Villány gavallérja, Villányi Franc

Nincs még egy hely a világon, ahol olyan minőségű cabernet franc borokat tudnának készíteni, mint kis hazánk legdélebbi, ici-pici borvidékén, a Villányi borvidéken. Ennek okán már évek óta ötletelgettek a helyi borászok, hogy valami egyedi márkanévvel lássák el a fajta prémium kategóriáját. A hegyközségek borászai jó viszonyának köszönhetően, borgőzös ötletrohamok sokaságának eredményeképpen, ha lassacskán is, de a brand megszületett, Hamvas Béla gavallérja: Villányi Franc. 

A Villányi Franc apropóján megrendezett kóstolón 18 pincészet mutatta be a fajta múltját, jelenét és jövőjét különböző évjáratokkal szemléltetve, melyek között gyakran múzeálisnak számító tételek is várták a kíváncsi, szaglászó, tortyogó-szortyogó és nyammogó ízvadászt.

Két csoportra osztottam a kóstolt borokat. Az egyik mély bordó, majd’ fekete színekben pompázó, a fekete bogyós gyümölcsök illatával tetszelgő, robosztus, nagy testű tanninbomba; a másik a vörös szín világosabb tónusával, gyakran kevésbé intenzív, a behízelgőbb piros gyümölcsös illatjegyekkel hódító, lágyabb tanninokkal, élénkebb savakkal és elegáns harmóniával nyűgözött le. Nagyon leegyszerűsítve, de lényegében az előző stílust kései szürettel, az utóbbit pedig egyből a fenolos érettség bekövetkeztével történő szedéssel érik el. Mindkét iskolának vannak szerencsére követői bőséggel. Ellenben a tanninosabb fajták a tanninok kisimulásához és a borok harmonikusságához hosszabb palackos érlelést kívánnának, mint amennyit sok esetben a piaci lehetőségek megengednek a pincészetek számára. Vannak, akik úgy tartják, hogy csak ezek a borok tarthatóak el hosszabb ideig, akár több évtizedig is, de Malatinszky Csaba 2003-as lágyabb stílusú Franc-jával szépen rácáfol erre a tézisre. A Villányi Franc kóstolást egy 2000-es évjáratúval zártuk Gere Attilától, aki viszont a kései szüret híveit erősíti. Ez az ital egy remek példája volt annak, hogy hosszú érleléssel, mire is képes a fajta: cseppet sem zavaró, szépen lekerekedett tannin és savszerkezet, kiegyensúlyozottság. De ki képes ezt kivárni vagy megfizetni? Sajnos kevesen.

A borászokkal való beszélgetések során örömmel hallottam, hogy egyre többen térnek át organikus gazdálkodásra. Nagy meglepetésemre Malatinszkyék mellett olyan borászok tartoznak ide, mint Gere Attila és Bock József. Egy nagyon szimpatikus német házaspár, Wassmannék szintén biogazdálkodással nevelik szőlőiket és készítik belőle bársonyos boraikat. És többen vannak, akik fokozatosan váltanak a környezetbarát technológiákra. Egy nagyon pozitív szemlélet bontakozott ki Villányban, egy gondolkodásmód, mely nem engedi, hogy megmérgezzük gyermekeink jövőjét.