Pécsi Borozó 5. - Tolnai borvidék

Szégyellem, de tegnap este elkéstünk a Borszemináriumról, ugyanis amikor meghirdették az időpontot, csak a dátum elolvasásáig jutottam, az időt pedig teljesen figyelmen kívül hagytam, így rutinszerűen este hétre szerveztem az érkezést, de az előadás már hatkor elkezdődött. Mint később kiderült az egyetemi személyzet kívánságának tettek eleget a szervezők, mikor megváltoztatták a megszokott kezdési időpontot. Az úton végig úgy éreztem, mintha késésben lennénk. Ki tudja, talán tudat alatt tudtam, hogy hatra kellett volna érkezni.
Az előadás kezdetéről és két borról maradtunk le végül. Mivel nehezen tudtam magam összeszedni, nem sokat jegyzeteltem. Az aktuális téma a Tolnai borvidék bemutatása volt Schmidt Győző, a Danubiana borászat ügyvezetője által. A borvidék hírnevében jócskán elmarad a szomszédos Szekszárdi és a közeli Villányi borvidék hírétől, de mint kiderült alaptalanul. A kóstolt borok egytől egyig rácáfoltak arra az előítéletemre, miszerint a Tolnai borvidéken nincsenek olyan szép borok, mint a szomszédainál. Még gondoltam is rá, hogy ezt az előadást kihagyjuk. Jó, hogy nem tettük. Az első két bor, amiről lemaradtunk a Veres Pince (Tevel) 2013-as Tolnai Királyleánykája és Szabó László (Váralja) 2013 Chardonnay-je volt. Aztán a bonyhádi Danubiana 2013-as Zöldveltelinijére érkeztünk, mely virágos illattal nyitott, majd kis zöldalma, kis citrusfélék. Ízben is szép savak vezették a kortyot, jöttek a várt gyümölcsök, melyek íze hosszan csengett szánkban. Ezután Sauvignon Blanc-nal folytattuk a sort a Danubianától, ami szintén kellemes gyümölcsös élvezetet nyújtott. Ezt a Tűzkő Birtok (Antinori család birtoka) 2012-es rózsaillatú Traminije követte, mely nekem kissé savszegénynek tűnt, talán már hanyatlásnak indult. Aztán Hőgyész következett a Horváth Pince 2013-as frissítő fröccshatású Kékfrankos Rozéjával. Ugyanettől a pincétől ihattuk a számunkra az est csúcspontjának számító 2011-es Cabernet Franc-t, melynek szó szerint eperlekvár illata volt, és ez hagyján! Az íze is hozta a gyümölcsösséget. A tanninja szépen kísérte csak a szép savakat és nem akart uralkodni a kortyon, igazán harmonikus ital, ahol a savak, a tannin és az alkohol remekül kiegészítik egymást. Nem kell többé villányi, se szekszárdi! Ezentúl tolnai cabernet-ket akarok, sőt akarunk, ugyanis párom felszólított, hogy ebből a borból több hektóval rendeljünk (készüljetek Pannon Borboltos srácok, márciusban érkezik a megrendelés!). Eme eszményi bort szintén egy franc követte, ezúttal a Vitis Pincétől egy 2009-es tétel, mely illata már visszafogottabb volt, mint az előzőé, és ízében sem hozta azt az intenzív gyümölcsösséget, de csalódást azért nem okozott. Lágyabb savak, simogató tannin, nagylelkű alkohol. Az utolsó egy Cabernet Sauvignon volt 2009-ből a Vitistől. Illatában uralkodó motívum volt a hordó, de idővel szépen nyíltak a fekete bogyós gyümölcsök, ami az ízében is visszaköszönt.

Az előadás végén még kortyoltunk a maradékokból, aztán átvettem a megrendelt boraimat, melyet a karácsonyra kapott "bulihordóm" feltöltésére, meg kollégám névnapjára szántam, aztán a szokásos pécsi kebap és irány haza!

A rendelt borok: Lelovits Tamás: Cabernet Sauvignon 2011, Hárs Pincészet: Cabernet Franc 2011, Vylyan Pincészet: Herka Chardonnay 2012, Riczu Stier Pincészet: Rozé 2012. Lehet, hogy többször fogok webshop-ból rendelni bort, mert legalább garantált a minősége, mivel helyesen tárolják, sok kóstolt és véleményezett bor közül lehet válogatni, és ha személyesen tudom átvenni, még a postaköltség ára helyett is bort vehetek :). Ezek a borok mindegyike pontozott bor, így kóstolásukkor kiderül az én pontozási módszerem helyessége. Persze csak, ha nem zavar be, hogy már tudom, hányasra pontozták őket.

Megtelt a kis bulihordócska