![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkVLkxDN_3klBbFrsiHqZL__vde81QSuGil19uw8Ulgizxj5Ojslc4SYiqicyZWeVUBUKNMDLkrUpZuVZQJHxrCKgf-WI8AJr14tHn2QkWuaaEWaNB9vSgVWqP_LzV8EjayH_1apzpi78/s1600/F%C3%A9nyk%C3%A9p-0016.jpg)
"Jól" kezdődött a várva várt kóstolás, ugyanis hogy, hogy nem dugóhúzáskor a dugóhúzóval valahogy kidaráltam a dugó negyedét, és addig esetlenkedtem vele, mígnem sikeresen belenyomtam a palackba. Hogy ez az én hibám volt-e, vagy kiszáradt dugóé, nem tudom, de a boron nem érződött dugóhiba. Mindenesetre kényszerdekantáltam egy üveg teás kancsóba, átszűrve egy darab gézen, hogy megszabadítsam a dugódaraboktól.
![]() |
A "dekanter" |
Kitöltve mozgékony, csendes, szalmasárga bort láthatunk gyorsan tűnő habbal. Illata először intenzív (áttöltés közben), majd zárkózott. Gondolom a szellőztetés miatt. Halványan citrusfélékre utaló illatjegyeket fedeztem fel benne. Aztán jött a korty. Nyelvemen elfektettem, ahogy kell, megjárattam a számban, lenyelés előtt még meg is rágtam, és jött a méz aroma, ahogy fújtam ki az orromon a levegőt. Lenyeltem, s hosszú lecsengésében citromra emlékeztető utóíz jelentkezett. (Csak nem mézes-citromos tea volt előzőleg a "dekanteremben"?)
Összességében egy harmonikus, üdítő, tartalmas, igazán badacsonyi szürkebarátot kóstolhattam, amilyet kerestem. Illatban gazdag, tartalmas, tüzes bor. És most irány Umberto Eco és a Foucault inga! E bort kortyolgatva különösen nagy élmény lesz olvasni.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése