Könyvesboltban jártam,
Kékfrankost láttam,
El akarták adni,
Meg kellett venni!
Vágytam már vörösborra, szájat betöltő testességre, tanninkesernyére és fület pirosító tűzre, ezért kellett találnom valami délvidékről valót. Augusztus elején tudtam meg, hogy az egyik könyvesbolt akciózza a Matias Pince szekszárdi borait, s mivel a pincészet borairól jók a tapasztalataim, hát bevásároltam.
Elsőként egy kékfrankos került megbontásra, mivel a boltban már csak ebből a fajtából van készleten, és gondoltam, ha elég jó, bekészletezek belőle.
Kitöltve mély, barnásan bordó színű itallal találkozik a tekintetünk. E barnaság is tanúskodik, hogy óborral van már dolgunk. Hosszan gyönyörködhetünk a meglötyögtetett, borospohár falán lassan visszacsorduló bor rajzolatain, amint épp gótikus, boltíves oszlopcsarnokot tár elénk, s ez az oszlopcsarnok, mint egy szentély
öleli körül a pohár tartalmát. Szagolgatva először az a bizonyos "nagyi lekvárja" - meggy, áfonya - gyümölcsillatában pompázik, egy kis csokoládé, némi likőrösség, konyakmeggy, majd a tölgy hordó illata is megjelenik a struktúrában. Ízében inkább az érett jegyek jelentkeznek: étcsokoládé és kávé, gyümölcsösségéből maximum a konyakmeggy maradt. Picit kilóg az alkohol és a vártnál keserűbb. A tannin már szépen belesimult a szerkezetbe, s a korty könnyen gördül a torkunkon tova.
Illat- és zamatanyagban gazdag, férfias, testes, tüzes bor. 85 pont.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése