Egy hét múlva Portugieser du Monde

Ez jutott eszembe, miközben Günzer Tamás 2017-es Portugieserét kortyolgatom. Már rendelném is meg a belépőjegyet, de ácsi! A Veritas Borklub kétéves szülinapi borvacsorája is aznap lesz, így számomra ismét elmarad a kóstolófesztivál. Sebaj, vigasztalom magam ezzel a villányi kékoportóval és közben leírom Neked kedves olvasó, hogy miért menj el április 7-én szombaton Pécsre a Zsolnay Kulturális Negyedbe portugiesereket kóstolni.

1. Ha szereted a portugiesert, azaz kékoportót, akkor azért, mert a világon egyedüliként évente egyszer Pécsen szervezi meg a Pécsi Borozó bormagazin stábja a fajtára épülő tematikus borversenyt, majd az azt lezáró kóstolót. Itt találkozhatsz friss, primőr oportókkal, évjáratosakkal, legalább 50%  portugiesert tartalmazó házasításokkal és ebből a fajtából készült különlegességekkel, mint például fehér portugieserrel vagy portugieserből készült pezsgővel. Mindezt 9 közép-európai ország delegálja, összesen 101 nevezett borral, így ha igazi oportó fun vagy, elég széles képet kaphatsz eme könnyed, igazi közép-európai fajtáról.

2. Ha nem ismered a portugiesert, az imént felhozott okoknál fogva ott a helyed, mert garantáltan megismerheted.  

3. Ha nem szereted a portugiesert, kérdezd meg magadtól, hogy adtál-e elég esélyt a fajtának, hogy levond ezt a következtetést, vagy csak egy-két negatív élmény miatt jelentetted ki, hogy nem szereted. Itt adhatsz neki még egy esélyt. Ha már végigkóstolod legalább tíz különböző pincészet, különböző stílusában elkészített oportóját, és még mindig nem kedvelted meg, kármentésül jó hangulatú kóstolófesztiválon találod magad, és a borászatok rejtett kincseiből is ihatsz. 

4. Ha te is dél-dunántúli vagy és szeretsz nagykóstolókra járni, végre nem kell Budapestig menni egy igényes borkóstolóra.

5. A Portugieser du Monde kóstolófesztiválon tudod a hivatalos premier előtt megkóstolni a Villányi borvidék legújabb "Y" generációs közösségi bisztróborát, a RedY-t.

De mi is az a RedY? A következő infókat kaptam róla a Pécsi Borozó főszerkesztőjétől:

"Könnyed, gyümölcsös, vidám, fiatal, bulis, kedves, pimasz, vagány, izgalmas. Nem akar több lenni,

mint ami, de kevesebb sem. Pont olyan, mint a készítői, a fiatal és örökifjú villányi borászok. A

villányiak szeretnek és tudnak is bulizni, ezért megalkották a tökéletes bulibort, a RedY-t.

A RedY Villány vidám arca. Portugieser alapú házasítás, mely a fajta igazán szerethető tulajdonságait

egyesíti a többi fajta (többnyire Blauburger, Zweigelt, Kékfrankos, Kadarka és más Villányban honos

fajták) izgalmas fűszereivel. Színe a fiatal vörösborokra jellemző közepes árnyalatú rubin. Illatában

fiatal, legfeljebb fejlődő aromajegyeket mutat, az elsődleges piros és feketebogyós gyümölcsök a

meghatározók, melyet kis virágosság, fűszeresség és az enyhe hordó használatra utaló visszafogott

fás jegyek egészíthetnek ki. Ízvilágában lendületes, a bor fiatalos jellegéből adódó, primer,

gyümölcsös jegyek dominálnak, melyet nem túlzó virágos, enyhén fűszeres jegyek egészíthetnek ki,

háttérben az esetleges rövid ászokhordós érlelésre utaló édesfűszeres zamatokkal.

A bort azonos márkanévvel, játékos közös címkével kerül forgalomba. A palackot meglátva szinte

azonnal kézbe kell venni, és indulhat a játék. Azonos villányi stílus, különböző értelmezésben. A bort

kizárólag a gasztronómiában, borbárokban, fesztiválokon kívánják értékesíteni, ezzel népszerűsítve a

Villányi borvidéket. Ezzel a borral a fiatal generáció megszólítása a cél, hiszen egy igazán kedves,

könnyed, és nem utolsó sorban barátságos árú házasításról van szó, ami remek belépő a villányi

vörösborok világába.

Hol találkozhatsz RedYvel?:

Premier előtt: Portugieser du Monde kóstolófesztivál, VinCE Budapest workshop, ProGasztro Klub

Gazdasági Egyetem, Hú!SVÉT 2018 Palkonya

Hivatalos premier: Gourmet Fesztivál Budapest

RedY termelők: Bock Pincészet, Csányi Pincészet, Gere Tamás és Zsolt Pincészete, Maczkó Pincészet, Mokos Pincészet, Ősi Pincészet, Polgár Pincészet, Szemes Pincészet, Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet."

Végezetül a bejegyzés írása közben kortyolgatott portugieserről:

Két villányi portugieser közül választottam ma délelőtt. Az egyik a Lelovits 2017-es oportója volt, a másik pedig ez, Günzer Tamásé. A Lelovits oportójáról többször hallottam, kóstoltam is a tavalyit, meg az azelőttit, és mindkettő maradandó élményt nyújtott a szó pozitív értelmében. S ennek ellenére választottam a másikat, amelyikre nem is emlékszem, hogy kóstoltam volna előző évjáratokban. De a címke jobban tetszett. Nem mintha rossz bort választottam volna, sőt. Rendkívül jó évjáratban termett szőlőből készült bort kóstolhatunk belőle. Nagyon érdekes közepes intenzitású bíbor - mit bíbor? lila! - szín. Intenzív cseresznyés, meggyes, ibolyás illatvilág puncsos fűszerességgel. Ízben is hozza a várt aromákat. Kellően telt, mégis könnyed, gyümölcsös ízvilágú, jól iható, igazi kvaterkázó bor. Jó inni belőle még egy pohárral. 85 pont. Kíváncsi vagyok, indult-e a Portugieser du Monde-on, és milyen helyezést sikerül elérnie.

Tehát ne feledd, a választások előtti nap, április 7-én 14 órától Pécsen a Zsolnay Kulturális negyedben, mindössze 3000 Ft-ért ismerkedhetsz vagy elmélyülhetsz a kékoportók világában. Jegyelővétel a jegymester.hu oldalon vagy a Zsolnay Negyed jegypénztárában lehetséges. 

Megszerettem a portugiesert?

Idén még nagyobb várakozás előzte meg számomra a Portugieser du Monde közönségkóstolóját, mint tavaly. Részben azért, mert az elmúlt év során azt tapasztaltam, hogy sokkal nagyobb számban kóstolok, fogyasztok frissebb, főleg gyümölcsös karakterű borokat, mint azelőtt. Így nagyszerű alkalomnak mutatkozott az idei oportó VB, ahol az általában könnyedségéről híres, jó savszerkezetű, gyümölcsös portugieserek mutatják be, hogy mire is képesek különböző termőterületeken, országokban és más-más iskolázásban. Másodsorban a tavalyi pozitív élményeim miatt is vártam már az eseményt: jó társaság, jó borok és kellemes zene.

Nem is volt másképp idén sem, hacsak abban nem, hogy egy sokkal jobb évjáratot követően, sokkal jobb borokat ízlelhettünk, nem is beszélve arról, hogy sokkal több borászat állított ki összesen 100 különféle borral, aminek több mint a fele oportó vagy legalább 25%-ban oportót tartalmazó házasítás volt.

A kóstolási koncepcióm ugyanaz volt, mint tavaly: előbb primőr, utána az évjáratos oportók. Bevallom, idén beletört a bicskám. Kábé a feléig jutottam, miután már egyszerűen nem bírtam több portugiesert kóstolni, pedig sokat kiöntöttem (és nem feltétlenül a hibáik miatt, sőt!). Így olyan tételek maradtak ki, melyeket többen ajánlottak, de mivel tartottam magam a sorrendhez, nem értem oda. A tanulság, hogy egy hasonló volumenű kóstolón más szisztémát kell majd követnem.

Nálam Champion lett

Nem szeretném minden kóstolt borról írt jegyzeteimmel untatni az olvasót, de kiemelnék párat a sok közül, melyek különösen elnyerték a tetszésemet attól függetlenül, hogy a bor arany vagy ezüst érmet szerzett éppen. Nekem - akárcsak tavaly - a szerb Mackov Podrum pincészet portugiesere ízlett a legjobban, méghozzá azért, mert olyan illatokkal és zamatokkal ajándékozott meg, amilyenekkel egyik nevezett bor sem. Az amúgy nagyon halvány intenzitású, küllemre is könnyű, gyorsan pergő bor illata fantasztikus déli gyümölcsös, licsis, intenzív illatokkal lepte meg az orrom. Tavaly, ha jól emlékszem ízében, sajnos nem volt túl nagy szám, idén viszont szépen lekövette zamatában is a várt illatjegyeket. Finom, gyümölcsös, jó savú, hosszú bort kóstolhattam. Kellett is belőle vennem egy palackkal a sofőrömnek, hadd kóstolhassa majd otthon ő is.

Aztán Gere Tamás és Zsolt pincészetéből való barrikolt 2015-ös oportó volt még nagyon impozáns tétel. Harmonikus és komplex; lágy, de mégis markáns, telt, de mégis hetyke. A gyümölcs aromákat mesterien egészítik ki a hordó vaníliás jegyei. Nagyon jó arányok és hosszú lecsengés. Kár, hogy nem indult a versenyen!

Sok szép oportót volt még alkalmam ezen kívül is kóstolni, és egy két kivétellel most már elmondhatom, hogy nekem is ízlettek. Gyümölcsösek, gerincesek, némelyik üdítő, némelyik picit mélyebb, de egyik sem elnehezülő. És idén már vettem portugiesert!

Szeretem én a portugiesert?

Vannak, akiknek ez a mindennapok bora, és vannak, akik egy kertiparti alkalmával csak ebből a fajtából fogyasztanak. Pont azért, mert könnyed, általában visszafogott alkoholtartalommal, ezért hosszú órákig lehet kortyolgatni anélkül, hogy az ember kidőlne a sorból. Gyümölcsös, fűszeres és lendületes, így méltó társa lehet a kertipartik legtöbb kedvelt sült illetve bográcsos menüinek. Ugyanakkor sokan vannak, akik nem rajonganak érte. Annak próbáltam utánajárni az április 11-én megrendezett Portugieser du Monde kóstolófesztiválon, hogy vajon miért nem - merthogy eddig én is a második tábort gyarapítottam.

A Portugieser du Monde borversenyt a Pécsi Borozó bormagazin csapata hívta életre Győrffy Zoltán főszerkesztő vezetésével 2013-ban, hogy a portugieserek megkapják végre az őket megillető helyet a borok sokfélesége között. Zoltánék rendületlenül hisznek a portugieserben, melyre Közép-Európa egyik kikerülhetetlen és fontos fajtájaként tekintenek. Azóta ez a harmadik alkalom, hogy megrendezésre került a verseny és az azt követő közönségkóstoló, amire a kezdetekhez képest mind a résztvevő országok, mind a versenybe szálló borok, mind pedig a közönségkóstolóra ellátogatók száma meredeken emelkedett.

Úgy mentem el a rendezvényre, hogy megismerkedek ezzel a számomra oly mostoha fajtával, ami eddig nem tartozott a kedvenceim közé, igaz nem is volt túl nagy tapasztalatom a kékoportót - merthogy ez a sokak által ismertebb neve, csak valami EU-s eredetvédelmi szabályozás miatt kell portugiesernek neveznünk - illetően. Néhány finom villányi házasításban és bikavérben tudtam, hogy benne van, de az eddig még nem tudatosan kóstolt fajtaborokban a portugieserre jellemző savak és ízvilág nem igazán tette a kedvenc vörösborommá. Az oportó ama vágyát, hogy ezen a rendezvényen kedveltesse meg magát velem, eleve nehezítette a 2014-es évjárat által képezett akadály. Rajtam nem múlott, én akartam. Végigkóstoltam a közönségkóstolón elérhető minden nevezettet. Hát...- tudom, háttal nem kezdünk mondatot, dehát hát! - ezzel le is tudnám a '14-es évjárat zömét.

Azért szerencsére voltak pozitív példák is, még ha oly csekély számban is. A friss borok között a villányi Günzer Zoltánnak volt egy illatában és ízében is ropogós pirosgyümölcsös, könnyed, mégis tartalmas, érett meggyes oportója, melynek íze olyan hosszan maradt a szám vendége, hogy nagyon sajnáltam köpni és önteni, dehát annyi kóstolni való volt hátra, és még annyira az elején jártam a kóstolónak, hogy muszáj volt. Ez a bor különben aranyérmet nyert, így elég magasan volt a mérce, melyet más, friss oportó nem is közelített meg.

Ami még említést érdemel friss, 2014-es kategóriában Mokosék meggybombája, ami csak ezüstöt érdemelt a bírák szerint, és a Bock Pince mindkét portugiesere, az egyik a '12-es selection (aranyérem), és a másik a '13-as Porta Géza, melyek kellemesen simulékony textúrájukkal, intenzív gyümölcsösségükkel, szép sav-tannin egyensúlyukkal és hosszú lecsengésükkel hódítottak. Aztán a szintén ezüstöt érdemelt szerb Mackov Podrum Pince számomra igazi kuriózumnak számító oportója, mely ízében és illatában egyaránt mangós, licsis déligyümölcslé.

Nagyjából ennyi, de nem feltétlenül a borok hibája volt, hiszen kábé 20-25 kóstolható tételből volt szép számmal tavalyi évjáratot megelőző bor is. Az én ízlésemnek a kékoportó savai túlontúl intenzívek, de nem úgy, mint egy nagyon finom badacsonyi vulcanusban vagy egy somlói furmintban. Azokban a borokban a magas savak az ízlelőbimbóim számára  jobban értelmezhetők, jobban illeszkednek a gyümölcsös, citrusos, almás, sárgabarackos ízvilághoz. A portugiesereknél viszont több esetben éles, metsző savérzetet észleltem, mintha éretlen meggyet kóstolgattam volna, és ezeknél a boroknál egytől-egyig az üres és híg szópárt jegyeztem fel. Fontos leszögeznem, hogy ezek mind 2014-es borok voltak, és sajnos nem mindenki hozott más évjáratot.

Nos hát, hogy akkor szeretem-e a portugiesert? E kérdésre nem tudnék egyértelmű választ adni, mivel voltak szép tételek is a kóstoltak között. Egy biztos, meg nem győzött. Nem valószínű, hogy bevásárló kosaramba gyakran kerül ezután oportó, de nem adom fel - ha rajtam múlik -, adok neki jövőre is egy esélyt, hátha az idei évjárattal jobban a kedvemben jár majd.

Miután körbeértem, kezdődhetett a buli! A Pannon Borbolt standjánál egy fantasztikus Ördögárok Cuvée-t kóstolhattam Günzer Zoltán pincészetétől, Gere Tamáséknál egy frankó franc-t, majd a Vylyan standnál egy Montenuovo Cuvée-t. E három bor sokrétű, lehengerlő illatával, gazdag, kerek és koncentrált ízvilágával, érett tanninjaival és elegáns harmóniájával kellően bezsongatott, hogy a színvonalas fesztivált lezáró kiváló Ferenczi György és a Rackajam koncertjét nagy lelkesedéssel és kellő átszellemüléssel hallgassam végig.