Koronczai Pince - Cabernet Sauvignon 2011

Végre péntek. Fárasztó, pörgős hét áll mögöttem. Jó érzés végre leülni, kinyitni egy palack ígéretes bort és lazulni. A héten is az év végi borokból, az egyik karácsonyi ajándékomból választottam egyet. Most a Koronczai Pince Cabernet Sauvignon-ja került sorra. Még soha nem ittam Csopak környéki bort. Úgy tudom leginkább fehérborokban alkotnak nagyot, ezért egy kicsit tartok is a vöröseiktől, pláne e bordeaux-i fajtától, de lássuk a medvét.
Lassan, lustán ömlik ki a palackból, a poharat meglötyögtetve szép koronát hagy a pohár falán. Lassan tűnő rózsaszín habja a mély rubin vörös bor méltó díszeként tetszeleg. Szagolva intenzív boros illatában leginkább a hordó jegyei uralkodnak, bár néha kis szilvaillat tűnik elő belőle. Mónika a szőlőtőkéket tápláló föld illatát vélte felfedezni benne. Ízleltük. Tüzes alkohol (15%!), lágy savak (talán túl lágyak is), telt test, bársonyos tannin. Jellegzetes sauvignon-os fűíz egy kissé talán erőteljes hordóízzel párosul. Lecsengésében kis kesernye, mely lassan kíséri el a kortyot. Harmonikus összhang, nehéz, szeszes testes bor, vér és kedélypezsdítő hatással. Mindenképpen a várakozásokon felüli, jóivású bor. 81 pont

Pécsi Borozó 4. - Óóó azok a villányi cabernet franc-ok

Immár negyedik alkalommal érkeztünk tegnap Pécsre borkóstolás és egyben tanulás céljából jól összeszokott kis társaságunkkal: párommal, aki "A NAGY" borok szerelmese (persze csak utánam), régi barátommal, aki a Borszemináriumnak köszönheti újdonsült rajongását a borok iránt, édesapámmal, aki a sofőr szerepét vállalja hazafelé és persze velem, aki célul tűztem ki, hogy egy hosszú tanulási folyamat útján valamiféle borszakértővé képzem magam, és ennek állomásait itt a blogon vezetem és osztom meg azzal, akit érdekelnek az itt leírt élmények és infók.
Nehéz utunk volt, ugyanis átláthatatlan ködben kellett vezetni egészen Kaposvártól Pécsig, s kicsit tartottam tőle, hogy késve érkezünk. Semmiképp nem akartam elkésni, ugyanis a kedvenc borvidékemről érkező cabernet franc borok voltak a főszereplők Malatinszky Csaba előadásában, aki elég érdekes személyiség és nagy név a borász szakmában.
A telt házas előadáson Malatinszky úr lényegre törően, hamar elindította a kóstolást, majd egy rövid bemutatkozás és önéletrajz után egy szakmai előadásra készített prezentáció rövidített verzióját adta elő, melyben a Villányi borvidék terroir-ját, a cabernet franc szőlőt, az alkalmazott szőlészeti technikáit mutatta be. Sajnos nehezen volt követhető az előadás, hátul is ültünk, sokszor - főleg töltéskor - nagy is volt a zsivaj, de néhány apró dolog azért megmaradt: Az ő véleménye szerint Villány még nem mediterrán éghajlatú borvidék, annak ellenére, hogy sok jel - mint például mediterrán éghajlaton élő rovarok megjelenése - utal erre. Kövesföldön, a szőlőterületein Guyot és fejművelést alkalmaznak, nem hagyják túl hosszan megvastagodni a szárakat, hogy a növény még jobban tudjon a termésre koncentrálni. A Malatinszky Kúria biogazdálkodást folytat, ami nem azt jelenti, hogy nincs növényvédelme, hanem növényi extraktokkal védekeznek a kártevők ellen már 2009 óta sikeresen.

A kóstolt borok:

1. Riczu Stier Pincészet Cabernet Franc 2011: mély bíbor szín és olajosság, illatában tölgyhordó, íze könnyed gyümölcsös, bársonyos tannin, de vigyázz! pirít az alkohol. Moncsi szerint vérpezsdítő hatású.
2. Bock Pince Cabernet Franc 2011: szintén mély bíbor szín és lassú lefolyás, piros gyümölcsök és enyhe hordó illat, határozott tannin, lágy savak, nagylelkű alkoholtartalom, lassú lecsengés.
3. Jackfall Bormanufaktúra Cabernet Franc 2009: az egyik legkiválóbb franc évjárat, a fajtára jellemző mély bíbor szín és olajosság, szép kerek savak, bársonyos tannin, intenzív gyümölcsösség, egy kis étcsokoládé, meggy, lassú lecsengés.
4. Polgár Pince Cabernet Franc 2009: sajnos dugós volt, amit kaptunk, ezért nem élvezhettük az ízét.
5. Vylyan Pincészet Cabernet Franc 2009: erről a borról Iványi Emesétől a borászat marketingesétől halhattunk pár szót, melyben elmondta, hogy 19 hónap hordós érlelés után palackozták tavaly júniusban, és még nem került a boltok polcaira. Szerinte időt kell még neki hagyni az érésre, mert még túl tanninos, de egy gömbölyded, kiegyensúlyozott bor lesz belőle. - Szerintem már most az.
6. Egy kis kitérő Szekszárdra: Wekler Családi Pince Cabernet Franc 2008: olajosság, mély bíbor szín, illatában és ízében sok-sok gyümölcs, jelentkezik a málna, az eper, lágy tannin, szép savak.

A "zászlós" bor

7. Malatinszky Noblesse Cabernet Franc 2008: lassú lefolyású, mély bíbor színű bor, melyet kevésbé szűrtek. Illata kissé lassan nyílik, visszafogott, viszont az eddigiektől eltérően nem éreztem a tölgyhordó illatát, és ízében sem jelent meg. Lágy tannin és savak. Finom, de üresnek hatott.
8. Gere-Weninger Cabernet Franc Selection 2008: mély bordó szín, lassú lefolyás. Illatában gyümölcsösség és tölgy. Ízlelve lágy tannin, kerek savak, hosszú lecsengés. Harmonikus, eddig a legfinomabb bor.
9. Malatinszky Kúria Cabernet Franc 2008: a Kúria zászlós bora. Szűretlen bor, mély bordó szín, olajosság, illata lassan nyílik, enyhe tölgy illat. Íze lágy, testes, hosszú lecsengésű nagy bor. A legjobb az este folyamán.

Nagyon sok tanulnivalóm van még a kóstolást illetően, ugyanis nehezen ismerem fel az illat és ízjegyeket, de úgy hallottam, kitartó "munkával" tanulható, én meg elég kitartó vagyok és kóstolok :)
A következő előadás februárban lesz, amit nem bánok, mert besűrűsödtek a tennivalók, viszont addigra már túl leszek a CEWI alapfokú borismereti tanfolyamán, ami Budapesten lesz, és örülök, hogy nem vacilláltam decemberig a jelentkezéssel, mert pár nappal a befizetésem után betelt a létszám.
Szombatra rendeltem a pannonborbolt.hu-n egy Lelovits Tamás féle 2011-es Syrah-t, ami életem első Syrah-ja lesz, és már nagyon kíváncsi vagyok rá. Majd leírom milyen volt.

Schieber Pincészet (Szekszárd) - Cabernet Franc 2009

Ha szombat, akkor borkóstolás, úgyhogy már délelőtt beszereztem a ma esti anyagot hozzá. Mivel a jövő szerdai Borszemináriumon a villányi cabernet franc-ok lesznek kivesézve, úgy döntöttem, hogy szekszárdi vagy egri cabernet franc-t kóstolunk, hogy rögzüljenek a fajtajellegek és legyen összehasonlítási alapunk más borvidékkel, na meg a múlt heti Vida Péter félével. Ezúttal egy másik boltban vásároltam, ahol jóval nagyobb a választék borokból, ennek ellenére csak két cabernet franc-t találtam (legalábbis a vizsgált Egri- és Szekszárdi Borvidékről): az egyik Vincze Béláé Egerből, a másik pedig Schieberé Szekszárdról. A szekszárdi nyert, mivel még elevenen él bennem a múlt heti szintén szekszárdi cabernet franc hibásnak vélt íze, és kíváncsi vagyok a borvidéken belüli különbségekre, igaz ezúttal egy két évvel korábbi évjáratról van szó.
Mivel a héten olvastam egy cikket az origo.hu-n a Laposa Pincészetről és Badacsonyról, kedvet kaptam egy badacsonyi szürkebarátra is, gondoltam megveszem ma, ha már ott vagyok, hogy a jövő hét szombati "program" is meglegyen, de nem volt a polcon szürkebarát. Hihetetlen! A végén még bort is netről kell rendelni?
Ma, még a bor megbontása előtt, gondoltam jobban utánanézek a fajtának, meg szerettem volna tudni, hogy mik is a cabernet franc borának sajátosságai. A Wikipédián és a már említett és idézett Csávossy könyvben találtam csak általános jellegű leírásokat, de a könyvben talált annyira tetszett, hogy azt leírom ide:

"Hogyan mutathatunk be például egy kiváló villányi Cabernet franc bort? A Cabernet borok kivételesen nem az asszonyokhoz hasonlók, hiszen annyira férfiasak. A Cabernet olyan, mint az izmos férfi, egy remekbe formált görög szobor minden erőt sugárzó szépségével. Arisztokratikus szépségről van szó, amely esetben a két testvér közül a Cabernet sauvignon a nyersebb modorú úri fenegyerek, míg a Cabernet franc a visszafogottabb, elegáns előkelőség.
Lássuk minden kellemét a szakirodalom nyelvezetével tolmácsolva. 
Az ismerkedés szemet vidító élménnyel kezdődik. Kitöltéskor lassú, habja tűnő, enyhén rózsaszínű, pohár széli gyűrűje vastag, a falon visszafolyó korona ágai fejlett ékítményt alkotnak.
Poharunk ölén e bor tükrösen szikrázik, színe mint a csiszolt rubin sötétlő tömege.
Illata gazdag, kellemes és jellegzetes, a jelleg nemcsak a fajtáé, hanem a szubmediterrán övezetben termett vörösboroké is, édeskés fűszeres szénaillat, hervadó mezei virágok kíséretében. Van ebben az egyvelegben fekete csucsor, szárított kamilla, de ribiszkebefőtt illata is, mindez páratlan szépségű akkordban, az elsődleges gyümölcsillattal és az alakuló palackbuké összesimuló ölelkezésében.
A bor íze úgy áll össze, mint vers a verssorokból. Minden sornak megvan a szerepe, szépsége, de csak együtt adják a vers varázsát, mindazt, ami felejthetetlen marad. A következő minősítések egyetlen szűk szóval utalnak a szeszességre, cukor-, sav- és extrakttartalomra, valamint a bor többi ízbeli tulajdonságára. Tehát, ha a nyelvünk és szájpadlásunk között elfektetjük e bort és többször birtokba vesszük, íze természetes, tüzes, száraz, lágy, testes, fanyarkás, de lágyan simogató, kerek, hosszú és nemes. Összességében jól felépített, erőteljes, férfias, pezsdítő és elegáns, már-már muzeális bor."

Ezek után lássuk a medvét! Kitöltéskor nekem kissé túl mozgékonynak tűnik, én ezt sokkal olajosabban folyónak képzeltem, színes, laza habja gyűrűsen képződött, tűnő, nagy buborékokkal. Poharat lötyögtetve kissé gyors a lefolyása, gyűrűje vékony, koronája alig látható. Színe bíborvörös, tükrösen tiszta. Illata jellegzetes, intenzív gyümölcsös. A bor alkoholtartalma nagylelkű, kissé lapos savtartalommal, fanyarkás tanninnal. Egy korty után az ízlelőbimbók hamar elfelejtik ízét, tartalmas testű, kissé - nem is tudom - talán nyers bor. 

Egyszer ittam egy tökéletes cabernet franc-t Gere Tamásék bódéjánál egy kaposvári rendezvényen. Azóta se ittam olyan finom bort. Kis csalódással tölt most el, hogy két szekszárdi franc is elvárásaim alatt teljesített, pedig ez utóbbiról nagyon jó véleményeket olvastam, igaz egy 2011-es évjáratúról, de nem gondoltam volna, hogy ekkora különbség lehet köztük. Sebaj, jövő héten a legjobbak majd kárpótolnak. Azért azt az egrit megkóstolom a jövő héten vagy valamikor, mert a jövő hétre már más a tervem.

Közben, hogy ezt írom, sajtot és kenyeret majszolgatva kortyolgatom a bort, és egyre jobb ízűnek tűnik. Lehet, hogy kellett neki ennyi szellőzés (pedig kábé egy órán keresztül dugó nélkül volt a palack), vagy a sajt és a kenyér teszik kellemesebbé vagy az alkohol érzéktompító hatása a ludas?

Polgár Pincészet: Villányi Cabernet Sauvignon 2008

Végre egy igazán jó "kavinyon"! A tegnapi félsiker után nem bírtam ellenállni ennek a bornak tudván, hogy 1400 Ft-ért lehet kapni a szomszédos boltban, 2008-as, Polgár pincészet, cabernet, 14%, Villány, Hunyadi u. ... hm :) Lehet, hogy ez már függőség? Lehet. József vagyok, vörösborfüggő, vállalom! Utána néztem ennek a bornak és legalább a duplájáért lehet kapni máshol. Nem igazán értettem, hogy miért lehet ahhoz képest ilyen olcsón hozzájutni. Arra gondoltam, hogy talán kezd elöregedni, és mielőtt még ki kellene önteni az egész készletet, megszabadulnak tőle, elvégre a múlt heti Vesztergombi is jó nevű bornak számított, mégis elég silány volt. Szóval ma estére egyedül maradtam, és Márai Sándor Boros könyvének sugallatára, melyben a borozás közbeni tűnődésre hívja fel a figyelmet, elkezdtem magamban borozni. Ökör iszik magában! Áh fityfenét! Bort gondolkodó ember iszik magában! Bort nem mindig lehet megosztani társasággal, legalábbis nem mindegyik félét, és nem mindegy milyen társasággal. Nem akarom túlzottan felmagasztalni ezt a bort, de ehhez korántsem mindegy, hogy kivel iszod. Ezzel a borral filozofálni kell! Ezzel nem lehet megbeszélni a mindennapi gondokat, másnak kicsinyes búját-baját a munkahelyen, vagy akár otthon. Még csak nem is a felszínes politizáláshoz való. Ezzel a borral a dolgok mögé lehet látni. Ez arra termett, hogy tudatunk megnyíljon és a valóságtól elvonatkoztasson. Ez a bor egy mágikus elixír.

Megnyitáskor a tegnapi után megnyugvással töltött el, hogy parafa dugója van. Kitöltve hamar tűnő habja magas alkoholfokról tanúskodott. A poharat meglötyögtetve olajosan, lassan folyik le a pohár faláról. Színe magjánál mély rubin, pereménél lilás. Illata intenzív gyümölcsös, melyben meggy és szilva jegyeket lehet felfedezni. Határozott savtartalmú, talán egy kicsit durva tanninnal és tüzes alkoholtartalommal. Ez a bor egy testes, intenzív, gyümölcsös, hosszú lecsengésű, kerek nedű. Egy igazi bordeaux-i típusú ital. Amennyiben igazam van és azért szórják ki ennyiért, mert öregszik, akkor az a túlzott szárító érzés miatt lehet, melyet úgy tudom a magas tannin tartalom okoz, de egy kis sajttal, meg pár falat kenyérrel ez a kis kellemetlenség kifejezetten kellemessé változtatható. A Vesztergombi cabernet-hez képest ez a szárító érzés kevésbé zavaró. Ennél a bornál megmaradtak a zamatok mellette. Nem is akármilyenek!

Azt hiszem, mindhárom vizsgált magyar borvidék cabernet sauvignon-ja alapjaiban elég hasonlónak bizonyultak ahhoz, hogy kijelentessem: a borvidékek azonos fajtájú borai, jelen esetben a cabernet sauvignon fajták között, ízében észlelhető területi jegyek nem voltak felfedezhetőek, legalábbis nem az én "műveletlen" ízlelőbimbóim számára. Bár a szekszárdit kifejezetten rossznak éreztem a magas tanninja miatt, én inkább azt egy rossz borászati eljárásnak vagy tárolásnak tudnám be, nem pedig borvidéki jellegzetességnek.

Egy kis kommersz Bordeaux-ból

A mai választásom főbb szempontjai: vörös, olcsó, francia, bordeaux-i. Kedvet kaptam megszegni a borfogyasztási fogadalmam, miszerint csakis magyar készítésű bort vásárlok, ezért ma válogattam egy kicsit a közeli áruház francia borai között, s mivel sok kiadásom van ebben a hónapban, nem akartam sokat költeni rá. A hét elején még fehér bort szerettem volna inni, de mire elérkezett a várva várt péntek, inkább a vöröset kívántam. Ez a bor, amit választottam nagy rizikó volt, mert van egy Jolly Joker borom azokra az esetekre, amikor kevés pénzből akarok jó vörösbort venni, ennek ellenére nem azt választottam, mivel van bennem egy kis felfedezési vágy, ami mindig új bor megismerésére sarkall, ráadásul itt ez a blog is, amit változatossá szeretnék tenni, és nem minden héten ugyanarról a borról posztolni. Szóval ez a bor ránézésre is kommersz, mivel nincs pincészetmegjelölés, csak a származást tüntették fel jó nagy betűvel, hogy mindenki lássa: BORDEAUX-I VAGYOK! Amit meg lehet róla tudni az üvegről, hogy merlot és cabernet sauvignon házasításából készült cuvée-ről van szó 2012-ből.

A bort kinyitva rögtön csalódás kellett hogy érjen a műanyag dugóval. Amint megláttam a dugót, mindjárt tudatosult bennem, hogy milyen gagyi ez a bor, ennél a Jolly Joker borom százszorta jobb, mert kicsivel olcsóbb és mégis parafás. No, de lépjünk tovább. Kitöltve gyorsan tűnő hab. Olyan gyorsan eltűnt, hogy még a színét sem volt időm megfigyelni. Ajjaj! Ekkor megnéztem az alkoholfokát, mely csak 12,5%-os. Pfff, mint egy fehérbor! A poharat meglötyikülve bár nem volt gyors a lefolyása, mégsem volt olyan olajos, mint egy igazi bordeaux-i. Amúgy a tiszta, közepesen mély, bíbor magszínű, lilás szélű, vékony gyűrűs bor, intenzív, gyümölcsös (ribizli, szeder) érett illatjegyekkel, határozott savval, közepes tannintartalommal, kissé kesernyés ízével, közepes alkoholtartalmával, közepes testességével, bogyós gyümölcsökre hajazó zamatával mondhatni kellemes meglepetést okozott az előzőek után. A lecsengése viszonylag gyors, egyensúlyát tekintve talán fineszesnek mondható (ha jól értelmezem a játékos sokféleséget). Egy kissé túl "kavinyonos" (párom egy pohár bor utáni cabernet sauvignon átnevezése), talán nagyobb mértékben kellett volna bele a merlot, vagy hiányzik belőle egy kis cabernet franc vagy kékfrankos. Összességében nem volt rossz bor, kis dió és sajt, no meg Moncsi társaságában kellemesen eltelt az este. Ár-érték arányban jó, de a Jolly Jokerem jobb, ráadásul magyar!

Egri Cabernet Sauvignon a Juhász testvérek tolmácsolásában

A Terroir című bejegyzésem után kissé elbizonytalanodtam magamban, mivel régi kóstolások alapján vetődött fel bennem, hogy különböző borvidékek azonos fajtájú szőlőből készült borai, mennyire hasonlítanak egymásra. Ezért úgy döntöttem, hogy mind a négy (sőt öt) tárgyalt borvidékről fogok kóstolni egy-egy cabernet sauvignont, hogy bebizonyítsam (elsősorban magamnak) a bejegyzés helytállását. Én nem kardoskodom a borok uniformizálása ellen, nekem nem célom ennek megváltoztatása, sőt én örülök annak, hogy ha egy jó bordeaux-it akarok inni, akkor hazai termelőtől is meg tudom venni, s talán még olcsóbban is, mint egy hasonló franciát. Ha egyszer azok a jó franciák kitalálták, hogy ebből vagy abból a szőlőfajtából, hogyan lehet finom bort készíteni, akkor miért is csinálnánk másképp? Hiszen gondoljunk bele, hogy ha a mi csirkepörköltünket meg akarják főzni legalább ugyanolyan jól más országban, akkor sem tanácsos másképp elkészíteni, mint ahogyan a recepten van. Ez így van jól, a cabernet sauvignon, a cabernet franc, merlot, de még az olaszrizling, a furmint vagy akár a kadarka elkészítésének is megvan az a módja, ahogy abból a legfinomabb bor lesz. Lehet persze a területi sajátosságoknak megfelelő borokat létrehozni ezekből a szőlőkből, de bizonyára nem azért nem maradtak a hagyományoknál a gazdák, mert olyan jól eladható népszerű borokat lehetett belőle készíteni a hagyományok megtartásával. Egyszer kóstoltasson meg velem valaki egy adott területre jellemző, hagyományos eljárással készült bort, akár egy bordeaux-i, akár másfajta szőlőből valót! Mik lehetnek azok a területi sajátosságok? (Remélem a tanfolyamon kapok rá választ!)
No de a tárgynál maradva, az aktuális bor: Juhász Testvérek Pincészete - Cabernet Sauvignon 2011. Már délután gondolkodtam rajta, hogy mi is legyen a mai bor, s mivel húzós nap volt, mindenképp valami ütőset akartam választani, ezért Moncsival már célirányosan mentünk megvenni edzés után eme nedűt. A címke tanúsága szerint: "A Juhász testvérek tradicionális pincészete a szép és komoly borok létrehozását tűzte ki célul, melyeket az odafigyelés és a különleges gondosság jellemez a telepítéstől a tölgyfahordós érlelésen át a palackba kerülésig."

Eddig egy esetben volt szerencsém a Juhász testvérek borához, nevezetesen egy Egri Bikavérhez, mely igen mély benyomást hagyott bennem. Ezért tudtam, hogy ha az ő borukat veszem le a polcról, akkor nem követhetek el hibát. Nem is követtem. Kitöltéskor a lassan tűnő rózsaszín hab miatt látszott, hogy egy magas alkoholtartalmú, testes borral lesz dolgunk. A poharat meglötyögtetve hosszan látszott a koronája, s a lassú lefolyása, álló pohárnál a vastag gyűrűje. Színe mély rubinvörös. Illata érett, intenzív, gyümölcsös, én meggyet fedeztem fel benne. Ízleléskor egy markáns savtartalmú, magas tannintartalommal rendelkező, tüzes (te jó ég 14%!), telt testű, intenzív, piros gyümölcsös zamatú, harmonikus igazán boros bort ízleltünk. Le a kalappal! Juhász testvérekben nem csalódunk! 

Eddig úgy érzem, ez a bor alátámasztotta az uniformizálásról szóló elméletet.

Terroir

A minap, amikor megittuk a francia bort azon gondolkodtam, hogy mi lehet az oka annak, hogy egy jellegzetes bordeaux-i bor egyenesen Bordeaux-ból ugyanolyan (legalábbis az én "műveletlen ízlelőim" számára), mint egy hazai bordeaux-i Villányból, Szekszárdról vagy Egerből. Arra jutottam, biztosan hasonlók a földrajzi adottságok, vagyis az éghajlat és a talaj adottságai, "magyarán" a terroir. Mivel időmilliomos vagyok, elkezdtem kutatni.

Először is mi az a terroir?

Én eddig azt hittem a terroir fogalma kimerül a talaj és az éghajlati adottságok összességében. Részben igazam volt, de ez ennél összetettebb fogalom. A talaj jellemzőin (típus, mélység, szín, összetétel) és a klímán (átlaghőmérséklet, csapadékmennyiség, napsütéses órák száma, szél) kívül a termőterület magassága, a területen termesztett szőlők fajtája, oltványa, a tőkék kora, az adott területen kialakult szőlészeti, borászati technológia együttesen befolyásolják a terroir fogalmát. Erről egy nagyon érdekes cikket találtam a http://www.boraszportal.hu/nyomtat/20101103/2575-on, ha valakit bővebben érdekel a téma.

Tehát akkor a feladat, összehasonlítani a terroir elemeit Bordeaux-ban, Villányban, Szekszárdon és Egerben.

Bordeaux-i borvidék

Ha a Bordeaux-i borvidékről beszélünk, Franciaország legnagyobb, legjelentősebb borvidékéről beszélünk, ahol 120000 hektáron, 7000 pincészet termel szőlőt és évente 700 millió palack bort, aminek 89%-a vörös. A rómaiak ideje óta foglalkoznak itt szőlő és bortermeléssel, de az igazi hírnevét a XII. század közepén alapozta meg Aquitaniai Eleonóra és II. Henrik poitiers-i esküvője után.
A borvidék Délnyugat-Franciaországban, Bordeaux városa körül és a Garonne és a Dordogne folyó tölcsértorkolata, a Gironde mentén terül el. A borvidék nyugati része egy üledékekből keletkezett síkság, az altalaj főleg fövenyből áll. Itt a homokos talaj többnyire terméketlen, gyorsan átereszti a vizet, viszont sokáig megtartja a meleget, ezért alkalmas bortermelésre. A keleti rész vagyis a Garonne jobb partjának domborzata már változatosabb képet fest, hiszen a síkságból egyenesen a mészköves fennsíkba vált át a talaj. A magasság meredeken emelkedik közel 90 méterrel. A borvidék jellemző talaja az agyag, a homok és a lösz.
Éghajlata óceáni, ami meleg nyarakat, enyhe teleket jelent. Évente átlag 820mm csapadék hullik, ami 150 esős napon oszlik el. Az évi átlaghőmérséklet 13,3°C, januárban 6,2°C, augusztusban 20,9°C és nyáron van 15-20 nap, amikor a csúcshőmérséklet átlépi a 30°C-t. Az éves napsütéses órák száma meghaladja a 2000 órát, de az óceán partján még a 2200-at is.
A Bordeaux-i borvidéken termesztett szőlőfajták: Sauvignon Blanc, Semillon, Pinot Blanc, ill, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Malbec, Merlot, Mourvédre, Petit Verdot, Pinot Noir, Shiraz.

Villányi borvidék

A Villányi borvidék nagyon közel áll a szívemhez, mivel már többször jártam ott, s minden alkalommal elvarázsolt ez a kis sváb ékszerdoboz a táj szépségével, a kisváros nyugalmával, tisztaságával, az emberek barátságosságával és a boraik tökéletességével.

A Villányi borvidék hazánk legdélebben fekvő borvidéke, Baranya megyében a horvát határ közelében, Pécstől kb. 35 km-re délre található. Szőlőtermesztésre kifejezetten alkalmas a domborzati viszonya, talaja és szubmediterrán éghajlatának köszönhetően 2100 hektáron termelnek szőlőt. Az átlaghőmérséklet ugyan nem nagyobb, mint Magyarország középhőmérséklete, ami 10-11 °C körül alakul, viszont a Villányi-hegység kelet-nyugati fekvése speciális mikroklímát biztosít a hegység déli lejtőin a szőlőtermesztésnek, s a napsütéses órák száma valamivel magasabb, majdnem 2200 óra évente, a tavaszi fagyok hamarabb befejeződnek, az őszi fagyok pedig később kezdődnek, mint másutt, így a fagymentes napok száma 200 feletti. A sokévi átlaghőmérséklet a leghidegebb hónapban -0,1°C, júliusban pedig, amikor a legmelegebb van 22,6°C és nyáron akár többször több hétig el is kerülik a napi maximum hőmérsékletek a 30°C-t. Az éves csapadékmennyiség 7-800 mm között van.
A Villányi-hegység közepén található a borvidék jellegzetes cukorsüveg alakú, szinte teljesen kopár hegye a Szársomlyó, mely javarészt mészkőből áll, és talajképző rétegként mésztartalmú lösz és agyag került, mely rendkívül kedvező talajt nyújt a szőlőtermesztéshez. A fennsíkon és az északi lejtőkön rendzina* és csernozjom** alkotják a talajt. A fő talajanyag a borvidéken tehát a dolomit, a márga, a krétakori mészkő, az agyag néhol homokos lösztakaróval. A kemény talajt nehéz megművelni, viszont jó víztartó képessége van és az eredmény kárpótolja a nehéz munkát.
A Villányi borvidéken termesztett szőlőfajták: kékoportó, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, kékfrankos, pinot noir, zweigelt, syrah, kadarka, olaszrizling, rajnai rizling, chardonnay, zöld veltelini, hárslevelű, fűszeres tramini, szürkebarát, muscat ottonel, királyleányka, sauvignon blanc.

Szekszárdi borvidék

A Szekszárdi borvidék csupán 2600 hektáron termel szőlőt a közel 6000 hektáros termőterületéből Tolna megyében a Szekszárdi-dombság keleti lankái és a Sárköz találkozásánál, Szekszárd városhoz közeli szőlőhegyeken és 14 környékbeli településen. Itt már a római időkben is termeltek borokat. Ma kb. 2500 borászat foglalkozik eme isteni ital előállításával.

A vidék éghajlata kontinentális, ami 5-600 mm éves csapadékot és 2050-2100 órás napsütést jelent évente, a középhőmérséklet 10°C körül alakul, a nyári legmelegebb hónapban 22°C-os az átlag, a téli leghidegebben  pedig -1°C, és itt is nagyobb az összefüggő fagymentes napok száma, mint az ország nagyobb részén. A legmelegebb hónapokban itt is jellemző, hogy akár két hétig 30°C feletti napi maximumok vannak. A száraz nyári hónapokban gyakran okoz gondot az aszály.
A borvidék talaja jellemzően a mélyebb rétegekben pannóniai agyag, agyagos homok, pannóniai homok, homokkő, a felsőbb rétegekben pedig lösz és vályogtalaj  vagy lösszel kevert pannóniai homok. Sok helyen okoz gondot a talajerózió, mivel a löszös talajon képződött csernozjomot és a barna erdőtalajt az intenzív művelés miatt nem köti növényzet, így erősen kitett a víz és a szél korrodáló hatásának. Vannak olyan helyek, ahol a löszös alapkőzeten kénytelenek folytatni a termelést, mert annyira lemosódtak már a felsőbb rétegek. Eróziót csökkentő intézkedésként sok helyütt bevezették a teraszos művelést, vízelvezető csatornarendszereket építettek, a korábbi bakművelést felváltotta a kordonos művelés és az ültetvények talaját a sorközök közötti füvesítéssel védik. A löszös talaj különben igen kedvező a későn érő fajtáknak, mint pl. a cabernet sauvignon és franc, mivel a talaj világos színe visszaveri a nap sugarait és így segíti a szőlő érését. Az alacsony mésztartalmú szekszárdi borvidéki talaj miatt visszafogottabb a borok savtartalma, melyek könnyen ihatóak, testesek és tüzesek.
A Szekszárdi borvidéken termelt szőlőfajták: kékfrankos, merlot, zweigelt, cabernet franc, cabernet sauvignon, kadarka, pinot noir, shiraz, blauburger, oportó, bíborkadarka, kékmedoc, olaszrizlig, chardonnay, rizlingszilváni, zöldveltelini, sauvignon blanc, acsarszegi fűszeres, pinot blanc, rajnai rizling, szürkebarát, tramini, leányka, királyleányka, ottonel muskotály és zenit.

Egri borvidék

Az Egri borvidék hazánk egyik legrégebbi borvidéke, itt már a XI. században is foglalkoztak szőlőtermesztéssel és bortermeléssel. Szőlőt napjainkban csupán 6000 hektáron termelnek a 22000 hektár szőlőtermesztésre alkalmas területből, 160-200 m tengerszint feletti magasságban. Ez úgy tűnik jellemző ma Magyarországon, hogy a régi borvidékek töredékét használják csak ki. Hogy ennek mi az oka nem tudom, de kezdek rá kíváncsi lenni, úgyhogy ez is megér majd egy bejegyzést. A borvidék a Bükk-hegység déli lankáin, jórészt Heves megyében, kisebb részt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében terül el. Talajának nagyobb része miocén korú riolittufa, előfordul eocén mészkő márga és oligocén agyagmárga. A tufa eluviális málladékából fekete, mészszegény nyirok, barnaföld, illetve agyagbemosódásos barna erdőtalaj alakult ki.

Éghajlata valamivel hűvösebb és szárazabb, mint az országos átlag. Az átlagos évi középhőmérséklet 10,1°C, a leghidegebb hónapban -5,7°C, a legmelegebben pedig 22°C és a legmelegebb hetekben gyakran kúszik 30°C fölé a hőmérséklet. Az éves napsütéses órák száma 2100-2200 óra között van. A szőlőtermesztéshez kifejezetten alkalmas mikroklímát ezeken a déli lejtőkön az északi széltől való védettség, a magasság, melytől a termőterület kiemelkedik a völgyből feláramló hűvös pára fölé és többlet napsugárzás jelenti. Az éves csapadékmennyiség átlagosan 550mm.
Az Egri borvidék szőlőfajtái: chardonnay, cserszegi fűszeres, hárslevelű, irsai olivér,királyleányka, leányka, olaszrizling, ottonel muskotály, pinot blanc, rajnai rizling, sárga muskotály, sauvignon blanc, szürkebarát, tramini, zenit, bíborkadarka,blauburger, cabernet franc, cabernet sauvignon, kadarka, kékfrankos, kékoportó, menoire, merlot, pinot noir, shiraz (syrah), turán, vagy zweigelt.

Konklúzió

Tengerszint feletti magasságban a Bordeaux-i borvidék fekszik a legalacsonyabban a maga 0-90 méterével, míg a Villányi borvidék 100-300, a Szekszárdi 150-250, az Egri pedig 170-400  méter magasságig terül el. Talajösszetételben talán a Villányi borvidék hasonlít legjobban a Bordeaux-ihoz, elvégre mindkettőben egyszerre van jelen az agyag, a mészkő, a homok és a lösz. Ezzel szemben a szekszárdiból teljesen hiányzik a mészkő, az egriben kisebb mértékben található, amúgy lösz és agyag tekintetében szintén hasonlítanak. Éves középhőmérsékletben mindhárom hazai borvidék jócskán elmarad a bordeaux-itól, viszont az éves napsütéses órák száma megközelítőleg azonos. A nyári meleg az összes borvidéken hasonló, a téli hőmérséklet viszont a hazaiakon jóval hűvösebb, kiváltképp Egeré. Csapadékban Villány és Bordeaux közel azonos, de Szekszárd és Eger kb. harmadával elmarad tőlük.
Azt akkor már értem, hogy mi okozza a villányi és a bordeaux-i azonos fajtájú borainak a hasonlóságát, na de mi okozza, hogy a szekszárdi és az egri is ennyire hasonlít testességében, zamatában, küllemében az előzőekhez? Ennek a kérdésnek és szerintem az egész felvetésemnek a kulcsa a Pécsi Borozó nyomtatott verziójában, az idei őszi számban található meg "A borok egységesítésének veszélyéről" szóló cikkben, Luis Fuentes Santelices chilei borász, a nagyradai Cezar Pincészet borászának az írásában. A cikk szerzője rámutat, hogy a modern információáramlás miatt, a borászok könnyen hozzáférnek a korszerű szőlészeti és borászati technológiákhoz, és azt alkalmazva majdnem ugyanolyan borokat készítenek, és az adott borvidékre jellemző sajátosságok tűnnek el a borokból, és válnak uniformizált, standard borokká. Azt írja, hogy 10 éve még könnyen fel lehetett ismerni a származási helyükre utaló egyedi karakterrel rendelkező borokat, de mára ezek a jegyek már elhalványodtak, eltűntek, így nehéz kitalálni kóstolás alapján a bor származását. A cikk szerint a szüret időpontjának későbbre tolása, a szőlőültetvények művelésének standard módja, ugyanolyan élesztők használata, a préselés módja és az új fahordók használata, melyeknek egységes használata a világon mindenütt hasonló ízvilágú borokhoz vezet. (A teljes cikk itt olvasható: http://www.pecsiborozo.hu/blog/a_borok_egysegesitesenek_veszelyerol)
Tehát úgy tűnik a terroir elemei közül a szőlészeti és borászati technológiák befolyásolják a leginkább a végeredményt. Vagyis ha van egy olyan szőlőművelésre alkalmas területed, ahol megfelelőek a talaj és éghajlati viszonyok valamely fajtájú szőlő termesztésére, akkor a standard technológiákat betartva akár világhírű borok klónjait hozhatod létre. De ha ez így van, akkor miért nem ittam még számomra ízletes bordeaux-i típusú bort a Balatonboglári borvidékről? Talán a löszös, jó vízháztartású talaj, az évente 200 órával kevesebb napsütéses órák száma, a Balaton közelsége miatti kiegyenlítettebb hőmérséklet, mely enyhíti a legforróbb napok melegét és a gyakori északi szél. Vagyis nem alkalmas az éghajlat és a talaj ahhoz, hogy a borászati technológiák segítségével árnyalni lehetne a szőlő hiányos éréséből adódó veszteségeket, melyek a bordeaux-i borok készítéséhez elengedhetetlenek lennének. Hogy mik ezek, nem tudom. Gondolom fenol-, cukor-, savtartalom stb.  Ugyanakkor nagyon finom más jellegű borokat lehet itt készíteni. Leginkább vörös bor esetében a kékfrankost és a merlot-t, és nagyon jó fehérborokat, mint pl. a muskotály, Irsay Olivér vagy a zenit.

Sajnos tapasztalatom vajmi csekély a borkóstolásban, főleg mivel még kevés bort volt alkalmam kóstolni, és azoknak a java is hazai. A bejegyzést ugyebár a Château Lesparre jobb villányi cuvée-hez való hasonlósága ihlette, de azóta tapasztaltam a grasevinák kóstolásánál is, hogy nincsen egyedi karaktere, mely a származási helyre utalna, a grasevina is csak egy olaszrizling. Mindenesetre kóstolok tovább szorgalmasan, és próbálok különbségeket tenni. A villányi tanfolyamról még mindig semmi hír, pedig nagy segítség lenne már.



* Rendzina talajok közé soroljuk azokat a talajokat, melyek tömör, szénsavas meszet tartalmazó kőzeten alakultak ki. A kőzet felett elhelyezkedő vékony talajréteg magas szervesanyag (5-10%, esetleg még ennél is több) tartalmú. A kőzetek málladéka viszonylag kevés szilikátos anyagot tartalmaz. A kőzethatású talajok főtípusba tartozó rendzinák három altípusba sorolhatók, melyek elkülönítése a talajképző kőzet tulajdonságaiból következő bélyegek alapján történik:1. fekete rendzina (kevés vas-oxidot vagy egyéb szilikátot tartalmazó talajképző kőzeten)2. barna rendzina (a talajképző kőzetek mállásakor szilikátok is képződnek)3. vörös agyagos rendzina (a talajképző kőzetben vörösagyagok vagy reliktum "terra rosa"-k is előfordulnak)

** E főtípusban azokat a talajokat egyesítjük, amelyekre a humuszanyagok felhalmozódása, a kedvező, morzsalékos szerkezet kialakulása, a kalciummal telített talajoldat kétirányú mozgása a jellemző. E talaj jellemzők az ősi füves növénytakaró alatt bekövetkezett talajképződés eredményei (a zárt fűtakarón belül egyes fák vagy kisebb facsoportok előfordulhatnak).


Felhasznált irodalom:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bordeaux-i_borvid%C3%A9k; 
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bordeaux; 
http://villanyiborvidek.hu/hu/villanyi-borvidek; http://hu.wikipedia.org/wiki/Vill%C3%A1nyi_borvid%C3%A9k; http://www.szekszardborvidek.hu/borvidek.html; http://hu.wikipedia.org/wiki/Szeksz%C3%A1rdi_borvid%C3%A9k; http://hu.wikipedia.org/wiki/Egri_borvid%C3%A9k; 
http://egriborvidek.hu/; 
http://www.pecsiborozo.hu/blog/a_borok_egysegesitesenek_veszelyerol;

Château Lesparre 2011

A minap az egyik kollégámtól születésnapomra kapott francia, Michel Gonet pincészetéből származó 2011-es évjáratú Château Lesparre került megbontásra. Kíváncsi vagyok a külföldi borokra, pláne a franciákra, de elvből csak magyar bort vásárlok, ezért jól jött, hogy kaptam egyet születésnapomra. Ez a bor Bordeaux mellől egy Beychac-et-Caillau nevű településről származik. A Gonet család már 7 generáció óta foglalkozik borkészítéssel. Ha valaki kíváncsi a pincészetre: http://www.gonet.fr/index.php

A címke tanúsága szerint: "A legnagyobb földek elixíre, illat és íz elegye, kíséret a legváltozatosabb és legegzotikusabb ételekhez." 80%-ban tartalmaz merlot-t, 10%-ban cabernet franc-t és 10%-ban cabernet sauvignon-t.

Ismét a könyv alapján elemeztem ezt a bort. Még nagyon kezdő vagyok a témában, de azért megpróbáltam kellő körültekintéssel elemezni.
Kiöntve már látszott, hogy jó, színanyagban gazdag, óvörös borral van dolgom, színe mély meggy vörös, rózsaszín habbal, mely hamar elillant. A bor vastag, olajosan folyó, a pohár falán vastag gyűrűt képezett, meglötyögtetve koronát. Illata kellemesen diszkrét boros illat, melynek természete szerintem erjedési. Elvileg meggyet, mediterrán fűszereket, vaníliát idézőnek kellett volna lennie, de ezeket én nem éreztem ki, amit a "műveletlen orromnak" tudtam be. Ízlelés alapján tüzes, telt testű, férfiasan gazdag, fűszeres bort éreztem, elegáns, kerek savakkal. A bor teljesen rendben volt, köszönöm kolléga! Megjegyzem, a magyar borok között is lehet ugyanilyen jókat találni a Villányi, Egri vagy a Szekszárdi borvidék prezentálásában. A bordeaux-i merlot, cabernet franc és cabernet sauvignon honosításának köszönhetően a fent említett borvidékek mind-mind elérhető közelségbe hoznak számunkra egy kortyot Franciaország véréből.