
Kitöltöttem, és játszottam egy ideig vele a poharamban. Pergettem, szagolgattam, s néhányszor elismételgettem magamban: banyászó, banyászó, banyászó. Elgondolkodtam, vajon mi ihlette a hegy vagy dűlő névadóit. A tokaji Nyulászó-dűlő ugyebár - ahogy azt a Borrajongón olvastam - onnan kapta a nevét, hogy a 16. században a főurak előszeretettel jártak ide nyulakra vadászni. Ezen logikából kiindulva talán a Banyászóra banyászni, azaz banyákra, boszorkányokra "vadászni" jártak? Ki tudja, talán egyszer kiderül, mindenesetre kíváncsi lennék a történetére, ha valaki ismeri, írja meg nekem! A fantáziámat beindította, gondolom valami középkori boszorkányhistória húzódik mögötte.
Akárhogy is, a bor illatából nem a középkor szaglik ki. Tiszta és intenzív, több évszakot is megidéz. Tavaszi virágok, nyári gyümölcsök, karácsonyi sütemények. Ízlelve teljesen száraz, nagy testű, egész szájat kitöltő bor. A forró évjárat ellenére megvan a kellő lendülete, és a magas alkohol is szépen megfér a szerkezetben. Fűszeresség, parasztbarack és olajos magvak ízei hancúroznak a szájban, majd relatív hosszan maradnak is vendégei. 86 pont.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése