Célkeresztben Tokaj - Furmint, Furmint Februárnak tisztelettel

Sokszor fogalmaztam meg azirányú kritikát magamban, hogy túlságosan beszűkültek a kóstolásaim, és néhány kivétellel a Dunántúli Középhegységről, illetve attól délre, a Dunától innen termő szőlőkből készült borokkal öblögetem a torkom. Ennek oka a megismert borvidékek megbízhatósága, hogy tudom honnan, mit szabad venni és kik azok a borászok, akik az elvárt minőséget évről évre prezentálni tudják. Az igaz ugyan, hogy még korántsem ismertem meg mindent a környékbeli borvidékekről, de a fajtákat, stílusokat és irányzatokat talán már nagyjából feltérképeztem magamban, így azt gondolom, hogy túl sok újdonságot már nem tud mutatni számomra se egy Villányi Franc, sem pedig egy badacsonyi szürkebarát vagy egy szekszárdi kadarka. Így elindítottam a bimbókat keletre, először is északkeletre, irány felfedezni Tokajt - pontosabban Tokaj érkezik a bimbókra, hogy felfedeztessék.

Mivel a cikk tervezett megjelenése februárra esik, hát a magam Furmint Februárját ünneplem meg vele. A kóstolóba egy szamorodni is bele került, sajnos nem derült ki róla, hogy tartalmaz-e furmintot, de én megszavaztam neki. Hajrá!

A Borhálóban kezdtem a válogatást és három különböző stílusú furmintot és egy szamorodnit vettem le a polcról. Az egyik egy folyó furmint volt, intenzív virágos, gyümölcsös illatokkal, teltséggel, jó savakkal, nagylelkű vagy inkább túláradó alkohollal, viszont egyszerű karakterisztikával itatta magát. Kiváló volt forralt bornak vagy egy esti lazítónak.

A másik már több szót érdemel. Ez Harsányi Gábor sárospataki borász 2013-as Furmintja volt.

Kitöltve tiszta, aranysárga vastag gyűrűvel szép koronával. Picit szégyellős illata izgalmas vaníliás mandulát sejtet egészen kis füsttel spékelve, mintha bourbon whiskeyt szagolgatnék. Kortyolva kevesebb élményt nyújtott a vártnál. Savai fáradtsága diszharmonikussá teszik a kortyot, teret engednek a magas alkoholérzetnek és a fűszeresség uralja a bor zamatát. Lecsengése rövid, de finom kesernyés. Tartáros rántott ponttyal kóstoltam össze és szép párt alkottak együtt. Három különböző időpontban kóstoltam, a legmagasabb pontszáma: 80 pont.

A kedvencem az első kör kóstoltjai közül egy kis desszert bor, Poros Tibor kései szüretelésű édes Tokaji Furmintja volt.

Tiszta, itt-ott borostyánba hajló arany szín. Intenzív illatában akácméz, füge, illatos alma, aszalt barack. Ízlelve finom, egyensúlyos, telt bort kóstolhatunk; lágy, de nem fáradt savgerinc támogatja a kortyot, zamatában mézes alma és mandula és egy hangyányi mineralitás, melyek hosszú utóízt képeznek a szájban. Remekül párosítható finom édes gyümölcsökkel úgy, mint körte, füge, de leginkább aszalt datolya. 87 pont.

Következett a Pannon Tokaj 2002-es száraz Szamorodnija, melyről nagyon nehezen döntöttem el, hogy ízlik-e, hogy hibás-e vagy egzotikus-e.

Tiszta, intenzív borostyánszín, vastag gliceringyűrű. Illatát kissé tolakodónak érzem, füstös, aszús, egy picit édesfűszeres, diólikőrös. Ízlelve kusza: magas sav, de nem párosul mellé finom gyümölcsaroma, hanem inkább túlérett cseresznye, az alkohol pedig szintén külön úton jár. Fűszeres, ásványos, telt és hosszú a korty, némely nyeletben zavaró a túlérett gyümölcsíz, némelyikben pedig szexepilként élem meg. Háromszor kóstoltam, a legjobb pont: 81.

Angyal Borászat - Érintés Tokaji Furmint 2013

Közepesen intenzív zöldes arany szín csillogó gyűrűvel a szélén. A bor szép mézes, édesfűszeres, vaníliás palackbukét fejlesztett, de másnapra sajnos ezek eltűntek és csonthéjasok: mandula és dió maradtak csupán. Ízlelve magas, de szépen integrált savgerince vezeti a kortyot citrusos, grapefruitos zamattal, megtámogatva némi fűszerességgel, sziporkázó ásványokkal. Férfias, jó savú, kellően telt, tüzes, kissé kemény bor hosszú lecsengéssel és kellemes kesernyével a végén. Ugyanakkor mellőz mindennemű komplexitást, egyszerű, jó ivóbor egy picit túlárazva. 80 pont.

Angyal Borászat - Üzenet Tokaji Furmint 2013 (Top selection)

Szent Tamás Furmintért indultam a Tescoba, de 2014-es évjárat volt belőle. Nem mertem megvenni a múlt heti pécsi melléfogások miatt. Mindenképp csúcsbort szerettem volna a furmintsor végére, legalábbis amit 3000 Ft környékén ki lehet hozni Tokaj és furmint vonalon. Szerintem sikerült. Kitöltve nagyon szép tiszta, csillogó arany színű, mozgékony, egészen vékony gyűrűvel ékesített italt csodálhattam a poharamban. Nem kellett mélyen a pohárba szagolni, hogy illatát érezzem. Intenzív fűszeres, vaníliás, füstös, fás jegyek nyitnak, de a gyümölcsöket nem igazán akarják előre engedni. Ízlelve kiegyensúlyozott, szép savszerkezettel felépített közepesen telt bort kóstolhattam. Zamatában szintén fellelhetőek a fenti aromák, de ezúttal a gyümölcs - citrusfélék, alma - is szerephez jut és hosszan maradó utóízében fűszeresség, borsosság és intenzív ásványosság kerül fókuszba. Ebben a borban benne van a magyar virtus: a lobbanékony tűz, mély gondolatok, tettvágy és fáradhatatlanság. 90 pont.

Aztán még a végére zárszóként - bár lehet, hogy az elején kellett volna ezt a tételt kóstolni - a könnyedebb, gyümölcsösebb, csavarzáras kategóriát is bevettem a sorba. Ez a Royal Tokaji 2012-es Furmintja volt. 

Tiszta, zöldes-sárga színvilág, kecsesen vihogó gliceringyűrűvel a pohár falán. Intenzív virágos, déli gyümölcsös illatvilág. Barack, mangó és második kóstolásra kis botrytises jelleg is beugrik, aztán kis füstösség és vanília tanúskodik a hordó használatról is, de ezek az aromák rejtőzködnek, meghúzódnak hátul s nem törnek a gyümölcsösség elé. Ízben telt, lédús; mangós, nyári barackos, búcsúban fűszeres. Szép harmonikus bor, üdítő savgerinc, pici ásványosság, közepesen hosszú utóíz. A bor alkotóelemei érettek és egyben vannak, az alkohol is a helyén, van benne virtus, de nem akar egyből kiütni. Szerintem most van a csúcsán, el kell fogyasztani. 89 pont. 

Eddig kóstolt furmintok:
Dereszla Chateau - Dorombor Furmint 2013
Radics Barnabás - Pazar Tokaji Furmint 2011

Januári kóstolások Villánytól Tokajig

Az évet egy könnyedebb vörös folyóborral kezdtem Villányból a Polgár Pincészettől: 

Serum Veritas Cuvée 2012

Közepesnél csak egy kicsit intenzívebb rubinvörös szín és mozgékonyabb glicerinesség tanúskodik arról, hogy Villány a könnyedebb vörösboros képét mutatja ebben a borban. Élénk, rétegzett illatok: nyitányban a hordó fás, füstös jellegét mutatja, aztán szépen nyílnak a piros bogyós gyümölcsök, s ezen belül is az epres málnás vonal, étcsokoládés, kakaós kísérettel. Aztán a szájban ötvöződik a gyümölcs és a csokoládé egy kellemesen likőrös, igazi villányi vörössé, hogy a korty távoztával hosszan érezzük még e csokoládés ízkavalkádot. Rendkívül szép savak, enyhe tanninérzet, közepes test. Könnyed, mégis komplex és tartalmas. 89 pont.

Aztán egy száraz fehér Tokajból a Pannon Tokaj Borászattól:

Tokaji Hárslevelű 2009 

Méz-arany színvilág vastag gliceringyűrűvel. Közepesnél picit intenzívebb illat, melyből csak úgy áradnak a gyümölcsök: sárgadinnye, ananász, citrusok és! meglepő módon málnás, epres jegyek is csiklandozták szaglószervünk (egy nap különbséggel, ketten is éreztük, úgyhogy le mertem írni). Ízlelve közepes savak adják a bor lendületét, mézes, őszibarackos, sárgadinnyés aromákat pikáns, fehérborsos fűszeresség kíséretben fedezhetünk fel, elég hosszú grapefruitos, kesernyés lecsengéssel. Azt hiszem, hogy a kicsit magasra sikeredett alkoholszint hamar elfojtja a nyílni készülő gyümölcsös ízorgiát, de talán ettől lesz egy igazán komplex bor. Nagy test, összetett ízek, tűz és hosszan tartó ízemlékek a szánkban. Garantált kedélyjavító hatás! 86 pont.

És még mindig Tokaj! Kedvet kaptam egy kis desszerthez. Életem első tokaji aszúja a Pannon Tokaj Pincészettől:

Tokaji Aszú 2008

Külleméről annyit, hogy mézarany szín és gyors lefolyás jellemzik. Ugyanakkor illatáról többet lehet beszélni, ugyanis illata Intenzív, komplex és rétegzett. Kitöltve zárkózottnak indul, ezért érdemes a bornak némi időt adni (nem kell sok), aztán érkezik az illatbomba: első körben aszalt füge, érett őszibarack és sárgadinnye, majd a méz (sőt hársméz), végül pedig némi herbárium. Ízlelve illatával harmonikusan érkeznek is ezek az aromák. Mintha mézédes, lédús, érett őszibarackba harapnánk. Üdítő savak, közepes test, pici gyömbéres fűszerezettség és egy jó nagy adag ásványosság és hosszú-hosszú lecsengés. Hibátlan küllem, intenzív, összetett illatok, jó savak, jó arányok, ízkomplexitás és a szájban hosszan tartó ízek. 92 pont.

Majd jött két visszakóstolás a Balatonrendesi (Badacsonyi borvidék) Orbán Pincétől:

Kőtenger Chardonnay 2013

Még az Újév előtti napokban jártunk a Borháló vinotékában, ahol kellemes meglepetésként ért bennünket Orbán Gergő észak-balatoni borász két fajta borával találkozni a polcon. A tavalyi borászlátogatásaink alkalmával ismertük meg és mutattuk be őt és borait. Észak-Balatonon akárhová mentünk, mindenhol szép borokat kóstoltunk. Néhol a könnyedebb, üdébb stílust követik a borászok, néhol pedig inkább a testesebb, mélyebb, alkoholban gazdagabb struktúrát favorizálják. Orbán Gergőnél is inkább a második kategória a jellemző, így az Ő pincéjéből méltán számíthatunk izgalmas tételekre.

Nála a Kőtenger Chardonnay a friss kategóriás bor, amit nem érdemes hosszan érlelni, nem arra készült, hogy a dugó sokáig távol tartson minket a Káli-medence ízeitől.

Ezért hát leemeltünk egyet a polcról. Ezt a tételt tavaly áprilisban már kóstoltuk, most hát jöhet egy visszakóstolás.

Zöldes sárga szín, glicerinesség. Közepesen intenzív illat, melyben az zöldalma uralkodik, de van benne citrus és egészen pici ananász is. Élénk savak vezetik a kortyot, ennek köszönhetően az üde citrusosság, a zöld alma aromái és egészen elképesztő mértékű ásványosság dominálnak ízében, melyeket pici kesernye kísér hosszan búcsúzó útjára a garatunkba. „Gerinces: tüzes, telt és főleg szép savakkal felépített bor.” 84 pont.

Pinot Grigio 2011

Az ember – legalábbis én – ha már feljegyzéseket készít a kóstolt borokról, szívesen kortyol ismét egy-egy olyan tételt, amihez már volt szerencséje előzőleg valamikor, hátha változott valami a bor ízében az eltelt idő alatt, és ha igen, akkor vajon kiderül-e a jegyzetekből.

Ezúttal újra az Orbán Pince bora kerül górcső alá, mivel a vinotékában már az utolsó palackokat árusítják a Pinot Grigio 2011-es évjáratából. Orbán Gergő borász néhány éve kezdte csak a saját borok készítését, miután hosszú évek borhibavadászata és borkereskedelme után a csillagok szerencsés együttállása folytán megnyílt rá a lehetősége. És lám milyen jól tette. Egyelőre csak fehérborokat készít saját szőlőből, melyeket a Badacsonyi borvidékhez tartozó, Balatonrendes határában fekvő, a tó minden előnyét élvező Kerekesdomb-dűlőn létesített szőlőültetvényéről és a Káli-medence nem kevésbé jó adottságokkal megáldott Szentbékkállai Farkas-tetőről gyűjti be. Boraira inkább a nagyobb test és alkoholtartalom jellemző, és a különleges karakterisztika, amit az általa előszeretettel alkalmazott battonage módszernek köszönhetünk. (Bővebben az Orbán Pincéről: http://www.borklikk.hu/cikk/11) 

És akkor a borról: Tiszta arany színének mélyebb tónusa, vékony gliceringyűrűje és a pohár falán közepes gyorsasággal visszacsorduló cseppek már egy mélyebb stílusú, összetett karakterű borról árulkodnak. A bor a palackban vegetás jellegű bukét fejlesztett, amit csak megbontás utáni néhány pillanatban lehetett érezni. Viszont a pohárban már nyoma sem volt a húslevest idéző illatnak. Intenzív gyümölcsösség árad belőle: sárgadinnye és barack, némi virágillat és likőrösség. Aztán ízlelve pici csalódás: kicsit lapos savak fogják vissza a gyümölcsök lendületét és a finomseprős érlelésből származó keserűség (most legalábbis úgy érzem) túlzott. Ugyanakkor ez az íz és pikáns fűszeres aromák megspékelve jókora ásványossággal, a bor tartalmas testével, magas, de nem kiugró alkoholtartalmával mégis olyan tüzes összhangot teremtenek, mellyel teljesen levett a lábamról. Kifogástalan megjelenés, tiszta, intenzív összetett illatok, komplex ízvilág, közepesen telt test és a szájban hosszan időző íz. 85 pont.