Megadtuk a módját. Szertartásosan megbontottam a palackot, ellenőriztem a dugót, szerencsére hibátlan volt, majd dekantáltam. Aztán vártunk. De nem tétlenül! Felpattintottunk addig egy könnyed Szeleshát Frankost, hogy edződjenek az ízlelőbimbóink, elvégre egy ilyen kaliberű óbornak nem ugorhatunk neki felkészületlenül. És igen, nagyon jó bemelegítésnek bizonyult a Frankos Cuvée! Szép pirosgyümölcsös, epres, málnás illatvilág, mely karaktereket ízében is szépen hozott. Igazán könnyed, jóivású kis kvaterkázó bor, szép szerkezettel, jó arányokkal.
Közben el is telt majdnem egy óra. Eleget szellőzött az a Turul! Kóstoljuk meg!
Kitöltöttük, figyeltük, szaglásztuk, belekortyoltunk, forgattuk a szánkban, lenyeltük, pihenni hagytuk, majd újra szaglás, korty, szálazgatás. A kóstolás előtt mindkettőnkben volt egy kis félsz, hogy talán már túl öreg ez a bor, és nem fog túl nagy élményt nyújtani, de szerencsére erről szó sem volt. Ez a bor még nagyon is élt (míg el nem fogyott). A pohárban még mindig rubin fénnyel csillogott, bár gránátos reflexei azért sejtették a korát. Illatában épp úgy jelen voltak a friss piros és fekete bogyósok, mint az érettebb lekváros, aszalt gyümölcsös jegyek, no meg a fűszerek. Ribizli, áfonyalekvár, vanília, bors, szegfűszeg, fahéj, szépen integrálódott fásság, aszalt meggy. Kóstolva is szépen jöttek elő az előbb említett jegyek. Jól felépített bor nagyszerű savgerinccel és sok, de bársonyosan tovagördülő érett tanninnal. Lenyelve hosszan érezhettük még a bor ízét, melyről nem esett nehezünkre levonni azt a végkövetkeztetést, hogy ez egy kitűnő bor, és hogy a csúcsán van, de még van benne jó pár év potenciál is. A végén pedig egyhangú pontozással megkapta a 91 pontot.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése