2015. december 13., vasárnap

Ha már lúd, legyen kövér

Megihletett a Márton nap. Mindenhol arról lehet olvasni, hogy újborok kerülnek a poharakba és libalakomákkal várják vendégeiket a borászatok és vendéglők. És ha már mindenki, aki így vagy úgy a borral kapcsolatba hozható libalakomázik és újborozik, hát a magam módján én is beálltam a sorba: kettős születésnap volt a családban (édesanyám és párom egy nap és negyven év híján ugyanazon a napon születtek), ezért egy újboros libalakomával tisztelegtem előttük, és akkor már Márton püspök előtt is. Márton kb. 1600 évvel ezelőtt élt, és önzetlenül segített a rászorulókon, majd amikor az egyház püspökké akarta avatni, egy libaólban próbált meg elbújni, de a libák gágogásukkal elárulva juttatták végül a püspöki székbe.


Levettem hát a szekrény tetejéről a régóta ott porosodó római tálat, belehelyeztem és jól befűszereztem a libát, kapott rozmaringot, sót, borsot, majoránnát és egy pohár fehérbort, megkentem fokhagymával és megtömtem üres bendőjét almával és hagymával. Ezután jó pár óra hosszan a sütő gondjaira bíztam, és csak nagyon néha locsolgattam meg a saját zsírjával. Közben törtem héjában főtt burgonyát és pároltam lila káposztát.


Ebédre terv szerint elkészült és aperitifként Cezar Brut pezsgőt kínáltam a családnak, mely azonfelül, hogy remek alapot teremtett a libapecsenyének a gyomorban, még nagyobb ünnepi fényt is biztosított a kis családi lakomának, dehát ez is volt a cél. 
Cezar Brut: Kicsit visszafogott illat, élesztős, almás, citrusos. Ízében robbanó, ress savak finom buborékokkal tuningolva. Zöldalma és parasztbarack. Nagyon hosszú utóíz és szinte érezhetetlen alkohol.


A liba mellé Polgár Zoltán direkt Márton napi libás csomagjából való fehér cuvée bort töltöttem, mely kifejezetten összeillett a pecsenyével. Új borhoz képest nagy teste, gyümölcsös üdesége szépen egészítette ki az ételt, relatív magas alkoholtartalma pedig szépen elbírt a zsíros falatokkal. Kis családunk nem bizonyult akkora ivónak, hogy rozét is hozzákóstoljuk az ünnepi lakomához, így pár nappal később ezt egyedül tettem meg. 


Polgár Pince - Chardonnay, Muskotály Ottonel Cuvée 2015: Zöldessárga szín, intenzív illatok: Alma, barack és fehér virágok. Bodza! Ízlelve a korty krémes, savai ropogósan frissek és teste a vártnál egy árnyalatnyit teltebb. A korty telis-tele gyümölcsökkel: barack, zöld alma, sárgadinnye, tuttifrutti és ananász, mely ízek hosszú emléket hagynak a szájban a korty lenyelése után is.


Polgár Pince - Rozé 2015: Hagymahéj szín, kissé visszafogott, de tuttifruttis illat. A korty ropogósan friss, zamatos eperbomba. Üdítő, de a gégében melengető alkohol azért figyelmeztet, hogy csak csínján üdítsük magunkat. Szép hosszú, ízletes, harmonikus.





Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése