A borszeminárium megrendezéséhez a Szegedi Tudományegyetem adta az alapötletet, másfél évre tervezik, 3 szemeszterből fog állni, és aki legalább nyolc előadást végighallgat tanúsítványt kap.
Az első kóstolt bor a Radó Pince reduktív érlelésű Pécsi Chardonnay-je volt, mely kellemes, alkoholban gazdag, lendületes indítása volt az előadásnak. Kóstolás közben megtudtuk, hogy a Pécsi borvidék a legkisebb borvidék ma Magyarországon, és három körzetből, a szigetvári, pécsi és versendi körzetből áll. Az előadó ezerszínű borvidéknek nevezte a változatos talajösszetételtől és klimatikus hatásoktól sokszínű fajtaösszetétel miatt. E borvidéken 20 fehér (pl. chardonnay, cirfandli, csomorika, cserszegi fűszeres) és 12 kék (pl. cabernet franc, cabernet sauvignon, kadarka, kékfrankos, menoir, merlot) szőlő termesztése engedélyezett.
A második bor az előadó saját termelésű, 2008-as évjáratú rajnai rizlingje volt, mely Szabó úr saját bevallása szerint is már egy hanyatlásnak indult bor, amit túl hosszú érlelésnek köszönhetett. Páromnak egyáltalán nem ízlett (nekem kellett kiinni a poharát), de szerintem még így is igen kellemes bor, ami ha nem is gasztronómiai élvezetet nyújt, de egy jó baráti beszélgetés mellé szolgálhat "üzemanyagként". Közben hallhattuk még az előadás szófoszlányait, amelyből kiderült, hogy a csomorikát sokan összetévesztik a juhfarkkal, s a híres somlói juhfark is tulajdonképpen csomorika. A csomorikát különben pezsgőalapanyagként kedvelik nagyon a borászok, a juhfark pedig egy későn érő, sok cukrot és savat tartalmazó fajta.
A harmadik egy 2012-es, reduktív érlelésű, enyhén kesernyés cserszegi fűszeres volt a Lisicza borászattól. A cserszegi fűszeres az egyik legkapósabb fajta szőlő Magyarországon, mert korán beérik, viszont savas. A mustfokról is kaptunk némi tájékoztatást, miszerint 1 mustfok azt jelenti, hogy 1 liter mustnak 10 gramm cukortartalma van, és 15 mustfoktól engedélyezik a borokat, de az igazán jó borról 18-22 fok között beszélünk. Hallottunk egy kis beszámolót a cirfandliról is, pedig az a nyolcadik bor a kóstoltak között. Tömör fürtjei miatt egymást nyomják a bogyók, ezért elpattanhatnak a szemek és rothadásnak indulhatnak. Szeptember végén, október elején szüretelik 22 mustfokkal. Leginkább édes bort csinálnak belőle, de keresett a száraz fajtája is. Elég érzékeny szőlőfajta, borként nehéz a kezelése, ezért laborban deríteni kell.
A negyedik az Eberhardt pincészet mohácsi 2012-es rosé-ja volt, ha jól emlékszem kékfrankosból, de ekkor már egyre nagyobb volt a zsivaj az előadáson, s a kezdetben egyetemi előadásnak induló rendezvény lassan kocsmahangulatúvá változott. Hiába két deci bortól már mindenkinek volt mondanivalója. Mikor a terem lecsendesedett, a kadarkáról hallhattunk előadást. Régen 50000 hektáron termeltek az országban kadarkát, de mára jócskán kikopott a művelésmódja miatt, mivel fejműveléssel kell a fagy ellen védekezni, és ez igen munkaigényes. Akár fehér, akár vörösbor készítésére is alkalmas, nagyon jó fröccsbor, ezért a felnőttek málnaszörpjének is nevezik.
Erre ötödikként végre jött egy kadarka a Planina Borháztól, Mohácsról, szintén 2012-ből, melyet majdnem 90 éves tőkékről szedtek és párom szerint fura szaga volt.
A hatodikra kezdtünk komolyodni, már bennem is mélyebb gondolatokat ébresztő vörös zweigelttel. A Matias pincészet 2009-es Pécsi Zweigeltje egy illatában barriqe hordós érlelésre emlékeztető, kellőképpen testes, fűszeres, ámde savakban szegény itóka volt. Most először fordult elő, hogy az előadó arról beszélt, amit kóstoltunk, így már tudjuk, hogy a zweigelt egy osztrák fajta és olyan bőven terem, amennyit a gazda nem szégyell, viszont érdemes hozamkorlátot alkalmazni a termés minősége végett.
A hetediknél körbenézve már több vörös fejet és fülig érő szájakat láttam, párom is hatalmas mosollyal a száján énekelgetett mellettem, és megérkezett a várva várt cabernet franc, mely az egyik kedvenc fajtaborom, ami a cuvée borok válla. Hauk István dunaszekcsői borász pincéjéből való, 2011-es cabernet nem is okozott csalódást. Ebben a borban minden benne volt, ami hiányzott az előző zweigeltből, a tannintartalma megdolgoztatta a nyelvem két szélét is, de mégis bársonyos, kellemes ízű. Mindkettőnknek nagyon ízlett.
Csúcspontként érkezett az édes cirfandli, amit akkor nem tudtam volna már leírni. A Hárs Pincészet 2007-es évjáratú cirfandlija "állja az idők próbáját". Bár nem szeretem az édes borokat, azt kell mondjam, hogy nagyon ízletes, finom borról volt szó, amit én is bármikor meginnék újra, ugyanis egyáltalán nem volt émelygős. Illatban gazdag, ízében érezhető a méz, a birsalmasajt és a kajszilekvár jegyei.
A szemináriumot a Zengő hőséről, a bánáti bazsarózsáról szóló pár szó zárta, ami megakadályozta a NATO lokátor építését, mi pedig gyorsan elszaladtunk az egyetem közelében lévő gyrososhoz elfojtani a pityókás hangulatot.
Várjuk az októberi előadást, melyet az olaszrizling jegyében fognak megtartani, talán addigra már mint a villányi suli hallgatója érkezek.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése