Tavaszi bormozaik

Az elmúlt időszakban nem igazán volt kedvem és energiám borkóstolásokról írni, elvégre bizonyos változtatásokat kellett eszközölnöm itt az oldalon - mint ezt többen gondolom észrevették - a borközösségi projekt egyelőre pihen, így a Borklikk.hu a személyes borélmény blogomként működik tovább úgy, mint a kezdetekben. Kötöttségek nélkül, szabadabban, ahogy jól esik.

Pedig kóstolások voltak, mégpedig szép számmal, bár jegyzetet sokról nem készítettem. Voltak folyóbor kóstolásaim is, mely megér majd egy misét (az anyag már készül hozzá). 

Jártunk kóstolón a Borhálónál, Egly Márk sümegi borász hozta költeményeit egy kis ízlelésre. Márk nem csak a boraival, hanem a sümegi pincefelújítás alkalmával tett, véletlenszerű régészeti feltárásának történetével vagy például a föld vároldalba kézzel történő felhordásáról szóló anekdotájával tette érdekessé az eseményt. 

Egly Márk harmadmagával hozta létre Sümegen a Palota Pincét, nem kisebb célt tűzött ki kis kézműves borászatuk elé, mint hogy majd egy évszázad után újra felemeljék és visszahelyezzék a borászati térképre a Balaton-felvidéki borvidék eme elfeledett kis szegletét. Törekvésük nem reménytelen, hiszen akik már ismerik boraikat, azok rendre visszajárnak hozzájuk, akik pedig eztán fogják kóstolni biztosan kedvet éreznek majd, hogy felkerekedjenek és meglátogassák a Palota Pincét. 

A kóstolón két bor volt, amik személyes kedvenceim voltak. Az egyik egy kékfrankos, melyből csak néhány-száz palack készül évente, és intenzív pirosgyümölcsös illata, jóivású, közepesen testes, fűszeres, meggyes, bársonyosan fanyar ízvilága és hosszú lecsengése tette az est fénypontjává. A bor hibája a túlárazottsága, mely érthető, ha figyelembe vesszük az imént felsorolt mennyiségi és élménybeli érveket.

A második nagy kedvenc a Táblabírák Borának keresztelt 2013-as Chardonnay volt. Zöldes-arany színét finom gliceringyűrű koronázza. Intenzív gyümölcsös illatával veszi birtokba szaglószervünk és rétegekben érkeznek a körtés, almás és citrusos illatok. Kóstolva lendületes savak vezetik a kortyot, illatával harmonizáló gyümölcsösség és keleties fűszerek összhangja húzza nagyon hosszúra a búcsúzó kortyot.

Február és március hónapban szépen elkortyolgattam a meglátogatott somlói borászoktól kapott relikviákat. Elsőként a Tornai Pince 2012-es Birtokbora került sorra. Kitöltve a közepesen mély intenzitású sárgás zöldes színével kacagva, könnyedén szalad körbe a pohárban. Illata friss, ropogós, gyümölcsös, bár egy picit zárkózott. Zamatában ress savak, fémes,de nem túlzó ásványosság és egészen pici borsos fűszeresség. Aromáiban a citrusfélék és egy gondolatnyi ananász. Nem túl összetett, de nem is kell. Friss, üde, nyári fröccsözések, kerti partik kitűnő alapanyaga. 85 pont. 

Várkapitány Pince - Juhfark 2013

Arany szín, pici zöldes reflexekkel. Szégyellős illatában sárgabarack, sárgadinnye, ásványosság és vanílialikőr. A korty kellően vastag, fűszeres és ásványos, de savai sajnos kihátrálnak a korty mögül, így csak nagyon halvány a gyümölcsös jelleg, amit némi érett kajszibarack aroma képvisel. A visszafogott savak a lecsengését is lerövidítik és az alkohol is kilóg a szerkezetből. De! Visszakóstolás egy nap múlva: Kb. 20°C-on előjöttek a savak s mindjárt lett a bornak komplexitása, és ez az ásványosság egyszerűen hihetetlen! 85 pont. 

U.I.: NE HŰTSD!

Aztán hipp-hopp elérkezett március és majd kéthetes borszünet után egy villányi nagybor:

Somogyi Pince - Villányi Cabernet Sauvignon 2008

Mély rubin szín barnás beütéssel. Illata mély, hűvösen fás-meggyes. Aztán ahogy hagyom a pohárban melegedni, úgy nyílik a málnás, szedres, erdei gyümölcsös vonal, melyet pici menta és cser illat támogat a háttérben kis vaníliás, édesfűszeres motívummal kiegészítve. A bor lassan mozog a pohárban, a glicerin szép ívű rajzolatokat hagy az üvegen.

Ne hűtsük! Ha mégis mindenképp várjunk a kortyolással, megéri! Az ízek ugyanis 18-20°C-on komplexebbek és a szárító érzet is kisebb. Én túlhűtöttem, így várnom kellett, de érdemes volt. Az illatok kitárultak, az ízek megnyíltak. Érett bogyósok ízével indít, kesernyés, étcsokis érzet a nyelv tövénél, majd fűszeresség a legvégén, lecsengésben pedig egy hangulatnyi ásványosság motoszkál. Elegáns savak, érett, bársonyos tannin, magas extrakttartalom. Hosszú lecsengését végigkíséri az erdei gyümölcsökre emlékeztető ízvilága, bár az alkohol egy icipicit kiugrik a struktúrából. Mindenképp ételt kíván. 86 pont.

Somogyi Pince - Villányi Merlot 2008

Mély rubin szín barnás reflexekkel. Megbontás után kitöltéskor intenzív palackbuké: málnás, epres. Ezek az aromák azonban hamar elillannak és inkább a szekunder vonal "támad", melyben értő hordóhasználat tükröződik: érett meggyes-likőrös aromák fűszerekkel és kis tölggyel. Az íze remekül harmonizál illatával, lekerekedett savak, bársonyos tannin, kellően telt test és hosszú lecsengés. Az érett meggyet csokoládés ízek kísérik, borsos fűszeresség és kávé gyönyörű elegye. 88 pont.

Egy különleges névnapi ajándék, mely hosszú ideig várt valahol egy polcon:

Ostoros Pince - Debrői Hárslevelű 2005

Mély intenzitású hársméz szín. Intenzív illatok, virág, méz, édeskés, ananászos. Ízében ugyan nem ressek, de még nem is bágyadtak el a savak. Szép harmonikus a korty, kerek savakkal, kis ásványossággal, hangyányi gyömbéres fűszerességgel. Közepes test, lendület és mélység. Mintha lenne mondanivalója. Strukturált, összeérett, finom hosszan tartó búcsúízzel. Jó bor, főleg, hogy egy nagy áruházlánc saját márkás bora, mégis valaki hosszú évekig őrizgette. Persze amint hozzám került én rögtön "kidugtam". Jól tettem! 87 pont.

Mészáros Pál - Cabernet Franc 2012

Sűrű, olajos bor sötét rubin színnel. Illatában első rétegben a pirosbogyósok bukkannak fel: málna, eper majd cseresznye, sőt Garrone Cherry! Ha nem tudnám mi ez, azt hinném, hogy kaptam egy pohár cherry-t, ezért igencsak óvatosan kortyolnék bele. A második rétegben előbukkannak a hordó tölgyes jegyei meg némi ánizs. Ízében is a cseresznye dominál, de azért nem cherry, hála az égnek. A savak és a közepes tannin szép egyensúlyt alkotnak és az alkohol is szépen illeszkedik a struktúrába. A korty közepes hosszan búcsúzik és kellemesen fűszeres emléket hagy a szájban. Fiatal még, de a tannin mégsem szárít túlzottan. Férfias, karakteres, közepesen testes bor. Jó inni! 86 pont.

Aztán nini, mit találtam a polcomon! Egy kis somlai emlék:

Bogdán Birtok - Somlói Juhfark 2012

Közepesen intenzív zöldessárga szín. Gliceringyűrű és boltívek tanúskodnak a beltartalmi értékéről. Illata intenzív ásványos, sárga-húsú gyümölcsökre és csonthéjasokra emlékeztető. Ízlelve ropogós savai tartják a bor gyümölcsösségét, de borsos fűszeressége, átütő ásványossága, diós, mandulás kesernyés lecsengése (mely nem uralkodik el az utóízben) megtölti a szájat és jó textúrájú, jól iható, finom borrá teszi azt. A magas alkohol nem lóg ki a szerkezetből, megvan hozzá a bor teltsége és komplexitása, mégsem vált nehézkessé. Lendületes, ásványos és vérpezsdítő. Van benne virtus! Jöhet még egy pohárkával! 90 pont.

Somlói, megérkeztünk! (2. rész)

„A somlairól … egyébként még azt kívánom elmondani, hogy bár minden komolyabb hegyi bor inkább a negyven felüli kornak, mint a fiatalságnak felel meg, a somlai az aggastyán bora. A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt.”                                                                                                                                                  (Hamvas Béla)

Generációváltás. Ebben a szóban koncentrálódik a Nagy-Somlói borvidék jelene és jövője. Ez mind a borászatokon belüli szervezeti felépítésre, mind pedig a megszólítani kívánt célközönségre vonatkozik. Generációváltás ment végbe a Tornai Pincészetnél, ahol Tornai Tamás veje, Baranyai András vette át a cég irányítását, és az ifjú borászgéniuszra, Kamocsay Ákosra bízták rá a borászati munkákat. A Bogdán Birtokon is az új generáció ambiciózus munkája ad lendületet a borászat fejlődéséhez, ahol Lilla a marketingért, Levente a borászatért, Lehel a szőlészeti munkákért felelős, és szüleikkel együtt állnak teljes mellszélességgel a Somlói Nonprofit Kft. marketingkommunikációs tervei mellé. A Kreinbacher Birtok és a Somló Spirit pedig már eleve a modern, innovatív szemléletnek megfelelően alakította ki ültetvényeit, illetve építette fel üzemét, hogy a leghatékonyabban tudjanak megfelelni a jelen kor piaci igényeinek. A fő cél tehát, amiért a borászatok és a pálinkafőzde összefogott, hogy ezentúl a somlai ne csak az „aggastyánok bora” legyen, hanem a 20-30 évesek körében is kivívja az elismerést, és egy olyan fogyasztói kört építsen ki ebben a korosztályban, mely hosszú távon lojális lesz a márkához.

A Várkapitány Pincészet, a rendezvény következő állomása, mintha egy kicsit kivételt jelentene ebből a megújulási hullámból. Ők a tradicionális borászattal, kizárólag hordós érlelésű, inkább testesebb, karakteresebb borok készítésével és némi misztikummal, spiritualizmussal lovagolják meg az új, közös kommunikáció, a márkaépítés hullámát. A pincészetet Csáki Tibor alapította, aki ahogy mondta mérnök emberként sikeres vállalkozást vezetett, majd vetett az élete egy vargabetűt, és a valamikori Inhauser Pincészet új tulajdonosaként ráébredt, hogy neki küldetése van a Nagy-Somló-hegyen, elvégre, mint kiderült Kanizsai László, a Somlói vár XIV. századi várkapitányának lelke az ő testében született újjá.

A Makovecz Imre tervei alapján épült, ősmagyar hitvilág szimbólumait közvetítő körtemplomban, a vendégház társalgójában kaptunk ízelítőt a pincészet filozófiájából és boraiból. Ez a kóstolóterem egy igazi szentély, amit erővonalak metszéspontjára építettek ezért – ezoterikus misztériumok szerint – energiatranszformátorként működnek és életenergiával töltik fel az élőlényeket. Itt azonban nem csak a körtemplom sugározza a pozitív energiát az itt tartózkodók testébe, hanem a pincészet vibráló borai is. 

A bor savai, ásványossága és teste, a hordós érlelés és ökogazdálkodás, no meg az energiák, rezgések, levágott csúcsú piramisok és sokadik dimenziók, szőlészeti bio technológia, felújított 60 éves fahordók, a bor alkoholtartalma, aztán pár szösszenet a lélekvándorlásról, diósgyőri Jézusról, a hegy és levének gyógyító hatásáról. Röviden ezzel a pár szóval tudnám jellemezni Csáki Tibor előadását, miközben végigkóstoltuk a ház zászlós borait. Lehet hinni, lehet kételkedni, egy biztos, unatkozni nem lehet egy Várkapitány kóstolón.

Juhfark, Olaszrizling, Furmint és Tramini voltak a kóstolt tételek. Ásványos, gyümölcsös-, tramini esetében intenzív rózsaillat, kerek savak, telt érett gyümölcs, fűszeres és ásványos aromák, tűz és harmónia, hosszú lecsengés. Ezek az ismérvek tömören, melyekkel a pincészet borait leírnám, és garantálom, hogy egy ilyen borsort végigkóstolva még a legszkeptikusabb borivó is hinni fog a somlai bor és a hegy misztikumában főleg, ha a házigazda személyesen kóstoltatja őket.

A misztériumokat magunk mögött hagyva buszunkkal visszaszálltunk a földre, és a Tornai Pincétől csak néhány száz méterre egy meredek kaptatón felérve a Bogdán Birtokra értünk, ahol ugyancsak szívélyes fogadtatásban volt részünk. Pihenésképpen megcsodáltuk a gyönyörű kilátást, ahogy a Nap a felhők közül kinyúlva sugaraival simogatja a tájat, no meg a birtok melletti több száz éves kúria romjait. 

A Bogdán Birtok egy dinamikusan fejlődő családi vállalkozás, ahol a család minden tagjának meg van a maga szerepe. 17 hektáros birtokukon már szinte minden munkafolyamatot korszerű gépekkel hajtanak végre. A birtok alatt egy egész pincerendszert alakítottak ki, ami természetesen tele van acéltartályokkal és fahordókkal, a borospincéket pedig egy hatalmas palackozó és raktár zárja. Bogdán Levente, a pincészet borásza vezetett minket végig a hordók között és kóstoltatott velünk hordómintákat az ígéretesebbekből, melyek közül külön említést érdemel a 2012-es Juhfark, mely bár illatban kissé zárkózottnak tűnt, kortyban viszont lekerekedett savaival, fűszeres, ásványos, gyümölcsös harmonikus komplexitásával, és kicsit kesernyés hosszú lecsengésével jócskán kárpótolt. Eztán a kóstoló már fenn az épület fogadótermében folytatódott, ahol a ’14-es parfümösen illatozó Primaverát, egy ’12-es korrekt Juhfarkot és szintén az évjárat szülöttét, a Deres névre keresztelt furmint jégbort kóstolhattunk, mely hosszú szellőztetés után mutatta csak meg bájait. 

Utolsóként a Kreinbacher Birtok ultramodern borászati és pezsgőüzemében tettünk szemlét, ahol időhiányban már csak a pezsgőkészítés folyamatába nyerhettünk betekintést. Bodorkós Norbert a birtok szakmai vezetője vállalta, hogy a már elcsigázott társaság lelkébe pezsgő vágyat töltsön a tradicionális champagne-i módszerek bemutatásával.

A birtok csupán 2002 óta üzemel, de dinamikus fejlődésével mára Somló legnagyobbjai között van. 40 hektáros saját ültetvénnyel rendelkezik és további 20 hektárról gyűjt termést. 2011-ben adták át a részben EU-s forrásból épült birtokközpontot, mely a Somló Spirit üzeméhez hasonlóan szintén – letagadhatatlanul – Ekler Dezső tervei alapján épült, és Somló vulkáni bazaltos jellegébe illőn, mint egy nagy lávacseppbe fúrva fekszik a Szent Ilona kápolna szomszédságában. 

Modern, mégis organikus módszerekkel művelik szőlőiket, melyek a hegy magasabb pontján fekszenek, ahol ugyan nehezebb művelni őket, de cserébe kiváló bor és pezsgőalapanyagokhoz jutnak belőlük. A cég ugyanis nagy lehetőséget lát a somlói fajtákból való pezsgőkészítésben.

Kreinbacherék Somlón nem „csak” a pezsgőgyártásban képviselik az új hullámot, hanem vörös szőlők (főleg syrah) telepítésében is, amire a filoxéravész óta nemigen volt példa – igaz, cabernet sauvignonnal a Várkapitány is kísérletezik. Továbbá szálláshelyek kialakításával tovább szeretnék növelni a hegy turistavonzó képességét, hiszen valljuk be, nehéz úgy egy borvidéket idegenforgalmilag vonzóvá tenni, borokat helyben eladni, ha egyszerre néhány családnál többen aligha kapnának szabad szobát. 

Van még mit tenni, van még mibe fektetni, de az irány jó. Adott a gyönyörű táj, a történelmi emlékek, a megismert borászatokon kívül még több száz apró pince és fantasztikus borok. Ez emberi és szerethető. Kicsit nagyobb hírverés, kicsit több szálláshely, autentikus hangulatú szórakozási lehetőségek megteremtése, akár a gasztro vonal erősítésével, és anélkül lesz a Somlai egyre népszerűbb a szofisztikált fiatalok körében, hogy trendivé válna.

(Képek: Mayer Bertold és Soda Group)

Somlói, megérkeztünk! (1. rész)

Villány és a Balaton után Nagy-Somló-hegyén is beindult a marketing kommunikációs gépezete. Az itt „alkotó” sokadik generációs borászatok és az újonnan betelepültek a Somlói Nonprofit Kft. megalakításával pecsételték meg szövetségüket azzal a célzattal, hogy visszahelyezzék a Somlót Magyarország turisztikai és borászati térképére.

A Balaton-felvidék vulkáni tanúhegyeitől légvonalban harminc-egynéhány kilométerrel északra a Kisalföld síkjából kiemelkedve, mint az idősebb testvérektől leszakadt kisgyermek, úgy kullog fivérei után a Nagy-Somló-hegye. Bár térben valójában soha nem érheti utol testvéreit (ez inkább megnyugvással töltse el a kedves olvasót, s ne sajnálattal), azonban van olyan tehetsége, amiben legalább úgy teljesít, mint a Balaton part előnyeit élvező bratyói. Ez a képesség pedig a talajtani adottságában és éghajlatában rejlik, amit akárcsak testvéreinél remekül ki lehet használni a szőlőtermesztésre és borkészítésre. A hegy alapkőzete vulkáni bazalt, melyben számos oldott ásványi anyag található, ezért az ennek a málladékából és a Pannon tengeri üledékekből képződött külső termő talajréteg az itt termett szőlőnek, így a belőle készült bornak rendkívüli ásványosságot kölcsönöz. Az évi kábé 6-700 mm csapadék, a sok napsütés és a kőzetből a tőkére visszaáramló hő, meg a fekvéséből adódó légmozgások pedig rendkívüli savakat és magas cukorfokot ajándékoznak a szőlőnek. Így már „csak” kitűnő borászokra van szükség, hogy e nemes alapanyagból azt készítsék, amit mi – és gondolom a kedves olvasó is – nagyon szeretünk: BORt. Ilyen borászokból szerencsére nincs hiány. Készülnek is a szebbnél szebb, ásványos fehérborok, de az elmúlt tízen-egynéhány év beruházásainak köszönhetően, az amúgy Magyarország legkisebb borvidéke (kb. 600 ha), nagyobb mennyiségű jó minőségű bor előállítására képes, mint azelőtt, a fogyasztói kör pedig alapvetően az idősebb generációból kerül ki, ezért egy újabb arculattal, újabb termékek bevezetésével, közös marketingpolitikával a fiatalabb, 20-35 éves korosztályt célozták meg.

Tehát Villány és a Balaton után Nagy-Somló-hegyén is beindult a marketing kommunikációs gépezete. Az itt „alkotó” sokadik generációs borászatok és az újonnan betelepültek a Somlói Nonprofit Kft. megalakításával pecsételték meg szövetségüket azzal a célzattal, hogy visszahelyezzék a Somlót Magyarország turisztikai és borászati térképére. Nem kisebb hírnévvel rendelkezett ugyanis a filoxéravész előtti századokban Európa szerte a somlai bor, s főleg a juhfark, mint a nászéjszakák bora. A legenda szerint, ha a nászéjszakán az ifjú pár fogyaszt a somlai juhfarkból, biztosan fiú utóduk fog születni. Ezt a legendát annyira komolyan vették, hogy még a Habsburgoknál is kötelező volt a fogyasztása, hogy a fiú utód biztosítva legyen. Aztán hírnevet szerzett még a gyógyító és egészségmegőrző hatásával is, és azzal, hogy hosszú kereskedelmi útvonalakon is szállítható volt, mivel nemhogy veszített volna minőségéből, hanem még kellemesebb, érettebb borrá lett közben. Nem véletlen tehát, hogy a korabeli nemesség köreiben sikknek számított nagy-somlói szőlőbirtokot fenntartani, üzemeltetni. 

Egy nagyszabású program keretében mutatta be magát Somló és a somlói borászat a meghívott vendéglátós, gasztronómiai- és borsajtó képviselőinek. Elsőnek a Somló Spirit Kft. impozáns, új épületét járhattuk körbe, a pálinkakészítésbe nyerhettünk betekintést és kóstolhattuk a végterméket. A pálinkafőzde úgy emelkedik ki a hegy lábánál a talajból, mint a vulkáni tevékenységből visszamaradt lávacsepp, így ragyogóan illeszkedik környezetébe. Az Ekler Dezső tervezte épület nem csak tájvédelmi előírásoknak felel meg, hanem környezetvédelmi szempontból is nagy jelentőséggel bír, mivel a szükséges vizet napkollektorokkal melegítik, a főzéshez szükséges hőt 100 méter mélységből szivattyúzott geotermikus energiával fedezik, a lepárlásból származó mellékterméket pedig újrahasznosítják mezőgazdasági humuszként és tüzelőanyagként. Az üzemet látogató, kóstolni vágyó betérőknek lehetősége van a pálinkakészítés folyamatát végignézni a gyümölcs beérkezésétől a hordókig, palackozásig. 

A második megálló a Tornai Pince volt. A Tornai család 1946 óta foglalkozik borkészítéssel a Nagy-Somlón és a pincészetük a kezdetektől fogva az innováció, a fejlődés útján volt. Tornai Endre volt az első borász Magyarországon, aki fehérbornál használta a héjon áztatás módszerét, a hegyen ő használt először fémoszlopos támrendszert és az országban ő palackoztatott saját néven először bort. A Tornai Pincészet mai méretét és arculatát 2010-ben érte el a négy lépcsős fejlesztési ütem végére, amikor is a birtok központi épülete a régi és az új szárnnyal szép összhangot alkotva átadásra került. A borászat rendelkezik a legnagyobb termőterülettel a hegyen, ami összesen 60 hektár. A pince 10000 hektoliternyi tárolókapacitással bír, ez 99 db acéltartályt és 75 db zempléni tölgyhordót jelent. A rendezvényterem 120, a borterasz 200 fős rendezvények megtartására alkalmas. Egy kis bormúzeumban van lehetőség megismerkedni a bortermesztés helyi történelmével, geológiájával. Lehetőség van továbbá kerékpárkölcsönzésre, hogy a vállalkozóbb kedvű borturisták több pincét tudjanak meglátogatni rövidebb idő alatt, persze nem árt a terepviszonyok és az erős somlai borok hatása miatt olykor a fordított V alakot felvenni a biciklivel. Nagy hangsúlyt fektetett a család az akadálymentesítésre, hogy a mozgássérültek és a halláskárosultak is könnyen részt tudjanak venni a programokban, pincelátogatásokban. A céget Baranyai András, Tornai Tamás veje (mivel az ő esetükben éppen nem működött a somlai juhfark varázsereje) vezeti és irányítja a kereskedelmet, a borok pedig a Mórról átcsábított Kamocsay Ákos keze munkáját és szakértelmét dicsérik. 

Tornaiék öt boron keresztül mutatták be borpolitikájukat. Három kategóriában készítenek bort. Alapborként egy kifejezetten fiatalokat célzó, könnyed, gyümölcsös kategória, ez a Friss termékcsalád. Ebből a termékcsaládból egy Zenit és egy Juhfark került a poharunkba. Mindkettő izgalmas, gyümölcsös és komplex. Szép savak, arányosság, könnyedség, lendület és azok a bizonyos somlói ásványok hosszú lecsengéssel. Aztán a classic kategóriából is két tételt kóstoltunk. Előbb egy furmintot, mely karaktereiben megjelennek az érlelésének következményei is, úgy mint a mézes, fás, fűszeres jegyek és a nagyobb test, de közben mit sem veszít rességéből, gyümölcsösségéből. Nálam a csúcsbor a classic kategória Juhfarkja volt, mely mind küllemében, mind intenzív aszalt gyümölcsös illatában, az aromái komplexitásában és hosszában, testességében és finom ásványosságában a tökéletességgel vetekedett. A harmadik, a Top Selection kategóriából szintén egy Juhfarkot kóstoltunk, a Grófi Juhfarkra hallgatót, ami kizárólag hordós érlelést kapott. Illata tiszta, kevésbé intenzív aszalt gyümölcsös, vaníliás. Ízében a lekerekedett savak talán már kissé túl kerekedtek, mert gyümölcsösségéből és lecsengésének hosszából jócskán vesztett.

(A Somló-hegyen tett látogatásunk további tapasztalatairól írt beszámolónk itt folytatódik.)

Fotó: Mayer Bertold