Borivónak lehet lenni úgy is, hogy bemegyünk egy áruházba vagy jobb esetben egy vinotékába, és leemeljük a polcról ilyen vagy olyan preferencia alapján a kiválasztott borunkat, majd miután hazavittük a magunk kis rituáléjával elfogyasztjuk azt. De lehet úgy is, hogy amikor tehetjük, meglátogatjuk a kedvenc borunkat előállító pincészetet vagy azt a borvidéket, ahol a kedvenc fajtáinkat, a mi „terroir ízlésünknek” megfelelő módon készítik. Mert ugye, ha nekünk a kedvenc borfajtánk az édes furmint, akkor nem biztos, hogy a Somlóra kell mennünk egy furmintkóstolóra, ahol inkább a savhangsúlyos, száraz furmintok hódítanak, hanem természetesen Tokajra, ahol a terroir adottságok kifejezetten kedveznek az édes boroknak. Szóval, ha a pincelátogatás mellett döntünk és elindulunk a kiválasztott borvidékre, készüljünk fel arra, hogy egy egyszerű borivóból borbaráttá, netán fanatikus természet- és borbaráttá válunk. Ugyanis borvidékeink zöme Magyarország legszebb tájain fekszik, ahol a levegő tiszta, a csend szinte tapintható és az itt élők viselkedése sokkal emberibb, mint a városban. Ezért egy pincészetlátogatás után szívfájdító lesz a visszatérés, hacsak nem magunk is egy ilyen vidéken élünk. Persze nem mindenki érez így. Egy biztos: borvidékeinken feltöltődünk, és nem borral gondoltam, hanem energiával.
Ilyen hely Szigliget is. A település rendkívül változatos domborzaton fekszik. A legszembetűnőbb hegy, mely már messziről hirdeti a tanúhegyek felett nyugat felől őrködő várával, hogy ott benn, a 71-es főút és a Balaton között valami különleges várja látogatóit, a Várhegy. De ezen kívül még két nagyobb domb, a Várhegytől délre a Külső-hegy, keletre pedig az Antal-hegy alkotják Szigliget látképét. Mi az utóbbira voltunk hivatalosak a Szatmári Pincészethez.
A pincészet egy budapesti család, a Szatmári család tulajdona, akik először csak hétvégi kikapcsolódáshoz kerestek egy kis birtokot a Balaton-felvidéken, ahová a nagyváros zajától el tudnak menekülni szabadidejükben, ám a véletlen úgy hozta, hogy Szigligeten e csodás panorámájú dombon találtak rá egy eladó aprócska pincére, amelybe egyből beleszerettek. A területhez tartozott 5 sor szőlőültetvény is, ezért úgy döntöttek, kezdenek vele valamit. Felvették Nyéki Róbertet, aki azóta is a birtok és a pincészet ügyeit intézi, és belefogtak a borászatba. A birtokon talált pincét átalakították kóstolóhelyiséggé, feltárták a régi pincét, azt megtöltötték hordókkal és acéltartályokkal, majd újabb területeket vásároltak. A boraiknak nagy sikerük lett, bár az értékesítést nehezíti, hogy három, a nagyközönség előtt szinte ismeretlen fajtával foglalkoznak. Ezek a Rózsakő, a Vulcanus és a Zeus. Mindhárom fehér szőlőfajta badacsonyi nemesítésű. A Vulcanus a szürkebarát és a budai zöld, a Zeus az ezerjó és a Bouvier, a Rózsakő pedig a kéknyelű és a budai zöld kereszteződése. Mindhárom fajta igen izgalmas, szép savakkal rendelkező borokra képes, de a Zeus kitűnő extraktjaival igazán különleges. „Sokan azt hiszik a borosüvegen feltüntetett nevekre, hogy azok egy cuvée bor fantázianevei, ezért nekünk mindig sokkal többet kell beszélnünk a borról egy fesztiválon, mint azoknak a borászoknak, akik közismert fajtákat termelnek” – osztotta meg velünk Róbert az eladási nehézségeiknek az okát. No de akik megkóstolták, azok viszik és szeretik. Még Belgiumból is érkeztek vendégek a pincét meglátogatni, miután sikerült odahaza Szatmáriék egyik borát megkóstolniuk.
A birtok nagysága összesen 4,5 hektár, és ebből van 1/3 hektárnyi új ültetésű cabernet franc, hogy megtudják, mire is képes ez a fajta a vidéken, és legyen valami rosé alapanyaguk, hódolván kicsit a divatnak. A területeik mind a pince közelében fekszenek az Antal-hegy déli és délnyugati lankáin, ahol az éltető, tápláló fény szinte egész nap szépen éri az ültetvényt. Ami igaz, igaz: a Várhegy hamar a lefelé bukkanó napfény útjába áll, de a három hegy vulkáni kőzetei napközben annyira felmelegszenek, hogy az ültetvényt tulajdonképpen egy meleg katlanban tartják egész éjjel, így az elvesztegetett napfényt az éjszakai meleg bőven pótolni tudja. Egy agyag vízzáró réteg gondoskodik arról, hogy a tőkék szárazabb évszakokban is megfelelő vízellátáshoz jussanak, míg a tufás alapkőzet a borok különleges ásványosságához járul hozzá.
Zeus fajtájuk jövőre kivágásra kerül, hogy aztán korszerű támrendszer és megújult sorközök ölelésében keljenek életre a főisten új telepítésű tőkéi. Aggodalomra semmi ok, mert Róberték úgy oldják meg a telepítést és a frissítést, hogy a Zeus rajongók ne szenvedjenek hiányt.
A szőlőből feldolgozás után reduktív technológiával készítenek bort, és ritka esetben használnak csak tölgyfahordót, ugyanis így tudják a legjobban megőrizni a bor gyümölcsösségét és a szőlőből jött aromák tiszta eredetiségét. „Kevésbé szeretem a hordós érlelésű borokat, mert a hordó már hozzáad a borhoz egy ízvilágot, és az nem a szőlő sajátja” – vallotta be Róbert, az alkalmazott technológiáik bemutatása közben.
Végigkóstoltunk mindent. Kezdtük a pincében egyenesen az acéltartályokból egy első szaglásra tutti-frutti illatú Vulcanusszal. Magas, de szép kerek savak és finom gyümölcsösség jellemezték. A második egy megosztó bor, a Rózsakő volt. Még magasabb savtartalommal és szintén intenzív gyümölcsös illatvilággal. A borász szerint kitűnő fröccsbor azoknak, akik nem kedvelik a magas savtartalma miatt, de a somlóiak tisztán is imádták. Nekem személy szerint nagyon ízlett, mivel magas savtartalma nem volt metsző és kitűnő aromavilág követte. Aztán a friss Zeus kápráztatott barackos jegyeivel. Fenn a kóstolóhelyiségben még néhány régebbi tételt és egy muskotályos gyöngyöző bort volt alkalmunk kóstolni, hogy igazán mámoros legyen a délután. Külön öröm volt a nap első édes bora, mely egy kései szüretelésű Zeus fajtából készült és az aszalt szőlő aromájával tette magát igazán különlegessé.
Terveik között leginkább a vendéglátó profil fejlesztése szerepel. A későbbiekben szeretnének kiegészülni konyhával, de a terület tájvédelmi besorolása miatt ez engedélyezési nehézségekbe ütközik. A pincészet mögött működő üdülővel való sikeres együttműködésnek köszönhetően rövidesen az idelátogató vendégeknek lehetőségük lesz a borozás fáradalmait helyben kipihenni.
Szigliget csupán három helyben termelő borászatnak ad otthont. A Szatmári Pincén kívül Szászi Endrének és a Szent Antal pincészetnek, akikkel nagyon jó kapcsolatot ápolnak, és együttműködnek, amiben csak tudnak. „Nincs konkurenciaharc köztünk, sőt több pincészet is működhetne még Szigligeten, az még jobban vonzaná a borturistákat, ezáltal hozzánk is több betérő borbarát érkezne.”
A pincészet egyelőre előzetes bejelentkezés alapján várja vendégeit.
Elérhetőségük:
Szigliget, Antal-hegy
Nyéki Róbert
30/690-77-37
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése