Mivel nagyon fontos az első benyomás, és a benyomásból megfogalmazódó gondolatok még itt motoszkálnak a fejemben, ezért hát hamar le is jegyzem őket, még a Borháló kaposvári boltjának megnyitójaként tartott kóstoló estéjén, éjszakáján.
Először is mocskosul örülök, hogy végre Kaposváron is megmozdul valami a helyi borkedvelők igényei kielégítése felé, egyszersmind a borkultúra felvirágoztatása végett. Van már fröccsteraszunk, fröccskertünk, néhány vinotékánk, és ezek közül a legújabb a Borhálóé, mely úgy tűnik végre egy interaktív jellegű borkereskedés, hozzáértő, lelkes személyzettel. A szimpátiám legfőbb kiváltó oka, hogy nem a csúcskategóriás, magas árfekvésű borokból alakították ki a választékukat, de nem is a cukrozott ecetesszenciák alkotják a repertoárt, hanem kézműves borászok klasszikus minőségű folyóboraik viszik a vezérfonalat alapjáraton. Megspékelve a természetesen elmaradhatatlan Takler vagy Mészáros Pál féle prémium kategóriás nedűkkel, de ezt a kategóriát például Polgár Zoltán és Tóth Ferenc is gazdagítják, hogy csak még két nevet említsek az éppen eszembe ötlő csúcsborászok közül, akik „műveivel” a polcokon találkoztam.
A bolt megnyitását a Borháló franchise ötletgazdája Kathona Krisztián vezényelte le egy nyolc borból álló kóstolóval, melyen keresztül bemutatta a cég üzletpolitikáját, miszerint céljuk a jó minőségű – elsősorban folyó - borok kedvező áron való eljuttatása a pincészetektől a fogyasztókig. A minőségi bort fogyasztó közönség általában idegenkedik a másfél- két literes, főleg pille palackos kiszerelésű boroktól (bevallom, én is), de a kóstolóval ráébresztettek minket, hogy ez az idegenkedés csak egy rossz beidegződés, amit az elmúlt húsz év szupermarketes, alsópolcos „borai” okoztak.
Ezek a folyó borok akkor ugyanolyanok, mint amit palackozva lehet kapni az adott pincészettől? Nem. A véleményem az, hogy nem. Legalábbis nem minden esetben. Azért nem hiszem, hogy például a prémium kategóriának nevelt szőlőből készült nedűt, amit dűlőnként szelektálnak, szemenként válogatnak, és hosszú ideig érlelnek barrique hordóban, majd palackban, folyóborként adnák el, csak mert éppen nem fogyott el másképp. Ugyanakkor ezekre a borokra is nyugodtan használhatjuk a szép jelzőt. Mindegyik kóstolt bor megfelelt a bortól elvárt külső és belső kritériumoknak.
A kóstolt tételek a következők voltak:
Elsőként amolyan welcome drinkként Ludányi József Mátra vidéki borász 2013-as szürkebarátját kóstolhattuk, mely enyhe glicerinességével, intenzív illatával, szép savaival, kellemes gyümölcsös, picit nyalós aromáival és visszafogott alkohol tartalmával remek nyitó tételnek bizonyult.
Ezt egy idei Irsai Olivér, generosa, cserszegi fűszeres házasítás követte Frittmann János kunsági borász pincészetétől. Már a külleméről következtetni lehetett a bor könnyed mivoltára: zöldes reflexek, gyors lefolyás. Illata intenzív, de ízlelve picit lapos, savhiányos, így inkább amolyan csajos száraz bort tisztelhettünk benne.
Miután a boltot régi hajós szokás szerint egy palack bor összetörésével hivatalosan is felavattuk – ami persze nem képezte a forgatókönyv részét - a harmadik tétel egy önálló Irsai volt, ha jól emlékszem Pannonhalmáról Babarczi Zsuzsannától, mely szintén egy könnyed szerkezetű, picit visszafogott illatvilággal, ugyanakkor bátrabb savakkal rendelkező itóka volt.
Aztán érkezett a rozé! Lisicza Sándor pécsi borász kékfrankos, merlot és nero házasításából készült rozéja intenzív pirosgyümis illatával, kerek savaival, gyümölcsösségével nyűgözte le a nagyérdeműt.
Az utóbbi időben nagy kedvenccé avanzsált siller volt a következő Tóth Ferenc pincéjéből, eggyel frissebb kiadásban, mint amit ezelőtt kóstoltam. Sajnos az idei évjárat nem kecsegtetett olyan gyönyörű illat és íz aromákkal, de dúsabb szénsavval egy kifejezetten jól iható, kellemes, könnyed, fűszeres kadarka sillert ízlelhettünk.
Végre Villány! Polgár Zoltán Serum Veritas Cuvée-je érkezett a sorban, mely név syrah és cabernet franc házasítását dicséri. Szép mélyvörös szín, intenzív piros bogyós illatok egy kis háttérben kísérő hordóval, illatával harmonizáló ízek, közepes test, bársonyos tannin, hosszú lecsengés.
Szőke Mátyás – a Mátrai borvidék képviselőjének - Legendáriuma következett a sorban, ami egy merlot és kékfrankos házasítás. Hasonlóan az előzőhöz kiváló minőségű vörösbort ízlelhettünk benne. Szép küllem, pirosbogyós illatok és ízek, könnyen tovagördülő tanninok és a közepesnél alig nagyobb test, mégis tartalmas és hosszan élvezhető. Az este igazi meglepetése volt ez a nedű.
A legvégén egy édes zenittel zártuk a borsort, melynek glicerines, vastag gyűrűje, aranyló színe, szép savgerince telt édes déligyümölcsös ízeivel hódított és hosszan búcsúzott a szánktól, mégis számomra nem ez volt az est fénypontja, sokkal inkább az előző kettő.
A Borháló Borkereskedés rendszeresen fog borkóstolókat tartani a mi városunkban is, így ígéretük szerint aktív szereplői lesznek a helyi borkultúrális életnek. Szerintem elindítói. Sok sikert hozzá. Egy biztos, én gyakori vendég leszek a boltban.
(A bejegyzéshez Baranyai Gerda képeit használtuk fel.)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése