2013. november 30., szombat

Schieber Pincészet (Szekszárd) - Cabernet Franc 2009

Ha szombat, akkor borkóstolás, úgyhogy már délelőtt beszereztem a ma esti anyagot hozzá. Mivel a jövő szerdai Borszemináriumon a villányi cabernet franc-ok lesznek kivesézve, úgy döntöttem, hogy szekszárdi vagy egri cabernet franc-t kóstolunk, hogy rögzüljenek a fajtajellegek és legyen összehasonlítási alapunk más borvidékkel, na meg a múlt heti Vida Péter félével. Ezúttal egy másik boltban vásároltam, ahol jóval nagyobb a választék borokból, ennek ellenére csak két cabernet franc-t találtam (legalábbis a vizsgált Egri- és Szekszárdi Borvidékről): az egyik Vincze Béláé Egerből, a másik pedig Schieberé Szekszárdról. A szekszárdi nyert, mivel még elevenen él bennem a múlt heti szintén szekszárdi cabernet franc hibásnak vélt íze, és kíváncsi vagyok a borvidéken belüli különbségekre, igaz ezúttal egy két évvel korábbi évjáratról van szó.
Mivel a héten olvastam egy cikket az origo.hu-n a Laposa Pincészetről és Badacsonyról, kedvet kaptam egy badacsonyi szürkebarátra is, gondoltam megveszem ma, ha már ott vagyok, hogy a jövő hét szombati "program" is meglegyen, de nem volt a polcon szürkebarát. Hihetetlen! A végén még bort is netről kell rendelni?
Ma, még a bor megbontása előtt, gondoltam jobban utánanézek a fajtának, meg szerettem volna tudni, hogy mik is a cabernet franc borának sajátosságai. A Wikipédián és a már említett és idézett Csávossy könyvben találtam csak általános jellegű leírásokat, de a könyvben talált annyira tetszett, hogy azt leírom ide:

"Hogyan mutathatunk be például egy kiváló villányi Cabernet franc bort? A Cabernet borok kivételesen nem az asszonyokhoz hasonlók, hiszen annyira férfiasak. A Cabernet olyan, mint az izmos férfi, egy remekbe formált görög szobor minden erőt sugárzó szépségével. Arisztokratikus szépségről van szó, amely esetben a két testvér közül a Cabernet sauvignon a nyersebb modorú úri fenegyerek, míg a Cabernet franc a visszafogottabb, elegáns előkelőség.
Lássuk minden kellemét a szakirodalom nyelvezetével tolmácsolva. 
Az ismerkedés szemet vidító élménnyel kezdődik. Kitöltéskor lassú, habja tűnő, enyhén rózsaszínű, pohár széli gyűrűje vastag, a falon visszafolyó korona ágai fejlett ékítményt alkotnak.
Poharunk ölén e bor tükrösen szikrázik, színe mint a csiszolt rubin sötétlő tömege.
Illata gazdag, kellemes és jellegzetes, a jelleg nemcsak a fajtáé, hanem a szubmediterrán övezetben termett vörösboroké is, édeskés fűszeres szénaillat, hervadó mezei virágok kíséretében. Van ebben az egyvelegben fekete csucsor, szárított kamilla, de ribiszkebefőtt illata is, mindez páratlan szépségű akkordban, az elsődleges gyümölcsillattal és az alakuló palackbuké összesimuló ölelkezésében.
A bor íze úgy áll össze, mint vers a verssorokból. Minden sornak megvan a szerepe, szépsége, de csak együtt adják a vers varázsát, mindazt, ami felejthetetlen marad. A következő minősítések egyetlen szűk szóval utalnak a szeszességre, cukor-, sav- és extrakttartalomra, valamint a bor többi ízbeli tulajdonságára. Tehát, ha a nyelvünk és szájpadlásunk között elfektetjük e bort és többször birtokba vesszük, íze természetes, tüzes, száraz, lágy, testes, fanyarkás, de lágyan simogató, kerek, hosszú és nemes. Összességében jól felépített, erőteljes, férfias, pezsdítő és elegáns, már-már muzeális bor."



Ezek után lássuk a medvét! Kitöltéskor nekem kissé túl mozgékonynak tűnik, én ezt sokkal olajosabban folyónak képzeltem, színes, laza habja gyűrűsen képződött, tűnő, nagy buborékokkal. Poharat lötyögtetve kissé gyors a lefolyása, gyűrűje vékony, koronája alig látható. Színe bíborvörös, tükrösen tiszta. Illata jellegzetes, intenzív gyümölcsös. A bor alkoholtartalma nagylelkű, kissé lapos savtartalommal, fanyarkás tanninnal. Egy korty után az ízlelőbimbók hamar elfelejtik ízét, tartalmas testű, kissé - nem is tudom - talán nyers bor. 
Egyszer ittam egy tökéletes cabernet franc-t Gere Tamásék bódéjánál egy kaposvári rendezvényen. Azóta se ittam olyan finom bort. Kis csalódással tölt most el, hogy két szekszárdi franc is elvárásaim alatt teljesített, pedig ez utóbbiról nagyon jó véleményeket olvastam, igaz egy 2011-es évjáratúról, de nem gondoltam volna, hogy ekkora különbség lehet köztük. Sebaj, jövő héten a legjobbak majd kárpótolnak. Azért azt az egrit megkóstolom a jövő héten vagy valamikor, mert a jövő hétre már más a tervem.
Közben, hogy ezt írom, sajtot és kenyeret majszolgatva kortyolgatom a bort, és egyre jobb ízűnek tűnik. Lehet, hogy kellett neki ennyi szellőzés (pedig kábé egy órán keresztül dugó nélkül volt a palack), vagy a sajt és a kenyér teszik kellemesebbé vagy az alkohol érzéktompító hatása a ludas?



2 megjegyzés :

  1. Hát nem tudom Drágám, ennek a bornak a szellőztetés sem használt, hisz én még később kóstoltam, mint te, és még így is nagyon rossz.
    Illata intenzív, először eper illatot éreztem, majd cherry illatot. Az első korty fémes ízt hagyott a számban, aztán egy kis kenyérrel és vízzel való semlegesítés után ízében is kiéreztem a túlérett cseresznye vagy meggy ízét. Ez azonban csak egy pillanatig tartott, a harmadik, egyben utolsó kortyban már semmi ízt nem éreztem ki. Az ízlelőbimbóim pedig azt mondják, ha választaniuk kellene, hogy ebből a borból igyanak még egyszer, vagy egyáltalán ne igyanak bort, akkor határozottan a bormentességet választják.
    Elevenen él bennem is Gere Tamásék cabernet franc-ja, az nagyon finom volt, ezzel nem lehet egy lapon említeni. Kíváncsian várom a jövő heti borszemináriumot és a kóstolandó borok listáját. Bízom benne, hogy ott majd a cabernet franc-ok között is találunk tuti befutókat, és megízlelhetjük azt a minőséget, amire tényleg méltán mondhatjuk, hogy imádott cuvée-im vállát adják, ahogy Geréék is mondták, és önmagukban is finomak. Ami engem illet, biztos, hogy nem erőltetem tovább a szekszárdi cabernet franc-t. Ha Szekszárd, akkor kékfrankos. Na puszi:)

    VálaszTörlés
  2. Ja, és még csak annyit, hogy ha ezt a bort én vettem volna, egy pohár kóstolás után szívfájdalom nélkül forralt bort főztem volna belőle.

    VálaszTörlés