Megszerettem a portugiesert?

Idén még nagyobb várakozás előzte meg számomra a Portugieser du Monde közönségkóstolóját, mint tavaly. Részben azért, mert az elmúlt év során azt tapasztaltam, hogy sokkal nagyobb számban kóstolok, fogyasztok frissebb, főleg gyümölcsös karakterű borokat, mint azelőtt. Így nagyszerű alkalomnak mutatkozott az idei oportó VB, ahol az általában könnyedségéről híres, jó savszerkezetű, gyümölcsös portugieserek mutatják be, hogy mire is képesek különböző termőterületeken, országokban és más-más iskolázásban. Másodsorban a tavalyi pozitív élményeim miatt is vártam már az eseményt: jó társaság, jó borok és kellemes zene.

Nem is volt másképp idén sem, hacsak abban nem, hogy egy sokkal jobb évjáratot követően, sokkal jobb borokat ízlelhettünk, nem is beszélve arról, hogy sokkal több borászat állított ki összesen 100 különféle borral, aminek több mint a fele oportó vagy legalább 25%-ban oportót tartalmazó házasítás volt.

A kóstolási koncepcióm ugyanaz volt, mint tavaly: előbb primőr, utána az évjáratos oportók. Bevallom, idén beletört a bicskám. Kábé a feléig jutottam, miután már egyszerűen nem bírtam több portugiesert kóstolni, pedig sokat kiöntöttem (és nem feltétlenül a hibáik miatt, sőt!). Így olyan tételek maradtak ki, melyeket többen ajánlottak, de mivel tartottam magam a sorrendhez, nem értem oda. A tanulság, hogy egy hasonló volumenű kóstolón más szisztémát kell majd követnem.

Nálam Champion lett

Nem szeretném minden kóstolt borról írt jegyzeteimmel untatni az olvasót, de kiemelnék párat a sok közül, melyek különösen elnyerték a tetszésemet attól függetlenül, hogy a bor arany vagy ezüst érmet szerzett éppen. Nekem - akárcsak tavaly - a szerb Mackov Podrum pincészet portugiesere ízlett a legjobban, méghozzá azért, mert olyan illatokkal és zamatokkal ajándékozott meg, amilyenekkel egyik nevezett bor sem. Az amúgy nagyon halvány intenzitású, küllemre is könnyű, gyorsan pergő bor illata fantasztikus déli gyümölcsös, licsis, intenzív illatokkal lepte meg az orrom. Tavaly, ha jól emlékszem ízében, sajnos nem volt túl nagy szám, idén viszont szépen lekövette zamatában is a várt illatjegyeket. Finom, gyümölcsös, jó savú, hosszú bort kóstolhattam. Kellett is belőle vennem egy palackkal a sofőrömnek, hadd kóstolhassa majd otthon ő is.

Aztán Gere Tamás és Zsolt pincészetéből való barrikolt 2015-ös oportó volt még nagyon impozáns tétel. Harmonikus és komplex; lágy, de mégis markáns, telt, de mégis hetyke. A gyümölcs aromákat mesterien egészítik ki a hordó vaníliás jegyei. Nagyon jó arányok és hosszú lecsengés. Kár, hogy nem indult a versenyen!

Sok szép oportót volt még alkalmam ezen kívül is kóstolni, és egy két kivétellel most már elmondhatom, hogy nekem is ízlettek. Gyümölcsösek, gerincesek, némelyik üdítő, némelyik picit mélyebb, de egyik sem elnehezülő. És idén már vettem portugiesert!

Egy kis harsány Borzsongás (2. nap) - Avagy Ördög-árkon át Villányba

Szinte egész éjjel szakadt az eső, és csak késő délelőtt állt el. Ennek megfelelően a bőséges reggelit követően a panzió szerény, de minden igényünket kielégítő wellness szolgáltatását használtuk ki és csodák csodájára, mire befejeztük a szauna-jakuzzi kombók sorozatát, a felhők elvonultak és ragyogó, napsütéses idő kerekedett, igaz kissé fülledt érzettel. Mivel még csak dél körül járt az idő, alkalmas volt a túrára: Ördög-árkon át Villányba.

Ördög-árok

Nagyon meleg, fülledt idő volt, de a sok csapadék miatt nem a kék túraútvonalat választottuk, hanem a szőlőültetvények között épült, szinte vadonat új vízelvezető betonutat. A panziótól elindulva egy egészen rövid földes szakasz után tudtunk erre az útra érni, amely tulajdonképpen a Vylyan Pincéhez is vezet, csak nekünk félúton feléjük el kellett kanyarodnunk keletnek a Fekete-hegy déli lankája, a Dobogó-dűlő alatti útra. Ez az út nyílegyenest vezetett neki a Kerek-hegynek. Eme szakasz szinte unalmasan egyhangú volt és borzasztóan meleg, pedig csak 22-24 °C lehetett. Képzelem nyáron hogy megrekedhet itt a hő a környező hegyek szélárnyékában. Az egyhangú szakasz után viszont a Kerek-hegy meredek kaptatója következett, mely rövid ideig a kék túraútvonallal fonódott össze. Az emelkedő izzasztó nehézségét jócskán kárpótolta a szemünk elé táruló kilátás, mikor vissza-visszanéztünk a Villányi-hegység alatt elterülő sík vidékre, ahol az éppen virágzó repce váltotta a hegyekről leszaladó, hullámokban fodrozódó, zsendülő szőlőtengert. A domb vagy hegy tetejéről már láttuk célunkat, a kulináris élményekkel kecsegtető déli borfővárosunkat. Ám a cél még legalább egy "ötös" az Ördög-árkon keresztül - hűtöttük lelkesedésünk. Ez az árok nem más, mint hófehér vízelvezető betonlapokból készült útvesztő a hegyek és a dombok gyűrődései közötti völgyben, és erre az útvesztőre szinte ráhömpölygő szőlőtőkék garmadája. Az ültetvények között sétálgatva feltűnő volt a katonás rendben sorakozó, sváb precizitással kialakított támrendszeren, szépen gondozott és művelt szőlők hadserege. Szabályos sortávolságok, azonos tőkék közötti távok, minden tőke egyformára metszve, minden oszlop ugyanarra dőlve. Mintha egy seregszemlén vigyázzban álló, teljes harci díszben pompázó hadat vizslattunk volna.

Hadrendben

Lassan beérkeztünk Villányba éhesen, szomjasan és elcsigázva. Szomjunkat nem enyhítette, mikor szembe találkoztunk a Sauska Pincészet éppen traktor utánfutóján az Ördög-árokba igyekvő, rozéfröccsöket iszogató jókedvű kis társaságába, de kedvünket éppen meghozta e nemes frissítőre, így aperitifként az étteremben egy jó nagy pohár - nem, inkább korsó - rozéfröccsöt döntöttünk le.

Megérdemeltük

Tanakodtunk, hogy a programok közül mit is válasszunk. Esélyes volt a Polgáréknál Lenthár Balázs blues rock'n'roll koncertje, Tiffán Edééknél a Pozsgai Trió jazz klasszikusok és Gere Tamáséknál az Illés és Beatles tribute zenekarok koncertje. Döntésünket erősen befolyásolta a kajakóma, így az étteremhez legközelebbi helyszínt választottuk, a Gere Tamás és Zsolt pincészetét. A cél az volt, hogy majd átnézünk máshová is - na persze! - addig, amíg a nyelvünkhöz nem ért az első korty 2009-es franc és fel nem csendültek a vérforraló beat dallamok. Ennek a Villányi Francnak az illata egyből lebilincselte orrunk, s tán nem hazudnék, ha azt mondanám, hogy sajnáltunk belekortyolni, hiszen sokrétű, gazdag és elegáns illatából játékosan szálaztuk ki az éppen megtalált aromákat: áfonya, meggy, szilva s talán egy kis feketeribizli, vanília, csertölgy, csokoládé és egy csepp fahéj, pecsenye - ááá, dehogy! Ezt a szagot nem a bor, hanem az asztalunk mellett készülő grill ételek szolgáltatták. Mivel a szagolgatást abba kellett hagyni ebben az illatzajban, "sajnos" a kóstolás következett. Egyensúly és elegancia ízében is. Szép savak által támogatott gyümölcsösség, integrálódott, bársonyos tannin, jól iható, komplex és telt testű, hosszú utóízű bor. Csillagos ötös! Bevallom más nem is kellett, az este folyamán én mást sem kóstoltam, ebből viszont többet is. Bár a koncerten egy nagyobb jó hangulatú társaságon kívül senki nem csápolt a zenekarnak, a hangulat, melyet teremtettek mindenképp illett a borunk hangulatához: lendület, komolyság, buli és érzelmek. A koncert utáni befrancozott mehetnék még átvitt minket a Bockéknál rendezett rock'n'roll buliba, de látszott, hogy a party ott is a végét járta, így - a transzfer szolgáltatást igénybe véve - kissé befáradva, talán be is csiccsentve visszatértünk kisharsányi búvóhelyünkre.

Mintha a Beatles lenne

Sajnos voltak negatív élményeink is. Akadt olyan hely, ahol a felszolgált cabernet sauvignon körömlakklemosó "illatú" volt, meg akadt olyan is, ahol a direkttermőkre jellemző rókaízt véltünk felfedezni, ami talán nem is lett volna baj, ha annak szolgálják fel, ami. Kedvünket persze ez sem szegte, mert tudtuk, hogy Villányban bőven van még jó italmérés is. 

Még több fotó itt!

Szeretem én a portugiesert?

Vannak, akiknek ez a mindennapok bora, és vannak, akik egy kertiparti alkalmával csak ebből a fajtából fogyasztanak. Pont azért, mert könnyed, általában visszafogott alkoholtartalommal, ezért hosszú órákig lehet kortyolgatni anélkül, hogy az ember kidőlne a sorból. Gyümölcsös, fűszeres és lendületes, így méltó társa lehet a kertipartik legtöbb kedvelt sült illetve bográcsos menüinek. Ugyanakkor sokan vannak, akik nem rajonganak érte. Annak próbáltam utánajárni az április 11-én megrendezett Portugieser du Monde kóstolófesztiválon, hogy vajon miért nem - merthogy eddig én is a második tábort gyarapítottam.

A Portugieser du Monde borversenyt a Pécsi Borozó bormagazin csapata hívta életre Győrffy Zoltán főszerkesztő vezetésével 2013-ban, hogy a portugieserek megkapják végre az őket megillető helyet a borok sokfélesége között. Zoltánék rendületlenül hisznek a portugieserben, melyre Közép-Európa egyik kikerülhetetlen és fontos fajtájaként tekintenek. Azóta ez a harmadik alkalom, hogy megrendezésre került a verseny és az azt követő közönségkóstoló, amire a kezdetekhez képest mind a résztvevő országok, mind a versenybe szálló borok, mind pedig a közönségkóstolóra ellátogatók száma meredeken emelkedett.

Úgy mentem el a rendezvényre, hogy megismerkedek ezzel a számomra oly mostoha fajtával, ami eddig nem tartozott a kedvenceim közé, igaz nem is volt túl nagy tapasztalatom a kékoportót - merthogy ez a sokak által ismertebb neve, csak valami EU-s eredetvédelmi szabályozás miatt kell portugiesernek neveznünk - illetően. Néhány finom villányi házasításban és bikavérben tudtam, hogy benne van, de az eddig még nem tudatosan kóstolt fajtaborokban a portugieserre jellemző savak és ízvilág nem igazán tette a kedvenc vörösborommá. Az oportó ama vágyát, hogy ezen a rendezvényen kedveltesse meg magát velem, eleve nehezítette a 2014-es évjárat által képezett akadály. Rajtam nem múlott, én akartam. Végigkóstoltam a közönségkóstolón elérhető minden nevezettet. Hát...- tudom, háttal nem kezdünk mondatot, dehát hát! - ezzel le is tudnám a '14-es évjárat zömét.

Azért szerencsére voltak pozitív példák is, még ha oly csekély számban is. A friss borok között a villányi Günzer Zoltánnak volt egy illatában és ízében is ropogós pirosgyümölcsös, könnyed, mégis tartalmas, érett meggyes oportója, melynek íze olyan hosszan maradt a szám vendége, hogy nagyon sajnáltam köpni és önteni, dehát annyi kóstolni való volt hátra, és még annyira az elején jártam a kóstolónak, hogy muszáj volt. Ez a bor különben aranyérmet nyert, így elég magasan volt a mérce, melyet más, friss oportó nem is közelített meg.

Ami még említést érdemel friss, 2014-es kategóriában Mokosék meggybombája, ami csak ezüstöt érdemelt a bírák szerint, és a Bock Pince mindkét portugiesere, az egyik a '12-es selection (aranyérem), és a másik a '13-as Porta Géza, melyek kellemesen simulékony textúrájukkal, intenzív gyümölcsösségükkel, szép sav-tannin egyensúlyukkal és hosszú lecsengésükkel hódítottak. Aztán a szintén ezüstöt érdemelt szerb Mackov Podrum Pince számomra igazi kuriózumnak számító oportója, mely ízében és illatában egyaránt mangós, licsis déligyümölcslé.

Nagyjából ennyi, de nem feltétlenül a borok hibája volt, hiszen kábé 20-25 kóstolható tételből volt szép számmal tavalyi évjáratot megelőző bor is. Az én ízlésemnek a kékoportó savai túlontúl intenzívek, de nem úgy, mint egy nagyon finom badacsonyi vulcanusban vagy egy somlói furmintban. Azokban a borokban a magas savak az ízlelőbimbóim számára  jobban értelmezhetők, jobban illeszkednek a gyümölcsös, citrusos, almás, sárgabarackos ízvilághoz. A portugiesereknél viszont több esetben éles, metsző savérzetet észleltem, mintha éretlen meggyet kóstolgattam volna, és ezeknél a boroknál egytől-egyig az üres és híg szópárt jegyeztem fel. Fontos leszögeznem, hogy ezek mind 2014-es borok voltak, és sajnos nem mindenki hozott más évjáratot.

Nos hát, hogy akkor szeretem-e a portugiesert? E kérdésre nem tudnék egyértelmű választ adni, mivel voltak szép tételek is a kóstoltak között. Egy biztos, meg nem győzött. Nem valószínű, hogy bevásárló kosaramba gyakran kerül ezután oportó, de nem adom fel - ha rajtam múlik -, adok neki jövőre is egy esélyt, hátha az idei évjárattal jobban a kedvemben jár majd.

Miután körbeértem, kezdődhetett a buli! A Pannon Borbolt standjánál egy fantasztikus Ördögárok Cuvée-t kóstolhattam Günzer Zoltán pincészetétől, Gere Tamáséknál egy frankó franc-t, majd a Vylyan standnál egy Montenuovo Cuvée-t. E három bor sokrétű, lehengerlő illatával, gazdag, kerek és koncentrált ízvilágával, érett tanninjaival és elegáns harmóniájával kellően bezsongatott, hogy a színvonalas fesztivált lezáró kiváló Ferenczi György és a Rackajam koncertjét nagy lelkesedéssel és kellő átszellemüléssel hallgassam végig.

Gere Tamás: Villányi Hárslevelű 2012

Karácsonykor már kóstoltam egy 2009-es tételt (ami még Siklósi Hárslevelű névre volt elkeresztelve), és nagyon jó emlékeim vannak róla, ezért szívesen emeltem le a polcról szombat este a 2012-est egy elég kemény mecseki túra utáni ellazítóbor gyanánt. Mellesleg Kővágószőlős volt a túránk központja, ami ugyebár a Pécsi borvidék része, és úgy gondoltam, hogy egy helyi termelőtől vásárolok majd valami testes fehéret - cirfandlira fájt a fogam -, de nem akadt utunkba egy sem. Sebaj, Gere Tamásék Hárslevelűje télen-nyáron ígéretes választás.



Megbontottam. Pohárba töltve kicsit mélyebb tónusú arany színű látvány fogadja a tekintetet. Viszkozitása nem olyan olajos, mint a 2009-es volt, viszonylag gyors lefolyású.

A kóstolással érdemes várni, és három különböző időpontban bele-beleszagolni, mert más-más aromákat fedezhetünk fel benne. Először, rögtön kitöltés után a karamell, majd pár perccel később a virágos, virágporos illatok és végül a hársméz illatjegyei érkeznek. Azt hihetnénk, hogy egy édes bort fogunk kóstolni ezek után, de nem így van. A bor száraz, közepes testtel, szép kerek savakkal, nagylelkű alkohollal és hosszú lecsengéssel. A kortyot megjáratva a szánkban először az édesség nélküli mézes aromák jönnek elő kísérve némi barackot, majd lenyelve kis kesernye búcsúzik, aztán sárgadinnyés utóíz köszön vissza.

Három nap alatt, három különböző ételhez próbáltam. Nem passzolt a székelykáposztához, gondolom a tejföl miatt, de szárazsága ellenére kellemes kísérőnek bizonyult az anyós lustaréteséhez, de ami igazán nagy örömet okozott a "bimbóimnak", az a tonhalas pizza leöblítve eme hárslevelűvel.

Ez a bor alkotórészeiben kellően gazdag, jól felépített, tüzes és energikus. 85 pont.

Gere Tamás és Zsolt - Siklósi Hárslevelű 2009

Azért választottam ezt a bort, hogy a kacsapecsenyéhez megfelelő száraz, testes fehér bort tudjak tölteni, és ezt az egyik legmegbízhatóbb borászattól szerettem volna a Karácsonyi ebédre. Nem akartam lutrit e fontos napon. A kacsasült előtt csülkös káposzta volt az "előétel", mely után megbontottam a palackot. Mindenkinek tetszett a választásom. Aztán jött a kacsapecsenye majonézes krumplisalátával. Szerintem Geréék ehhez az ételhez találták ki a Hárslevelűjüket. A párosítás gasztronómiai orgazmust okozott a szánkban.
A palack kinyitása után lassan, olajosan folyt a palackból a pohárba. Lassú lefolyás, vastag gyűrű jellemzi a pohárban. Színe arany. Közepesen intenzív illat, mely lassan nyílik. Először herbális jellegű, érezni rumra és karamellre hajazó illatjegyeket, de később ezek kiszellőznek belőle és inkább gyümölcsössé válik. Ízlelve üde savak, bársonyos csersav, tüzes alkohol, telt test, gyümölcsös zamatok, hosszú lecsengés jellemzi. Harmonikus, tüzes, zamatos, férfias bor ez, talán nyár óta nem ittam ilyen jó fehéret. A címke pedig így szól róla: "Zöldessárga színű, ászkolt illatú, telt fehérbor. Íze karakteres, a finom savak által meghatározott intenzív és férfias. Érleléssel továbbfinomodnak zamatai."

Borkarácsony

Idén elhatároztam, hogy karácsonykor az étkezésekhez mindig a megfelelő borokat fogom prezentálni, ezért amint megtudtam, milyen menü várható, elkezdtem kutatni a hozzá illő borokat, úgyis már régebb óta érdekel a "gasztroborfogyasztás". Sok időm nem volt az elmúlt héten ezzel foglalkozni, ezért apránként szedtem össze az ehhez szükséges infókat. Először is meg kellett tudnom, hogy hol, mi lesz a fogás. A három napban lesz töltött káposzta, rántott hal és töltött csirkemell franciasalátával, tyúkpörkölt nokedlival, kacsasült, tyúkhúsleves, halászlé, majd szilveszter közeledtével kocsonya. Ezután fellapoztam a kedvenc és ezidáig egyetlen boroskönyvemet, a Csávossy György: Magyarán a borokról címűt, és kikerestem melyik ételhez, milyen fajta borokat ajánl. Így megtudtam, hogy a rántott halhoz, a franciasalátához és a tyúkhúsleveshez inkább könnyű, száraz fehérbort, míg a töltött káposztához, a pörkölthöz, a kacsasülthöz, a kocsonyához és a halászléhez a tüzes, testes, kemény, száraz fehéret javallja. A kacsasülthöz, a töltött káposztához és a halászléhez könnyű vöröset is lehet inni, a pörköltekhez pedig fanyar vöröset. Na igen ám, de ebből honnan tudom meg, hogy mit vegyek? Rákerestem interneten, hogy melyik borfajta milyennek számít, bár nem tudom ez mennyire lehetett megbízható infó, elvégre úgy gondolom, hogy egy fajta szőlőből lehet különféle fanyarságú, nehézségű, alkoholtartalmú stb. borokat készíteni, de első lépésnek megteszi, veszteni pedig nem veszíthetek vele. Tüzes, kemény, száraz fehérborokra többek között az ezerjót, a hárslevelűt és a rajnai rizlinget kaptam, fanyar vörösnek a kékfrankost és a cabernet franc-t. Ma este ráértem, ezért fogtam magam, összeszedtem útközben Moncsit, és elindultunk bort vásárolni. Szerettünk volna még egy finom villányi cuvée-t is venni, és ez lett belőle:

Balról jobbra: 

Gere Tamás: Siklósi Hárslevelű 2009 - kocsonya, halászlé, töltött káposzta, pörkölt, kacsasült.

Varga Pincészet: Badacsonyi Szemelt Rizling 2012 - mivel rajnait nem találtam, amúgy talán az előbb felsorolt ételekhez ez is megy.

Matias Pincészet: Pinot Blanc 2008 - kíváncsiságból, szintén az előbbiekhez.

Takler: Kékfrankos 2012 - Mónika választása, pörkölthöz.

Juhász testvérek: Merlot 2011 - mert már régen ittam merlot-t, és mert nem volt valamire való cabernet franc!

Mészáros Pál: Kékfrankos 2011 - Mónika másik választása, igazából nem tudott dönteni, úgyhogy el kellett hozni a novemberi borszemináriumi emlékek miatt :)

Ikon: Kékfrankos 2011 - Ennyi pörkölt azért nem lesz, de be kell bizonyítanom Mónikának, hogy Szekszárdon kívül is léteznek kékfrankosok.

Bozóky Pincészet: Móri Ezerjó 2012 - kocsonya, halászlé, töltött káposzta, pörkölt, kacsasült kaják valamelyikéhez, na meg mert még nem ittam móri bort.

A cuvée-t majd máskor.

Schieber Pincészet (Szekszárd) - Cabernet Franc 2009

Ha szombat, akkor borkóstolás, úgyhogy már délelőtt beszereztem a ma esti anyagot hozzá. Mivel a jövő szerdai Borszemináriumon a villányi cabernet franc-ok lesznek kivesézve, úgy döntöttem, hogy szekszárdi vagy egri cabernet franc-t kóstolunk, hogy rögzüljenek a fajtajellegek és legyen összehasonlítási alapunk más borvidékkel, na meg a múlt heti Vida Péter félével. Ezúttal egy másik boltban vásároltam, ahol jóval nagyobb a választék borokból, ennek ellenére csak két cabernet franc-t találtam (legalábbis a vizsgált Egri- és Szekszárdi Borvidékről): az egyik Vincze Béláé Egerből, a másik pedig Schieberé Szekszárdról. A szekszárdi nyert, mivel még elevenen él bennem a múlt heti szintén szekszárdi cabernet franc hibásnak vélt íze, és kíváncsi vagyok a borvidéken belüli különbségekre, igaz ezúttal egy két évvel korábbi évjáratról van szó.
Mivel a héten olvastam egy cikket az origo.hu-n a Laposa Pincészetről és Badacsonyról, kedvet kaptam egy badacsonyi szürkebarátra is, gondoltam megveszem ma, ha már ott vagyok, hogy a jövő hét szombati "program" is meglegyen, de nem volt a polcon szürkebarát. Hihetetlen! A végén még bort is netről kell rendelni?
Ma, még a bor megbontása előtt, gondoltam jobban utánanézek a fajtának, meg szerettem volna tudni, hogy mik is a cabernet franc borának sajátosságai. A Wikipédián és a már említett és idézett Csávossy könyvben találtam csak általános jellegű leírásokat, de a könyvben talált annyira tetszett, hogy azt leírom ide:

"Hogyan mutathatunk be például egy kiváló villányi Cabernet franc bort? A Cabernet borok kivételesen nem az asszonyokhoz hasonlók, hiszen annyira férfiasak. A Cabernet olyan, mint az izmos férfi, egy remekbe formált görög szobor minden erőt sugárzó szépségével. Arisztokratikus szépségről van szó, amely esetben a két testvér közül a Cabernet sauvignon a nyersebb modorú úri fenegyerek, míg a Cabernet franc a visszafogottabb, elegáns előkelőség.
Lássuk minden kellemét a szakirodalom nyelvezetével tolmácsolva. 
Az ismerkedés szemet vidító élménnyel kezdődik. Kitöltéskor lassú, habja tűnő, enyhén rózsaszínű, pohár széli gyűrűje vastag, a falon visszafolyó korona ágai fejlett ékítményt alkotnak.
Poharunk ölén e bor tükrösen szikrázik, színe mint a csiszolt rubin sötétlő tömege.
Illata gazdag, kellemes és jellegzetes, a jelleg nemcsak a fajtáé, hanem a szubmediterrán övezetben termett vörösboroké is, édeskés fűszeres szénaillat, hervadó mezei virágok kíséretében. Van ebben az egyvelegben fekete csucsor, szárított kamilla, de ribiszkebefőtt illata is, mindez páratlan szépségű akkordban, az elsődleges gyümölcsillattal és az alakuló palackbuké összesimuló ölelkezésében.
A bor íze úgy áll össze, mint vers a verssorokból. Minden sornak megvan a szerepe, szépsége, de csak együtt adják a vers varázsát, mindazt, ami felejthetetlen marad. A következő minősítések egyetlen szűk szóval utalnak a szeszességre, cukor-, sav- és extrakttartalomra, valamint a bor többi ízbeli tulajdonságára. Tehát, ha a nyelvünk és szájpadlásunk között elfektetjük e bort és többször birtokba vesszük, íze természetes, tüzes, száraz, lágy, testes, fanyarkás, de lágyan simogató, kerek, hosszú és nemes. Összességében jól felépített, erőteljes, férfias, pezsdítő és elegáns, már-már muzeális bor."

Ezek után lássuk a medvét! Kitöltéskor nekem kissé túl mozgékonynak tűnik, én ezt sokkal olajosabban folyónak képzeltem, színes, laza habja gyűrűsen képződött, tűnő, nagy buborékokkal. Poharat lötyögtetve kissé gyors a lefolyása, gyűrűje vékony, koronája alig látható. Színe bíborvörös, tükrösen tiszta. Illata jellegzetes, intenzív gyümölcsös. A bor alkoholtartalma nagylelkű, kissé lapos savtartalommal, fanyarkás tanninnal. Egy korty után az ízlelőbimbók hamar elfelejtik ízét, tartalmas testű, kissé - nem is tudom - talán nyers bor. 

Egyszer ittam egy tökéletes cabernet franc-t Gere Tamásék bódéjánál egy kaposvári rendezvényen. Azóta se ittam olyan finom bort. Kis csalódással tölt most el, hogy két szekszárdi franc is elvárásaim alatt teljesített, pedig ez utóbbiról nagyon jó véleményeket olvastam, igaz egy 2011-es évjáratúról, de nem gondoltam volna, hogy ekkora különbség lehet köztük. Sebaj, jövő héten a legjobbak majd kárpótolnak. Azért azt az egrit megkóstolom a jövő héten vagy valamikor, mert a jövő hétre már más a tervem.

Közben, hogy ezt írom, sajtot és kenyeret majszolgatva kortyolgatom a bort, és egyre jobb ízűnek tűnik. Lehet, hogy kellett neki ennyi szellőzés (pedig kábé egy órán keresztül dugó nélkül volt a palack), vagy a sajt és a kenyér teszik kellemesebbé vagy az alkohol érzéktompító hatása a ludas?

Gere Tamás és Zsolt: Páratlan 2009

Ma este elérkezett az ideje a nyaraláskor a páromtól nyert bor megnyitásának és megkóstolásának. Az adósságát a kaposvári "Miénk a város" fesztivál egyik estéjén teljesítette, amikor végigkóstoltuk az összes kiállító pincészet válogatott borait, s kicsit már becsiccsentve (lehet, hogy már nem is annyira kicsit) a Gere Tamás és Zsolt pincészeténél ragadva, jobbnál jobb villányi vörösöket kóstolva esett a választásom erre a borra - mivel egyezségünk alapján a fesztiválon kellett kiválasztanom a nyereményemet. Hogy jól választottam-e, ma kiderül. A dugó már kihúzva, sajt, dió bekészítve és bírálási szempontok átolvasva, de azért a könyv még nyitva.

A címke tartalma: "Villány 5 jellegzetes fajtájának könnyed és gyümölcsös házasítása, melyet a hordós jegyek varázsolnak még izgalmasabbá. Pár perc szellőztetést meghálálja. Hangulatos esték, finom vacsorák, kedélyes beszélgetések páratlan kísérője." Öt fajta szőlőből házasították: 40% Kékfrankos, 20 % Pinot Noir, 20 % Merlot, 10 % Cabernet Sauvignon, 10 % Portugieser.

Csalódtam. A címke mondjuk igazat mondott, tényleg könnyed volt, gyümölcsös, érezhető hordós jegyek is voltak és a párommal egy hangulatos, kellemes estét töltöttünk mellette (legalábbis kezdtük el vele).
Kitöltés után a szépen tűnő rózsaszín hab rubin színű; kristályfényű, csillogó, tükrös bort láttam, ami gazdag színekről és tisztaságról, magas szesztartalomról tanúskodott. Állaga kevésbé volt olajos, mint az előző francia bor, színe is világosabb volt s gyűrűje sem volt túl vastag. Ebből láttuk, hogy közepesen testes borról van szó.  Az orromat kell még művelni, mert én csak finom bordeaux-i vörösborillatot éreztem, de Mónika csokoládé-, lekvár-, dohány-, hordó-, gyümölcsillatot is vélt felfedezni benne. És akkor jött a beteljesülés, az ízlelés. Íze fűszeres, gyümölcsös intenzív savakkal, enyhén fanyarkás, közepesen testes. Viszonylag magas alkoholtartalma ellenére (13%) nem pirultunk ki az első pohár után, nem éreztük kellően tüzesnek. Én utóízében szilvaízt véltem felfedezni, Mónika pedig erdei gyümölcsízeket. Második pohárnál próbáltunk kenyérrel semlegesíteni, utána sajttal, majd dióval, de már hiába, az ízvadászat az első pohár után nem ment. Viszont kifejezetten jól passzolt a dióhoz és a sajthoz és egy rendkívül kellemes este alapanyaga volt. Összességében sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de ilyen árban vannak sokkal jobb borok is. Gere Tamáséktól kóstoltam idén egy olaszrizlinget is, amit már nem tudok felidézni, csak annyi maradt meg bennem, hogy milyen kellemes, zamatos, illatos bor volt, és mennyire jól esett nyár elején a kánikulában, s bevallom egy-kétszer még meg is szentségtelenítettem szódával sóherfröccs gyanánt, de nem bántam meg. A fesztiválon kaptam kóstolót még a cabernet franc válogatásukból is, gondolom 2008-as lehetett, amit a webáruházakban is lehet kapni. Nem tudok róla sokat mondani, csak hogy le a kalappal, talán a legjobb bor volt, amit valaha ittam. Ha egyszer nem sajnálok majdnem 4000 Ft-ot kiadni egy üveg borra, mindenképp veszek egyet, s akkor jobban górcső alá veszem. Mindenesetre az a bor többet érdemel, mintsem ilyen amatőr módon bíráljam, ezért csak a villányi tanfolyam után kerítek rá alkalmat.

Azt vettem észre, hogy az orrom és az ízlelőbimbóim megérzik és tudják értékelni a finom illatokat, zamatokat, ám nem képesek különválasztani azokat, nem ismerik meg bennük a különféle aromákat. Remélem tanulható képességek ezek, ezért mától jobban odafigyelek a dolgok illatára, ételek és italok zamatára.