2014. március 22., szombat

Pécsi Borozó VI. - Szekszárdi Bikavérek

Szép tavaszi nap, Pécs, Közgáz, Borszeminárium, Bikavér. Talán eddig a legizgalmasabb szeminárium hallgatói lehettünk szerdán a Pécsi Borozó és a Pannon Borturisztikai Klaszter szervezésében létrejött előadáson, ugyanis a kóstoló témája a Szekszárdi Bikavér volt. Mindig is érdekelt a „bikavér” sztori: miből áll, miért bikavér és mi a különbség az egri és a szekszárdi között. Ezekre a kérdésekre Heimann Zoltán szekszárdi borász és fia adott választ egy jó hangulatú előadásban. 

Hallhattunk pár bikavér eredettörténetet, amivel a két borvidék próbálja maga mellé állítani a közvéleményt, hogy az eredeti bikavér igenis tőlük származik. Az egyik ilyen az egri történet, melyben a híres egri várvédők ebből a borból ittak, és ahogy a szakállukról csurgott le, az ellenségnek úgy tűnt, mintha bikavérrel lenne bekenve. A szekszárdi történet pedig a Bika-hegy levével hozza összefüggésbe, ami a borvidékükön található. 

Az első bor (Fritz Borház – Szekszárdi Bikavér 2011) kóstolása közben Heimann úr a múlt rendszer nagyipari borászati eljárásait ismertette, mellyel hosszú időre sikerült a magyar bor hírnevét leírni a nemzetközi bortérképről. Ugyanakkor a kóstolt bor ennek mindjárt az inverzét mutatta: mély rubin szín, illatában meggyes, likőrös megspékelve kis tölgyfahordóval. Az érett meggy ízében is visszaköszönt, harmonikus sav-tannin tartalom, de az alkohol (14%) kissé kiugrónak hatott.

Míg töltötték a következő tételt (Bodri Pincészet – Szekszárdi Bikavér ’Faluhely’ 2011), a két bikavér előállításáról ismert borvidékünk törvényben foglalt termékleírását ismertette az előadó borászunk. Ebből megtudtuk, hogy Szekszárdon a bikavér legalább három helyi fajta házasításával jöhet létre, melynek a fő összetevője a kékfrankos és a kadarka, melyeknek együttes aránya legalább 40%. A többi engedélyezett fajta (blauburger, menoire, syrah, zweigelt, bíborkadarka, alibernet, turán, tannat, sagrantino) együttes aránya nem haladhatja meg a 10%-ot. Az egrinél a házasításnak szintén legalább 3 fajtából kell állnia, és mindegyik fajtának az 5%-ot meg kell haladnia. A fő összetevő itt is a kékfrankos, melyből a legnagyobb arányban kell lennie a borban, de nem haladhatja meg az 50%-ot. A turán és a bíborkadarka aránya együttesen és külön-külön sem haladhatja meg a 10%-ot. Közben lassan kortyolgattuk borainkat, ízlelgettük, szagolgattuk, kiélveztük. Ennél a tételnél is küllemben mély rubin, olajosság; illatban fekete bogyósok, fahordó; ízében kiegyensúlyozott sav-tannin, meggy, áfonya és egy kis csípős paprika. Alkoholfoka magas (15%), mégsem kiugró.

A harmadik bor a Merfelsz Pincészet szintén 2011-es Szekszárdi Bikavére volt. Mély gránát szín, illatában domináns hordó, ízében szép savak, bársonyos tannin, kis csípős paprika, kiugró alkohol (14%) jellemzik e férfias bort.
Eközben ifjabbik Zoltán bemutatta egy képes prezentációban a bor készítés folyamatát a pincészetüknél a szürettől a hordóig, melyből a család tagjai is nagyban kiveszik a részüket.

Aztán jött a negyedik: Sebestyén Csaba ’Iván-völgyi’ Szekszárdi Bikavére szintén 2011-ből. Megtudhattuk, hogy Sebestyénék 40 éves kékfrankos tőkékről szedik a belevaló szőlőt. A bor mély rubin színű, kissé visszafogott illatú, melyben a hordó dominál. Ízében viszont szépen jön az érett meggy, és kevésbé érződik az a csípős paprika íz, amit az előzőeknél annyira tisztán éreztem. Harmonikus, bársonyos bor, melybe jól beleillet a 14%-os alkohol.

Megkezdődött a zsongás a teremben, de még könnyen le lehetett halkítani a tömeget.
Ezután a saját Bikavérük következett, mely a megszokott mély rubin színnel rendelkezett, illatában áfonyalekvár szépen besimuló hordóval. Kortyolva szépen jönnek a fekete bogyósok, bársonyos tannin, lágy savak.

Eszterbauer Borászat ’Tüke’ Bikavérje következett a sorban. A megszokott szín mellett az illat kissé visszafogott volt. Ízlelve a meggy és az erős paprika ízek jönnek, kissé égető alkohollal párosítva.
Ekkor már nagyon kellett fülelni, ha akartunk hallani valamit, mert mindenkinek akadt bőven megbeszélni valója a szomszéd széken ülővel, így a közel 120 fős teremben lassan egy középiskolai zsibongó zaja volt hallható.

A hetedik bor Vida Családi Borbirok tétele volt, melyet Vida Péter személyesen kóstoltatott, így megismerkedhettünk Vida úr filozófiájával. Bora mély rubin színű, illatban nagyon gazdag – eddig a leggazdagabb – meggy, áfonya, hordófűszerek, nagyi lekvárja. Ízében visszaköszön illata. Szép savak, talán kicsit magas tannin, de nem baj, jól áll neki.
És az este csúcsa Mészáros Pál bora volt, egy 2011-es Reserve Bikavér, mely a legharmonikusabb bor volt az összes közül. Nem ugrott ki sem alkohol, sem tannin. Érett meggy aromái frankón besimuló hordófűszerek
Sajnos ezekkel az előadásokkal van egy kis probléma: akármennyire is próbálok koncentrálni az elhangzottakra is, a közepétől már nem bírok eléggé. Nem tudom, hogy lehet vele más? Mindenesetre várom a következőt!

Képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.685131374882421.1073741831.117095855019312&type=1

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése