A Zalai borvidék egy ritkán emlegetett, kevésbé ismert borvidék, ahonnan Vig Zsolt érkezett a május elején megnyílott GáBor és Pálinkaház megnyitójára, és persze hozott is magával néhány palack bort, melyekkel a borvidéküket és persze (főleg) magukat promotálta. Kabar, szürkebarát és merlot borokat hozott magával. A merlot-t a szomszédos asztalnál kóstoltató Stier Pincészet merlot-jával vetettük össze, és azt kell mondjam, hogy bár magasan a villányi tétel volt a nyerő, Zalából semmiképp nem számítottam ilyen tömör, testes anyagra, bár a tanninokkal még van dolga a bornak a palackban. Nekem nagyon ízlett Zsolt szürkebarátja, ezért a végén a kezembe nyomott egy palackkal a maradékból, amit már nem akart hazavinni. Nagyon jól tette, így most tudok róla írni néhány sort.
A Zalai borvidék dimbes-dombos, még egyes településeinek a nevében is a tolkieni Megyére hajazó tájegység. Hogy miről is beszélek? Nos: Bérbaltabár, Csáford, Galambok, Miháld, Orosztony, Vindornyalak, Csörnyeföld, Eszteregnye, Kerkateskánd, Rigyác, Söjtör, Tormafölde és még sorolhatnám. Viszont ebben a megyében nem hobbitok laknak és nem sör alapanyagát termelik - legalábbis történetünk most nem erről szól -, hanem szőlőt és természetesen abból jóízű borokat állítanak elő. A dombokat agyagos, üledékes talaj alkotja jórészt lösztakaróval, ezért ásványosságot nem kell keresnünk a boraikban. A csapadékmennyiség viszont itt a legmagasabb az országban és ehhez hozzávetőleg 1950 órás éves napfény és valamivel hűvösebb klíma járul, amelyek ugyebár alacsonyabb alkoholtartalmú, könnyedebb, gyümölcsösebb boroknak kedveznek. Ezért is szolgált meglepetésként a robusztus (bár még egy picit nyers tanninnal ékeskedő) merlot és ez a szürkebarát, mely 13,5%-os alkohollal bír.
Vig Zsolték Miháldon gazdálkodnak, a Kis-Balaton déli csücskétől nyílegyenesen délre, az M7-es autópálya alatt, Nagykanizsa keleti szomszédságában, ami talán mindjárt megoldás is a magas alkoholra, ugyanis a Magyarország klímatérképére kattintva felfedeztem, hogy bizony ez a terület mérsékelten meleg és mérsékelten nedves klímájú, szemben a megye nagyobb területével, ahol a klíma inkább mérsékelten hűvös és nedves. Tehát minden adott a jó cukorfokhoz és a jó zamatokhoz. A család idestova 30 éve foglalkozik borkészítéssel 3 hektáros birtokukon. Háromféle fehér és háromféle vörös szőlőt termelnek: kabart, rozáliát, szürkebarátot, kékfrankost, merlot-t és cabernet franc-t. Nemrégiben alakítottak át egy kétszáz éves pincét autentikus borkóstoló helyiséggé, ezzel is növelve vendéglátó kapacitásukat.
Végül a borról, amiért nekiültem ezt a bejegyzést legépelni. Kitöltve színe közepes intenzitású citrom. Beleszagolva szépen érkeznek a fajtajegyek, az érett citrusosság, barackos gyümölcsösség mellett akácméz, pici gyömbér és vanília, és a legvégén, a maradék fél kortyból frissen vágott tölgy (pont olyan, mint amikor az erdei túrán elsétálunk az egymásra rakott farönkök mellett). Kóstolva picit testesebbet vártam, talán egy pici maradékcukor jól állna neki, de jó savszerkezet, citrusos, fűszeres, enyhén gyömbéres aromák egy leheletnyi tanninnal igazán izgalmas kalandozásnak bizonyultak. Hosszú utóízt hagyott a számban, érzek benne még néhány év fejlődési potenciált, kíváncsi lennék, milyen lesz, amikor a hordó teljesen integrálódik. 86 pont.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése