Szombat esti kiskóstoló nagy borokkal

Már két hónap is eltelt a legutóbbi kiskóstoló óta, amikor is 1000 Ft alatti (vagy környéki) borokat tesztelgettünk a Veritas Borklub hat, mindenre elszánt borisszájával. Ezúttal még kisebb kóstolót rendeztünk: ketten voltunk és csupán 6 bort mustráltunk, és talán nem túlzás azt mondani, hogy hatból négy igazi nagyágyú volt.

A bemelegítő tétel mindjárt a nagyágyúk sorát gazdagította: Beőthy 2010-es Chardonnay. Nem is sok újat tudok róla írni, hiszen az előző bejegyzésemben már részleteztem. Színében csillogó arany, illatában füst és gesztenye árulkodnak még az új tölgyfahordós érlelésről, aztán magvak, édesfűszerek és egy jó adag barack jelentkezik a gyümölcs vonalon. A kortyban gyümölcsösség uralkodik, érett citrom, savanykás őszibarack, átható ásványosság, fehérbors. Szép, érett savszerkezet, telt, hosszan tartó ízek. 87 pontot kapott.

A következő tételünk egészen Dél-Afrikából utazott idáig, hogy poharunkban beteljesítse rendeltetését, ez a Tesco Finest Swartland Chenin Blanc 2014. A Swartland nem a termelőre utal, hanem a borvidékre. A termelőről nem tudunk semmit, a bort egy nagy borkereskedelmi cég gyűjti be, házasítja és utaztatja a megrendelőnek, ez esetben a Tesconak. Küllemben hibátlan. Illata picit zárkózott, de azért hozza a fajtajelleget: nektarin és méz illat tanúskodik a meleg termőhelyről. A korty telt, de ízben nem okozott túl nagy élményt, parasztbarack (alkoholkesernye) és némi ásványosság színezte, és a búcsú sem sikerült túl hosszúra. Egy biztos: Dél-Afrikából lehet jobb borokat is inni, csak nem ennyiért, de ha csak ennyi keretünk van rá, a Hajós-Bajai borvidékről ennél különb borokat lehet vásárolni. 77 pontot ért.

Egy újabb újvilági borral nyitottuk a vörös szekciót. Ezúttal Chiléből a Valle de Colchagua borvidékről érkezett a bor a poharunkba, és ez a Lomas Estate 2015-ös évjáratú Shiraz-a volt. Valle de Colchagua Chile mértani közepén fekszik a Csendes-óceán partvidékétől egészen az Andokig. Meleg klimatikus viszonyok mellett agyagos, gránitos, néhol homokos talajon művelnek szőlőt. Az itt élő borászatok elegáns vörösborokat készítenek magas savakkal, piros gyümölcsös aromákkal a bordeaux-i blendre fókuszálva. Ez a bor nagyon jó ár-érték arányt képviselt, aromák valóságos tárháza tárult elénk kóstolásakor: először meggy, de szép egymásutánjában jött a többi; szilva, feketeribizli, lefőtt kávé, fahéj. Mindemellett a kortyban még megjelent a szeder, a bors, az étcsoki és még pici ásványosság is. Bár a szájban hagyott emléke nem sikerült túl hosszúra (azért nem is feledtette magát oly könnyen), mindketten imádtuk. Jól iható, gyümölcsös, de még fejlődő bor, 87 pontot osztottunk neki.

A Sebestyén Pince 2011-es Grádus Cuvée-je újra hazahozott bennünket, méghozzá a Szekszárdi borvidékre. A Görögszó-dűlőből és az Iván-völgyből származó, hosszan érlelt cabernet franc és merlot szőlőből készült házasítás 15,5 % alkohollal került a palackba. Ez a magas alkohol jelentős alkoholédességet adott a bornak, ezért első kóstolásra émelygős érzetet keltett. Szintén gazdag, főleg érett aromakarakterekkel rendelkezett, úgy mint szilvalekvár, füst kávé, gombás, földes jegyek. Ízében szinte már zavaróan bársonyos, érett tannin, a kortyban is megjelenő avaros, gombás jegyek mellett elő-elő kacsintgató málna és meggylekvár. Testes, sűrű anyag. 85 pontot ért.

A Bock Cuvée 2013 a cabernet sauvignon jelenlétének köszönhetően egy igazi férfias vörösbor. Cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot házasításával készült, szintén magas alkoholtartalmú (15%), de alkoholos édesség nélkül. 24 hónapot töltött kis tölgyfahordóban. Intenzíven érkező, komplex illat: csipkebogyó, vanília, tölgy, cseresznye, bors, szegfűszeg, kávé. Kóstolva sűrű, testes korty, kicsit még szárító tannin, viszont lendület és számos zamat kíséri a kortyot: feketeribizli, áfonya, csokoládé. Szívesen kóstolnám jövőre is, kíváncsi lennék mennyit fejlődik. 91 pont.

Azonban ennyi tannint csillapítandó, vagyunk annyira ínyencek, hogy egy kis tokaji aszúval zárjuk a sort. A Babits Pince 2013-as 6 puttonyos aszúja lett a záró tétel. A Babits család itáliai felmenőktől származtatja magát, akik a XIII. század óta termelnek Tokaj-hegyalján bort. Szőlőterületeik a Poklos-dűlőn, a Vay-dűlőn és a Kincsem-dűlőn teremnek kiváló alapanyagot az aszú és szamorodni vagy egyéb kései szüretelésű boroknak. Nem is csalódtunk. Már kitöltve elbűvölt arany színével és tiszta, intenzív illatával. Már szépen hozza az érett jegyeket, mint a diós bejgli, aszalt barack, baracklekvár, őszibarack kompót, de a virágméz és botritiszes illatjegyek is szépen kivehetők. Kóstolva a korty sziruposan édes, de magas savai és ásványossága szépen ellensúlyozza édességét, az alkohol pedig észrevehetetlenül éppen csak díszíti a bort. Zamatok tömkelege telíti be a szájat, az illat alapján vártak mellett mézes karamell, kandírozott gyümölcsök és papaya bővítik az aromák sorát. Valahol olvastam vagy hallottam, hogy az édes borok, főleg az aszúk magasabb pontszámot képesek elérni borversenyeken, mint a száraz társaik. Hát ez nálunk sem volt másképp, 97 pontot adtunk rá. Nem is került palackpumpa erre az üvegre.

Januári kóstolások Villánytól Tokajig

Az évet egy könnyedebb vörös folyóborral kezdtem Villányból a Polgár Pincészettől: 

Serum Veritas Cuvée 2012

Közepesnél csak egy kicsit intenzívebb rubinvörös szín és mozgékonyabb glicerinesség tanúskodik arról, hogy Villány a könnyedebb vörösboros képét mutatja ebben a borban. Élénk, rétegzett illatok: nyitányban a hordó fás, füstös jellegét mutatja, aztán szépen nyílnak a piros bogyós gyümölcsök, s ezen belül is az epres málnás vonal, étcsokoládés, kakaós kísérettel. Aztán a szájban ötvöződik a gyümölcs és a csokoládé egy kellemesen likőrös, igazi villányi vörössé, hogy a korty távoztával hosszan érezzük még e csokoládés ízkavalkádot. Rendkívül szép savak, enyhe tanninérzet, közepes test. Könnyed, mégis komplex és tartalmas. 89 pont.

Aztán egy száraz fehér Tokajból a Pannon Tokaj Borászattól:

Tokaji Hárslevelű 2009 

Méz-arany színvilág vastag gliceringyűrűvel. Közepesnél picit intenzívebb illat, melyből csak úgy áradnak a gyümölcsök: sárgadinnye, ananász, citrusok és! meglepő módon málnás, epres jegyek is csiklandozták szaglószervünk (egy nap különbséggel, ketten is éreztük, úgyhogy le mertem írni). Ízlelve közepes savak adják a bor lendületét, mézes, őszibarackos, sárgadinnyés aromákat pikáns, fehérborsos fűszeresség kíséretben fedezhetünk fel, elég hosszú grapefruitos, kesernyés lecsengéssel. Azt hiszem, hogy a kicsit magasra sikeredett alkoholszint hamar elfojtja a nyílni készülő gyümölcsös ízorgiát, de talán ettől lesz egy igazán komplex bor. Nagy test, összetett ízek, tűz és hosszan tartó ízemlékek a szánkban. Garantált kedélyjavító hatás! 86 pont.

És még mindig Tokaj! Kedvet kaptam egy kis desszerthez. Életem első tokaji aszúja a Pannon Tokaj Pincészettől:

Tokaji Aszú 2008

Külleméről annyit, hogy mézarany szín és gyors lefolyás jellemzik. Ugyanakkor illatáról többet lehet beszélni, ugyanis illata Intenzív, komplex és rétegzett. Kitöltve zárkózottnak indul, ezért érdemes a bornak némi időt adni (nem kell sok), aztán érkezik az illatbomba: első körben aszalt füge, érett őszibarack és sárgadinnye, majd a méz (sőt hársméz), végül pedig némi herbárium. Ízlelve illatával harmonikusan érkeznek is ezek az aromák. Mintha mézédes, lédús, érett őszibarackba harapnánk. Üdítő savak, közepes test, pici gyömbéres fűszerezettség és egy jó nagy adag ásványosság és hosszú-hosszú lecsengés. Hibátlan küllem, intenzív, összetett illatok, jó savak, jó arányok, ízkomplexitás és a szájban hosszan tartó ízek. 92 pont.

Majd jött két visszakóstolás a Balatonrendesi (Badacsonyi borvidék) Orbán Pincétől:

Kőtenger Chardonnay 2013

Még az Újév előtti napokban jártunk a Borháló vinotékában, ahol kellemes meglepetésként ért bennünket Orbán Gergő észak-balatoni borász két fajta borával találkozni a polcon. A tavalyi borászlátogatásaink alkalmával ismertük meg és mutattuk be őt és borait. Észak-Balatonon akárhová mentünk, mindenhol szép borokat kóstoltunk. Néhol a könnyedebb, üdébb stílust követik a borászok, néhol pedig inkább a testesebb, mélyebb, alkoholban gazdagabb struktúrát favorizálják. Orbán Gergőnél is inkább a második kategória a jellemző, így az Ő pincéjéből méltán számíthatunk izgalmas tételekre.

Nála a Kőtenger Chardonnay a friss kategóriás bor, amit nem érdemes hosszan érlelni, nem arra készült, hogy a dugó sokáig távol tartson minket a Káli-medence ízeitől.

Ezért hát leemeltünk egyet a polcról. Ezt a tételt tavaly áprilisban már kóstoltuk, most hát jöhet egy visszakóstolás.

Zöldes sárga szín, glicerinesség. Közepesen intenzív illat, melyben az zöldalma uralkodik, de van benne citrus és egészen pici ananász is. Élénk savak vezetik a kortyot, ennek köszönhetően az üde citrusosság, a zöld alma aromái és egészen elképesztő mértékű ásványosság dominálnak ízében, melyeket pici kesernye kísér hosszan búcsúzó útjára a garatunkba. „Gerinces: tüzes, telt és főleg szép savakkal felépített bor.” 84 pont.

Pinot Grigio 2011

Az ember – legalábbis én – ha már feljegyzéseket készít a kóstolt borokról, szívesen kortyol ismét egy-egy olyan tételt, amihez már volt szerencséje előzőleg valamikor, hátha változott valami a bor ízében az eltelt idő alatt, és ha igen, akkor vajon kiderül-e a jegyzetekből.

Ezúttal újra az Orbán Pince bora kerül górcső alá, mivel a vinotékában már az utolsó palackokat árusítják a Pinot Grigio 2011-es évjáratából. Orbán Gergő borász néhány éve kezdte csak a saját borok készítését, miután hosszú évek borhibavadászata és borkereskedelme után a csillagok szerencsés együttállása folytán megnyílt rá a lehetősége. És lám milyen jól tette. Egyelőre csak fehérborokat készít saját szőlőből, melyeket a Badacsonyi borvidékhez tartozó, Balatonrendes határában fekvő, a tó minden előnyét élvező Kerekesdomb-dűlőn létesített szőlőültetvényéről és a Káli-medence nem kevésbé jó adottságokkal megáldott Szentbékkállai Farkas-tetőről gyűjti be. Boraira inkább a nagyobb test és alkoholtartalom jellemző, és a különleges karakterisztika, amit az általa előszeretettel alkalmazott battonage módszernek köszönhetünk. (Bővebben az Orbán Pincéről: http://www.borklikk.hu/cikk/11) 

És akkor a borról: Tiszta arany színének mélyebb tónusa, vékony gliceringyűrűje és a pohár falán közepes gyorsasággal visszacsorduló cseppek már egy mélyebb stílusú, összetett karakterű borról árulkodnak. A bor a palackban vegetás jellegű bukét fejlesztett, amit csak megbontás utáni néhány pillanatban lehetett érezni. Viszont a pohárban már nyoma sem volt a húslevest idéző illatnak. Intenzív gyümölcsösség árad belőle: sárgadinnye és barack, némi virágillat és likőrösség. Aztán ízlelve pici csalódás: kicsit lapos savak fogják vissza a gyümölcsök lendületét és a finomseprős érlelésből származó keserűség (most legalábbis úgy érzem) túlzott. Ugyanakkor ez az íz és pikáns fűszeres aromák megspékelve jókora ásványossággal, a bor tartalmas testével, magas, de nem kiugró alkoholtartalmával mégis olyan tüzes összhangot teremtenek, mellyel teljesen levett a lábamról. Kifogástalan megjelenés, tiszta, intenzív összetett illatok, komplex ízvilág, közepesen telt test és a szájban hosszan időző íz. 85 pont.