Szekszárdikum kóstoló a Garay Pincében

Kegyes volt hozzánk az időjárás, hogy e december közepi napon nem az évszaknak megfelelően alakította önmagát, és két főre duzzadt borkóstoló csapatunk mindenféle kellemetlen, télies útviszonyok által okozott felesleges stressz nélkül tudott utazni azon a kevésbé kellemes minőségű, útnak nevezett valamin, ami a szomszédos megye székhelyére, Szekszárdra vezetett. Az út minőségéért a táj szépsége kárpótolt bennünket utasokat, de nem a páromat, akire a sofőr szerepe jutott. Dombóvárig a Zselic északi domborulatainak látványa kísérte utunkat, Dombóvár után Hőgyészig pedig a Tolnai-hegyhát kissé marconább ormai, majd Szekszárd előtt, Harc után a várt Szekszárdi-dombvidék helyett a hosszúra nyúló, "Nevesincs" sík vidék, mely különböző művelési módokkal metszett szőlőültetvények végeláthatatlan soraival tölti be a horizontot. Persze a híres Szekszárdi-dombság sem csak legenda, csupán déli, dél-nyugati oldalról öleli félkörívben a várost.

A helyszín: Garay Pince

Tervezett célunk az volt, hogy meglátogatjuk a Garay Pincét, ahol - miután a múzeum részben megfelelően kiművelődünk -, Szekszárd régi-új üdvöskéjének, a Kadarkának mélyreható és maradéktalan vizsgálatára vállalkozunk. Ám kiderült, hogy csupán négy pincészet kadarkáját tudjuk kóstolni, így hamar újraterveztünk, és megállapodtunk, hogy "szekszárdikumokat" fogunk kóstolni, vagyis kadarkát, kékfrankost és bikavért.

Az első tételt az interaktív kiállítás kísérőjeként kortyolgattuk el, s mindjárt össze is hasonlíthattuk borunk illataromáit a dekanterekbe zárt illatmintákkal. Aztán továbblépve a következő pinceágba ötletes, jópofa képes prezentációkon nyerhettünk betekintést többek között a borkészítés folyamatába, történetébe, megismerkedhettünk a bor élettani hatásaival vagy akár a bor-étel párosítás alapelveivel, olvashattunk a bikavérről vagy épp a Szekszárdi borvidékről. A legbelső teremben pedig két monitor üzemelt. Az egyiken a borvidék neves borászainak mondanivalóját hallhattuk, a másikon pedig a borvidék lankáiról készült légi felvételekben gyönyörködhettünk HD minőségben.

A tesztelők: Bognár József, Palancsa László

A borsor:

Sebestyén Pince - Kadarka 2013 (12,5%)

Színe halvány gránát. Epres, cseresznyés, fás illatok intenzíven törnek ki a pohárból. Íze illatával szépen harmonizál, lágy savak és éppen egy pici tannin jellemzik, így aromáiban inkább a cseresznye felé hajlik. Könnyed bor, nem túl hosszú utóízzel. Nálam 82 pont.

Vida Péter - Öreg tőkék Kadarkája 2014 (11,54%)

Halvány rubin szín. Picit zárkózott, de nyíló illat: először fűszeres, paprikás, majd fás és cseresznyés. Kóstolva savai lomhák, alig észlelhető csersavval. Sovány, de aromáiból se sok minden szálazható ki, és lecsengése is elég rövidke. Csoda, hogy ebből az évjáratból még ezt is ki lehetett hozni. 75 pont.

Sorukra váró kékfrankosok

Bodri Pince - Kadarka 2014 (12%)

Közepesen intenzív rubin szín. Pincésmeggy és tölgy jelenik meg közepes intenzitású illatában. Ízlelve lágy savak, kevés tannin, finoman telt meggyes, borsos ízvilág és közepesen tartós utóíz. Tetszetős; sokkal jobb, kedvesebb bor, mint az előző. Tartalmasabb, de még nem az, amit kerestem. 83 pont.

Trieber Pince - Kadarka 2012 (12,87%)

Közepesen intenzív rubin szín. Illata szépen nyíló, először tölgyes, majd mögüle előbúvó és egyre intenzívebb málna. Kóstolva szép, gyümölcsös savak vezetik a kortyot, aromák komplex tárházát sorakoztatja szánkba úgy mint málna, cseresznye, meggy egy kis likőrös kísérettel, de azért nem csap át cherrybe, és végül pici bors fűszerezi. Szánk íze lenyelés után is hosszan emlékszik e buja kortyra. Állítólag megosztó tétel, mert kevésbé fajtajelleges kadarka, de harmonikus, közepesen telt, tartalmas és hosszú. Nálam az est bora: 88 pont.

Tringa Borpince - Kékfrankos 2008 (13%)

Mély barnába hajló rubin szín. Kissé zárkózott füstös, fülledt, animális illatok. Ízlelve a már fáradt savai erősen befolyásolják a korty élvezeti értékét. Ízében is fülledt, borsos túlérett meggy a végén nem túl hosszúra nyúlt búcsúval. 80 pont.

Prantner Pince - Kékfrankos 2013 (13%)

Mély rubin szín, illatában intenzív füstösség mögött rejlő fekete bogyós gyümölcsök. Ínyenc meggyes speck sonka. Telt korty, jó sav-tannin arány, lédús gyümölcsösség. Szép savai hosszú búcsúhoz asszisztálnak a szájban. Tüzes, telt és főleg szép savakkal felépített gerinces bor. 89 pont.

Neiner Pince - Kékfrankos 2012 (13,5%)

Színe mély rubin. Fülledt, diós, érett meggyes, fűszeres illat, kóstolva pedig ennek megfelelő ízek. Az összetevők unalmas egyensúlyban vannak egymással. Savai lehetnének élénkebbek, úgy lehetne lendületesebb és talán lecsengése is hosszabb. 82 pont.

Illyés Kúria - Kékfrankos 2014 (13.5%)

Mély bíbor színe már árulkodott a bor fiatal koráról. Intenzív illatában először a hordós jegyek érkeztek, úgy mint a cserfa, diós csoki, majd a gyümölcsössége kerül inkább előtérbe, a cseresznye és a túlérett meggy. Szép savgerinc vezeti a kortyot, bársonyos csersav, közepesen telt korty, ízében szépen mutatkozó piros bogyósok és hosszú lecsengés. Szép, gerinces bor. 87 pont.

Tüske Pince - Szekszárdi Bikavér 2013 (13,5%)

Halvány rubin barnás reflexekkel. Illatában egy az egyben kadarkára hajazó aromák: intenzív fás, cseresznyés, meggyes. Kóstolva visszafogott savak, kevés tannin, könnyű test, üresség és rövid utóíz gondoskodnak élvezeti értékéről. Ez  biztosan vérszegény bikából csapoltatott. 79 pont.

Takler Pince - Szekszárdi Bikavér Reserve 2012 (14,5%)

Mély rubin szín. Intenzív szépen szálazható illatok, fás, vaníliás jegyek először, majd érkeznek a gyümölcsös, főleg szilvás aromák. Kortyolva szép harmóniát találunk íze és illata között. Telt, lédús a korty szép savakkal, arányokkal. Nagyon jó inni, a magas alkohol sem lóg ki a szerkezetből és lecsengése is kellőképpen hosszú. Harmonikus, tüzes, testes és kiegyensúlyozott bor. 87 pont. 

Eszterbauer Pincészet - Tüke Szekszárdi Bikavér 2013 (13,5%)

Színe mély intenzitású rubin. Picit zárkózott illatában a tölgy hordó jegyei mögül szépen kandikálnak ki a továbbiak: étcsoki, túlérett meggy. Ízéből a várt aromák érkeznek és töltik meg szánkat a bor szép teltségével. Elegáns savak, bársonyos tannin és egy picit rövidebb lecsengés. 86 pont.

A legvégén kiöblítettük szánkat egy cabernet franc-nal:

Sárosdi Pince - Cabernet Franc 2012 (13,5%)

Mély rubin szín, olajos mozgás. Illata enyhén zárkózott, de idővel szépen nyílik. Kezdetben tölgyes, vaníliás, likőrös, aztán erdei gyümölcsös. Ízében szintén az erdei bogyós gyümölcsökre hajaz. Nagy testű korty, sok, de érett és integrálódott tannin, elegáns savak. Lecsengéséből a savak viszonylag hamar kihátrálnak, eltűnik a gyümölcsösség és jó sok étcsokoládé marad. 89 pont.

Összességében egy nagyon jó hangulatú kóstolón vagyunk túl, melyet a hely nyugalma és kompetenciája még jobban segített. A borok között voltak kevésbé tetsző tételek is, melyek a tavalyi nehéz évjárat szülöttei. A legfőbb következtetés, amire az előző tételek alapján juthattunk, hogy a szekszárdi borok közepes, lágyabb savúak, csersavasabbak, magasabb alkoholtartalmúak és talán még testesebbek is, mint északabbi társaik. Jó lenne, ha több hasonló hely lenne az országban, ahol egy-egy borvidékről ilyen szép keresztmetszetet lehetne készíteni a kóstolt borok fényében.