Szeretem én a portugiesert?

Vannak, akiknek ez a mindennapok bora, és vannak, akik egy kertiparti alkalmával csak ebből a fajtából fogyasztanak. Pont azért, mert könnyed, általában visszafogott alkoholtartalommal, ezért hosszú órákig lehet kortyolgatni anélkül, hogy az ember kidőlne a sorból. Gyümölcsös, fűszeres és lendületes, így méltó társa lehet a kertipartik legtöbb kedvelt sült illetve bográcsos menüinek. Ugyanakkor sokan vannak, akik nem rajonganak érte. Annak próbáltam utánajárni az április 11-én megrendezett Portugieser du Monde kóstolófesztiválon, hogy vajon miért nem - merthogy eddig én is a második tábort gyarapítottam.

A Portugieser du Monde borversenyt a Pécsi Borozó bormagazin csapata hívta életre Győrffy Zoltán főszerkesztő vezetésével 2013-ban, hogy a portugieserek megkapják végre az őket megillető helyet a borok sokfélesége között. Zoltánék rendületlenül hisznek a portugieserben, melyre Közép-Európa egyik kikerülhetetlen és fontos fajtájaként tekintenek. Azóta ez a harmadik alkalom, hogy megrendezésre került a verseny és az azt követő közönségkóstoló, amire a kezdetekhez képest mind a résztvevő országok, mind a versenybe szálló borok, mind pedig a közönségkóstolóra ellátogatók száma meredeken emelkedett.

Úgy mentem el a rendezvényre, hogy megismerkedek ezzel a számomra oly mostoha fajtával, ami eddig nem tartozott a kedvenceim közé, igaz nem is volt túl nagy tapasztalatom a kékoportót - merthogy ez a sokak által ismertebb neve, csak valami EU-s eredetvédelmi szabályozás miatt kell portugiesernek neveznünk - illetően. Néhány finom villányi házasításban és bikavérben tudtam, hogy benne van, de az eddig még nem tudatosan kóstolt fajtaborokban a portugieserre jellemző savak és ízvilág nem igazán tette a kedvenc vörösborommá. Az oportó ama vágyát, hogy ezen a rendezvényen kedveltesse meg magát velem, eleve nehezítette a 2014-es évjárat által képezett akadály. Rajtam nem múlott, én akartam. Végigkóstoltam a közönségkóstolón elérhető minden nevezettet. Hát...- tudom, háttal nem kezdünk mondatot, dehát hát! - ezzel le is tudnám a '14-es évjárat zömét.

Azért szerencsére voltak pozitív példák is, még ha oly csekély számban is. A friss borok között a villányi Günzer Zoltánnak volt egy illatában és ízében is ropogós pirosgyümölcsös, könnyed, mégis tartalmas, érett meggyes oportója, melynek íze olyan hosszan maradt a szám vendége, hogy nagyon sajnáltam köpni és önteni, dehát annyi kóstolni való volt hátra, és még annyira az elején jártam a kóstolónak, hogy muszáj volt. Ez a bor különben aranyérmet nyert, így elég magasan volt a mérce, melyet más, friss oportó nem is közelített meg.

Ami még említést érdemel friss, 2014-es kategóriában Mokosék meggybombája, ami csak ezüstöt érdemelt a bírák szerint, és a Bock Pince mindkét portugiesere, az egyik a '12-es selection (aranyérem), és a másik a '13-as Porta Géza, melyek kellemesen simulékony textúrájukkal, intenzív gyümölcsösségükkel, szép sav-tannin egyensúlyukkal és hosszú lecsengésükkel hódítottak. Aztán a szintén ezüstöt érdemelt szerb Mackov Podrum Pince számomra igazi kuriózumnak számító oportója, mely ízében és illatában egyaránt mangós, licsis déligyümölcslé.

Nagyjából ennyi, de nem feltétlenül a borok hibája volt, hiszen kábé 20-25 kóstolható tételből volt szép számmal tavalyi évjáratot megelőző bor is. Az én ízlésemnek a kékoportó savai túlontúl intenzívek, de nem úgy, mint egy nagyon finom badacsonyi vulcanusban vagy egy somlói furmintban. Azokban a borokban a magas savak az ízlelőbimbóim számára  jobban értelmezhetők, jobban illeszkednek a gyümölcsös, citrusos, almás, sárgabarackos ízvilághoz. A portugiesereknél viszont több esetben éles, metsző savérzetet észleltem, mintha éretlen meggyet kóstolgattam volna, és ezeknél a boroknál egytől-egyig az üres és híg szópárt jegyeztem fel. Fontos leszögeznem, hogy ezek mind 2014-es borok voltak, és sajnos nem mindenki hozott más évjáratot.

Nos hát, hogy akkor szeretem-e a portugiesert? E kérdésre nem tudnék egyértelmű választ adni, mivel voltak szép tételek is a kóstoltak között. Egy biztos, meg nem győzött. Nem valószínű, hogy bevásárló kosaramba gyakran kerül ezután oportó, de nem adom fel - ha rajtam múlik -, adok neki jövőre is egy esélyt, hátha az idei évjárattal jobban a kedvemben jár majd.

Miután körbeértem, kezdődhetett a buli! A Pannon Borbolt standjánál egy fantasztikus Ördögárok Cuvée-t kóstolhattam Günzer Zoltán pincészetétől, Gere Tamáséknál egy frankó franc-t, majd a Vylyan standnál egy Montenuovo Cuvée-t. E három bor sokrétű, lehengerlő illatával, gazdag, kerek és koncentrált ízvilágával, érett tanninjaival és elegáns harmóniájával kellően bezsongatott, hogy a színvonalas fesztivált lezáró kiváló Ferenczi György és a Rackajam koncertjét nagy lelkesedéssel és kellő átszellemüléssel hallgassam végig.