Ahogy a tél engedett a szorításából, úgy lettek egyre transzparensebbek a vörösborok színei a poharamban. Az elmúlt időszakban innen-onnan beszerzett siller borok kerültek ugyanis terítékre a február eleji mini tavaszban. Jól esett egy kis lendület, frissebb, gyümölcsösebb karakterek, de mégsem légies könnyedség.
Az első egy régebbi nagy kedvenc Felső-Magyarországról (Eger környéke), Tóth Ferenc 2015-ös Kadarka Sillere. Színében picit oxidáltnak tűnt barnás-tégla színével. Illatában persze rácáfolt erre, szépen érkeznek gyümölcs oldalon a cseresznye, érett eper, fűszer oldalon pedig a fahéj, szegfűszeg, puncs. Ízben is visszaköszönnek ezek az aromák. Savai lehetnének élénkebbek, egy kis hozzáadott szénsav próbálja eme hiányosságát pótolni. Ennek ellenére kellemes, ámde egyszerű ivóbor. 81 pont.
Aztán Németh János 2014-es Szekszárdi Sillere következett. Csillogó rubin szín, mint egy igazi ékkő. Intenzív hordós jegyek érkeznek először: tölgy, mogyoró. Aztán szépen sorakoznak a gyümölcsök: cseresznye, meggy, málna; és a fűszerek: szegfűszeg, bors. Ezután még valami: méz! Szinte hihetetlen! Pedig méz. Ízében is szépen jelentkeznek a várt ízjegyek. Lendületes savak, egészen halovány tannin, hosszú lecsengés és egyensúly. 89 pont.
Ezt a kis minisort egy szintén szekszárdi siller zárta, a Fekete Borpince 2014-es Kadarka Sillere. Tiszta rubin szín. Intenzív, de nem tolakodó illat, melyben először a hordós jegyek táraznak ki, ezt követően pedig tisztán érkeznek a gyümölcsök, fűszerek. Málna, cseresznye, meggy, bors és némi eukaliptusz, sőt lecsengésében málnaszörpösség. Jó arányok, szép savgerinc és nagyon hosszú utóíz. Igazán jó inni. 90 pont. Ja és rendkívül jól ment az anyósféle székelykáposztához!
Elfogytak a sillereim, de most hétvégén megyek Villányba, s ha találok valahol, akkor folytatom a sort jövő héten.
