajon kiderül-e a jegyzetekből.

Ezúttal újra az Orbán Pince bora kerül górcső alá, mivel a vinotékában már az utolsó palackokat árusítják a Pinot Grigio 2011-es évjáratából. Orbán Gergő borász néhány éve kezdte csak a saját borok készítését, miután hosszú évek borhibavadászata és borkereskedelme után a csillagok szerencsés együttállása folytán megnyílt rá a lehetősége. És lám milyen jól tette. Egyelőre csak fehérborokat készít saját szőlőből, melyeket a Badacsonyi borvidékhez tartozó, Balatonrendes határában fekvő, a tó minden előnyét élvező Kerekesdomb-dűlőn létesített szőlőültetvényéről és a Káli-medence nem kevésbé jó adottságokkal megáldott Szentbékkállai Farkas-tetőről gyűjti be. Boraira inkább a nagyobb test és alkoholtartalom jellemző, és a különleges karakterisztika, amit az általa előszeretettel alkalmazott battonage módszernek köszönhetünk. (Bővebben az Orbán Pincéről: http://www.borklikk.hu/cikk/11) 

És akkor a borról: Tiszta arany színének mélyebb tónusa, vékony gliceringyűrűje és a pohár falán közepes gyorsasággal visszacsorduló cseppek már egy mélyebb stílusú, összetett karakterű borról árulkodnak. A bor a palackban vegetás jellegű bukét fejlesztett, amit csak megbontás utáni néhány pillanatban lehetett érezni. Viszont a pohárban már nyoma sem volt a húslevest idéző illatnak. Intenzív gyümölcsösség árad belőle: sárgadinnye és barack, némi virágillat és likőrösség. Aztán ízlelve pici csalódás: kicsit lapos savak fogják vissza a gyümölcsök lendületét és a finomseprős érlelésből származó keserűség (most legalábbis úgy érzem) túlzott. Ugyanakkor ez az íz és pikáns fűszeres aromák megspékelve jókora ásványossággal, a bor tartalmas testével, magas, de nem kiugró alkoholtartalmával mégis olyan tüzes összhangot teremtenek, mellyel teljesen levett a lábamról. Kifogástalan megjelenés, tiszta, intenzív összetett illatok, komplex ízvilág, közepesen telt test és a szájban hosszan időző íz. 85 pont.

Sabar-dülő Borház - Badacsonyi Szürkebarát 2013

Úgy tűnik Kaposváron is történt végre valami előrelépés a borkultúra és a kulturált borfogyasztás felé. Először még nyár vége felé tűnt fel, hogy nyílt egy fröccskert a Szabadság parkban, ahol neves pincészetek főként könnyedebb kategóriájú boraiból lehetett válogatni. Mivel nem járok már el az éjszakába úgy, mint régen, sajnos későn jutott el hozzám ez a megnyitás híre, így későn is tudtam igénybe venni eme újdonsült borozó szolgáltatásait. Ezen kívül ősszel nyílt további három vinotéka is, amit már nagyon hiányoltam, ugyanis nálam a borvásárlás elég személyes, nem szeretem úgy intézni, mint egy liter tej vagy alsónemű vásárlását, hanem szeretem ha informálódhatok is közben arról, hogy milyen ételhez milyen bor illik, vagy milyen alkalomra mit is ajánl az eladó vagy éppen csak elbeszélgetni a borok csodálatos világáról. (Tudom, beteges... :)) Szóval mikor a minap a neten szörfölve ráakadtam a Borháló oldalán a kaposvári boltjukra, már alig vártam, hogy betérhessek körülnézni és venni valamit (amúgy is kiürült a kis bulihordóm). Két palack bort vásároltam, az egyik a Sabar-dülő Borház 2013-as Szürkebarátja, a másik pedig egy egri Kadarka siller az ebédhez. No, de lássuk először az év (nálam) legjobb szürkebarátját:

A pohárban tükörtiszta, zöldessárga bor fogad vékony gliceringyűrűvel. Intenzív, tiszta illatában sárgahúsú gyümölcsök vannak jelen, úgy mint az őszibarack és az ananász. Ízlelve üdítő savai, illatával harmonizáló aromái, kis üde szénsavassággal felheccelve teszik kedvessé ezt a tartalmas szürkebarátot. Hosszú lecsengés, a végén grapefruitos kesernyével, tipikus badacsonyi. 95 pont.

Borbély Családi Pincészet - Badacsonyi Szürkebarát Selection 2012

Badacsonyi kirándulásunk talán legkedvesebb bora, mely nyárias ízével néhány pillanatra a Balaton északi partjára varázsolja az embert.

Színe aranysárgán csillogva kacérkodik a pohárban, glicerintartalma gótikus boltíveket rajzol a pohár falára. Intenzív illatában a virágillatok és az aszalt sárga gyümölcsök uralkodnak, de a barrique hordó használat is éreztette jótékony hatását. Nem tolakodó, ám kellemes kísérő motívumként volt jelen kis vaníliával és igen halovány füstösséggel. Az illat alapján várt gyümölcsaromák szépen érkeztek ízében is. Szép savak, megfelelő test, olajos glicerinesség, mineralitás, komplexitás, harmónia, lendületesség, elegancia és hosszú lecsengés. 91 pont.

Matias Pincészet - Badacsonyi Szürkebarát 2008

A múlt hétvégén párom vett egy könyvet az egyik könyvesboltban, és kapott egy borvásárlási kupont ajándékba, melyet náluk a Matias Pincészet egyik borára lehet beváltani. Egyből eszembe jutott, hogy Matiaséknak többek között Badacsonyban is van szőlőjük, és a múltkor úgyis megittam volna a szürkebarátot, így hát kapva az alkalmon utánanéztem, van-e nekik badacsonyi szürkebarátjuk. És van! Irány a könyvesbolt, kupon beváltva. Nagyon szeretem a Matias borait, legalábbis a fehéreket, amit eddig sikerült kóstolnom tőlük, mikor legutóbb Villányban beültünk a borozójukba, és több bort is kóstoltunk keresve egy régi "ismerőst", melyet Bertold barátom annak idején szoktató borként kapott valakitől, és pár éve Szilveszterkor együtt fogyasztottuk el, és mindannyiunknak iszonyúan ízlett, viszont a nevét elfelejtettük. Ezért ittunk több bort is náluk, hátha rálelünk, de nem találtuk.

"Jól" kezdődött a várva várt kóstolás, ugyanis hogy, hogy nem dugóhúzáskor a dugóhúzóval valahogy kidaráltam a dugó negyedét, és addig esetlenkedtem vele, mígnem sikeresen belenyomtam a palackba. Hogy ez az én hibám volt-e, vagy kiszáradt dugóé, nem tudom, de a boron nem érződött dugóhiba. Mindenesetre kényszerdekantáltam egy üveg teás kancsóba, átszűrve egy darab gézen, hogy megszabadítsam a dugódaraboktól. 

A "dekanter"

Kitöltve mozgékony, csendes, szalmasárga bort láthatunk gyorsan tűnő habbal. Illata először intenzív (áttöltés közben), majd zárkózott. Gondolom a szellőztetés miatt. Halványan citrusfélékre utaló illatjegyeket fedeztem fel benne. Aztán jött a korty. Nyelvemen elfektettem, ahogy kell, megjárattam a számban, lenyelés előtt még meg is rágtam, és jött a méz aroma, ahogy fújtam ki az orromon a levegőt. Lenyeltem, s hosszú lecsengésében citromra emlékeztető utóíz jelentkezett. (Csak nem mézes-citromos tea volt előzőleg a "dekanteremben"?) 

Összességében egy harmonikus, üdítő, tartalmas, igazán badacsonyi szürkebarátot kóstolhattam, amilyet kerestem. Illatban gazdag, tartalmas, tüzes bor. És most irány Umberto Eco és a Foucault inga! E bort kortyolgatva különösen nagy élmény lesz olvasni.

Gregorian

Az előző bejegyzésemben említett Állattenyészési napokon megismerkedtünk a Gregorian pincészettel is, és kóstoltuk a helyszínen néhány borát, melyek közül az egyikből, egy 2009-es Badacsonyi szürkebarátból vettünk is egy üveggel. A pincészet a Szent György-hegyen található, mely a Balaton-felvidék tanúhegy trilógiájának egy tagja a Badacsony és Csobánc mellett, és a Badacsonyi borvidékhez tartozik, ezért van az elnevezésében a badacsonyi jelző. Tavaly egyébként jártunk Moncsival a Szent György-hegyen, és remek túrázó hely, ajánlom bárkinek, aki szereti egybekötni a bortúrát a természetben való túrázással.
Szóval ez a bor tegnap került az asztalra kellemes hőfokra hűtve, miután egy kiadós gyalogtúrát tettünk meg a Zselicben. A már többször említett Állattenyésztési napokon, a Mezőgazdasági kiadónál szerzett, Csávossy György: Magyarán a borról című könyv segítségével próbáltam meg bírálni ezt a finom nedűt, s úgy döntöttem, hogy leírom a blogba. Ez is az autodidakta tanulásnak a része, majd meglátjuk a tanfolyam után, mennyit tévedtem.

A saját címke szövege: "A Badacsonyi borvidék vulkanikus talaján termett. Könnyed, virág és gyümölcs illatú és zamatú. 10-14 C fokra hűtötten, fehér húsokhoz, sajtokhoz ajánlott, de erőteljes aromája, és hosszan megmaradó íze miatt vadhúsokhoz, vörös húsokhoz fogyasztva is igazi élményt nyújt."

Ez teljes mértékben helytálló.
A színe aranysárga, tükrös, a külleme olajos, hosszú lefolyású. Kellemes, diszkrét aszú illatú, 15,5 %-os alkohol tartalma tüzességet kölcsönöz neki, lágy, üdítő savú, én enyhe füge ízt véltem benne felfedezni utóízként. Testes, enyhén fanyarkás, élénk szénsavtartalommal rendelkező bor. Ez egy csupa tűz bor, de szárazsága ellenére enyhén émelyítő. Egyszer meg kellett néznem, hogy tényleg száraz bort iszom-e. Fura, mert az édes cirfandlinál nem éreztem az émelygést, ennél pedig igen.

Badacsony

Badacsony a katamaránról

Idén párommal és barátainkkal a Balaton parton, Fonyódon nyaraltunk, és a nyaralás második napján érkezett hidegfront miatt le kellett mondanunk a strandolás öröméről, de csüggedés helyett inkább áthajókáztunk Badacsonyba, így egyszerre örvendhettünk a túrázásnak és az egyik legjobb fehér boros borvidékünk borainak a kóstolgatásának. Badacsony hegye egyaránt ad kellemes kikapcsolódási lehetőséget mind a természetbarátoknak, túrázóknak, mind pedig a borbarátoknak, és aki mindkettőért rajong, mint ahogy én is, annak ez a hegy maga a Kánaán.

Csobánc, Gulács, Tóti-hegy

Első megálló a Hertelendy borozó volt, a Kisfaludy-ház mellett ahová a hegyi taxi okozta kisebb adrenalinsokkot kellett ellensúlyoznunk egy kis olaszrizlinggel, mely lendületes, üde ízével rögtön rabul ejtett minket. Ezután mindjárt jókedvvel indultunk neki a hegyi túrának, ahol is kezdetben a piros útvonalat követve a Klastrom kút felé indultunk, majd csatlakozva a kék túraútra és a Kőkapu utáni szakadék kilátóján megpihenve gyönyörködtünk a Balaton-felvidéki tanúhegyekben. 

Miután kigyönyörködtük magunkat és kellően elfáradtunk a hegymászásban, leérve a Laposa borászat vendéglőjében pihentünk meg, amely teraszáról gyönyörű kilátás tárult elénk, s mivel sok jót hallottunk már a borászat borairól, minden adott volt egy kellemes borozáshoz. Időnk volt még, mert az utolsó hajó is csak órák múlva indult, ezért úgy döntöttünk, bele merünk vágni egy borkóstolóba, mely hat különféle bor kóstolásának lehetőségéből állt 2500 Ft-ért. Mivel bő negyedórás várakozás és integetés után a pincér még mindig nem jelent meg az asztalnál, bementünk s a pultnál adtuk le rendelésünket, miután a kisvártatva kiérkezett pincérnő hozott egy poharat és egy üveg bort a választottak közül, löttyintett vagy fél decit a pohárba, rögtön sarkon fordult, se szó se beszéd odébbállt. Mondanom se kell, hogy féldeci bor pillanatok alatt elfogyott, de a pincérnő sehol a következővel. Gondoltam, ez így nem lesz jó, mert ha minden féldecire fél órát kell várni, a reggeli hajót érjük csak el, így jobbnak láttam bemenni szólni, hogy lemondom a borkóstolót, inkább adjanak egy pohár juhfarkot a páromnak, egy szürkebarátot nekem, barátaink pedig az illatost és az olaszrizlinget választották. Az az igazság, hogy én először a borkóstolóra azt hittem, hogy hat pohár (ami 1,5 dl) szabadon választott bort kérhetünk, és azért kapjuk meg akár harmadával olcsóbban, mert nem csak egy-egy pohárra térünk be, hanem a mennyiség miatt kisebb kedvezményt adnak. Ennek ellenére nem a féldecivel volt problémám, mert közben rájöttem, hogy a borkóstoló nem arról szól, hogy a vendég megiszik majdnem egy liter bort, hanem arról, hogy ízmintákat kapjon a ház boraiból. Viszont a felszolgálás módja, a tájékoztatás és a borok közötti ízsemlegesítő rágcsálni való hiánya volt ami a kóstoló lemondására ösztökélt. Hozzá teszem, volt pörgés a borozóban ekkor, tehát nem a pincérek tunyaságával volt a baj, viszont, ha az itallapon feltüntetik a borkóstolót, akkor nem árt, ha az borkóstoló is lesz, ha megrendeli a vendég. Boraik különben kifogástalanok, üdék, tüzesek és frissek, bár én bevallom jobb szeretem inkább a nyugodt borokat.

Folytattuk hát utunkat lefelé és a Sipos Borház Anna borozójánál álltunk meg egy kortyra legközelebb. Itt szintén szürkebarát volt a "menü", melyről a Sipos Borház saját maga írja a legtökéletesebb kritikát: "A TÖKÉLETES BELSŐ EGYENSÚLY AD KELLŐ ALAPOT AZ ILLATOK ÉS ZAMATOK CSODÁLATOS, BUJA NÁSZÁNAK."

Az utolsó állomás Pruska Béla egysége volt, ahol félédes szürkebarátot tartottak, mely némileg csalódás volt az előző után, de legalább jóízűen betoltunk egy kis uzsonnát.

Ősszel ide is vissza kell térni egy kifejezett bormustrára, jobban felkészülve, kihegyezve arra, hogy a kóstolt borokról pontosabb tájékoztatást tudjak adni.