Már két hónap is eltelt a legutóbbi kiskóstoló óta, amikor is 1000 Ft alatti (vagy környéki) borokat tesztelgettünk a Veritas Borklub hat, mindenre elszánt borisszájával. Ezúttal még kisebb kóstolót rendeztünk: ketten voltunk és csupán 6 bort mustráltunk, és talán nem túlzás azt mondani, hogy hatból négy igazi nagyágyú volt.
A bemelegítő tétel mindjárt a nagyágyúk sorát gazdagította: Beőthy 2010-es Chardonnay. Nem is sok újat tudok róla írni, hiszen az előző bejegyzésemben már részleteztem. Színében csillogó arany, illatában füst és gesztenye árulkodnak még az új tölgyfahordós érlelésről, aztán magvak, édesfűszerek és egy jó adag barack jelentkezik a gyümölcs vonalon. A kortyban gyümölcsösség uralkodik, érett citrom, savanykás őszibarack, átható ásványosság, fehérbors. Szép, érett savszerkezet, telt, hosszan tartó ízek. 87 pontot kapott.
A következő tételünk egészen Dél-Afrikából utazott idáig, hogy poharunkban beteljesítse rendeltetését, ez a Tesco Finest Swartland Chenin Blanc 2014. A Swartland nem a termelőre utal, hanem a borvidékre. A termelőről nem tudunk semmit, a bort egy nagy borkereskedelmi cég gyűjti be, házasítja és utaztatja a megrendelőnek, ez esetben a Tesconak. Küllemben hibátlan. Illata picit zárkózott, de azért hozza a fajtajelleget: nektarin és méz illat tanúskodik a meleg termőhelyről. A korty telt, de ízben nem okozott túl nagy élményt, parasztbarack (alkoholkesernye) és némi ásványosság színezte, és a búcsú sem sikerült túl hosszúra. Egy biztos: Dél-Afrikából lehet jobb borokat is inni, csak nem ennyiért, de ha csak ennyi keretünk van rá, a Hajós-Bajai borvidékről ennél különb borokat lehet vásárolni. 77 pontot ért.
Egy újabb újvilági borral nyitottuk a vörös szekciót. Ezúttal Chiléből a Valle de Colchagua borvidékről érkezett a bor a poharunkba, és ez a Lomas Estate 2015-ös évjáratú Shiraz-a volt. Valle de Colchagua Chile mértani közepén fekszik a Csendes-óceán partvidékétől egészen az Andokig. Meleg klimatikus viszonyok mellett agyagos, gránitos, néhol homokos talajon művelnek szőlőt. Az itt élő borászatok elegáns vörösborokat készítenek magas savakkal, piros gyümölcsös aromákkal a bordeaux-i blendre fókuszálva. Ez a bor nagyon jó ár-érték arányt képviselt, aromák valóságos tárháza tárult elénk kóstolásakor: először meggy, de szép egymásutánjában jött a többi; szilva, feketeribizli, lefőtt kávé, fahéj. Mindemellett a kortyban még megjelent a szeder, a bors, az étcsoki és még pici ásványosság is. Bár a szájban hagyott emléke nem sikerült túl hosszúra (azért nem is feledtette magát oly könnyen), mindketten imádtuk. Jól iható, gyümölcsös, de még fejlődő bor, 87 pontot osztottunk neki.
A Sebestyén Pince 2011-es Grádus Cuvée-je újra hazahozott bennünket, méghozzá a Szekszárdi borvidékre. A Görögszó-dűlőből és az Iván-völgyből származó, hosszan érlelt cabernet franc és merlot szőlőből készült házasítás 15,5 % alkohollal került a palackba. Ez a magas alkohol jelentős alkoholédességet adott a bornak, ezért első kóstolásra émelygős érzetet keltett. Szintén gazdag, főleg érett aromakarakterekkel rendelkezett, úgy mint szilvalekvár, füst kávé, gombás, földes jegyek. Ízében szinte már zavaróan bársonyos, érett tannin, a kortyban is megjelenő avaros, gombás jegyek mellett elő-elő kacsintgató málna és meggylekvár. Testes, sűrű anyag. 85 pontot ért.
A Bock Cuvée 2013 a cabernet sauvignon jelenlétének köszönhetően egy igazi férfias vörösbor. Cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot házasításával készült, szintén magas alkoholtartalmú (15%), de alkoholos édesség nélkül. 24 hónapot töltött kis tölgyfahordóban. Intenzíven érkező, komplex illat: csipkebogyó, vanília, tölgy, cseresznye, bors, szegfűszeg, kávé. Kóstolva sűrű, testes korty, kicsit még szárító tannin, viszont lendület és számos zamat kíséri a kortyot: feketeribizli, áfonya, csokoládé. Szívesen kóstolnám jövőre is, kíváncsi lennék mennyit fejlődik. 91 pont.
Azonban ennyi tannint csillapítandó, vagyunk annyira ínyencek, hogy egy kis tokaji aszúval zárjuk a sort. A Babits Pince 2013-as 6 puttonyos aszúja lett a záró tétel. A Babits család itáliai felmenőktől származtatja magát, akik a XIII. század óta termelnek Tokaj-hegyalján bort. Szőlőterületeik a Poklos-dűlőn, a Vay-dűlőn és a Kincsem-dűlőn teremnek kiváló alapanyagot az aszú és szamorodni vagy egyéb kései szüretelésű boroknak. Nem is csalódtunk. Már kitöltve elbűvölt arany színével és tiszta, intenzív illatával. Már szépen hozza az érett jegyeket, mint a diós bejgli, aszalt barack, baracklekvár, őszibarack kompót, de a virágméz és botritiszes illatjegyek is szépen kivehetők. Kóstolva a korty sziruposan édes, de magas savai és ásványossága szépen ellensúlyozza édességét, az alkohol pedig észrevehetetlenül éppen csak díszíti a bort. Zamatok tömkelege telíti be a szájat, az illat alapján vártak mellett mézes karamell, kandírozott gyümölcsök és papaya bővítik az aromák sorát. Valahol olvastam vagy hallottam, hogy az édes borok, főleg az aszúk magasabb pontszámot képesek elérni borversenyeken, mint a száraz társaik. Hát ez nálunk sem volt másképp, 97 pontot adtunk rá. Nem is került palackpumpa erre az üvegre.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése